Vezérczikk. (Tiszaszabályozó társulat.)
Vezérczikk. (Tiszaszabályozó társulat.)
Folyamszabályozás ügyében egy tényről nem kellene megfeledkezni, arról t. i. hogy ha valamelly folyam az ország köz költségén szabályozhatnék is; azon birtokosoktól, kik a szabályozás következtében földet nyernek, a közköltségek egy részbeni visszapótlása minden bizonynyal követeltetnék. A mint törvényeink állanak, egyesületi uton sem hárulhat senkire nagyobb kötelezettség, mint az, hogy a költségeket haszon aránylag viselendí. Az egyesület utjáni szabályozás tehát semmi olly áldozatba nem kerülhetvén, mellytől a tiszai birtokosok különben mentek maradhatnának, azt gondolom igen jó számvetés lesz, mi hamarébb egyesülni, s egyesületi oton munkához fogni, miszerint minél hamarébb birtokába juthassanak a szabályzott Tisza hasznainak.
Igyekvém az 1-ső számban megmutatni, hogy az e czélra alakult vidéki társulatoknak mind egy társaságba kell egybeolvadniok; igyekezzünk az egyesült társaság szerkezetének eszméit tisztába hozni. Nem azt értem az alatt, hogy elnöke s kormányzó választmánya, hogy s mikint legyen? ez ismeretes könnyü munka, mellyre nézve elég annyit mondani, hogy minden egyesület akkint szerkezze magát, miszerint törvényes czéljainak eszközlésére kellő autonomiával birjon, hanem értem azt, hogy a társaságnak feladata, s munkálati terve és eszközei iránt jőjünk tisztába. Ezekből a szerkezet önkényt következik.
A társaság feladatát s munkatervét, azon hatóság, mellyel birhat, ezt pedig a törvény határozza meg. Szükség tehát a szerkezetre nézve a törvényt alapul venni.
A törvény a folyóvízek szabályozásozását különös ótalom alá vevő, kimondá azon elvet, hogy a vizi munkálatokra szükséges költségeket minden érdeklettek, birtokukhoz, s a nyerendő haszonhoz aránylag fizetni tartoznak, s ezen elv foganatba vételének utját módját minden lehető esetekre 50világosan meghatározá. – Ez által tisztán ki van mutatva a társaság feladata s szerkezetének tervezete.
Midőn például vasut-társaság alapitatik, többen kevesebben az előleges munkálatokra, nemcsak technikai tekintetben; hanem azért is, mivel csak ezen előmunkálatok nyomán lehet meghatározni, az illető birtokosok minő arányban tartoznak a folyamszabályozás költségeit viselni; csak igy lehet eszközölni az érdeklett törvényhatóságoknak a szabályzati tervekhez járulását, s terhekbeni aránylagos részesülését. – Itt is van tehát alapitókra szükség, s ezen alapitói szerep az egyesületeknek első feladata. – Szerkezetének későbbi stadiuma, a vasuti társaságokétól különbözik, mert a folyamszabályzati részvényesség nem függ tetszéstől, s önkénytes aláirástól, ezt a törvény már kötelezőleg kijelölte s biztositotta.
Ennélfogva nézetem szerint a tiszaszabályzó egyesült társaságnak, olly társasággá kell alakulnia, mellynek tagjai mint alapitók, a szükséges tervezetek s költségvetések megtételére, s az illető törvényhatóságok foganatosítására állottak össze, s ezen nélkülözhetetlen előmunkálatok költségeit aláirás szerint fedezni s előlegezni magokat akkint kötelezik, hogy ezen előlegezéseik, az általuk törvényszerint birtok- és haszon-arányban fizetni tartozott költség részlegekbe beszámitassanak.
Igen természetes, hogy a Tisza szabályozata országos kereskedelmi tekintetben a statusnak is javára válandván, a társaság méltán kérheti s igényelheti, hogy az orzságos vizépitészeti hivatal által véghez vitt mérések s tervezetek, neki használatul kiadassanak. – Ez gyönyörü munkálati tömeget képez, s az alapitóknak sok előleges költséget kimélend meg, de azért, ha ezen vizépitészeti munkálatok tökéletesen kimerítők volnának is; még is szükség leszen előleges költségekre; mert meg kell a szabályzati tervet határozólag állapítani, költségvetést készíteni, a költségek aránylagos kivetését rendbehozni, fizetését biztositani, a joggal igényelhető közremunkálásokat kieszközölni, s mind azon financialis, kezelési is műtani előintézkedéseket végrehajtani, mellyekre a valóságos szabályzati első kapavágásig 51szükség van. – Mind ez pedig költséget kiván. Igaz, lehet segedelmet kérni, lehet ide vagy amoda támaszkodni; de ha én társaság volnék, nem illy nemü alapokra épiteném alakulásomat, hanem egyenesen az associationalis eszmére; mellynek természetéhez tartozik, hogy az alapitók előlegezzék az előmunkálatok költségeit; mi végett azonban alakulásuk után is aláirásokat szerezni természetesen szabadságukban álland. – Ha ennyi áldozati készség nem volna a vidékeken alakult társulatok tagjaiban, úgy kár volna magukat socialis utoni tiszabályozással kecsegtetni, mert állítni merném, hogy a dolognak végeredménye önmystificatio volna.
Megkészülvén a terv és költségvetés, a társaságnak feladata a körül forgand, hogy ezekre nézve az érdeklett törvényhatóságok megegyezését kieszközölje, mivégett szükség esetére a nádori biróság van törvény által döntő hatalommal felruházva.
Ekkor következnék minden érdeklettek aránylagos költségvitelének tisztába hozatala s biztositása. Én azonban ugy vélekedem, hogy a tiszabályozásnak, a magános birtokosok haszna mellett sokkal több országos közgazdászati java is van, hogy sem az alapitó társaság joggal ne reménylhetné, hogy annak költségeiben a status is részt veend. Szivből ohajtom, hogy e részben minél több szerencse kövesse lépteit, szivből óhajtom, hogy a status segedelme a felemelt só árából 11 kros pénztárra ne szoritkozzék, annyit azonban nem vonakodom kimondani, hogy a fölemelt sóárábóli közjövedelem legalább azon részének, melly az érdeklett tiszai megyék sófogyasztásával arányban áll, mindaddig, mig a tiszabályozás a kormányszékileg is helybehagyandó terv szerint be nem végeztetik, évről évre ide rendelését, s a társaság által (a kereskedelmi bank példájakint megbizandó kir. biztos felügyelése s ellenőrsége mellett) e czélra fordíthatását, a méltányos igény minimumának tartom. Adná Isten, hogy a provincialis érdekversenyzés szelleme már annyira számüzött volna, miszerint ezt minimumnak tartanunk ne kellene.
Valamelly vidéki társulat vitatkozásairól olvasám, hogy a mennyiben a n. m. k. udvari kincstár sószállitási könnyités tekintetében a tiszabályozásnak szintúgy hasznát veedni, a költségekhezi járulása ezen czim alatt igényeltessék. – Én csekély nézetem szerint ezzel ne mértek egyet. Ha a tiszabályzat költségeihez országos kereskedelmi tekinteteknél fogva a status hozzájárult (a mi méltányos is igazságos is), a só szállitásnak ez által, s a törvényhatóságok és egyes birtokosok közremunkálása által eszközlött könnyitése, a só árának leszállitásával volna kiegyenlitendő; nem pedig a költségekbeni részesités által. A józan status gazdászati elvek legalább énnekem amazt látszanak javasolni.
Azonban kár mikint legyen is ez, annyi bizonyos, hogy az összes költségvetésből, – már akár legyen az a költségeknek közvetlen viselésére, akár pedig az azt fedezendő költsönnek hosszabb idő alatti letörlesztésére alapitva – a költségvetésből mondom mind annak le kell vonatnia, mit a társaság a statustól segedelmül nyerend, mert ennyivel kevesebb leend az, a mit birtok és haszon arány szerint kellend viselni.
De még lerovandó lesz azon segitség is, mellyet az érdeklett törvényhatóságok kőzmunkák által nyujtandanak. 52– Ezt tulajdonkép nem is kellene segitségnek neveznem: mert ez törvényszerü kötelesség; ámde épen mivel kötelesség nem generositás, hanem csak szoros igazság, s arány tárgya lehet; mert a nép, az ország terheit egyedül viselő nép szoros igazságon s arányon túl ezen munkával nem terheltetheti. Az arány alapját abban találom: hogy a tiszabályozás haszna kétségtelenül adózók földeinek megmentésére is kiterjedend: annak költségeiben tehát törvény szerint ők is tartoznak aránylagos részt venni. Ám de mind a czél maga, mind pedig a nép állapotja tanácsossá teszi, hogy ezen részeltetés pénz helyett munkában számitassék. – S ennek a törvényhatóságoknál elintézését, törvény rendelte uton eszközölni, a társaság hivatásához tartozandik.
Csak ezután lehet a költségek többi részének egyes birtokosok közt, kik már itt törvény által kényszeritett részvényesek gyanánt jelennek meg, birtok és haszon aránylag felosztani. Melly felosztásnak eszközlése, tisztába hozatala, s valósításának biztosítása a társaság feladatának nevezetes részét teendi.
Már csak ezekből is világos, hogy külön álló szakadozott társulatok utján, e tárgyban czélt érni lehetetlen. Egy társulatnak kell itt lenni, mellynek részletes eszközlések végett alkalmasint megyénként szüksége leend organumokra; de ezeknek nem különálló testületeknek, hanem az egy testté egyesült társulat autonomiája kisugárzásainak kell lenniök.
Még világosabbá leend ez a dolog financialis oldalának felvilágositásával, mellyről a jövő számban szólandok. Pótolja ki a tárgy fontossága azon érdekhiányt, mellyben a fejtegetés száraz unalmassága szenved.
Kossuth lajos
