425. Szeged, 1849 július 13. Kossuth utasítása Assermann ezredes komáromi várparancsnoknak a vár körülzására esetén követendő mag…
425.
Szeged, 1849 július 13.
Kossuth utasítása Assermann ezredes komáromi várparancsnoknak a vár körülzására esetén követendő magatartásra.*
Szeged, 1849 július 13.
Kossuth utasítása Assermann ezredes komáromi várparancsnoknak a vár körülzására esetén követendő magatartásra.*
Az utasítás kiadásának időpontjában Kossuth még nem tudja, hogy a dunai fősereg júl. 11-i áttörési kísérlete a vezetés sorozatos hibái miatt kudarcba fulladt, s hogy ennek következtében másnap a fősereg már meg is kezdte a levonulást a Duna balpartján Vác irányába. Ezzel egyidejűleg Klapka újból átvette a Komáromban visszamaradt mintegy 18 000 főnyi sereg főparancsnokságát s Assermann ezredes az ő helyetteseként működött tovább.
Julius 9-kéről 1061. sz. alatt kelt levelére* következőket válaszolok:
A szóban forgó jelentést nem ismerjük, nem kétséges azonban, hogy Assermann ezredes, aki Kossuth bizalmát bírta, a Görgey környezetében uralkodó kormányellenes hangulatról és a sűrű egymásutánban ismétlődő haditanácsok, tisztigyűlések tárgyalásairól tett jelentést Kossuthnak.
Amit teszek, amit rendelek, nem saját személyem érdekében, nem nagyravágyásból, hiuságból teszem; – mert Istennek hála, mindezen indulatokat nem ismerem és semmit nem óhajtok, mint mihamarébb egyszerű magánpolgár lenni a szabad hazában.
Én meg nem tudom fogni, mikint élhet az ember e nagy időkben, midőn hazánk sorsától a világszabadság sorsa függ – a kinek keblében más indulat is helyet foglalhat mint csupán a haza és a szabadság magasztos szeretete.
Meg nem foghatom, mikint lehet ember, aki személyhez köti magát s nem a hazához.
Ha emberre akadnék, aki azt mondaná, hogy ő nekem hű s nem a hazának, árulónak tekinteném, s ugy bánnék vele.
Aki azt mondja, hogy másnak, akárkinek hive, s nem a hazának, árulónak tekintendem.
Igy érzek én. S ez érzetemben lelkem mélyéből meg tudok botránykozni azon kicsinyded hiu pártoskodásokon, mellyek a felső hadseregben – a nemzet seregében (mert másnak nincs és nem lehet serege, mint a nemzetnek) személyek körül és személyes tekintetekből történnek.
Hazánkat semmi sem vesztheti el, mint a charaktereknek ezen nyomoruságos kicsinydedsége, melly a nagy időkhöz, nagy czélhoz nem illő asszonyias szenvedelmekből indulva, nem által szakadásokat szítogatni, midőn csak egység mentheti meg a hazát – de az megmenti bizonyosan, mint az egyenetlenség elveszti bizonyosan.
Én értesitve vagyok a felső hadseregbeni történtekről, értesitve a politizáló separatismus mételyéről a kicsinyded jellemű pártoskodásokról mellyek személyes tekintetekből képesek a veszély szélére vinni a hazát. Értesitve vagyok az ugynevezett haditanácsokról,* mellyek mindenek, csak nem hadtanács; – értesitve a julius 7-kei tanácsról az abbani nyilatkozatoktól, – Ezredes ur nyilatkozatáról is.*
Vö. azokkal a jelentésekkel, amelyek Kossuthot a júl. 6-i – haditanácsokkal kapcsolatos – Klapkához intézett rendelet kiadására késztettek. (L. 397. sz. alatt, 669. s köv. l.)
Arról a tisztigyűlésről van szó, amelyben elhatározták, hogy az 1. hadtest tudta nélkül történt elindítása miatt lemondott Görgeyt megkérik a fővezérség további megtartására. A gyűlés lefolyását Görgey I. részletesen – természetesen Görgey-párti beállításban – ismerteti. (I. m. III. köt. 108. s köv. l.) Szerinte a gyűlést Assermann ezredes nyitotta meg: »a maga nyugodt modorában« ismertette Görgey lemondásának előzményeit és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a hadsereg van hivatva, hogy ítéljen a hadvezér magatartása fölött. Kossuth informátora – talán Ujházy László – azonban nyilván nem ilyen hűvös állásfoglalásról tudósította Kossuthot, mert különben az nem nyilatkozott volna olyan bizalommal Assermannról mint azt e levélben teszi.
És csak annyit mondhatok, hogy akinek helyemet elfoglalni tetszik, megcsókolom kezét, ha teheti, s boldogitóm gyanánt tisztelendem; de vessen számot magával és a nemzet akaratával, mert más nem uralkodhatik, mint a nemzet – de amennyire kész vagyok, amennyire óhajtok szabadulni hivatalom nehéz terhétől, ugy mig azt viselni kényszeritve agyok, a nemzet felett uralmat nem engedek senkinek.
S aki ezen vágyból, vagy bármi okból a nemzet kormányának hatását a haza megmentésében zsibbasztani akarná, az a nemzet vesztére törekednék; de czélját bizonyosan nem érné el, mert e nemzetnek millióival báb gyanánt sem én, sem más nem játszhatik; s aki játszani akarna, számvetésében borzasztóan megcsalatkoznék; – azt nem is emlitve, hogy Istennek, a nemzetnek átkát, s a história örök prostitutióját vonná nevére.
Ezeket igy tudva és vallva köszönöm a nemzet nevében Önnek levelébeni azon nyilatkozatát, hogy »Komárom vára biztositva van, s biztositva leend, s hogy Ön és társai jól felfogva azt, minő kincset tett le a nemzet s a kormány kezeikbe, becsülni tudják ezen bizalmat, s tántorithatlan hűséggel, és szilárd kitartással védendik s megvédendik Komárom várát a nemzetnek.«
Köszönöm Ezredes Úrnak e biztatást. Én tudom, hogy férfiúval van dolgom, ki szavának ura lenni tud és akar is, s azért nyugodt vagyok; tudom soha nem fogom magamat megszégyenelni választásomért, nem fogok elpirulni bizodalmamért, s nyugodtan érzem azon kötelességet, hogy Ön Komárom váráért, én Önért a nemzetnek felelősök vagyunk.
18 batallion s 11 huszárszázad minden esetre szép őrerő.
Én kötelességemhez számitom kettőről gondoskodni. 1. hogy ha elzáratnék Komárom ára, 4 héten túl elzárva ne maradjon. Ehez fogom alkalmazni a nemzet hadseregeinek irányzata körüli dispositioimat. 2. Hogy completirozásról legyen gondoskodva.
Ezen második pontot illetőleg tudósitom Várparancsnok Urat, hogy kivánságát megelőzve, julius 7-kén Pestről 3000-nél több ujonczot Komáromba elinditattam. Hiszem, hogy eddig már oda érkeztek.
Második mód a kompletirozás azon vidékekről, mellyekre Komárom várának uralma kiterjed és kiterejdend.
Mai napról küldök rendeletet Ujházy kormánybiztosnak, hogy mindazon vidékekről, mellyekre a komáromi őrség magának utat tör, avagy törend, joga legyen helységenkint a megyei hatóság közbenjötte nélkül is nemcsak a kivetett újonczokat beszedetni, hanem azon felül is, általános népfelkelési kötelezettség alapján, minden fegyverfogható embert Komárom vára védelmére parancsolólag igénybe venni; – azon egy megjegyzéssel, hogy ezen completirozási erő rendes katonai szolgálatra, katonai törvény s egyelem alatt lesz ugyan kötelezendő s e czélra a rendes zászlóaljakba is beosztandó, de kötelezettsége csak addig tartand, mig Komárom vára az ellenségtől megtisztitva, s tökéletesen felmentve leend. – Aztán haza fognak bocsáttatni.*
Az ilyen tartalmú, Ujházy kormánybiztoshoz intézett rendelet nem ismeretes.
Azt hiszem, ha ön a kormánybiztost ezen rendszabály végrehajtásában katonai erővel, szükség esetében száguldó csapatokkal, kitörésekkel (Ausfall) támogatandja, Komárom, Győr, Esztergom, Nyitra, Pozsony megyék, különösen a Csallóköz mindig fog annyi pótló erőt kiszolgáltathatni, mennyire a betegség s más váratlan esetek általi veszteség kipótolására szükség leszen.
Ezen kivül még a következő intézkedések foganatositására hivom fel Várparancsnok Ur figyelmét:
1. Lőkupak- és gyutacsgyártás, mire nézve Skopall és Chateau* odaküldetése által a vár szükséges kiállitási tehetséggel elláttatott.
Chateau francia vegyész 1848 decembere óta Pesten, majd Nagyváradon irányította a lőszerkészítést. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 657. l.)
2. Puskapormalom állitása. – Salétromot részint küldöttem, részint Komáromnak dominálnia kell a felső vidéket s halápi, beszterczebányai salétromtermelésünket száguldó csapatok általi excursiokkal felhasználni. – A bányavárosi vidék salétrom, kén, ón tekintetében sok előnyt nyujt. Kövessük az oroszok példáját, kiknek kozákjai 15–20 mérföldnyire is kiszáguldoznak. Ha ön jó kémeket tartand, ha egy batallion szekeres gyalogságot organizáland ugy, hogy ezen gyalogság 7 embert s a kocsist egy háromlovas szekérre számitva, szekeren tegye excursióit, ahhoz egy divisio huszárt s egy 3 fontos üteget hozzáadand, s derék ügyes tisztek alatt ezen száguldó csapatot organisálandja s excursióit a várőrség demonstrátioival masquirozandja: Komárom vára Ön hű és ügyes kezei alatt olly hatalmas, s a felső vidék annyi előnyt nyujt, hogy Ön netán támadható fogyatkozásait mindig képes leend fedezni. – Nem kell felejteni, hogy a mi saját hazánkban vagyunk, hol a nép sympathiái mellettünk vannak. – Az ellenség nem csak a magyaroknál, de példul Zólyomban is a tótoknál csak addig úr, amedig lába nyoma ér, amint valahonnan kivonul, (pedig minden falut nem őrizhet,) a nép visszanyeri elasticitását, s a nemzetet segiti. – Ezért legyőzhetnlen a nemzeti harcz, veszhetnek ármádáink s az ország mégsem vész el, mert illyen népet nem lehet meghóditani állandóan. Komáromnak urnak kell lenni egy egész vidéken – jól rendezett száguldó csapatokkal ezt eszközölheti Parancsnok Ur – s ha ezt eszközli, semmiben nem fog megszorulhatni, mert a Duna jobb- s balpartján annyi ellenség nem veheti Önt körül soha, hogy egy vagy más gyengébb ponton 10.000 emberrel kitörve, magának levegőt ne teremthessen.
Én ismétlem, én mindig aszerint fogom alkalmazni a nemzet hadseregeit, hogy Komárom nyakáról tetemes ellenséget elvonjanak. Elhagyatva soha sem lesz Ön, abban bizhatik; itt az orosz háta mögött – majd amott tul a Dunán, ha kell egészen Styriába tétetek diversiókat, mellyek mindig elvonandják Önök nyakáról az ellenséget, – csak hasson Ön is közre, hogy ne legyenek pártoskodások, semmi hadvezér ne induljon a maga particuláris helyzetének szempontjából – mert az egész ország összes szempontjából kell hazánk ügyét vezérelni, s ezt csak az ismerheti, aki az egésznek szálait kezében tartja; s ez a kormány. Én vagyok más, az mindegy, de a kormány.
Hidje el Ön, én az oroszt három hónap alatt ütközet nélkül is kiszoritom az országból, amint ütközet nélkül kiszoritottam túl a Tiszáról,* s az egész Tisza vidéke miénk, és én amint egy hét alatt egy uj 12.000 főnyi sereget álllitottam, melly a Tiszát megmentette, ugy három hét alatt egy uj 25.000 főnyi sereget állitok, mert a np bizik bennem, tudja, hogy én menteni, nem uralkodni akarok s azért 20 vesztett csata sem veszti el a hazát, mert én uj meg uj erőt teremtem mindig, – de szükség, hogy senki particuláris nézetekből az én combinatióimat ne zavarja, különben esküszöm, hogy nem 30–40.000 főnyi, de 200.000 főnyi hadsereg élén sem menti meg senki a hazát, hanem legfellebb magát – én pedig magammal nem gondolok.
A Cseodajev-féle hadtest debreceni diverziójára és visszavonulására l. a 632. l. 2. jegyzetét.
3. Szaporitsa Ön az artilleriát, oktattasson ujonczokat, oktattassa ágyuszolgálatra az infanteria egyrészét – akik magokat a legénységből kitüntetendik, 15 hold földet kap háboru végével jutalmul mindenik.
4. A vár körüli füzest vágassa Ön le jókor, hogy legyen szeme puskaporkésitéshez.
5. Ujházyval egyetértőleg Komárom városából alakitsanak egy bataillon önkétnest, csupán Komárom védelmére forditandókat.
6. Fegyvergyári munkásokat vegyen requisitióba – kovácsot, lakatost etc. amennyi van.
7. Merész emberek által igyekezzék a közlekedést Szegeddelé feltartatni, hogy legyen kivel Önnek hirt s pénzt küldenem.
8. Drescher iránti intézkedését helyeslem,* Jungwirth irántit nem ellenzem – hanem ne pártoskodjék! legyen a haza embere, nem az enyim, de nem másé is, hanem a hazáé.*
Drescher a komáromi hadbiztosság vezetője volt; a hivatalt Kossuth júl. 7-i rendeletével (l. 403. sz. alatt, 677. l.) megszüntette és Dreschert új beosztás végett a hadügyminisztériumhoz rendelte. Úgy látszik, hogy Assermann Komáromban alkalmazta Dreschert.
A Jungwirth Károly és Krivácsy József tüzérparancsnokságával kapcsolatos problémára l. a 674. l. 1. jegyzetét.
Ezekre bátorkodom önt figyelmeztetni és emlékeztetni Önt a nagyszerü dicsőséges névre, melly Önre a históriában vár s a nemzet hálás jutalmára. – Félre minden kisszerű szenvedéllyel, melly nem méltó a nagy időhöz mellyet élünk, s mellyhez hasonlót nem ismer a magyar história.
Egyébiránt tudósitom Önt állásunkról.
Bács-Bánátban jól állunk.
Temesvár ostroma erősen halad, 2 hétnél tovább nem tarthatja magát.
Bácsban a csatorna-vonal a mienk, az ellenséget Sóvérig űztük vissza. – Holnap eldöntő csata lesz. Kmety Vetterrel egyesülve van. – Offensive működünk.*
Vö. Kossuth júl. 11-i, Mészároshoz írt tudósításával, 421/a. sz. alatt, 715. l.
Tiszán túl nincs ellenség. – Elűztük. Debreczen, Nagyvárad biztosan túl a Tiszán.
A Tisza jobbpartját 24.000-nyi sereg 50 ágyuval fedi, s működik az orosz oldalában – hátulról Kassa felé egy erős hadosztály van indulóban.
A Duna jobbpartjára figyelemmel vagyunk.
Szeged táján egy uj ármáda gyűl.
Erdélyt Bem hatalmasan védi.
Csak pártoskodás ne legyen s győzelmünk bizonyosabb, mint valaha volt.
Az osztrák ennek előidézésére vetette tactikáját. Borzasztón kába, aki e hálóba bele megyen, s charactergyengeségből az ellenségnek vak eszközül szolgál.
Isten áldja önt. A haza nagyot vár Öntől. Ön meg fog e várakozásnak felelni.
S. k. eredeti O. Lt. OHB 1849: 9231.
Részleteket közöl belőle Steier L., i. m. I. köt. 259. l.
