A pestmegyei takarékpénztár
A pestmegyei takarékpénztár
febr. 22én folytatta közgyülését, mellyet jan. 18. kezdett, s mellynek főbb tárgyaiul lapunk 7. számában bővebben előadott, következő indítványokat tűzte ki: 1-ször mikint vétessék gyakorlatba a multkor már elvben elfogadott határozat, hogy a takarékpénztár ezentul a magyar vállalatok papirosai is szélesebb terjedelemben honorálja? 2-or amaz, elvben hasonlag elfogadott határozatnak eszközlése hogyan hajtassék végre, miszerint a helybeli kereskedőség váltói könnyebb formákban lesznek elfogadandók. 3-szor. Lehet e vagy nem a műiparosoknak zálogokra is pénzt kölcsönözni.
Mint tudva van a minap egy bizottmány küldetett ki, melly ez inditványok tárgyában véleményt készitsen.
E véleményt most a bizottmány beadta, alatta, mint véleményzők a következő urak levén aláirva: Fáy András, mint elnök; Bezerédj István, Burgmann Károl, Kossuth Lajos, Máhr Antal s Mühr Antal urak, mint kiküldött tagok, a más három kiküldött tag nem vevén részt a bizottmányban.
Megnevezők a véleményező urakat, mert neveiknek és véleményöknek combinatiójában czáfolatát látjuk ama gyanusitásoknak, mikkel a januar 18-kai inditványozó és inditványai különböző helyeken és módokon terheltettek.
A gyanusitásoknak augsburgi nagymesterei nyomtatva mondák el, mikint az inditványiozó már a pestmegei takarékpénztárt is be készül sodorni vállalkozási szédelgéseinek forgatagába. Nálunk a Budapesti Hiradónak cz. u–i és h–i egerész devalvaatorai utánkiabálták, hogy már a takarékpénztárak 10 millióiba szeretnének némellyek 314bemarkolászni. – Sőt találkozott itt helyben egy kereskedő, ki tudja isten honnan származott küldetésénél fogva, házról házra járt, az egyesület tagjait óvakozásra inteni a kérdéses inditványok elfogadásától.
Czáfolat az illyenekre talán nem is szükséges, mert a sületlenség, melly e gyanusitásokban fekszik, elegendőleg megveri azokat, – s mert az inditványok, a mint lapunk 7-ik számában vannak előadva, sokkal alaposabbak s tisztábbak, semhogy okszerüségük nem gyanukkal, hanem okokkal is megingattathatnék, czélzatok pedig holmi rágalmi viszketeggel meghomályositható lenne, – mert végül a kérdéses inditványok miután már az egyesületnek népes és belátó tagokból állott közgyülése által elfogadtattak, elvben sem az inditványozó eszméi többé, hanem a társaság akaratává emelkedtek, mellyért egyes embert vádolni, piszkolni többé sem illő sem lehetséges, a nélkül hogy magát az illető társaságot ne érintsük.
Azonban mert, mint imént megjegyeztük, a szóban levő gyanusitások által, a társaság, s takarékpénztári intézet maga is megtámadtatik, s mert mi ezen intézetnek ugy is mint hazafi, ugy is mint egyik részvényese, sokkal hőbb baráti vagyunk, semhogy közönyösen türhetnők, hogy annak hitele koczkáztassék, kötelességünkben és érdekünkben lenni hisszük ama piszkolódások ellen is felszólalni.
Januar 18-ka előtt több helybeli érdemes kereskedő és részvényes, s ezek között maga a fölebb emlitett házaló informator is, felszóliták Kossuthot, hogy vállalná magára közgyülésileg tenni meg az inditványokat, miket ők a takarékpénztár űzletének szélesebb alapra leendő fektetése iránt határozatba vétetni ohajtanának. Nekik e szolgálatot megtenni Kossuth meg is ajánlotta. S ekkor conferentiák is tartattak, s Kossuth csak azon inditványokat tevé meg a közgyülésen, mikben a conferentiában jelen volt, a szükség esetében meg is nevezhető kereskedő urak, köztök a házaló informator is, egyértőleg megállapodtak. Nem tehát az augsburgi nénike szédelgője (Schwindler), – sem a cz–i és h–i devalvatorok financierjei találták fel az inditványokat, mikért most „cselekvő férfiaink” egyik legfáradhatlanabbikát, s vele, talán öntudatlanul, de vak gyülölségök 315józantalanságában veszélyt hozhatólag takarékpénztár-intézetinket is gyanusitják. S nem furcsa, sőt lelketlen hadarászat e az Allgemeine levelezőjétől, s a Budapesti Hiradó tanácsosa és doctorától, midőn nem tudva az előzményeket, nem ismerve a czélzatokat, nem kérdezkedve a cselekvő személyek után, neki mennek a feltünt tényeknek, s azokat saját képzelmök szerint ugy nevezett szalmabábokká alakitva, ezeket, mint rémeket, ijesztő vázakat ütik verik? lármát csinálnak önteremtette szörnyetegek ellen, mik nem léteznek? – S nem furcsa és szánandó kergeségben szerepelt e ama jámbor informator, midőn épen saját inditványainak megbuktatásaul fogadta el a ránézve bélyegző házalás missióját?!
Azonban lássuk a kiküldött bizottmány véleményét, s aztán itéljen a közönség, valjon alaposok e a szédelgés (Schwindeley) és markolászás roszakaratos vádjai?
Az első indiványra nézve: előre bocsátatik, miképen a takarékpénztárak nem saját, hanem idegen s legtöbbnyire a szegényebb osztály által berakott olly pénzeket kezelnek, miket a szükség esetében sürgelőleg és rögtön is visszakérhetnek betevőik; miképen tehát ez intézeteknek szigoru kötelességök e pénzeket nemcsak biztos, s a külviszonyoknak tán értékcsökkentő befolyásától megóva maradható hypothecák és biztositékok mellett, hanem ugy is kezelni, miszerint azoknak már mikori és gyors visszavétele is eszközölhető legyen, mikint végül e szempontokból önkint következik, hogy a takarékpénztáraknak nem mindazon intézkedések és üzletformák szabadok, mikkel s miknek körében más, saját értékkel működő, például bankintézetek még nyerész ügyzeményekben is szerencséltethetik sajátjokat.
Mind e mellett kijelentetik a takarékpénztári s mindazon intézeteknek, mik bankmunkálatokkal foglalkodnak azon a méltányosság és hazafiság-parancsolta kötelessége, miszerint a nemzeti iparosság emeléséhez, mennyiben czéljokkal és szerkezetökkel megegyez, minden kitelhető erővel hozzájárulni tartoznak.
S ezért a bizottmánynak megfontolt véleményébén nincsen semmi olly meggyőződés kijelentve, melly a januar 18-kai közgyülés e részbeli határozatának elvét megtámadná.
Minden a kivitel, a gyakorlatba-vétel alkalmazásaira vonatkozik, mi a véleményben a magyar papirosok honoratiójára nézve javaslatba tétetik. S e tárgyban igy szól a vélemény:
„Miután mi az előnkbe kitüzött rövid idő alatt a hazában levő, s hála istennek napról napra több iparvállalatok papirosainak valódi és biztositott értéke és becse felől magunknak kellő és olly világos tudomást, hogy arra a t. egyesület szabály-módositó intézkedéseit bizton alapíthatná, nem szerezhettünk, annál fogva a hazai iparvállalatok papirosainak elvben már ugy is elfogadott kölcsöne ne ez uton (hogy t. i. a bizottmány véleménye folytában már előlegesen megneveztessenek a vállalatok, miknek papirosai elfogadandók lesznek) léptettessék életbe, hanem ezekre nézve is hagyassék fel azon gyakorlati rend, mellyet az intézet az eddig elfogadott papirosokra nézve követett; t. i. várja be a t. egyesület, mig egyik vagy másik hazai vállalat biztositott 316értékü részvényének tulajdonosa magát az e részben utasitandó s a szükséges előzmények megtételére megbizandó választmánynál kölcsönért jelentendi, s hatalmaztassék fel a választmány, hogy mihelyt illyen biztositott értékü hazai papirosok kölcsönét a szükséges előzmények és óvatos vizsgálat után teljes biztossággal eszközölhetőnek itéli, akár a hozzája beadott folyamodás szolgált legyen alkalmul, akár más uton nyert e részben hiteles és bizonyos meggyőződést, közgyülést lehető legrövidebb idő alatt csupán ennek szabályos elhatározása végett hijjon öszve. – Azt azonban szükségesnek tartjuk most előre kijelenteni, hogy mi ezen elfogadható papirosok alatt ollyanokat, mellyek részletes befizetéseik időszakát tökélyesen tul nem élték, azaz rájok a szabályos fizetési részletek egészen befizetve nincsenek, teljességgel nem érthetünk, következőkép a megbizandó választmányt is utasitandónak vélnők, hogy illyen, egészen be nem fizetett, bár milly jó keletü papirosokra nézve inditványt se tegyen.”
Hol itt a szédelgés örvényzete? hol itt a markolászat tolvaj lehetsége? – Bizonyára illy óvatos eljárás véleményezői sem tulsó merénykedőknek, sem alattomos markolászóknak nem gyanithatók.
Mi egyébiránt a véleményezők nézeteiben osztozkodunk. Két ülésben, mellyet a véleményező bizottmány tarthatott, nem censurálhatni meg a papirosokat olly helyen, hol mint minálunk, pénz- és papiros-piacz nem létezvén, semmi előjáró regulator nem viseli a becsüs szerepét. És e censura nagy és lelkismeretes ovatosságot is igényel, azért jól van, hogy provocatio nélkül ne is ereszkedjünk a létező vállalatok birálatába, akkor pedig, midőn ezt valaki egyikre vagy másikra ohajtandja, ez utasítassék, hogy minden szükséges adatokat előmutasson. Jól van az is, hogy az előleges censura ne közgyülés előtt történjék, nehogy a kedvezetlen eredmény a kelleténél nagyobb nyilvánosság által ártalmassá váljék. Az egész javaslott eljárásra nincs semmi kifogásunk, kivált miután tudjuk, hogy az Eszterházy sors s a kereskedelmi bank papírosainak elvállalása iránt is épen illy eljárás tartatott. A még be nem fizetett részvények iránti megjegyzést végre természetesnek találjuk, miután a későbbi befizetések elmulasztása rendszerint a történt befizetések elvesztését vonja maga után, következőleg, ha nem teljesen kiváltott részvény fogadtatnék el zálogul, akkor a zálogadó intézet vagy veszteni fogná zálogának értékét, vagy a részvényt mint részvényes kényszerülne minden terheivel által venni, mit kivánni sem lehet.
A bizottmány e véleménye a febr. 22kei közgyülésben elfogadtatott a nélkül, hogy ellene akármelly oldalról ellenszó emeltett volna.
A jövő számban közlendjük a következő pontok iránti véleményt és határozatokat.
