Tudomány.
Tudomány.
I. A természeti tudományok fontosságáról. Bevezetésül kezdem meg a czikket s egyszersmind tájékozáaúl a Hetilap egyik lényeges foglalkodására, mellyel azon átalános rendeltetésénél fogva, hogy isméreteket terjeszszen, különös tekintetet fordítand a természeti tudományokra, mennyiben ezek akár ujabb előhaladásukban, akár a műipar sokoldalu terén elvitázhatlan fontosságuknál fogva közérdeküek.
Ha az emberi társaságok nem akarnak csordakint a föld hátán őgyelegni, s legfölebb kényelmesen legelni, szükség, hogy magasabb rendeltetésüknél fogva kifejlett értelemre nemesült érzelemre és okokból határozott erős akaratra törekedjenek szert tenni. És itt alapszik az az igazság, hogy a tudomány nem czél, csak eszköz. És az emberi társaságokat mennyi nyomor és inség érte már, mert hogy erről megfelejtkeztenek! A betű, mellyet értelem kifejtő, szivet nemesitő, és alapos akaratot edző szellem nem elevenit, megrontja előbb a tanitót, ez által a tanulót, és tanitó és tanuló által magát az emberiséget, és roszágos csapássá válik, az egyptomi hired csapásoknál gonoszabbá: hát ha irigység, önzés, uralkodás- vagyá, vagy fanatismus még fegyvert is ad kezébe, legyen ez irodalmi, egyházi, vagy politicai, mind egy. És isten a tudományt embernek nem gyötrelmére adta, mint a meccai prophéta tanitá. De az emberek talán menthető gyarlóságuknál fogva voltak hajdan is most is institutióikban olly szerencsétlenek, hogy az egyetemes jó akarat gyámolásának hiányában eszközöket czéllal, előzményeket következményekkel könnyen összekevernek. És innen van azon sok helyt kártékonyan feltünő rendellenes szerkezet, hogy a tudományt int czélt tárgyalják. Az emberek igen sokat szeretnek okoskodni, s azt gondolják, hogy mikint kivethetni az iró-asztalnál a roppant Saturnus utait, kisérőinek számát és kalandjait, és a naphoz s földünkhözi viszonyait, holott annak látszatos nagysága a mi napunkat 20,000 szer haladja meg; mikint kivethetni az iró asztalnál az üstökösök bolyongásait, távozását és meg 57meg visszatérését; azt gondolják, hogy mikint biztosan kiszámithatni a tenger árját és apályát, s mikint biztosan várhatni az ültetett erdőből a hasznot annak idejére: épen úgy várhatni a lélek müködésében állandó eredményeit a hatásoknak, épen úgy felszámithatni az akaratnak az isméretek nyomán szabályszerüleg nyilvánúló cselekvőségét, épen ugy sorozhatni polgári institutiókban a teendőket le a legcsekélyebb részletekig. És ezen igy gondolkodók elmélyednek az emélet feneketlen árjában, és feledik, hogy épen ezen elmélyedés ideje alatt is a gyakorlati élet őket is viszi magával, és pedig nem az ő számítasaik szerint, hanem folytonosan fejlődő saját erejének és szellemének hatalmával. – És ezen erőnek, ezen szellemnek valamint ellenszegülni a legbotorabb kábaság, úgy a vele párhuzamban működésre szükséges eszközöket nem keresni, vagy a kinálkozókhoz nem nyulni leggyengédebben szólva, élet-philosophiának hiányára mutat. – Ezen eszközök pedig a tudományok, hogy értelmet ismeretekkel gazdagitsanak; szivet nemesítsenek, az embert emberré és polgárrá képezzék. – Mivel pedig a társadalmi manifestatiók folyamatát nem az elméletek tiszteletes tekintélye, hanem a gyakorlati élet ellenállhatatlan ereje irányozza s gyakran szabályozza: természetesen következik, hogy a tapasztalati tudományok az életnek javára és diszére egyenlőn igen nagy fontosságu eszközök.
Az érzékre ható tanrendszer teremtőjőnek, a legnemesebb lelkű népoktatónak Pestalozzinak emlékünnepét ülik nehány nap mulva Pesten azok, kiket bensőbben meghatott az emberi értelmesség silánysága s azon szomorú tapasztalat, miszerint a tudományok inkább pipere és csillogó ékszerek, mint erkölcsnemesítő, s a gyakorlati életben a jólét előmozditására segéd-eszközök gyanánt tekintetnek és tárgyaltatnak. Vajha ez ünnepély ébresztésére szolgáljon hajlamnak és akaratnak a czélszerű oktatás behozatalára!
Vegyük egy kissé szemügyre a gyermeket, mert ebből lesz ember, ebből polgár és hazafi s igy lépcsőnkint a hazából üdv – vagy kín hely. – Ha a természeti tudományok már az elemi oktatásnál elhanyagolvák, ha nem ezek használtatnak legelső értelemfejtő és érzéknemesitő eszközökül, nem szokik a gyermek a természetre figyelni nem ezt tisztelni, nem adományait haszonra fordítani; hideg közönbösséggel megy el a legszebb természeti tünemény vagy termelmény mellett, s vonzalma a szép és megható iránt nem gyarapodván, nőtten nőve büntermő hidegséget visz át magával az életbe polgári létet boldogító vagy diszesító tünemények és termelmények iránt. Minden tétovázás nélkül nyiltan állíthatni, hogy a szívképzés alapfeltételét a természeti tudományokban kereshetjük, mert ezek adatokat nyujtó nyilt könyvek vallásosságra, kdély nemessége, s a két legfőbb polgári erényre a becsületességre és szorgalomra. – Nézd a szegény indust, kinek gyermeki elméje látja az Istent a felhőkben, vagy hallja az ő hatalmát a szelekben; a kevély tudomány nem tanitotta meg őt ott tévelyegni, hol az ég csillagai bolyonganak, de adott a mesterség nélkűli természet az ő reménységének a felhős tetejü hegy megett bátorságos kis lakot az erdők mélyében, s adott kedélyt a jó benyomások hű fogadására, s fáradalmai után egykét nyugodt órúát az elmélkedésre. És ez elmélkedés megtermi a maga gyümölcsét.
De más oldalról fontosak a természeti tudományok civilisatiónk haladása tekintetében. Kétségkivüli dolog, hogy 58a természeti tudományok a legutóbbik évtizedekben óriási előhaladást tettek a tökéletesülésben, mondhatni egyenes arányban a társadalmi szükségek, igények és kivánatok szaporodtával, s az izlés és technikai ügyesség folytonos fejlődésével; ugy annyira, hogy alig van a müvészetnek és müvességnek valamelly ág, melly főkép a természettannak, természetrajznak és vegytannak nem köszönhetné a körében feltünedező javításoknak nagy részét. Igaz ellenben, hogy az emberi és természeti erők testvéries összefüggésénél, a cosmicus egymásra hatással, az okok és okozatok szakadhatatlan lánczolatánál, s a termelő erők kölcsönös egymást ébresztésénél fogva viszonylagos hatással voltak ezen előmenetelek magának a tudománynak előmenetelére is. És igy egymást ápolva, kölcsönös hatással járják pályájukat az emberinem javára, diszére, boldogságára. – És ezen szempontokból a Hetilap encyclopedicus tartalmával különös figyelmet forditand a természeti tudományokra, mint mellyek leginkább erkölcsképzők – pedig az erkölcsképzés nem minden nemzet életének induló pontja-e? – és mint melylyek az ipar és kereskedelem mezején annyira fontosak, hogy általuk a czélszerü javitás, nemesités, munka-kimélési, mesterség, a tökélynek ime fő tényezői elérhetlenek, mint alkalmas szerszám nélkül derék műnek bevégzése. – De különben is a tudományok és művészetek iránti szeretet észrevétlenül annyira elterjedt, hogy azt már ma azok is, kik valósággal nem birják, mesterkélt alakban mutatni kivánják. Nehezen hiú tehát reményem, hogy a Hetilap olvasói e téren némelly gyakorlatibb adatokkal szivesen találkozandnak, természetesen nem adván fel amaz olvasói jogos követelést, miszerint, ki ir, irjon és töröljön, s viszont irjon s ne hizelkedjék tollának azért, mert sebesen ír, hanem engedje e lóversenyi dicsőséget a lovászoknak. Az érdemért sok időt fizetni bölcseség, keveset adni érette annyit tesz mint a pénzt pazarlani. W.
