407. Cegléd, 1849 július 8. Kossuth új haditerve: Görgey serege helyett Wysocki és Perczel két egyesült hadteste zárja el a cári …
407.
Cegléd, 1849 július 8.
Kossuth új haditerve: Görgey serege helyett Wysocki és Perczel két egyesült hadteste zárja el a cári seregek előnyomulási útvonalát a főváros felé.
Cegléd, 1849 július 8.
Kossuth új haditerve: Görgey serege helyett Wysocki és Perczel két egyesült hadteste zárja el a cári seregek előnyomulási útvonalát a főváros felé.
Mészáros fővezér még júl. 3-án azt a parancsot adta a cári seregek elől visszavonuló Wysocki–Dessewffy-féle hadtestnek, hogy délre vonulva csatlakozzék Vetter altábornagy seregéhez, hogy az így megnövekedett erővel meg lehessen semmisíteni a Jellacsics főparancsnoksága alatt álló császári erőket. Ennek a tervben azonban az lett volna az előfeltétele, hogy Görgey a dunai sereg nagyrészével a Duna–Tisza közére vonulva, még időben elzárja a cári fősereg előtt az ország szívébe vezető utat. Görgey szószegése meghiusította azt az elgondolást s Kossuth szükségesnek látta, hogy a korábbi haditervet a tényleges helyzetnek megfelelően módosítsa: Wysocki útban lévő hadtestét Nagykőrösről visszarendelte Ceglédre és Perczel főparancsnoksága alá helyezte, a Pesten időző kormányt pedig értesítette új elgondolásáról, amelynek lényege az volt, hogy az egyesül Wysocki–Perczel-féle hadtestet átviszik a Tiszán, a Debrecen felől mutatkozó ellenség ellen. Kossuthék ekkor még nem tudhatták, hogy Debrecen megszállása csupán élelemszerző diverzió volt a cári sereg részéről s nem a haditerv főirányába eső mozdulat. A tervet mind Mészáros fővezér, mind Dembinski vezérkari főnök ellenezték s a minisztérium nevében Szemere is ellene nyilatkozott.* Kossuth erre Cegléden Aulich Lajos, Perczel Mór, Wysocki és Dessewffy tábornokok, valamint Horváth Mihály miniszter bevonásával haditanácsot tartott; ez a haditanács a magáévá tette Kossuth új tervét, amelyet Kossuth a következő részletes formában közölt a minisztériummal:
Dembinski megindokolt véleményét, valamint Mészáros és Szemere hozzáfűzött megjegyzéseit a jelen irat tisztázata mellett levő eredeti alapján közli Steier L. i. m. I. köt. 257. s köv. l.)
A ministeriumnak!
Veszélyes időkben az idővesztés a legnagyobb hiba, gyors elhatározás szükséges.
Elhatároztuk a concentrátiót, de ezen concentrátónak leglényegesebb részét tette Görgei 22.000 ember. Most, amint Mészáros altábornagy ur jelenti,* ezen leglényegesebb része a concentrátiónak nem lehetséges, tehát természetes dolog hogy a tervet változtatni kell.
Valószínűleg Mészárosnak arra a levelére céloz Kossuth, amelyet júl. 7-én, második meghiusult komáromi útja után írt neki, s amelyben közölte, hogy a fősereg az elvonulás helyett újabb csatára készül és a Dunántúl felé akar áttörni Komáromból. (OHB 1849: 8966. sz.)
Ha Visoczkyt leküldjük a nélkül, hogy Görgeit helyébe tennők, az orosznak az ut nyitva van, amerre tetszik s Jellachich megveretése mindig igen jó esemény marad ugyan, de az nem fog belőle következhetni, amit czéloztunk, t. i., hogy az ő megveretése által biztositott operationalis basisról concentrált erővel debouchirozhassunk, nem fog pedig azért következhetni, mert nem lesz concentrált erő. Mig ellenben Visoczkinak leküldése által az orosz erőnek az tudat egészen nyitva hagyva az vetetheti magát Görgeire, mikor aztán ő két ellenség közt semmivé lesz, vetheti magát Bemre s mi elvesztjük Erdélyt, melly most biztosan mienk és vetheti magát Bács vármegyébe is, hol és tájékán nem kell felejteni az oroszok közelgése a ráczoknak és horvátoknak uj lelket adna.
Illyen operatio tehát a hazát bizonyosan elveszitené.
Hivatkozom a ministeriumra, hivatkozom a fővezérre és Dembinszky altábornagyra, hogy a concentrátio volt a terv, mellyben megegyeztem, hivatkozom arra is, hogy Visoczkynak lemenetelében csak azon világosan kikötött feltétel alatt egyeztem meg, ha Görgei 22.000 emberrel őtet felváltja.
A concentráció nem effektuáltatott, mert a fővezér nem ment fel annak idejében azt személyesen effectuálni, Visoczki lementelének feltétele nem effecualtatott s igy én meg nem foghatom, hogyan lehet mégis azt akarni, hogy Jellachich megveretésének nagybob biztossága végett (mert csak erről van szó) kitegyük Görgeit a két ellenség általi körülvételnek, feladjuk az országnak 9/10 részét anélkül, hogy általa concentrátiót eszközölnénk, feladjuk különösen tul a Tiszát, lehangoljuk annak lelkesült népét, kitegyük Bemet a hátulróli megsemmisitésnek. Kitegyük a Maros vonalát annak, hogy az orosz, ha tetszik neki, Debreczenből egyenesen oda mehessen, kitegyük a kormányt annak, hogy egyetlen egy pontja sem legyen bizonyos, szóval feladjunk mindent csak ezért, hogy Jellachich ellen 10,000 emberrel több vegyen részt a csatában.
Én ezen tervben a legjobb esetben is a hazának bizonyos elvesztését látván, abban semmi áron meg nem egyezem.
Ellenben ha Visoczki és Perczel serege együtt átmegy a Tiszán (megjegyezvén, hogy Perczel serege csak ezen egyesülésben nyom, különben nem) mik lehetnek a következések?
Minden esetre egyik bizonyos következése az, hogy az oroszt előnyomulásában feltartóztatja, tehát annyit minden esetre eszközöl, hogy a legközelebbi időben az orosz erő sem Pestre, sem Görgeire, sem Bemre, sem Bácsba sem az aradi vonalra nem vetheti magát, hanem védeni lesz magát kéntelen ott, ahol van és ez már maga többet nyom, hanem védeni lesz magát kéntelen ott, ahol van és ez már maga többet nyom, mint az a nagyobb biztosság Jellachichra nézve, mellyet Visoczki serege eszközölne, mert
2-szor: Biztosság Jellachich ellen e nélkül is van. A legbizonyosabb kémtudósitások szerint Jellachich rendes ereje 22.000 s ez nagyon hosszu vonalon elszórva. Vetter altábornagy serege a temesvári ostromhadon kivül a magához huzott erősitésekkel és Kmetyvel legalább is ennyi és concentrálodik, – Péterváradot tehát biztosan felszabaditja s a péterváradi seregek közremunkálásával aztán Jellachichot biztosan megveri. A czél tehát el van érve.
3-szor: De Vetternek nem is lehet várni Visoczkira, mert Csányi minister ur jelentése szerint Styria felől közelg segitség Jellachichnak, más jelentések szerint pedig azon 10,000 ember, melly Kmetyt üldözte, szintugy lefelé tart s igy ha Vetter Visoczkira várakoznék, igen könnyen megtörténhetnék, hogy az ellenség angybob erősitést nyerne, mint Vetter Visoczki által.
4-szer: A Tiszán tuli átmenetelnek még más következménye is lehetne: Az ellenség fő ereje még Miskolczon van és igy igen valószinű, hogy azt, amit Tiszántulra vetett, megverjük vagy legalább ha utját nem vághatnók, kiszorítjuk tul a Tiszáról s nem kell felejteni, hogy az ellenség ha hátrál, a Tiszán kell átmennie, illy átmenetel pedig mindég egy defilé, mellynél neki sok kárt tehetünk és egyrészét hihetőleg el is foghatjuk. És ki tudná kalkulálni egy győzelemnek következéseit.
5-ször: Ha sikerül Tiszántult kitisztitani, ez már magában végetlen nagy eredmény, mi mellett még Erdélyjeli összeköttetésünk megvan és azon lehetőség is megvan, hogy a kormány, ha Szegeden biztos nem volna, mehet Nagyváradra.
6-szor: És tegyük fel a legrosszabb esetet, azt hogy nem verjük meg az oroszt, Perczel és Visoczki egyesült seregének a mocsarak és ezek által biztositott vidékén hátravonulási vonala megvan Erdély felé és megvan Arad felé, ez utolsón pedig sokkal biztosabban, mint ha Visoczkit egyenesen leküldve, az orosznak Tiszántul az utat Aradhoz nyitvahagynók.
Ezeknél fogva Dembinski altábornagynak azon javaslata, hogy a népi felkelés egy részét birjuk reá lemenni a Marson tulra, merő ábránd lévén, semmi oknak még csak árnyéka sincs arra, hogy Visoczki leküdlessék, miután a concentrátió, azaz maga a felvett terv nem eszközölhetett és ő itten Görgei által fel nem váltathatott.
Kénytelenittetem tehát a ministeriumot tudósitani, hogy tekintetbe vevén még az itteni haditanácsra összehívott tábornok urak iderekesztett véleményét és tekintetbe vévén Bem altábornagynak énelőttem nagy nyomatékkal biró nézeteit, én Perczel és Visoczki tábornok uraknak Tiszántulra intézendő operátiójukat elrendeltem.
Felteszem a ministerium és a fővezér hazafiságáról, hogy ebből ministeri vagy lemondási crizist tenni nem fognak és kérem is a haza szent nevében, vélemény miatt ne hozzák dissolutioba az országot, minden esetre számot vetve lelkiismeretemmel ki kell jelentenem, hogy én a haza megmentését csak ezen az uton látván még lehetségesnek, attól semmi esetre el nem állok.
A dolog nem az én választásom, hanem a körülmények kéntelensége oka e határozásnak, az hogy fővezér ur annak idejében föl nem menvén a főtáborba, megállapitott concentrationalis tervünk végre nem hajtathatott és igy az állapodás elenyészett.
Most másodizben ismét azon helyzetben vagyok, hogy sajnállanom kell altábornagy urnak felnem menetelét, holott Komáromhoz egynél több ut nyitva van, de még inkább kell sajnállanom, hogy levelemet, melly egyenesen csak az ő felmenetelére volt bazirozva, maga fel nem menvén, mégis felküldötte.*
Ti. a Görgeyt elmozdító és Mészáros fővezéri kinevezését tartalmazó júl. 1-i levelet (l. előbb, 374. sz. alat, 633. s köv. l.), amelyet Mészáros júl. 2-i meghiusult útja alkalmával Hankovics őrnagy útján küldött meg Görgeynek.
Ha már a felső tábor ott kéntelen harczolni, ahol van, azt is nagy hibának tartom, hogy altábornagy ur háromezer huszárnak ugyszólván önmaga feláldozását parancsolá, mert ugyan, ha az egész ármáda nem képes magát keresztül vágni, ahol a 3000 huszár is ott van, hogy lehet feláldozni akarni ezt egyedül, aztán merre vágja magát keresztül, midőn azt irja altábornagy ur, hogy ma már a pesti hidat járhatlanná teendi.*
Mészáros júl. 7-én azt a parancsot küldte a dunai fősereg parancsnokságának, hogy ne kockáztassák a Dunántúl felé való áttörést, hanem inkább az egész sereg maradjon Komáromban és kétannyi ellenséget fogllalkoztasson. Azt tanácsolta azonban, hogy mivel így túl sok lovas maradna a seregnél, 3000 huszár törjön ki és Pakshoz tartson, ahol közben híd készült a Dunán. (A levelet közli: Klapka Gy.: Emlékeimből. Bp. 1886. 198. s köv. l.)
Kérem tehát a ministeriumot, hogy ezen állapodásomhoz hozzájárulni, s a fővezért is hasonlóra birni sziveskedjék. Egyszersmind ezzel összhangzólag a felső hadsereg parancsnoksgához intézett és ide zárt levelemet bármi árba kerüljön, a legsürgetősben kezéhez juttatni kérem.* Szükségesnek tartom, hogy a Kecskeméten tartózkodó ministeri hivatalnokok Szegedre leutasittassanak, a ministerium pedig a hidnak járhatlanná tétele által meglepetéstől biztosítva levén, ha a felső tábor mai csatája kedvezőtlenül ütne ki, székhelyét szintugy Szegedre tegye.
L. a köv. szám alatt közölt iratot.
Ha tiszántuli operátióink sikerülnek és Szeged fenyegettetnék, még Nagyváradnak választása is előttünk álland.
Becses válaszukat siettetni kérem, mert most elveszteni való időnk de csak egy percz sincs.
Czegléden Julius 8-án 1849.
az ország kormányzója
Kossuth Lajos
Kérem ministerelnök urat, hogy a felső hadsereg parancsnokságához irt levelemet ellenjegyezni méltóztassék.*
Ez az utóirat csak a tisztázaton van meg.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 9129.
Ered. tiszt. O. Lt. Belügymin. eln. iratok 1849: 586.
Német fordításban közöli Steier L.: Haynau és Paskievics. I. köt. 151. s köv. l.
