451. Szeged, 1849 július 21. Kossuth levele Perczelhez a fővezérhez való viszonyáról és tábori intendantúrájának pazarlásáról.
451.
Szeged, 1849 július 21.
Kossuth levele Perczelhez a fővezérhez való viszonyáról és tábori intendantúrájának pazarlásáról.
Szeged, 1849 július 21.
Kossuth levele Perczelhez a fővezérhez való viszonyáról és tábori intendantúrájának pazarlásáról.
Miután Cseodajev hadteste kiürítette Debrecent, a Perczel főparancsnoksága alatti tiszai sereg is visszatért Szolnokra, nem lévén tovább szükség arra, hogy a Tiszántúl nyomuljon előre a Debrecen felől fenyegető ellenséges előretörés megállítására. Szolnokról a sereg Ujszászra, majd Abonyba vonult s onnan készült mozdulatokat tenni északi irányba, hogy a Görgey-féle fősereg várható duna-balparti levonulását tehermentesítse. A seregnél tartózkodott Mészáros fővezér és Dembinski vezérkari főnök is és ez a körülmény hamarosan súlyos összeütközéseknek lett a forrása a fővezérlet és Perczel között, aki – mint korábban is – teljesen önállóan akarta a parancsnoksága alatt álló sereg hadműveleteit intézni. A feszültté vált helyzetről Perczel júl. 17-én írt levelei adtak hírt Kossuthnak,* aki a következő hosszú levélben próbált megnyugtatni a türelmetlen főparancsnokot:
A szóban forgó három levél közül kettő másolatban ismeretes. (Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag, az egyik a Vörös Antal-gyűjteményben is 1321. sz.) A korábbi, OHB 1849: 9553. sz. alatt iktatott, délután 5 órakor kelt levélben már utalás történik egy aznap korábban írt levélre is. Ebben a délutáni levélben Perczel beszámolt azokról a mozdulatokról, amelyek a turai ütközetet előkészítették, felháborodottan tiltakozott Dembinskinek a Közlöny júl. 3-i számában megjelent kinevezése ellen (l. a 650. l. 2. jegyzetét), kijelentette, hogy nem fog neki engedelmeskedni s szokása szerint hosszasan felsorolta saját érdemeit. A másik, este 9 órakor írt levelében pedig élesen visszautasította Kossuthnak az élelmezés és fuvarozás tárgyában kiadott júl. 16-i rendeletét (l. előbb, 442. sz. alatt, 740. l.), kijelentette, hogy serege ügyeiben sem tűr beleszólást, köszönje meg a kormány az ő áradozásait, Kossuth pedig ne féltékenykedjék: a haza megmentése – mint már háromízben történt – most is az ő, Perczel nevében fog fűződni.
A Temesvár alatti táborból visszatérve, Tábornok Urnak három levelét találom, julius 17-ről irottakat, s irottakat a Tábornok Urnak tündöklő hazafiságán erőt venni szokott szenvedélyesség hangján.
Az érdemek emlegetését illetőleg nincs mit szóllanom. Valamint magamban semmi érdemet nem tudok, sőt sajnos érzem, hogy erőm minden megfeszitésével még csak kötelességem kisebb részét sem valék képes leróvni, ugy másnak örömest és hálával ismerem el érdemnek, mit magamnál csak kötelességnek ismernék.
És Tábornok Urnak valóban sokkal fényesebbek a haza iránti érdemei, s maga a parancsnoksága alati egyik hadtestnek különös eréllyel eszközölt összeállitása, s rendezése is sokkal szebb boglárt füzött koszorujába, mintsem hogy azon s a vele egyesült felsőmagyarországi hadtest 26.000 főnyi seregnek emberben, fegyverben, ruházatban kiállitását mint egyedül saját művét emlitenie kellene, mithogy a kormány részint egy rendezett 12.000 főnyi sereget, részint a többinek embereit, ruházatát (s amennyire fegyverezve van) fegyverzetet bocsátott a Tábornok Ur rendező energiája alá, s ezen gyors organisationak érdemét teljes méltánylattal el is ismerem.
Levelének többi dialectikai és polemicus részei felett szóváltást vinni mind Tábornok Urhoz, mind magunkhoz illetlennek tartanám, személyem igénytelenségének érzete mellett érzem a reám bizott hivatal igényeit is. Kormányzó vagyok a nemzetnek reám nézve nagyon terhes és kedvetlen parancsából, meg fogom próbálni intézkedéseimnek – mellyekért felelős vagyok – foganatot szerezni, s e részben tudni fogom alkalmazni hatóságom törvényes módjait, ha pedig foganatot szerezni nem tudnék, előterjesztendem a nemzetgyülésnek, mint alkotmányszerű egyedüli felsőségemnek okaimat, közöttök Tábornok Urnak emlitett leveleit és lemondok. A nemzet majd fogja tudni kinek adja üres székemet.
Leveleinek érdemére nézve válaszom következő:
1. Panaszkodik tábornok ur, hogy a Közlönyben Dembinski altábornagy iránt föltétlen engedelmességet parancsoló rendelet jelent meg.* Nincs róla semmi tudomásom. Most érkezvén csak meg, holnap előkerestetem, s akkint fogok intézkedni, amint jogom s köteleségem. Dembinski altábornagynak annyi megbizatását ismerem csak, hogy Pesten a Tábornok Ur hozzájárultával tartott haditanácsban,* minden jelenvoltaknak, Tábornok Urnak is javaslatára őt megkértem, segitse tanácsával Mészáros fővezér urat. Parancsoló hatóságot neki nem adtam, rajtam kivül pedig más nem adhat.
A Közlöny júl. 3-i számában megjelent szóban forgó rendeletre l. a 650. l. 2. jegyzetét.
A júl. 1-én tartott haditanácsban történt ez.
2. Panaszkodik Tábornok Ur, hogy Mészáros altábornagy rendelkezni akar Tábornok Urral és seregével, s ezt nem tudom minő – Tábornok Ur ellen intézett – féltékenységnek, sőt áskálódásnak tulajdonitja. Feleletem az: Emlékezzék Tábornok Ur, hogy Görgey tábornok urtól a hadügyministerséggel incompatibilis ideiglenes fővezérséget elvevén, Tábornok Ur előtt is oda nyilatkoztam, hogy nem kivánok fővezért nevezni, hanem magam fogom a nemzet hadseregei operatióinak irányát intézni, s a vezérek müködései közti összhangzást irányozni, hanem Tábornok Ur, éppen Tábornok Ur volt az, ki a hadi s ministeri tanácsban Mészáros vagy Kiss altábornagyok egyikének fővezérré kineveztetését, s Dembinszkinek tanácsadóul, mellé adását inditványozta, s én mielőtt kinevezem Mészárost, még külön is megkérdem Tábornok Urat, jónak látja-e, hogy a nevezett urat minden magyarországi hadseregek fővezérévé kinevezzem. És igy csudálkoznom kell, hogy épen Tábornok Ur, kinek inditványára történt a fővezérnek kineveztetése, kikél az ellen, hogy a fővezér fővezéri jogaival élni merészel. Ennél sokkal czélszerübb volna, ha Tábornok Ur engem katonai tapasztaltságánál fogva a fővezér rendelkezéseinek helyességéről, vagy helytelenségérőli véleményéről értesitene, mert ha ez utóbbiról meggyőződendem, bizonyosan nem hagyom meg a fővezérségben, hanem visszamegyek eredeti tervemhez, mellytől csak Tábornok Ur inditványára állottam el. De míg az, kit maga Tábornok Ur inditványozott fővezéri állásra emeltetni, azon állásban van, irányzó rendeleteihez magát kétségtelenül minden hadsereg főparancsnokainak alkalmazkodni kell.
Kérem Tábornok Urat engem operatióik irányáról, s az ellenség állásáról értesiteni, miszerint ugy a többi hadtestek, mint a fővezérség irányában is jogommal élve, kötelességemet teljesithessem.
3. Érdemleges tárgya levelének az élelmezés iránti rendeletem. * Csalatkozik Tábornok Ur, ha azt hiszi, hogy valaki nállam Tábornok Úr ellen vádaskodott. Vasra veretném, ki Önt előttem gyanusitaná. Az álladalom azon élelmezési raktárainak gondviselője, honnan Tábornok Ur intendaturája az élelmi szereket kapja, bemutatta a számadásait, azokat kötelességem szerint megvizsgálva láttam, hogy 26.000 főnyi serege julius 10-től 13-ig 175.000 részlet kenyeret s 67 ezer részlet szénát fogyasztott el. Méltatlan volnék a nemzet bizodalmára, ha igy engedném pazarolni a status vagyonát. S mint Nagy Józsefnek eredeti nyugtatványából láttam, hogy ő a kezelő, s ő illy gondatlan a kiosztásban. Kötelességem volt Tábornok Urat – kinek parancsnoki foglalatosságai meg nem engedik, hogy maga még intendans is legyen, – figyelmeztetni, hogy intendánsa visszaél Tábornok Ur bizodalmával, midőn 78 ezer részlet helyett 175 ezer részletet nyugtat és liquidál, s nagyon csudálkozom, hogy Tábornok Ur ahelyett, hogy a figyelmeztetést szivesen venné, még a visszaélést pártfogásába látszik venni akarni. Az országnak az intendánsoknál nemcsak tiszta hazafiság, de számolási pontosság is kell. Valaki lehet igen jó hazafi, de igen rossz intendans, s azt ki 26.000 főnyi seregnek 3 nap alatt 1750.00 részlet kenyeret és 67.000 részlet szénát oszt ki, rossz intendans, ki számadáskor okvetlenül megbukik. Én azt akarom, hogy hazánk támasza, a hadsereg igen jól éljen, de ha az intendansok igy bánnak a status vagyonával, akkor a sereg gyakran koplalni lenne kénytelen. Azért ujra is kötelességem tábornok urat hivatalosan fölhivni, szenteljen parancsnoki gondjai közt egy kis időt arra, hogy intendánsát a rajte fekvő számadási kötelességre emlékeztesse, mert különben az olly intendánst, ki 26.000 részelt helyett egy napra 60.000 részletet liquidál, mint hűtelen kezelőt bünvádi kereset alá vétetem, miként azt most arad-temesvári utamban hárommal tettem. S köszönetét reméllem Tábornok Úrnak, mint minden becsületes hazafinak is, hogy felügyelek arra, nehogy az intendansok a status vagyonát pazarolják, kárára azon vitéz hadseregnek, mellynek java Tábornok Urnak olly mélán szivén fekszik.
Kétségtelenül a júl. 16-i 442. sz. alatt közölt rendeletről van szó. (740. l.) lehetséges azonban, hogy Kossuth az általánosságban mozgó rendelet mellett külön is írt Perczelnek és pontosabban is tájékoztatta a seregnél előforduló élelmezési visszaélésekről.
Elvégre még van szerencsém hivatalosan tudósitani, mikint a parancsnoksága alatti hadseregnek destinátiojául azon irányt tűzöm ki, mit Bem altáborngy igen motiváltan figyelmembe ajánl,* t. i. hogy a birtokunkban lévő Duna–Tisza közti országrészt minden esetre fedezni s az ellenségnek nyitva nem hagyni iparkodjék. Tábornok Urnak ügyes vezéri tapintatából teljes bizalommal reménylve, hogy ha a körülmények ezen czélon tul a haza javára még többet is tenni megengednek, azt a hazának megtenni, s ezzel a nemzet háláját maga iránt öregbiteni kedves hivatásának ismerendi.
Nem ismeretes Bemnek Kossuthhoz írt ilyen tartalmú levele.
Stuller másolata. O. Lt. OHB 1849: 9533.
Mellette egykorú német fordítása.
