Korszakunk szelleme.
Korszakunk szelleme.
î időben háboru volt a társadalom normális állapota minden organisatio e czélra történt. A béke akkor nem alkotta a jólét idejét, hanem csak fegyverszünet volt, mellyet minden status pihenésre vagy uj erők kifejtésére használt, hogy a harczra ujra kiállhasson. Azok időkben a városok várak, és a közünnepek lovagjátékok voltak. A fiatalság nevelése a fegyverek kezelésére és testgyakorlásra szoritatott, a művészeti pálya számüzetett, mert, a mint mondatott, elgyöngíti a harczias érzelmet. A népek nem állottak akkoriban egymás közt szövetségbe, ha csak nem háboru vagy elnyomás tekintetéből. A katonai állapot mesterség vala; munkás és értelmes emberek gyültek össze, hogy eszközlésüket árukép a legtöbb igérőnek adhassák el. A hóditás századában nem gondolhatni szerencsét vagy nemességet máskép, mint a kard vagy a physicai erő segitsége által. A fegyver sorsa határozott a surlódások és veszekedések felett nagyurak és a királyok közt; akkoriban még az emberi igazság végrehajtására is a fegyver szolgált, és ugy tekintetett mint isten itélete.
Napjainkban minden nemzetnek állandó fő czélja csak a jólét; egyedül ezután sovárog; az értelmiség és a dolog egyetlen érvényes eszközök a szerencsére jutásra. Gondnoki szárny alá hajtva, a felügyelés és rend közepette hiányzik a jelen nemzedéknek ama vaskos testalkata, nem bir azon egészséggel és egyszerü szokással, mely a harczias jellemet fentartá és erősbité. Az élet első küzdéseit az akademiák és egyetemek padjain végezzük be a tanulás utján, a serkentés zászlója alatt, a munkásság közepette, mi a testet talán gyöngiti, de fejleszti az értelmiséget. Az érettebb kort elérvén, nem állunk ki többé csatahelyre kitűzött landzsával perlekedéseinket kiegyenlitni, nevet vagy dicsőséget szerezni, vagy a nők figyelmét magunkra vonni; mert viadalunk most az ész és a brutalis szenvedély közt áll; kedvencz tanulmányunk az emberi sors javitására irányoztatik; a női hiuság elmebeli tehetségeinkkel, édes és fényes szellemi sugalásainkkal találkozik; vitatásainkat a békés és törvényes uton folytatjuk; a nemzetek közt támadó egyenetlenségeket a diplomatia intézi el; és végre a régi szövetségek az egyetemes érdek egyenlőségi elvére ujitatnak meg. Ámbár mi ezt mind jól tudjuk a közéletben, nálunk még is olly nagy a visszaemlékezet hajlama mult időkre, hogy elveszitjük szemünk elől a jelen század szellemét, mellynek jelszava: béke törekvés, azaz a politicai elnyomást az érdekek politicaja által pótolni.
Katonai dicsőségünkről jelen perczben álmodozni annyit tenne, mint a kor tendentiáival ellenzésbe jöni, azaz megsemmisitésünket aláirni. Az anyagi téren kell azt kivivnunk, mi ez előtt karjaink feladata volt. –
Az uj pálya, mellyet követnünk kell, tisztán áll előttünk; a munkásság az, a természetteli küzdés, az emberiség fölszabaditása a nyomoruságból és tudatlanságból, és nincs alkalmatosb eszköz ezen czélok elnyerésére, mintha az ország minden erejét termelő munkára használjuk. Beérkezett 55a pillanat, mellyben a philantropiai theoriákat gyakorlatba kell vennünk.
Könnyebbiteni a nevelést, terjeszteni a kört, mellyben minden dolgozó talentuma használtatik önmaga érdekében, serkenteni az ipart és kereskedést; közlekedési utakat a szegényeknek szintugy nyitni mint a gazdagoknak: ezek nézeteink szerint azon eszközök, mellyek által hazánk alkotmányi javaiból az egész közönséget részesithetjük. Az elmulasztott pótlására kell idő munkásság és állandóság. A munkát az időre, az állandóságot a munkára számolni, ez szeretett hazánk jövendő nagyságának valódi pályája.
Már negyed század óta dolgozunk alkotmányunk tökélesbitésén; hogy ezt megőrizhessük, kijavíthassuk és szilárdithassuk, megkisértettünk egymásután változásokat, s időszakí javaslásokat; férfiak állottak a haladás-párt elibe, kik tetteik és munkáik által, tanusitják elszánt komoly szándékukat: – de minden változandó. – Az első vezérek hiusága vagy dicsvágya csorbát szenvedvén egy ujan keletkezett lángész által odahagyák zászlójukat, s átcsaptak a tespedés sorába. Ma az anyagi jólét előmozditására, a hitel emelésére, utak nyitására hajlottak, hónap a szellemi haladást bálványozták, és mind ezt csak hiuság végett. Férfiak, kik ez előtt a legszebb oktatásokat adák a nemzet elibe, most a viszálkodások magvait hintik és szórják heves természetüknél fogva az ugy is igen termékeny földre. S e szemrehányás részint az egész nemzetre is háromlik. Egy népnek legszebb praerogativája az, ha a törvényhozási és végrehajtási jogot kezében tartja; azaz: ha az inditványozási jogot használja. Ezen illetőleg gyakorlatából meritheti a nemzet erejét, és a nézetek felsőbbségét stb.; és ezen illetőségnél fogva szabad akaratában áll a mezőt választani, felszólithatja az ellenpártiakat – a nélkül hogy egyes ember oraculumára hallgasson – elméleti oktatásaikat kifejteni, s igy állitásaik ürességét fölfedezi. És még is e hatalom, e roppant erő mellett alig van törvénykönyvünkben pár czikk, mellyek jövendő boldogságunk pecsétjét viselnék, mellyek azon feladatra lennének irányozva, mellyből bajaink orvoslára olly biztosan következik. És ez hozzánk, ámbárvalóságos varázs erő, milly közel fekszik! Ez az, minek hatása olly biztos olly gyors, miszerint az ujvilágban olly hatalmas s boldog országot alkota, minőt Eurapban fel nem lelhetni.
E varázserő a munka s anyagi érdekek előmozditásában rejlik, mi inkább összeforraszt bennünket, mint bármi más intézkedés. Igen, – van a visszatorláson, kivül más tény-erő is; – ez azon tény-erő, melly pazarolni engedi a bolondokat s az ipar pálmáját adja a józan ember kezébe; ez azon tény-erő, melly befolyását mindenfelé, az első herczegtől kezdve le az utolsó pór-osztályig terjeszti, a nélkül, hogy rázkodtasson, ártson, vagy rágalmazzon. Igen, van egy más mód szabadságunkat szilárditani, hatalmunkat erősiteni, jólétünket előzmozditani, az örökös recriminatioknak, vádaknak s politizálásnak véget vetni, s ezen moralis s anyagi érdekek mezeje: a termékeny és dicsőteljes békepolitica, vagy is a munka.
E rendszer bizonynyal áldást szülend a hazára. Egyesitendi lassankint a töredékeket, engedményekre szoritandja a monopolistákat, nagyobb számu értelmes s avatott emberek foglalandnak helyet a törvényhozás termében, miután a 56rabulák seregét hallgatásra kényszeritik, kik soha sem birnak annyi ékesszólással mint akkor, midőn hallgani kellene. – Csak ezen tény-erő által vagyunk nézetem szerint képesek magunkat regenerálni, a hiu s ingerült kedelyeket lecsillapitani és a sophisticai tanokat kiküszöbölni.
A munkásság szüksége, századunk ezen sajátságos ösztöne, egy olly folyam, melly minden hatalmat elsorodni fenyeget, ha nem tudja táplálni, avvagy folyását szabályozni. Ássatok medret e folyamnak, engedjétek az egész ország minden erébe elágozni, és hatásainak jótékony befolyása által a műveletlen rónaságok átváltozandnak termékeny rétekké, az elhagyott vidékeket gyárak és gazdag lakosok födözendik be.
Ha pedig az ellenállhatalan hatalomnak ellene szegezzük magunkat, ha küzdés mellett maradunk igazságtalanul állandóan a kiváltságos és a nehezen megterhelt osztály közt, elveszünk a munka alatt, elvesznek gyermekeink, családink és ezen társadalom, mellyet meg akarunk menteni.
Ifj. Szabó Pál.
