Geologai töredékek.
Geologai töredékek.
A föld és változatai. A sötét multban azt hitték az emberek, hogy a föld egy vizen lebegő tányér-alakú test, s több századnak kellett addig elfolyni, mig azon hiedelem lett uralkodó, miszerint a föld nem tányér-, hanem gömbalakú, 317mint más égi testek, s innen elkezdve megint nehány századnak addig, mig a Copernicus rendszere, melly szerint t. i. a föld több bolygó társaival a nap körűl kering és nem a nap föld körűl, mint azt a régiek hitték a Ptolomaeusé felett köztekintetet nyert. Földünk kerülete 5400 mf., átmérője 1720 mf., 24 óra alatt fordul meg tengelye körül, hajduja a hold 28 nap s 14 óra alatt kerűli őt meg, s ezzel együtt 365 nap s 6 óra alatt járja be a nap körüli utját, melly pályát különböző utakon még 10 bolygó járdal; földünk utja m. e. 20 millio mfre esik a naptól. Azonban ezeket, s több illyeseket előre föltesszük, hogy nyájas olvasónk tudja.
A természetvizsgálók földünk előállásáról s változatairól a legkülönnemüebb véleményeket állitották fel, mellynek azonban egy fontos többsége Mózes leirásával, mint a tekintetben legelső és legbecsesebb adatunkkal, megegyezni törekszik.
Innen indulva ki, Burnet Tamás a következő véleményt állitotta fel: eredetileg a föld hig tömeg volt, minden anyagok és elemek keveréke, s e volt a zür. Később ezen anyagok közül a sulyosbak a központ felé vonultak, s képezték a földnek első tömött magvát; ezt körülövezte a higabb és könnyebb viz, s ezt a még higabb és könnyebb lég, gőzkör. De ezen gőzkör eredetileg nem volt tiszta, hanem tömött részekkel keverve, melly tömött részek lassanként az alant fekvő vizre leülepedtek, s azon valamelly kemény földkérget képeztek, melly eleinte nedves és igen termékeny volt, s igy állott elő az első lakható föld a vizek felett. Mintegy 15 századdal ezután ezen földkéreg a nap melege miatt itt ott nagyon kiszáradt s szétrepedezett, minek következtében a vizbe sülyedt, s ez a vizözön! Van-e már ma valaki, ki ezen véleményt ábrándképnek ne tartaná? s pedig a 17 és 18-ik században ez igen feles hiveket számlált. Azon ellenvetésre, miszerint a sok tengeri csigák s más vizi állatok körületei, mellyek még a legmagosabb bérczeken is bőven találtatnak, azt mutatják, hogy egykor minden szárazt viz borított, s tehát épen megforditva volt a dolog, azt felelték, hogy azok csak egyszerű és eredeti kövek, s azon alakokat a csillagzatok befolyása által nyerték. Illy állapotban volt a földismeret ezelőtt 200 és 150 évvel! –
Amaz angol tudós Wodward János állitmánya még inkább közelit a Mózes előadásához. Szerinte az isten megneheztelvén a földre a rajta elterjedt bün miatt, megsemmisitette azon öszetartó vagy vonzó erőt, melly a földi testek részecskéit összetartja, minél fogva a száraz föld porrá omlott össze, s a vizeknek mindenfelől rést engedett a rajta való elömlésre. A tenger vizével ekképen összegyült földrészecskék bizonyos tésztává keverődtek, melly tészbából lett azután a mai száraz föld. A tengeri állatoknak a szárazoni létezése e szerint lehetséges az eredeti tengervizi keverékből. –
Ugyan ezen időtájban (1690 körül) irt még egy más tudós is ezen tárgyról Whiston nevű, kinek állítmánya még közelebb áll a szentkönyvi előadáshoz. Az ő tán leginkább helybenhagyható véleménye szerint földünk kezdetben üstökös 318volt, s magvát felolvadt anyagok, légkörét roppant tömöttségü gőzök töltötték, mellyben a viz is gőz-alakban foglaltathatott, s ez volt: „sötétség a mélység felett.” Ezen tömött gőzkör azután mind inkább tisztult, mig végre a nap sugarai azon áthathattak, s „lőn világosság!” – Az özönvizet az említett tudós valamelly üstökös megjelenéséből magyarázza, mellynél fogva annak hosszu gőzfarka a mi földünkre terült el s két nap alatt annyi vizet öntött le, mint mennyi a nagy tengerekben van, s igy „nyilatkozának meg az ég csatornái.” De továbbá az üstökös közelségének szerinte azon hatása is volt, miszerint a földben levő vizeket mind kivonta, s igy lett hogy: „megnyilatkozának a föld minden csatornái.” – Ezen véleményt látjuk mi is, a vizözön magyarázását kihagyva, az igazsághoz legközelebb állónak. –
Nem mulasztjuk el értekezésünk rendében a nagy Leibnitz véleményét is felhozni, mellyet több jeles fejek a legtisztábbnak s érthetőbbnek, ámbár nem minden hiba nélkülinek tartanak, s az röviden a következőből áll: „minden bolygók, mond ő, eredetileg napok voltak, s saját meleggel s világgal birtak, de a hosszas égés által végre elfogyott belőlök az égés anyaga s homályos égi testekké váltak. Arra sok idő kivántatott, mig a föld kihült, s olvadott elemei leülepedtek. A viz szerinte nem egyéb, mint össze-vissza égett állomány, melly roppant mennyiségü gőz alakban hullott le a már meghült földre, s képezte annak tengereit és folyóit. –
Buffon és De Luc rendszereik egészen más neműek, s bár éles elmét mutatnak, de még sem egyebek, mint üres épitmények, mellyek csak hamar is összeomlottak. –
Egy nagy serege a geologoknak a nagy természettudós La Place véleményéhez csatlakozik, melly a következendőben áll: Kezdetben a napnak olly szélesen terjedő gőzköre volt, hogy az a legszélső bolygón, Uranuson is tul terjedne. Ezen gőzkör különféle olvadott anyagokat foglalt magában. De idővel a meleg alászállván azon anyagok összecsomósodtak és megkeményültek, s mint bolygók a nap körűl kezdtek keringeni. Illy módon származtak a bolygók holdjai is. Ennél fogva a legtávolabb eső bolygók legrégibbek, s aránylag sulyosbak. Illy módon magyarázza Herchel az állócsillagok, mint napok előállását az ős ködtömegekből. –
A mint a föld ős ködtömege hullni kezdett, s lassanként mind inkább összevonult, a szorosb érintkezésbe jött parányok olly élénk tüzet és izzást hoztak elő, hogy annak következtében az őstömegek olvadásba mentek át, s a forgás törvényénél fogva golyó vagy is inkább tojásdad alakot vettek föl. A sulyosbak, mint ércz, kő, mind belebb sülyedtek a központ felé, s a földnek kemény magvát képezték, a könnyebbek, mint viz gőzalakban, gázok, a föld gőzkörét alkották, mellyek eleinte igen forrók voltak, s olly sürük, hogy a nap világa rajtok át nem hathatott.
Ezután a föld mind inkább hülni kezdett, s a környező gőz sürüdni, s a földre aláereszkedni. Ez által még inkább hült a föld, s végre a külseje megkérgesült, midőn a belseje még izzó olvadék maradt. Tudni való az is, hogy a föld külsején a könnyebb állományok maradtak meg, mint mész, 319agyag, kavicsföld, savak stb. a sulyosbak belebb sülyedvén. –
Ezután kezdődött az ősbérczek alakulása, t. i. a felületi kéreg a melegség benső küzdései által néhol megrepedt, minek következtében, mint valamelly vulkánból, nagyobb vagy kisebb mennyiségü olvadék ömlött ki, melly a felületen vagy szétterült, s képezte meghültével a nagy felemelkedéseket, vagy kisebb nagyobb magosságra tolódott fel, s alkotta a hegyvonalakat és bérczeket. Igy álltak elő az ős hegységek, mellyeknek főalkatrésze gránit.
Már most következik a tengerek szármozásának elbeszélése t. i. a mind inkább hülepedő gőz elvégre csepfolyói alakját érte el, melly forró viz-alakban eleinte az egész föld felületét boritotta, s mind addig boritva tartotta, mig annyira ki nem hült, hogy állatok állhassanak elő benne. Ezen viz eleinte keserü volt, mivel különböző, u. m. kén-, sósavany volt benne felolvadva, s még több állományok mint mész stb. vele keverve. Mentől inkább hülepedett a viz és a föld, annál nagyobb béke állott be az elemek közt, mert az előtt olly dühös harczot kellett nekik folytatni, a millyet a legmerészebb képzelet sem állithat elő magának. Ezen eredeti viztömegre történt befolyása volt a hold vonzó erejének, de nap sugarai még eleinte nem furhatták át a sürü gőzöket. –
Csak századokon át tartott hülepedés után engedtetett meg a földnek a nap sugarait meglátni. Erre a tengerben legelőször is csigák s más héjas állatok álltak elő; ezeket követték a vizi növények, s miután a tengerből száraz emelkedett ki, szárazi növények. A még ekkor nedves föld belső és külső meleg által szerfölött termékeny volt, de romlás is érte ezen ősnövényzetet, minek tanui a kőszén és antnracit.
A kihülés mind tovább haladt, a széngáz mind inkáb fejlődött ki a viz körül, a növényzet oriási nagyságban fejledezett az egész földön, sőt állatok kezdtek a száraz föld némelly részeiben előállani. Azonban a föld benső küzdései sem maradtak ki, mellyek néhol uj hegyeket toltak fel, néhol pedig lakható száraz földet. Ezen jelenetek időszakonkénti véghez meneteléből más tüneteket is lehet következtetni, p. o. hogy két, három s több réteg kőszén is lehet egymás fölött, mint ugyan annyi izben elboritott őserdők maradványi. Igy p. o. Angliának Wolverhampton nevű hegységében 1843-ban egy őserdőmaradványt ástak ki, hol 73 törzsöket egyenes állásban, mint az elboritáskor lehettek, találtak. –
Azonban a megkeményült földréteg minél tovább, annál tömöttebb és vastagabb lett, s ezen vastagodása felülről s alulról is származott. Felül t. i. különféle föld- és kőnemek rakodtak rá a vizből, u. m. agyag, homok, mészkő stb. részint egymáson fekvő rétegekben, s a másod s harmadrendű (secundaria, tertiaria) hegytömegeket s különféle földrétegeket képeztek; alul pedig a hig olvadék további megkeményülése vastagitja a földkérget. A mi még belső küzdés által a föld beljéből kiemelkedett, aránylag nagyobb sulyunak kellett lenni, mint a föld kéreg, különben azt ki nem repesztheti vala. (Hát a gőz?) Illyenek az érczek, mellyek eredetileg mélyebben feküdtek a földben. Ezen sajátlagos 320sulyból magyarázhatni már azt, miért találhatni több nemtelen mint nemes érczet a föld szinén.
Az egymás után következő főbb alkatrészei a hegyeknek a következők: 1) gránit, 2) porfir, 3) szürkelő (hornblendartige Gesteine) 4) bazalt, 5) érczek. –
A föld továbbá hűlése által a légkör mind tisztább állapotra jutott, s a széngáz mellett éleny is kezdett előállni nagyobb mértékben, s a növényzet mind bujább tenyészést nyert. Az állatország is mind inkább szaporodott; kivált kétlakuak álltak elő, roppant nagyságuak s különös alkatuak; ugyan ekkor madarak is jelenkeznek, nem különben zacskós és czetnemü szoptatós állatok nyomaira akadhatni kivált tengerekben s mocsáros partokon. Ekkor az egész föld égalja sokkal forróbb volt, mint most.
Azonban ezen szerencsés kifejlődését a földnek, melly nem kevés időbe került, s melly alatt mind tökéletesb alkotásu élő lények álltak elő, ollykor-ollykor borzasztó kitörések és változatok zavarták meg, mellyek a föld addigi ábrázatját csaknem egészen megváltoztatták. Ezeket a tüzi rendszer (Vulcanismus) a következőleg magyarázza:
A földkéreg további kihülése azt mind inkább vastagitotta belölről, minek következtében a benső kéreg sok helyt megrepedett, melly repedékeken viz ömlött be a forró olvadékra, ottan gőzzé változandó. Eléggé ismeretesek vagyunk a gőz erejével! Ezen gőz már most minden elébe akadott üregekben elhatalmazott, s azt rázni és feszegetni kezdte. Ezek voltak a földingások. Ezek akkor szörnyük lehettek, s tengert a szárazra lökhettek, azt özönbe boritandók minden élő lényeivel együtt, mellyeknek maradványait részint épségben, részint sziklaüregekben körülve találhatni, még pedig az élő természet mind két országából; részint hegyeket toltak fel s másokat lesüllyesztettek vidékeikkel együtt, olly jelenések közt mellyekről nekünk képzetünk sem lehet. Néhol pedig kitörték a föld kérgét s azon olvasztott érczfolyakékot is toltak ki. Ezek a tüzokádó hegyek. Az amerikai sok vulkán s borzasztó földingások mutatják, hogy Amerika valóban is ifjabb Europánál. –
Azonban ezen befolyt viz bizonyos mennyiségü meleget ragadott el mindig az izzó olvadéktól, hogy maga is olly melegségi fokra emelkedhessék, minő az elgőzőlgésre megkivántatik, s igy a föld további kihülését előmozditotta.
A vulkánok egymás után kezdtek kialudni, csönd és nyugalom kezdé a földön sátorát felütni, s a dolgok ezen állapotában állt elő mint az életmüves teremtmények szegletköve az – ember!
Ezen ugynevezett tüzrendszernek ellenszegezve van a vizrendszer (neptunisches syst.), mellyet a nagy természettudós Werner Ábrahám állitott fel, s hasonlag több jeles fejeket kapcsol magához, a többek közt ama nagy utazó és földismerő Humboldt Sándort. Ezen rendszer szerint a hegyek vizmosás müvei s rakodás által képződtek, t. i. a viz a völgyekből és lapályokból homokot s egyéb anyagokat mosott fel s tornyositott egymásra, s igy születtek a bérczek. Werner nagy elmeéllel fejtegette ki az alakulás fogalmát, s megkülönböztette az ős-, átmenő-, telep-, s ülepedékhegyeket. Mellyik rendszer mellett vagynak tekintélyesb nyilatkozatok, nem egy könnyen lehet meghatározni. –
321A föld alakulása s különféle változatai rövid előadása után lássunk már valamit földünk külseje és belseje jelenlegi állapotjáról, mennyire vizsgálataink és adataink e tekintetekben eddigelő kiterjednek.
Fölebb már emlitettük, hogy földünknek tojásdad alakja van. A legmagosb hegycsúcsok, u. m. a 26,000é Himalaya, s a legmélyebb lapályok, u. m. a kaspi tengeri körüli síkságok, mellyek 100é is alább állnak a tenger szinénél, semmi akadályt nem tesznek a föld gömbölyedségén, s mint Maack tr. mondja, ha valaki egy tekintettel az egész föld felületét átnézhetné, azt ép olly sima gömbnek találná mint simitott tekét, melly csak imént került ki az esztergályos kezéből.
A földet a következő alaprészekre oszthatni a) a benső magra, melly a tüzrendszer szerint még most is olvadott állapotban van, b) a külső kéregre, mellynek vastagságát m. e. hatvan nyolcz mérföldre teszik. A viz a 9 millio mfre menő földterületnek körülbelől 3/4-ét veszi el, s a gőzkör melly földünket körülövedzi, eddigelő még meg nem határozott magosságra emelkedik. Azon részét, melly a földből felmenő gőzöket magába veszi, s éltető levegőt foglal magában mintegy egy mfnyi magosságunak, egészben pedig mintegy tiz mfnyinek mondják. –
A föld beljének lényegéről a legtarkább és különösebb vélemények voltak s vagynak napi renden a tudósok közt. Némellyek ugyanis azt viztömegnek, mások összenyomott gáznak s légnek, ismét mások egy nagy magneskőnek, egy rész pedig, mint már emlitettük, olvadott állapotban levő ércznek és kőnek állitja. Ez utóbbiak véleményéhez legtöbb hihetőség látszik csatlakozni. A föld gyomrából tüzet hányó vulkánok, a meleg források s azon körülmény, hogy minél belebb, annál melegebb a földkéreg, ugy hogy minden 100é Arago szerint 70 lábra egy fokot emelkedik a melegség, szinte ezen vélemény javára látszanak adatolni. –
A hires frank tudós Maupertuis azon ajánlatot tette volt egyszer, hogy jó volna a föld beljébe, annak középpontjáig beásni. Ez ugyan kivihetetlen, de mégsem ártana, legalább mennyire lehetne, ugy m. e. nehány mfre, szól Bertrand, beásni, s a költség sem nagyon ütné felül a tudomány nyereségét, mond ugyan ő, kivált ha bányákban történnék ez, hol az ásás mindig megjutalmazná önmagát. Ezen munkát leginkább a viz és meleg akadályozná. –
A hire Buffon, s utána több természetvizsgáló, olly véleményben volt, miszerint földünk egykor nap volt, mellynek felületét kéreg vonta be. Most már csak belseje ég, de az is lassanként hűl ki, s utoljára az egész föld jégdarabbá fog dermedni. Ez lesz sorsa a napnak is, mellyen már is mutatkoznak több kiégett és kialutt foltok.
Az angol Whiston ez ellen a következő állitmánynyal lépett föl: az idők folytában, mond ő, a földön levő vizek mind kiszáradandnak, s a föld a napból tüzet kap. Azonban ezek csak vélemények, s épen azért nem sokat kell aggódni rajtok.
A hires vegytudós Lomery ezen ügyet egészen tisztába hozottnak lenni gondolta a következő kisérlete által: a vulkánokat utánozandó egy kiásott üregbe vasat és ként tett, s ezen vegyitéket megnedvesitette, s rájok agyag-halmot. Igy 322sok gáz kezdett kifejlődni, aután hév és tüz, s végre kitörés. Ezzel a vulkánok természetét megfejtve lenni gondolta. Azonban a vulkánok által kihányt láva sokban más természetű, mint a tiszta vasolvadék. Sőt ritkán egyezik a tüzokádó hegy természeti alkotása a kihányt láva minémüségével, s akár mi legyen is a hegy természéti alkotása, a láva mindenütt csaknem azonegy alkotásu. Többet is hány ki többszöri kitörései által egy tűzokádó hegy, mint mennyi benne elférhetne, sőt némellyik mint mekkora ő maga. A Vezuv 79 Kr. u. kitörvén az elboritott Herculanum fölé 70–100 sőt 112 láb vastagságu lávakérget boritott. Ugyan ezen kirontásával temeté el Pompeji városát is. Ezen kivül Nápoly környékén, több mérföld terűletben hasonlag vastag lávakéreg találja helyét. Átalában megalapultnak látszik már ma azon vélemény, miszerint a tüzokádók által kihányt olvadék valóban a még olvadott állapotban levő föld beljéből jön. –
