256. Debrecen, 1849 június 1. Kossuth utasítása Ormai Norbert ezredeshez, a magyar vadászezredek parancsnokához a tiszti kinevezé…
256.
Debrecen, 1849 június 1.
Kossuth utasítása Ormai Norbert ezredeshez, a magyar vadászezredek parancsnokához a tiszti kinevezések körüli rendetlenségek megszüntetésére.
Debrecen, 1849 június 1.
Kossuth utasítása Ormai Norbert ezredeshez, a magyar vadászezredek parancsnokához a tiszti kinevezések körüli rendetlenségek megszüntetésére.
Sajnálva kell Ezredes Ur leveléből* azon feljelentését látni, mintha a hadügyministerium Önnek ezredparancsnoki jogát az által sértette volna meg, hogy ezredébe tiszteket nevezett ki. – Én ezen eljárását a hadügyministeriumnak nem tartom Ön ezredparancsnoki jogaiba vágónak, minthogy valamint minden ezred vagy zászlóaljparancsnoknak, ugy Önnek is Ezredes Ur, a tiszti kinevezéseket illetőleg több joga nincsen, s a fennálló szabályok szerint nem lehet minta kinevezési ajánlatnak a ministériumhozi fölterjesztése; a kormány pedig csak azokat tekintheti katonatiszteknek, kik a hadügyminister által neveztettek ki, vagy erősitettek meg, s ezen elvét mindig szigoruan követendi, mert csak ez által biztosittatik a sereg-parancsnokoknak az előléptetéseknél nemritkán elkövetett visszaélések ellen, melly minthogy kegyosztogatás által, érdemes altisztek háttérbe szoritásával szokott megtörténni, a katonaság szellemét megvesztegetné s a hadsereget demoralisálná.
Ormai szóban forgó levele nem ismeretes.
S látja Ezredes Ur! illy önkényes eljárásoktól a tisztek kinevezésére Ön sem egészen ment. Sajnálva értesültem többrendbeli hitelt érdemlő kutfőkből, hogy az Ön által alakitott vadászezredben a tiszti kinevezés jogát – mellyet az ezredparancsnoki előjogok közé tartozónak vél – nem azon módon használta mint azt az igazság, jó rend és illetőleg az Ön igazság szeretetébe helyezett bizalom igényelték volna.
Ön is gyakran oly egyéneket alkalmazott tiszteknek, kik hivatali képességgel nem birtak, sőt mi több s mit sajnálva kell megemlitenem – biztos helyről tudom, hogy még mulatságokban is minden következetesség nélkül, mint kegyjelet ugy osztogatá a tiszti kinevezéseket. – Kolozsvárról jelentették, hogy ott hemzseg a vadásztiszt – urficskák, kiknek a tiszti rangra semmi szolgálat által igényök nincs s kik Ön saját kifejezése szerint, tisztségöket »durchlaufender Posten«-nek tekintik, hogy könnyedén avancementhez juthassanak, mig például a Besztercze körül állomásozó osztálynál sok intelligens ifju van, kit a honszeretet vezetett Ön zászlója alá, s ki több hónapi szolgálat után most is altiszt. Ugyan itélje meg önmaga Ezredes Ur! mikint állhatna fenn a hadsereg, ha az illy eljárások határozottna nem gátoltatnának; s minő felfogása leend a haza védelmére magát szentelő katonának az igazság kiszolgáltatásáról előljárói ellenében; de ezt látva, hogy ragaszkodhatnék akkor bármellyik polgár is bizodalommal egy oly kormányhoz, melly a közgiazgatásban illy önkényes eljárásokat megszenvedne?
Illy fontos okoknál fogva ujabban is kijelentem, mikép az ezred- vagy sereg parancsnokoknak a katonatiszteknek kinevezésére nézve az ajánlattételnél több jog nem engedtethetik, én pedig, mint kormányzó mást katonatisztnek nem tekinthetek, mint kit a hadügyministerium megerősitett. Hadügyminister pedig csak egy lehet, s Isten őrizz, hogy minden ezred- vagy zászlóaljparancsnok hadügyministeri jogokat gyakoroljon.
Jövőre tartsa Ezredes Ur ehhez magát, mindeneknek előtte pedig az Ön által alakitott vadászezred tisztikarának létszámát s illetőleg rangjegyzékét a kormánynak haladék nélkül terjessze föl, hogy az a hadügyminister által megvizsgáltatván, az illetők tiszti rangukban megerősittethessenek.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt.
Kossth Polizei-Akten, 651. sz.
