Német vámszövetségi kereskedelmi társaság az alsó Dunán.
Német vámszövetségi kereskedelmi társaság az alsó Dunán.
Berlini lapok szerint ezen társaság már meglalakult, s központi irodáját Berlinben megnyitotta. Alaptőkéje egy millió porosz tallérra van számitva 5000 részvényben, 300,000tall. már aláirtnak mondatik; s azt hiszik, hogy a társaság első három évére a status 3%-et biztositand. A keleti tartományok számárai fő bureau Galaczra terveztetik, porosz titkos tanácsnok és Consul Wedeke elnöklete alatt: a Levantéban pedig Smyrnától és Trapezunttól Belgradig rendes ügynökségek állitandók, 15 tengeri hajó fogna beszereztetni, a németszövetségi s Moldva és oláhországi kikötők között rendes ügynökségek állitandók, 15 tengeri hajó fogna beszereztetni, a németszövetségi s Moldva és oláhországi kikötők között rendes forgalom fentartására. Czélja a társaságnak: Galaczban vásárt nyitni, honnan a keleti kereskedők, a nélkül hogy Lipcsébe lennének menni kénytelenek, magokat minden nemü német vámszövetségi gyártmányokkal elláthatják. Azonkivül az aldunai tartományokban nyers terményeket veend a társaság s német kikötőkbe szállítandja; bank üzletet is viend, s a Moldva és oláhországi földbirtosoknak és bérlőknek pénzt előlegezend termékekre.
És ez mind itt orrunk előtt történik; a távol Németországban alakulnak társaságok, felhasználni hazánk kapujánál azon tartományok viszonyait, mellyeket Isten a magyar szorgalom piaczául jelölt ki, az által, hogy Dunánk habjait oda folyatta. – Ha önhiuság hazafiúi törekvésekbeni gátoltatásért vigasztalást nyujthatna; felemelt fővel mondhatnók el, mikint mi ezt régen tudjuk, látjuk, érezzük, s 53becsületesen törekszünk is megtenni, mit e helyzet tennünk javasol. – Megalkotók a magyar keresk.-társaságot; ezer gúny, rágalom, akadály, ellenzés között alkotók meg. S im alig mulik el rövid másfél év, s példánk a felvilágosodott Poroszországban, Antwerpben, sőt a reánk annyi gúnyt halmozott Triestben is követésre talál. – Utat törtünk iparműczikkeinknek kelet fölé, s Berlinben hasonló czélra társaság alakul, mintha hivatásul tűzte volna ki magának a távolból igaz olni status gazdászati combinatióinkat, mellyekkel saját hazánkfiai közt annyi ellenségre találánk.
Nyissuk szemet uraim, lássa meg a magyar, hogy kinek higyje. Azoknak-e, kik mindent ellenezve, mit a hazafiui cselekvőség tenni akar, pártot alakitanak, mellynek zászlóján, a puszta negativitáson kivül még szó irva nincs; mellyről még senki sem tudja, hogy mit akar, kivévén, hogy minket cselekvőségünkben zsibbasztani akar: avvagy azoknak, kik cselekszenek, s kiknek cselekvőségét, minden uj napnak uj eseménye igazolja.
Kettő van előttünk mit nem lehet elégszer ismételnünk. Ha virágzó földmivelést akarunk, a bel- és külkereskedést kell előmozdítanunk, miszerint a hazai productio szaporitása lehetséges legyen. Belkereskedéshez közlekedési eszközök és műipar kell. Műipar nélkül nem lesz soha élénk belkereskedés: nem tesz virágyó földmivelés. A külkereskedés pedig fiumei vasut nélkül örökké pangani fog. – Nekünk kettős rendeltetést mutatott ki a gondviselés; mert adott Dunát, és adott tengerpartot. A Duna keletre folyik, onnan tartományokon át, mellyek földminőségben gazdagabbak, sem minthogy nyers termesztményinknek piaczul szolgálhassanak, de szolgálhatnak piaczul iparműveinknek, mellyeknek oda szálitásában előnyökkel birunk, minden más nemzetek fölött, mert tőszomszédaink, s Dunánk arra folyik. – Ki kell hát fejteni műiparunkat, különben szorgalmasb nemzetek csiptetőbe szoritanak minden oldalról, miglen ollyanokká leszünk mint a leve vesztett száraz czitromhéj. – A tengerpart ellenben kaput tár a világba minden felé, de az adriai tengerbe nem ömlik hazánknak egy folyója sem, s nincs más mód, vasutat kell építenünk. – Erre minden nap uj szükséget fedez fel, uj ösztönt nyujt. Az aldunai német szövetséges társaság ezen kényszeritő ösztönöknek egyike. Ha ez 15 tengeri hajót tartand mozgásban, hogy az aldunai tartományok szüz földének termesztményeit világkereskedésbe vigye; csak a fiumei vasut azon egyetlen segédszer, melly képessé tehet, hogy ezen uj vetélytárs mellett nyers termesztményinkkel a világpiaczon versenyezhessünk. – Tehát műipar a honban; és vasut Fiuméhoz! A ki minket a törekvésben pártolni nem akar: legyen neki az ő hite szerint; de hagyjon minket cselekedni, ne gátoljon erőnk kifejtésében; – ennyit azt hiszem joggal igényelhetünk. A haza tere elég tág tér, jut hely a munkásságra, s ha kinek az kell, dicsőségre is mindenkinek. – Ha már a sorsnak átka, hogy a magyar soha egyet nem ért, legalább ne álljuk utját egymásnak a becsületes cselekvésben. – Nincs szomorúbb foglalatosság, a negativitásnál: melly csak gátolni tud, cselekedni nem.
Amott Berlinben kamatbiztositással gyámolitják a keresk. társaságot, mi Pesten ennyit iparmozgalminknak nem igényelünk. Illy igényekről rég elszokánk, mi csak azt kérjük, hogy ne akadályozzanak. De ha mind e mellett az akadályok, gúny s hátráltatás meg nem szünnének, nekünk ebből 54is csak ösztönt kell meritenünk nemcsak a kitürésre, hanem egyszersmind az associatio hatalmas eszméjének erősebb kifejtésére. Ehhez csak akarat kell.
Kossuth Lajos.
