510. Arad, 1849 augusztus 5. Kossuth levele Szemere miniszterelnökhöz: kéri, hasson oda, hogy Görgey vagy vívjon azonnal győzelme…
510.
Arad, 1849 augusztus 5.
Kossuth levele Szemere miniszterelnökhöz: kéri, hasson oda, hogy Görgey vagy vívjon azonnal győzelmes ütközetet, vagy haladéktalanul siessen a seregével Aradhoz.
Arad, 1849 augusztus 5.
Kossuth levele Szemere miniszterelnökhöz: kéri, hasson oda, hogy Görgey vagy vívjon azonnal győzelmes ütközetet, vagy haladéktalanul siessen a seregével Aradhoz.
Barátom!
Itt Aradon a dolgok nagyon kétségesen állanak. Dembinski minden erejét, a Lenkey hadosztályát is, a Maros balpartján concentrálta, és igy Arad város a Maros jobbpartjáról egészen fedezetlen, pedig Dobsa főszolgabiró tegnap azon hirt hozta, hogy Vásárhely felől az ellenség (Shlick és Benedek) reggel 8–9 óra tájban Makóra bevonult.
Couriert küldök courier után Dembinskihez, de 48 óra óta egy sem érkezik vsisza s igy Arad fedezetlen lévén, a kormányt mobilisálható állapotban vagyok kénytelen tartani.
Azért nagyon kivánatos volna ugyan, hogy Görgey Aradhoz siessen, de még kivánatosabb, hogy az oroszt, ha lehet megverje, a győzelem nyereségén kivül még azért is, mert ha Aradról mozdulnunk kell, a muszkák megveretése következtében mehetnénk Nagyváradra, különben alig van más hely, mint Lugos, s ez igen-igen szerencsétlen kéntelenség, mely kéntelenségnek aztán okvetlenül minden hadseregeink concentratiojával kell összeköttetni.
Positiv rendeletet tehát nem adhatok, hanem csak alternativát, következőkben:
Ha győzelem kilátásával ütközhetik, ütközzék sietve minden haladék nélkül, s ha győz, használja folyvást pihenés nélkül a győzelmet, s legyen figyelemmel, hogy a tacticai győzelemnek strategiai haszna is legyen.
Ha győzelem kilátásával nem ütközhetnék, időt semmi esetre se veszitsen, hanem vonuljon gyorsan Aradnak, de ezen esetben Nagyvárad fel lévén adva, nehogy Nagyváradról a muszka Edélybe törjön, agy 5000 emberrel okvetlenül szükséges lesz a csucsai szorost megakni, illy erő ott 50000-et feltartóztathat. Ez esetben azonban ezen seregrész élelmezése iránt légy szvies gondoskodni; küldd ki, Sántát,* Hodossy mint hallom elszaladt.
Sántha György bihari alispán, a korábbi zarándi kormánybiztos.
Sőt a csucsai passus fedezése, melyre Bem most teljességgel nem képes, még azon esetben is nagyon kivánatos, ha Görgei a muszkát verve előre nyomulna; mert mig Bem Szeben felé megy, tartok tőle, hogy Kolozsvár nem tarthatja magát; – és mégis azt mondom, mennie kell.
Egy negativát azonban teljes határozottsággal mondhatok, s ez az, hogy legrosszabb volna, ha Görgey sem nem ütköznék, sem Aradhoz nem sietne, hanem bármelly positió tartásában vesztegelne.
Ha a pénz életkérdés nem volna, s ennek készitése járva-kelve történhetnék, feltétlenül azt mondanám, siessen Aradhoz, mert ekkor ő, Dembinski és Vetter együtt 80.000-nyi sereggel állnánk a Bánátban, s mennnék egyenesen tul a Dunára, de mert a pénzkészitésre hely kell, ezért mondom legjobb, ha győzelemmel ütközik s előre megyen; ha ez nem lehet, Aradra siet; legrosszabb, ha egyiket sem téve vesztegel.
Közöld e levelemet Görgeyvel, mert ezer dolgom lévén, csak provocative irok neki; rendelvén egyszersmind, hogy kik a debreceni futásnak gyáva főnökei voltak, azokat rögtön hadi törvényileg büntesse.*
L. a köv. szám alatti, Görgeyhez írt levelet. – Az aug. 2-i debreceni ütközetről Sillye Gábor mint szemtanú küldött részletes jelentést Kossuthnak; ő számolt be a császár-huszárok megfutamodásáról is. (L. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 41. csomó.)
A császár-huszároknak pedig – Nagy Sándor hadtesténél volt, s a csatavesztést okozott minden osztályait feloszlassa s 10–15 emberként a többi huszárezredekbe beosztassa.
Arad, augusztus 5-én délelőtt 11 órakor, 1849
barátod Kossuth
S. k. ered. Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag.
Közli: Steier L.: Haynau és Paskievics. II. köt. 157. s köv. l.
