Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
A pesti kör dr. Gall urnak kész átengedni egyik kisebb teremét a kályha-javítási leczkék előadására. – A tisztelt dr. ur ugyan is a Pesther-Zeitungban jónak látta a n. casinót, vagy a gyüldét, vagy a köröket felszólítani, hogy a kályhajavitás eszközléséhez járuljanak. Szerinte a Budapesten létező körülbelül 20,000 kályha mind rosz alkotásu, mert az itteni fazekasok, lakatosok és kőművesek nem tudnak czélszerű kemenczéket építeni, az építkező közönség pedig felette drágálná a szakértő technicusnak tanácsát. Ugy vélekedik azonban dr. ur, hogy kevés munkával és pénzzel meg lehetne kályháinkat javitani, ha a fazekasoknak, lakatosoknak és kőműveseknek volna hely és alkalom megmagyarázni a hiányokat és ezek eltávoztatásának módját. Épen ez alkalom-adás az, mit Gall ur a nevezett egyesületektől igényel. Nyittassék meg, mint óhajtja, egy terem, állitassanak abba fel mind azon alkotású kályhák, mik Budapesten használatban vannak, hivassanak meg a már nevezett iparüzők a megnyitott terembe, s ekkor valamelly szakértő technicus közölje velök a kimutatható hibákat s megtehető javitásokat. E technicus, ha más nem akadna, lesz maga az indítványozó ur. ď hiszi, hogy ha az illető mesteremberek megtanulják az eszközölhető javitásokat, még e télen is sok kályha fog kiigazítatni, mert most érzi mindenki a fakimélés szükségét, s ezért hajlandó leszen az épen most legolcsóbb napszámú kőműves legényt is fizetni, ki a nyári időszakban drága pénzért sem kapható. – A Pesti kör, mint mondók, elhatározá a maga részéről megtenni, mi az egyesületek valamellyikétől kivontatott, s Dr. Gall urnak ha teszik, szivesen megnyitandja egyik kisebb teremét, hol a kályhák fel állítathatnak, s a hallgatók is háborítlanul vehetik figyelembe a mondandókat. Azonban mind arról, hogy a kályhák meglegyenek, mind arról, hogy hallgatók jöjjenek, magának Dr. urnak, ha erre csakugyan 93ő kíván vállalkozni, kellene gondoskodnia. Kikkel a kör részéről kelend értekeznie, azok t. Török János és Kiss Bálint urak. – Nem hallgathatunk itt el egy figyelmeztetést; G. ur közlött inditványát némi megrovással méltóztatott befejezni, mellynek mintegy azaz értelme, hogy az iparegyesületet illetné e részben a megkivántató eszközlés. – Nem kételkedünk rajta, hogy az iparegyesület G. urnak is ugy nyitotta volna meg teremét, mint például megnyitotta Hampel, Gelenczei, Glembay s egyéb uraknak, kik az iparegyesületi institutiót valóban a hasznos ismeretek terjesztéseül használni lelkesek és buzgók. Ne kötekedjünk uram! hanem tegyünk; – s kopogassunk, hol kell, meg fog nyittatni.
Műegyesület. Ez minap közgyűlést tartott, s nem sokára megint hasonlót tartand. Említni akarjuk amazt, hogy figyelmeztessünk emerre. Gondolatunk szerint a tárgy, mellyre vonatkozni óhajtunk, közösebb figyelmet is megérdemel. – A minapi közgyűlésben szóba jött ama hír, mellyet némelly lapjaink ismételve közöltek, hogy t. i. a hazai művészek között mozgalom van, egy külön műegyesület alkotásáról a mostan fenállónak mitsem teszen, s tenni nem is akar. – Voltak, kik e törekvésben, ha valóban létezik, csak a megsértett magán érdekek boszujátékát, vagy vállalkozási viszketeget szemléltek, – voltak mások, kik a válni-akarókat magokra hagyatni javasolták, azon hiedelemben levén, hogy szándékuk ugy sem fog sikerülni; voltak megint ollyanok, kik a hirt csak költeménynek tartották stb. – Mások ellenben úgy vélekedtek, hogy bár milly legyen az indok, melly az egyesület tagjait s a közönséget megoszlani ösztönözné: az nemcsak az egyesületekre volna káros, mert a most csak egyetlen társaság sem bir olly erővel, minővel a művészet érdekében birnia kellene, – pedig ha kettő lenne megosztoznék, úgy vajmi tehetetlenségre jutna alkalmasint mindkettő: hanem magára a művészeti ügyre nézve, annak ébresztése, terjesztése, nemesbitése tekintetében is ártalmas fogna lenni, mert holmi ügyviteli költekezések vonnák el a gyámolitás eszközeit, holott annyi teendő van még hátra a müvészetért hazánkban. – Mások pedig akkint is vélekedtek, hogy a szóbahozott mozgalmak igen természetesen magyarázhatók azon eszmék uralmából, mik röviden védegyletieknek mondhatók, s mik most a közönség nagy részének elméit elfoglalták. – Nálunk magyaroknál az idegen valóban sokkal inkább is felül kerekedett régóta, semhogy ne őszintén s munkáson akarjunk törekedni is azon, hogy már a hazainak meg legyen saját értelme. Törvényhozási körben mutatkozott mindenek előtt a hazainak tisztelete, s hogy mellőzzük mind azt, mi az idegenek hivatalviselését tárgyazza, csak a magyar nyelvnek diplomaticai méltóságaért mi állhatatosan víttunk számos országgyüléseken? Következtek honi igényeink a társas életben. Legutóbb átplántáltuk ezeket a köz-gazdászat mezőire, s a védvámok tana az egykori pesti Hirlap hasábjairól lángszavakban ömlött igen is fogékony kebleinkbe. A műipar körében a védegylet nyilt és hallgatag barátokat nyert. – De a művészet sem maradt illetlenül e védegyleti igényektől. Nemzeti szinházat alkotott az országgyülés és karolta fel immár a divat is. Magyar tánczokban lejt a magyar vigadó, magyar zene kedveltetik szerte a hazában; s magyar népidalainktól 94hangzanak szinházaink, hangversenyeink, utczáink. – Lehetlen tehát az, hogy a képző művészet maga állhasson ellent, s csak külföldi elemekben tetszhessék tovább is magának. – Elolvadnak a hazainak szerelme, s e hazafiui szeretet láng melege előtt ama cosmopoliticus közönyösség jegei, melly állitani szereti, hogy a művészetnek nincsen hazája. – Azért ne becsméreljük a mozgalmakat, mik a művészet körében is a hazainak pártolására irányozvák. Inkább vessünk egy tekintetet kebleinkbe, s lássuk, nem adtunk-e okot arra, hogy ellenünk kelhessen az, ki szent aggodalommal őrködik és akar hatni a honiért.
S itt mindenek előtt magának az egyesület elnökének, Fáy András urnak őszinte vallomásával találkozunk, ki nyiltan elösmeré, hogy bizony nem tett a műegyesület a hazai művészetért annyit, mennyit tennie kötelességében, s talál lehetségében is állott volna. – Tiltakozott ugyan azok értelme ellen, kik a műegyesületet csupán az országban élő festészek gyámolitása végett hiszik fenállani, mert az alapszabályok szerint és szerinte is, ez egyesületnek az hivatása, hogy a művészetet terjeszsze és nemesitse e hazában, mit az itthoni festészek nem mindnyájának műveivel lehetne eszközölni. Mind e mellett ő maga is ugy nyilatkozott, hogy itt volna ideje, hogy a műegyesület is tegyen valamit a hazai művészekért. – E czélból felolvastatta az egyesületnek, nem tudjuk hány év előtt költ, de még eddig eszközlésbe nem vett határozatát, miszerint kimondaték, hogy mihelyt bizonyos (sem az előtt, sem azután el nem ért) számra fog növekedni az egyesület tagjainak száma: azonnal 100 aranyból álló pályadíj fog kitétetni, mellyért csak hazai művészek fognak versenyezhetni, miszerint bennök is ébresztessék a tökély utáni törekvés, és nekik is jusson az egyesület pártfogásából valami. – Maga elnökünk olly határozatnak volt hajlandó ezt tekinteni, melly ha nem szántszándékkal, de valósággal igen is ad graecas calendas halasztaná a mi festészeinknek igért ez ösztönzést. – Ez okból Fáy ur ugy vélekedett, hogy a pályadíjt kisebb öszvegben kellene megállapitani, például, ha jól emlékezünk, 40–50 aranyban, csak hogy a határozat foganatba vétethessék. – Továbbá indítványozta, hogy a műdarab, mellyet az egyesület a nemzeti muzeum számára szokott évenkint megvásárolni, ezután csak hazai művésztől vétethessék, azon évben, mellyben a hazaiaktól nem volna semmi megvételre méltó, nem fogván szereztetni semmi, hanem az öszveg következő évre lenne megtartandó. – Ez utóbbi indítványban a nagyobb rész azonnal megnyugodván, a pályadíjakra nézve más indítvány is volt szőnyegen, mellyet az első felszólaló Fáncsy ur tett. Szerinte nagynak kellene e jutalomnak lennie, melly méltó legyen több évig tartó fáradalmak versenyére is. Indítványozó ur egyébiránt magát a művészi munkásságot is legnehezebb mezőre óhajtá vezéreltetni, a historiai festészetére, itt is a hazai, jelesül pedig az Árpád- és vegyesházi korszakok történeteit értve; ő az egyesület által határozni szándéklott 100 aranyat is keveselte, s – nem tudjuk, ha jól jut eszünkbe! – talán négyszerezni szerette volna ez összeget. Az iránt pedig, hogy ennyi pénzt adhasson egy pályadíjul az egyesület, azt javaslá, hogy több évekig gyüjtessék az, mi annál könnyebben volna eszközölhető, mert egy históriai feladat kidolgozására is kellene több évet engedni a művészeknek. – Volt egy harmadik indítvány is. Kik ezt tevék, hozzá járultak ugyan a pályadíjazás 95eszméjéhez is. Azonban ezt még elégtelennek tartották mind azon igények kielégitésére, mik az anyagi pártolás nélkül szükölködő hazai művészeink javára most olly élénken felfel merülnek. Hosszu az idő, mellyben az imént említett nagy jutalom megnyerhető, – ha ellenben az elnöki javaslat szerint, kicsin lesz a pályadíj, keveset is fog segíteni. Azon felül csak egy részesülhetne a jutalomban, mi által a többieken nem volna segítve. Azért óhajták, hogy a kiállitásban leendő azon képekből, miket hazai művészek fognak kitenni, annyi vásároltassék meg, mennyi a képek vásárlására fordítható öszvegekből előre is bizonyos részben megállapítatnék. – Nem közöljük e tárgyban a vitákat, mert eldöntő határozat nem hozatott, hanem a választmány lett utasitva véleményt késziteni, mellyet a legközelebbi – talán februárban tartandó, – közgyűlés fog tárgyalni. – Most ennyi figyelmeztetésül levén elmondva: közlendjük annak idejében az eredményt.
