Statistica.
Statistica.
Nádudvar (Zabolch várm) és vidéke. Nádudvar mezőváros Szabolcs vármegyében, fekszik azon roppant terjedelmü rónaságnak, melly honunkban Alföld nevet visel, azon észak-keleti szegletében, mellyet északról és keletről az ugy nevezett Nyirség homokhalmai, délfelől a Sarrét nevü nagy mocsár, nyugotról a Tisza folyam környeznek. Magának a városnak északról a Hortobágyi puszta, kelet felől Szoboszló és Kaba, délrül Kaba és P. Ladány, nyugotról Kardszag és Madaras határai. Földterületét, melly 45,000 négyszeg ölnyi terjedelemmel bir, a Kösü és Hortobágy nevezetü viz-erek egy harmadrészben merő vizjárta rétséggé alakiták; de kétharmada a határnak kevés kivétellel, a legdúsabb termőföld, minőt csak ember istentől áldásul kivánhat.
Nádudvar és vidéke inkább mezőgazdálkodásra, mint iparüzésre van hivatva, mert sem erőműre használható vizei (a Hortobágy és Kösü csak áradáskor feldagadó, akkor is resten folyó, különben kevés vizü, sőt ollykor majd egészen kiapadó erek levén), sem tüzi fát szolgáltató erdőségei, sem kőszene vagy turfája, sem ásványos vizei nincsenek. Tüzelési szere szalma, nád, káka és tőzek. A szélerő, a földtermékenysége, és az agyag egyedül azok, mellyek iparüzési tekintetben számitásba vehetők. A széljárás ugyan is, semmi akadályjal nem kellvén küzdenie e rengeteg sikságon, eléggé egyenlő arra, hogy erőművekre alkalmaztassék, a mint hogy itt helyben, s a debreczeni határ Álomzug nevü velünk szomszédos pusztáján épült is egy pár szélmalom, a kabai reform. lelkész pedig már több év óta valamelly uj modorban alakitandó szélmalom készitésében fáradozik: de az épittetők hanyagsága, vagy a tárgyhoz értő molnárok hiánya miatt-é? meghatározni nem akarjuk, mind ezen vállalatoknak ekkorig semmi látszatja.
A föld kiapadhatatlan termő erejénél fogva, okszerü mivelés által mind a növény mind az állatországból nagymennyiségben nyujthat a kézmüvesnek ipartárgyakat. Buza, rozs, árpa, zab és kukoricza, nagy bőséggel terem jelenleg is, de jobb munkálás által legalább még annyira emelhető lehetne az e nembeli termesztmény is. – Repcze csak némelly 323nagyobb birtokosok által – kender, len és dohány a földnépétől csak saját házi szükségre – répa-nemüek csak igen gyéren termesztetnek: de már csak ezekből is látható hogy e czikkeknek is dús hazájává válnék e vidék, ha lakossága ősi indolens földturkálásával s rosz rendszerével fel hagyva, a földészet körül az ujabb időszülte czélszerü reformokat elfogadni nem vonakodnék; különösen a len, kender és dohány nagy keresetforrás lehetne, ha a most egész nyarat henyeléssel, vagy legfeljebb is tarlókon szedegetéssel eltöltő nőnem munkássághoz s szorgalomhoz nyulna. Burgonya-tenyésztéshez kevés a kilátás, mert nyári hőségben e természettől ritka föld meghasadozván, megfonyadnak gyökerei. – Ló, marha, juh, sertés, nagyszámmal tenyésztetik, de ha nem mennyiségben, minőségben sokat nyerne ez ága is a gazdálkodásnak, ha tagos osztály által a most részint kopasz-ugaron heverő földek, részint kopár legelők, hol a barmok éheztetnek, takarmány-növény termesztésére fordittatnának.
Az agyag itt leginkább a Kősü partjain olly jó minőségben találtatik, hogy ezeknek előtte a debreczeniek cserépnek, pipáknak és edényeknek mind innét szállitották. Fekete korsók készitésével számosan foglalkoznak, téglát és cserepet kis mennyiségben készitenek itt helyben is.
Iparköri termékek kiállitásával, mikép fentebb is előadatott, e vidék igen kis figyelmet is alig érdemlő mértékben foglalkozik, minek oka egyedül a nép abbeli szellemében keresendő, hogy az apáktól öröklött gazdálkodási szokástól, melly pusztán életnövények termesztményére szoritkozik, meg válni könnyen nem bir, s ugyan ez oknál fogva illyes iparvállalatokra itt semmi kilátás nincs; ha csak valamelly vállalkozó, általa haszonbérelt földön, mire sok nagyobb földbirtokosok távol lakván innét, kivált tágositás után elég kedvező alkalom lészen, máshonnan szállitott, s itt gyarmatositandó egyének segélyével illyesmit nem inditand. Azonban miután e terrenumra jutottunk, hol annyi mondani valónk van, nemcsak Nádudvar vidékét, de az egész nagy Alföldet illetőleg, szabadjon magunknak egy kissé merészebb kitérést engednünk.
Hogy roppant tőke hever gyümölcsözetlenül, hazai jobb létünk kiszámithatlan kárával, az alföldnek mind lakóiban, mind elbusitó tekintetü puszta téreiben, ez világosabb tény, mintsem bizonyitására sok szót és időt kellene pazarolnunk. Gyümölcsözetlen hever sok százezer munkatehető erős kéz, részint azon keleties hajlamnál fogva, melly szerint népünk, ha mindennapi kenyere iránt – mi ez áldott termékeny téren többször történik mint nem – biztositva érzi magát, vágya jobblétre nincs; készebb henyélve alvással vesztegetni el a legszebb dolognapokat, mintsem bár minő bérért munkálkodnék; – részint azon körülménynél fogva, miszerint az alföldön igen kevés tagositott birtok levén, a földnépe a messze földekre terült nagy határokon szétszórt dirib-darab földeihez járván, vándorlással fecsérli el a munka idejét; – részint végre azon nomadi szabadságnál fogva, melly szerint az el nem különbözött tágas közlegelőkön egykét barmot, s nehány juhot tengethetvén, ez őskori életet ugy megszokta, hozzá olly elfogultsággal ragaszkodik, hogy minden gazdálkodási reformot, s jobb létét tárgyazó tanácsot nemcsak konokul, de gúnynyal utasit 324vissza. – Illy helyzetben, bár minő iparvállalatba fogjon akárki, okvetlenül buknia kell, mert mihelyt földje mivelésében, barmai tartásában eltávozik a szokott módtól, nevetve sug össze háta mögött béres, kocsis, juhász és kanász, s ellen esküdve közösen kezet fogva munkálnak azon hogy czélja kivitelében gátolják, s így a régi rendszernek az uj felett kivítt diadal örömét ünnepelhessék. Ez állapot ellen gyógyszerül reformereink legnagyobb részt a népnevelést ajánlják. – Legtávolabbról sem kivánjuk kétségbe vonni e gyógyszer sikerét, mert ki ne látná át, hogy könnyebben vezethető az ember, ha kitisztult fogalmai vannak mintha előitéletén tul emelkedni nem képes, s megcsontosult vakszokásaiban elfogult; de meg kell jegyeznünk, hogy a népnevelésnek mem annyira iskolai leczkékből, mint azon ősforrásból kell meritetnie, mellyből eredt minden tudomány, müvészet és müvelődés, – s ez nézetünk szerint a szükség. E volt nemünknek első tanitója, nevelője, azután jöttek az iskolák – e kényszerité az embert, ésszel, kézzel, minden tehetségében álló utakon kifejteni teljes munkásságát, előbb nélkülözhetlen kellékei beszerzése végett, utóbb jobbléte s kényelmei eléréseért. Nem iskolák korán sem – hanem a szükség szorongató hatalma fogja az Alföldet is kiemelni valaha magára, egész hazánkra nézve annyira kártékony tespedéséből – e fogja kifejleszteni azon tömérdek kincsforrásokat, mellyek jelenleg a nem eléggé szorgalmas népben, és a kimerithetetlen termékenységgel megáldott földben használatlanul szenderegnek. Ez akkor fog történni, ha az egész alföld tagos osztály szerint birtokosai közt felosztatván, kereset-módjoktól megfosztatnak azon százezrek, kik most az osztatlan közös földet patriarchai modorban bitorolják. – Csak ekkor, ha majd könnyü életmódjukból kiüttetve érzendik magukat, fogja ezeket megszállni azon jobb eszmélet, hogy nemcsak a földet, de a mindenkinél letett szellemi és testi erőket is rendelte a teremtő az embernek megélhetése alapjául – ekkor fog az akarat és képesség kifejleni nálok az ípar mezején kiviendő vállalatokra – annyival inkább, ha a most legelő czím alatt miveletlenül heverő nagy puszták apróbb szakaszokra hasgatva, s több évekre haszonbérbe adatva, némi angol faermerey alakot öltendenek föl, s munkás karokat igényelnek. Ebben áll nézetünk szerint a legegyszerűbb és egyenesebb ut, az egész alföldnek ipartekintetbeni felvirágoztatására.
Erdő-, kert- és szőllő-müvelés a lehető legalsóbb fokon áll, mert azon néhány szil- és ákászfákon kivül, mellyek a helységekben, tanyákon, és azon kevés gyümölcsfákon kivül, mellyek a rosz munka miatt gyomban kinlódó, de jobb munkát a bor silányságánál fogva sem érdemlő szőllős kertekben ittott lézengnek, egész mérföldeket át vándorolhat az utas, a nélkül hogy csak egy bokorba ütköznék is szeme. – Tagos osztály által segitve lenne ezen is, mert mindenki tulajdonát, ha egyébbel nem, legalább az itt is jól tenyésző ákászszal körül ültethetné, minek a tájék szépitésén kivül, e faszük vidéken, hova drága pénzért vásárokról kell beszerezni a legkisebb szegnek valót is, mondhatatlan haszna lenne, mind tüzifa, mind szerszám tekintetében. – Juhokból a nagyobb uradalmakat kivéve, rendesen a közép kétnyiretü bírka tartatik, de vadon isten szabad ege alatt, és roszul takarmányozva, mi miatt sokszor nagy pusztulást tesz bennök a dög, – kevés, de azért még is kelendő 325gyapjat adnak. Itt-ott fürtös szőrü magyar juh is találkozik. Szinte igy vadon, nyárban kopár legelőkön s káka-lepte réteken, télben sovány szalmán, tisztátalan ólakban tengettetnek a szarvas marhák is; divatban van, s talán gulyákon nevelés miatt kikerülhetetlen a bélyegsütés is. Selyemtenyésztés teljesen ismeretlen. – Méhészet, bár közelebbi években folyvást kevés haszonnal, üzetik mind vesszőkasokban, mind Cristféle tárköpükben. Jelen évben Nádudvar öszvesen 10 kis csebernél több tisztátalan mézet adott el. – Az itt előszámláltakon kivül, az iparkörben hasznot adható állatfajoknak tenyésztésével próba nem történt. – A földbirtok nagyobb részt nemesi, urbériség felette kevés, s az is rendezetlen állapotban. – Az egész határ az itteni mód szerint müvelt földnek tekinthető, de árvizes években a Hortobágy és Kősü mellékein, hol több, hol kevesebb területet sikviz és káka borít el. Egészen használhatatlan föld különben nincsen, mert még azon székfoltok is, mellyek különösen a viz-járta helyeken ittott láthatók, termékeny években jó juh-legelőt, sőt némellykor szénatermést is adnak. Ára egy hold szántható földnek 40 ft, egy négy szeg öl belső illetvénynek 10 kr.; haszonbért pedig egy hold szántható földért 2–4 ftig fizetnek ezüst pénzben.
