466. Szeged, 1849 július 25. Kossuth válaszol Szemere júl. 24-i emlékiratára: visszautasítja a minisztérium feloszlatásának és a …
466.
Szeged, 1849 július 25.
Kossuth válaszol Szemere júl. 24-i emlékiratára: visszautasítja a minisztérium feloszlatásának és a diktatúra bevezetésének gondolatát.
Szeged, 1849 július 25.
Kossuth válaszol Szemere júl. 24-i emlékiratára: visszautasítja a minisztérium feloszlatásának és a diktatúra bevezetésének gondolatát.
A júl. 2-i képviselőházi ülés határozatának megfelelően a képviselőház júl. 21-én megtartotta Szegeden első ülését, amelyet az előző napon zárt ülés előzött meg. Mindkét ülés azt mutatta, hogy a helyzet súlyosbodásával együtt erősödik azoknak a belpolitikai erőknek a tevékenysége is, amelyek a szabadságharc határozott forradalmi vezetése ellen dolgoztak. Szemere miniszterelnök is hű maradt korábbi magatartásához s azon volt, hogy Kossuth amúgy is erősen megnyirbált tevékenységi körét az alkotmányosság és a parlamentáris formák nevében tovább korlátozza. Júl. 24-én emlékirattal fordult Kossuthhoz, amelyben abból indult ki, hogy Kossuth önkényesen kormányoz, csorbítja a minisztérium hatásörét s a bajokon csak úgy lehetsegíteni, ha vagy Kossuth, vagy a minisztérium lép vissza a kormányzás területéről. Azzal vádolta Kossuthot, hogy a formákon túlteszi magát, a minisztérium nélkül kormányoz, s ebből azt a következtetést vonta le, hogy a minisztérium nem lehet részese a felelősségnek, ha a kormányzásnak nem részese, tehát le kell mondania. Hivatkozott a képviselőházra, amelyet Debrecenben lehetett gyámság alatt tartani, itt azonban már –»felébredt« és részt kér a kormányzásból. Végül arra a következtetésre jutott, hogy legjobb, ha Kossuth egymaga veszi kezébe a hatalmat, szűnjék meg a minisztérium, s ha Kossuth a nyílt diktatúra kimondását nem akarja, mondják ki azt, hogy »a kormányzó rendkívüli hatalommal ruháztatik fel bizonyos időre«. Bejelentette, hogy ha Kossuth nem helyesli ezt a megoldást, ő mindenesetre lemond a minisztériumban viselt tisztségéről.* Kossuth a provokatív jellegű felszólításra a következő választ adta:
Szemere emlékiratát közli Steier L., i. m. II. köt. 115. s köv. l. (Hibásan júl. 21-i kelettel.)
Barátom!
Emlékiratodban sok van, ami igen nagy figyelmet érdemelhetett volna akkor, midőn arról van szó – alakitassék-e ministerium vagy nem? – de most mindennél károsabbnak tartom e szót változtatása a meglevő kormánynak. Ha változnia kellene, nekem is megvolna iránta véleményem, hogy mivé változzék – de azt hiszem, nem lehet, nem szabad változnia, succussiot okoz; s ez az, ami mindennél veszélyesebb.
De vannak olyanok is a memoireben, mik vagy nem állanak, vagy csak igen kis mértékben s te nagyokat épitesz reá.
Keresztülvágják magukat rendeleteink? Ez nem áll. – Egyetlen egy esetnél nem tudsz többet mondani, s ez az; hogy Te Hajóst küldéd ki guerillát alkotni Soltba, én pedig (de nem én, hanem Görgey, én csak nem akadályozám mert már itt volt) Gergeit.* – Hogy lehet ily aprólékokra systemát épiteni?
Vö. a 433/f. sz. irattal, 730. s köv. l.
Az sem áll, hogy a ministeriumokra csak az odiosumok sulya nehezül, – mert ha abban gyönyörködnél is, hogy én minden odiosumban osztozzam – miből húztam ki magamat, amiben részvétemet kivántátok? – még egy nyomorult sajtóper elrendelésének nem principális, hanem administrativ lépéséből sem.*
Vö. a Márczius Tizenötödike betiltásáról kiadott közleménnyel, amely minisztertanácsi rendeletként Kossuth aláírásával jelent meg. (L. 402. sz. alatt, 676. l.)
Csak theoriák rendszeréhez ne ragaszkodjunk, mert ennek incs ideje. – Ne állitsuk fel, hogy minőnek képzelnénk egy ministeri systemát normális időben, s minthogy ezen ideál nem lehet, ne mondjuk, hogy lehetetlen a ministeri kormányzat. – Csak formáknak ne oldozzuk fel a dolgot, és ne irtózzunk a henye raisoneurök támadásaitól – s a dolog megy, amint mehet.
Ha valaki jobban tudja – álljon helyünkbe – de magunk ne törjünk el a pálczát magunk felett; mert dabimus progeniem vitiosiorem.*
»Csak rosszabb következik utánunk.«
Én a mostani körülmények közt a ministeri kormányzatnak egy elvét ismerem: senki se ismerje a formát ridegen főbb dolognak, mint egy vagy más tett szükségét, hanem tegyen és mindenki tegyen amennyit tud; és ki-ki feleljen arról, amit teszen. Én soha sem kivántam, hogy Te légy felelős arról, amit én magam teszek, majd felelek én. – Ti sem kivánjátok, hogy én feleljek azért, amit Ti tesztek – és a dolog rendin lesz.
Minden más systemát tegyünk félre – ugyis kinevetné az élet.
Dictatura jobb volna? – magam is hiszem. De lehetetlen, mert nincs dictator. Én nem leszek. Én sem hagyom ám magamat mindenre kényszerittetni. – Nem vállalok dictaturát. Ha más tudok tenni, megköszönöm.
Tehát kérlek, ne okozz succussiot. Türjük, ha el nem távolithatjuk, de ne okozzuk.
Minden esetre annyit biztos várok, hogy a tegnapi tanácsban nem hozván elé a dolgot, visszajöttömig memoirodat be nem adottnak tekinted. – Ha megjövök, a tanácsnak elé adandom.
Perczel tegnap egy gyönyörü, becsületes s katonailag okos levelet irt – Görgey irányában is.*
Vö. Kossuth következő szám alatti válaszával.
Ha az ellenség közelegne – az álladalmi készleteket lassan szállittatnám.
Jó volna, ha Duschek már most preparáltatná a localitást Váradon a Bank számára.
Áldjon Isten.
Julius 25. reggel 6 órakor.
Kossuth
S. k. eredeti a Borsod-Miskolci Múzeumban. Fényképmásolat O. Lt. Szemere vegyes miniszteri iratai 1303. rakt. sz.
Kossuth e levél megírása után útrakelt Aulich hadügyminiszterrel együtt, hogy személyesen találkozzék Görgeyvel. Levelére Szemere még aznap délután válaszolt, miután a képviselőház aznapi ülésében előterjesztette a nemzetiségi törvényjavaslatot. Levelében beszámolt a képviselőházi ülés lefolyásáról, a képviselőház Görgey mellett megnyilatkozó hangulatáról, közölte, hogy Kossuth visszatéréséig nem hagyja el helyét és biztatta, állapodjon meg Görgeyvel és vegyék ketten kezükbe a kormányt. Egyidejűelg hasonló tartalmú levelet írt Görgeynek is, azzal a burkolt szándékkal, hogy kibékítés helyett még jobban kiélezze Kossuth és Görgey egymáshoz való viszonyát. (A két levelet korábban csak Szemere német nyelvű közlése és Görgey I. visszafordítása nyomán ismerte a szakirodalom; az eredeti szöveget Steier L. közölte, i. m. II. köt. 119. s köv. l.)
