287. Budapest, 1849 június 10. Kossuth szemrehányása Perczel tábornoknak a kormány rendeleteinek semmibevétele és a kátyi csatave…
287.
Budapest, 1849 június 10.
Kossuth szemrehányása Perczel tábornoknak a kormány rendeleteinek semmibevétele és a kátyi csatavesztés miatt.
Budapest, 1849 június 10.
Kossuth szemrehányása Perczel tábornoknak a kormány rendeleteinek semmibevétele és a kátyi csatavesztés miatt.
Perczel Ujvidékről jún. 7-én este hosszú jelentést írt Kossuthnak. Jelentette, hogy Vukovicsnak tett igérete következtében azon volt, hogy a 12 000 embert útnak indítsa felfelé amikor Jellacsics kimozdult a titeli fennsíkról és ő elindulás előtt még csapást akart mérni rá, a túlerővel szemben azonban Kátynál csatát vesztett. Újból kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy ha a 12 000 ember elvonulása végleges lesz, a délvidék »ütközet nélkül lészen részint a bosszút szomjazó ráczság, részint a császáriak martaléka és innét 50–60 000-nyi ellenség fog feltolakodni, a felsőtábort istápolandó 10–12 000 ember után, hahogy menetközben nem sikerülend ezt nekie felemészteni«. »Kár volt, – írta – alólírtnak cselekvőségét a sok ellenkező dispositiókkal megzavarni, Bem altábornagynak bánátbani működését lehetetlenné tenni«. Levelét újabb szemrehányásokkal végezte azért, mert Jellacsicsot levonuláskor nem követte megfelelő erő. Egy másik levelet is írt jún. 8-áról, ez nem ismeretes, tartalmára némileg lehet következtetni Kossuthnak a két levélre írt következő válaszából.
Most veszem Tábornok Urnak Junius 7-ik s 8-káróli jelentéseit.
A veszteség, mellyről a jelentésből tudósittatom, mint minden baj, mi még belőle következhetik, onnan ered, hogy a nemzet több hadvezérei particuláris szempontokból indulva, a kormány rendeleteit – a haza öszes szempontjából adottakat, – azon pontossággal, melly a hadi munkálatok sikerének életfeltétele, nem teljesitik, hanem kifogásaikkal, ellenmondásaikkal, remonstrációikkal az ellenség állására basirozott időszámitás meghiusitják, s midőn a hadjáratban a dispositiók sikere nem napokra, de perczekre számitott pontosságról függ, a rendeletek végrehajtását addig huzzák halasztják, mig a körülmények egészen megváltoznak s a más alapon tett rendelkezések végrehajtása majd lehetetlenné, majd károssá is válik.
Igy történt Bács Bánátban is.
Bem altábornagy tudósitott, hogy Bánátot meghóditotta és visszaadta a nemzetnek.
Tábornok Ur szintugy irta, hogy Bácsot és Bánátot meghóditotta, s visszaadta a nemzetnek.
E mellett beadták ugy mindketten, mint Vécsey tábornok is seregeiknek számszerinti kimutatását, mellyből megértette a kormány, hogy a 6000 főt haladó péterváradi őrségen kivül, Bács Bánátban a nemzetnek 32.000 embernél nagyobb serege áll 154 ágyuval, mihez innen még egy egész ostromágyutelep küldeték.
És Puchner kiverve a Bánátból, arra nézve pedig teljes biztositék szerezve, hogy az orosz interventióról nemcsak a Bánát felé, de egész Oláhország mentiben tartani semmi esetre nem lehet.
Idefent ellenben az orosz invázió bizonyos lévén, igen természetes, hogy a már két vitéz és jeles vezéreink által is meghóditott Bács Bánátnak őrzésére 32.000 embernek veszteglése szükségtelennek itéltetett, s Bem altábornagy 12.000 emberrel annyival inkább máshová rendeltethetett, mivel ő, még mielőtt Erdélyből kivonult volna Bánát felé, már előlegesen azon utasitást kapta, hogy Bánátnak állandó megrakása nem leend feladata, hanem ő csak utjában fogja alulról Karánsebestől kezdve felseperni a nyilt téren találandó ellenséget, s Szegednél a Tiszán átsietend.
Mire ő megigérte, hogy ápril 12-én 12.000 emberrel Szegeden lenni – mi erre számitva intéztük itt operatióinkat, s tudósitánk Tábornok Urat is – de minden calculusunk meghiusult, mert ápril 12-ke helyett 19-kén érkezett meg nem Szegeden, hanem Lugoson, s nem 7500 emberrel mint én akarám, még kevésbé 12.000-rel mint ő igéré, hanem 6 compániával csal.
Ez által az egész terv megváltozott, Bánátban kellett maradnia, hogy erejét magához vonhassa, s majd Puchner beütvén azt ki kellett vernie, de mindig utasittatott, hogy concentrálja erejét, végezzen hamar, mert a kormány az Erdélyből kihozott sereggel – mellynek soha sem volt rendeltetése Bánátban állandóan tanyázni – másképpen rendelkezendik.*
A felsorolt megállapítások lépésről-lépésre beigazolhatók Kossuthnak az érintett vezréekkel márc. vége óta folytatott, s a Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. részében, ill. a jelen kötetben közölt levelezéséből.
Már most a dolgok jelen állásából megitélheti Tábornok ur, minő baj az, ha a kormány rendeleteinek pontos végrehajtása körül számitásában megcsalatkozik.
Tovább megyek. Bács Bánát meg lőn hóditva (a Csajkás kerületet kivéve) s a 32.00 főnyi sereg, mit magok Tábornok urak ennyinek mutattak be, legalább 12.000 embert bátran máshová engedhetett, feltéve, hogy előbb közös concentrált erővel Titel bevétetik, a Csajkás kerület egészen visszaszereztetik, s Karlovicznak és Kamenicznak bevételével Pétervárad minden ostromzártól egészen felmentetik.
Tehát azt parancsolta talán a kormány, hogy mindezt hagyják abba, s Titel meghóditása, Pétervárad teljes felmentése nélkül jöjjön fel a 12.000 ember? teljességgel nem, sőt ellenkezőn.
A május 20-kai ministeri tanács jegyzőkönyvének, ugy Tábornok Urral mint Bem altábornaggyal nyomban közlött 7-ik pontja ekképpen szól:
»7-szer Pucner stb.« lásd a jegyzőkönyvet de dato 20. May 1849. beirni.*
Ezt Kossuth ceruzával írta be a fogalmazványba; a tisztázatba ennek megfelelően az említett minisztertanácsi határozat 365. lapon olvasható 7. pontját írták be.
Tehát először combinált erővel keleltt bevetni Titelt, felszabaditani Péterváradot, elfoglalni Karloviczot, Kameniczet, s csak ennek eszközlése utján jönni fel a Duna mentiben.
És ime junius 10-ke van: három becses hét lőn elvesztegetve, dictatori hangon irogatott gáncsoskodásokkal, türhetlen fenyegetésekkel, és az egész rendeletből egy szó sem lőn effectuávla; egyik tábornok elhagyta helyét engedelem nélkül, – Ön pedig ahelyett, hogy a feldestinált 12.000 emberrel kisérlette meg ismételve a támadást, mi igy s ama combinatió néklül csak haszontalan vérpazarlással lőn, annyival inkább, mert együtt Bács, Bánátban 32.000 emberrel disponálhatva, az ellenséget meg hagyták erősödni, s még Jelasichnak is időt engedtek magát Carlovicz-Camenicznál concentrálni; s most Tábornok Ur tulnyomó erő ellen panaszkodik, mi nem ugy volt volna, ha a kormánynak rendeletei pontosan telejsittetnek, Tábornok Ur Perlasz felől 12.000 ember által támogattatva vitéz seregével bevette volna Titelt, s azzal bevégezte volna Bácsnak e nélkül teljességgel be nem fejezett meghóditását – aztán a péterváradi őrség által is gyámolitva, tehát összesen mintegy 24.000 emberrel be vette volna Karloviczot, Kamniczot s Jellasich déli ármádája meghalt volna, még mielőtt született.
Mig most ahelyett, hogy a kormány rendeletei gyors és pontos teljesitésének elmulasztása miatt, mint hetek előtt előre megjósolám, minden bács-bánáti győzelmek eredménye ephemerré lőn, s összes hadjáratunk dispositiójának minden combinatiója menthetlenül megzavartatott.
És Tábornok Ur, senki, a szabadságot és hazáját hiven szerető ember által nem türhető indulatoskodásával, ugy a kellő engedelmességet – melly nélkül a haza meg nem menthető – mint a honszerető polgárok közt a haza megmentése végetti összhangzás és egyetértés kötelességét folytonosan mellőzve, s nem egy szabad hon hadvezérhez, de még egy dictatorhoz sem illő, hanem legföllebb csak zsarnokot illető hangon a kormányt lábbal tiporva, még Junius 8-kán irott levelében is feleletre vonásról; valamint május 31-kei levelében, felkelésről beszél.*
Vö. előbb, a 486. l. 1. jegyzetével.
Igenis, ha nem akarjuk hogy hazánk anarchiában, s azon belviszályban – mellynek előidézését a bécsi cabinet, most nyiltan programmjává tőn – elvesszen, a felelősségnek és számadásnak el kell következni, s ezeknek a hazát veszélyező örökös czivódásoknak véget kell vetni. A kormány amint kötelessége szerint kész számolni a nemzetnek, ugy ismét kötelessége szerint fog tudni számoltatni is. – de paczkázni maga felett senki egyesnek természetesen nem hágy.
Tábornok Ur ám gondolja meg, mit cselekszik. Ha lelkiismeretével megfér belviszály által a haza sorsát koczkára tenni – száljon fejére Isten a nemzet és a történet előtt a következés. – Én ismerni fogom kötelességemet illy körülmények között is.
A bács–bánáti sereg iránt a ministeri tanács tegnapelőtti ülése már határozott.*
A szóbanforgó minisztertanácsi határozat előbb, a 489. s köv. lapon közölt része nem tartalmaz intézkedést a Perczel-féle sereg főparancsnokságának betöltéséről. Ismeretes azonban, hogy a minisztertanács ideiglenesen Tóth Ágoston ezredest tette meg a 4. hadtest parancsnokává, akit Bem a besztercei hadosztály éléről elmozdított. (Vö. a 225. sz. irattal. 403. l.) Nem sokkal később Vetter altábornagy vette át az összes déli erők főparancsnokságát, Perczel pedig a szerveződőben levő tartaléksereg parancsnoka lett. (Kossuth levelét a fogalmazványon levő feljegyzés szerint maga Tóth Ágoston ezredes vitte magával.)
A szükségelt 120.000 ft. e futár által küldetik.
A lőkupagok és gyutacsok iránt (mellyeknek kérése korán sem ismétlés, hanem most jő először kezemhez) a hadügyministerium akkint intézekdik, hogy ami itt van, azonnal innen, a többi pedig magából a gyárból Nagyváradról haladéktalanul fedeztessék.
Emlékezzék Tábornok Úr, hogy halandó embernek nem lehet annyi érdeme a haza iránt, melly jogot adjon a hazát elveszteni. – Belviszály pedig nálunk most nemzethalál.
S. k. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 7980.
Mellette Perczel ismertetett június 7-i jelentése.
