b) Kossuth megköszöni Damjanich ajánlatát és felajánlja neki a hadügyminiszteri széket:
b) Kossuth megköszöni Damjanich ajánlatát és felajánlja neki a hadügyminiszteri széket:
Tisztelt Tábornok ur,
Kedves Barátom!
Szeged, Julius 11. 1849.
Érzékeny köszönettel vettem Tábornok urnak Arad vára ellátása körüli becses ajánlatát.*
Nem ismeretes Damjanich levele, amellyel a szóban forgó feladatra vállalkozott; tartalmát közli az előző, a) alatti irat.
Magyar hazánk Istene áldja meg Önt, személyes tekintetet nem ismerő tiszta hüségéért a nemzet és szabadság iránt.
E nehéz napokban jól esik azt tapasztalnom. Jól esik, mert habár sok emberhez csatlakoztam is, sok ember elhagyja is magát ragadtatni a tányérnyalók környezete által pártoskodásra, intriguekre, helyt ad keblében a viszálykodás ördöge sugallatainak, s hiu nagyravágyástól elragadtatva gyengiti az erőt complottok által, midőn egységre van szükség:* én mégis Istenre, ügyünk szentségére és a tiszta lelkü nép érzetére támaszkodva elég erősnek érzem kezemben a kormányrudat, hazánk hajóját szerencsésen révpartra vezetni, habár külső-ellenségen kivül még belső pártoskodás ellen is sikra kellene szállanom. De mégis megvallom, lelkemnek mondhatlanul fáj a csalatkozás némelly emberekben, kiknek tiszta, határtalan bizodalommal adtam a legnemesebb ajándékot, mit halandó ember adhat, adtam t. i. tért, hatóságot és munkakört, a hazát s vele a világ népeit megszabadítani.
Nem lehet kétséges, hogy a célzások Görgeyre vonatkoznak.
Azonban adott nekem is a gondviselés virágokat nehéz pályám tövisei közé. Illyen virág Ön classicus charactere, ki az ágyhoz szegzett nyavalya kinai közt is csak arra gondol, mikint használjon édes hazánknak, sőt fájdalmai között legnagyobbnak, legégetőbbnek érzi azt, hogy nem lehet a sikon, ott hol karja és charactere győzelemnek záloga van.
Nem tudom, mennyi időt rendelt még számomra a gondviselés, de bármennyit rendelt légyen, felét ab invisis odaadnám Damjanics lába egészségéért. – Ha Ön egészséges, ma Bécsből szabnék törvényt a világ zsarnokainak. Ön beteg, és – énnekem s a kormánynak Szegeden kell lennünk.
De hiszen legyen Ön nyugodt; ne ingerelje lelkét, bizzék, nem hagyom én a hazát elesni, megtartogatom addig, mig Ön meggyógyul, hogy megmentse.
Aradra nézve tett becses ajánlatát a legnagyobb köszönettel fogadom, s elfogadom.
Vettem hirét azon egyenetlenségeknek, mellyek a vár élelmezési ellátása körül Török kormánybiztos és Baudisz őrnagy között fennforognak. (Már megint susceptibilitás.) Ugy látszik nekem, ezen urak nagyon kapnak a kezelésen, s jobban interessálja őket az, hogy ki tegyen, mint az, hogy mi történjék.
Biztos kezekben akartam látni a várt; kezekben, mellyeknek jelleme mindenekfelett hazafi legyen.
S azért Perczel Miklóst neveztem ki várparancsnoknak,* adván neki utasitásul, hogy szórjon el minden embert, a ki haszontalan és gondoskodjék.
Perczel Miklósnak Péterváradon Kiss Pál ezredes által történt felváltására l. a 247. l. 1. jegyzetét.
Azonban Önnek becses ajánlata által a legfőbb fokra növekszik a biztosság.
Azért is küldöm az idezárt rendeletet, és irok Perczel várparancsnoknak is, hogy Tábornok Ur rendeleteinek ő és mindenki engedelmeskedjék.
Ide ma érkeztem. Holnapig orientálom magam, minő élelmezési czikkeink vannak in natura (mert van sok liszt, gabna, bizonyosan) amit nem kell venni miután pénznek 14 napig szükében leszünk; – nyomban megirom, mink van.
Méltóztassék tehát legjobb belátása szerint gondoskodni és intézkedni.
Szombaton magam is meglátogatom Aradot, de ne mondja kérem senkinek. Ha várják az embert, minden rózsaszint ölt magára, én pedig a valódi szint akarom látni.
Sőt nekem egy nagyobb, egy igen nagy kérésem van. Ollyan, melly az aradi várat is és mindent megában foglal.
Ha egészséges lesz ön, a fővezér pálczát (Marschallstab) kell kezébe venni; mi ketten majd megmentjük a hazát, s leütjük az ármányt, ha százfejü hidra volna is.
De addig, mig egészsége annyira helyreáll, hogy személyesen vezethetné a csatasikon győzelemre seregeinket, kérem intézze Ön hadügyeinket betegágyából.
Kérem, vállalja el a hadügyministerséget.
Teheti-e? itélje meg maga a Tábornok Ur, – mert egészségének mihamarábbi helyreállása olly nagy kincs a hazára nézve, hogy azt semminek sem akarnám feláldozni.
De ha teheti, ezen áldozat veszélye nélkül teheti, kérem a haza nevében, tegye meg.
Vállalja el a hadügyministerséget.
Ha Szegedre jöhet baj nélkül, ministeri tanácsokat majd Ön szobájában ágya mellett tartandunk.
Nagy szükségünk van reá, hogy a hadsereg érezze, mikint a hadügyministeri tárczát erélyesség, férfiasság és rendithetlen hazafiság tartja kezében, melly amint az érdemet fel tudja találni és méltányolni, ugy hanyagságot, mulasztást és erélytelen habozást nem tűr, engedelmességet pedig nem csak kivánni, de eszközölni is tud.
Kérem vállalja el a hadügyministerséget. Becses válaszát siettetni kérem.*
Mint ismeretes, a Görgey lemondása óta betöltetlen hadügyminiszteri széket Kossuth néhány nap múlva Aulich tábornokkal töltötte be. (A júl. 14-i kinevezéséről szóló értesítést l. később 433/a. sz. alatt, 728. l.)
Országkormányzó
Kossuth Lajos
Vörös Antal egykorú másolata. O. Lt.,
Vörös Antal-gyűjtemény 1761/136. sz.
