205. Debrecen, 1849 május 21. Kossuth levele Perczel tábornokhoz a Klapka-féle haditervről, a minisztertanács által kezdeményezet…
205.
Debrecen, 1849 május 21.
Kossuth levele Perczel tábornokhoz a Klapka-féle haditervről, a minisztertanács által kezdeményezett diplomáciai lépésekről és a szerbekkel való megegyezés feltételeiről.
Debrecen, 1849 május 21.
Kossuth levele Perczel tábornokhoz a Klapka-féle haditervről, a minisztertanács által kezdeményezett diplomáciai lépésekről és a szerbekkel való megegyezés feltételeiről.
A hadi munkálatoknak a körülményekhez kelletvén alkalmaztatniok, a kellő óvatosság oly hadi tervet parancsolt megállapitani, mellynek erélyes kivitelével az orosz invasiot (ha csakugyan megtörténnék) föltartóztassuk, mig haderőnk uj 50–60 ezer emberreli növelését végrehajtottuk; ha pedig az orosz invasio (minek elháritására diplomáciai úton is dolgozunk*) nem valósulna, az osztrák ellenséget tökéletesen megverhessük.
Vö. előbb, a máj. 19-i minisztertanács intézkedéseivel, 195. sz. alatt, 348. l.
Ezen szempontokból indulva, midőn a megállapitott hadi munkálatok illető részét saját kéziratomba zárva Tábornok Urral confidentialiter közlöm,* egyszersmind buzgó hazaszeretetére támaszkodva kérem, hogy a minisztertanács határozata folytán kelt hadügyminiszteri utasitás szerint a bácsbánáti sereg főparancsnokságát azon szokott erélylyel viselni szvieskedjék, mely Tábornok Urat mind ekkorig győzedelemről győzedelemre vezeté.
Az előző napi minisztertanácsi határozatot teljes szövegében megküldte Kossuth Perczelnek, nemcsak a megállapított hadimunkálatok őt illető részét. A Perczelhez küldött példányon alapul Mészáros Károllynak, a Perczel seregnél működő történeti jegyzőnek a közlése. (Mészáros Károly: Kossuth levelei a magyar szabadságharcz harcvezéreivel 1848/49-ben. Ungvár 1862. 99. s köv. l.) Mészáros különbözet ezekben a napokban Perszel megbízásából Pesten volt, általa küldött Szemere miniszterelnök egy rövid levelet Perczelnek máj. 22-én. Ebben közölte vele, hogy lemondását a minisztertanács nem fogadta el és hogy Buda bevéele következtében az előző napon elküldött haditerv alighanem meg fog változni. Kérte Perczelt, hogy legyen bizalommal iránta, s ő mindig igazmondó lesz Perczel irányában. (A levelet közli Mészáros Károly i. m. 114. l.)
Azon belgrádi és konstantinápolyi irományok, miket Csurogról május 18-dikáról irott levelében közölt velem Tábornok Ur, előttem már tudva voltak.*
Perczel levele 7223. sz. alatt van iktatva, tartalma a kormányzósági iktatókönyvben a következőkben van összefoglalva: »Percel tábornok fölterjeszti a muszka-török viszonyokra vonatozó iratokat, egy francia nyelvben jártas egyént szükségel diplomaticai megbízással utasítást kér, hogy a szerbek irányában mint viselje magát.« A jelentést a bejegyzés szerint máj. 25-én átküldték a külügyminisztériumnak s így az a szétkallódott külügyi riatokkal együtt elveszett. (Vö. a máj. 19-i minisztertanács határozataival, 195. sz. alatt, 348. s köv. l.)
Intézkedés történt, hogy a bukaresti consulátusoknál, Fuad effeni török császári főbiztosnál, az orsovai basánál, Karagyorgyevics Sándor hercegnél, Hassán basánál Belgrádon és Resid basánál, valamint Reis effendinél a kellő diplomáciai lépések megtétessenek; Pancsovára pedig Kohlman ezredes kivánsága szerint egy dipomáciai műveltségű s francia levelezésre is alkalmatos egyén (Tessényi nevezetü) megyen, kit Tábornok Ur a megkezdett érintkezések folytatására fog használhatni.
A szerbek irányában tudósittatni kivánja magát Tábornok Ur az általános elvekről:
Ezen röviden a következőkben állanak:
Hatóságot és polgári gyakorlatot nem nyelvi és népiség, hanem közjog, közös törvény és bizonyos territorialitás szerint lehet csak adni és gyakorolni.
Az osztrák kabinetnek azon szava: »Gleiche Berechtigung der Nationalitaeten,«* ha azt máskép érti, mint ugy, hogy a polgári jogokban, szabadságban és közálladalmi jótékonyságokban, mindenki nyelv- és valláskülönbség nélkül egyenlően részesittessék; – ha mondom máskép érti: az nem egyéb, mint hasznotalan puszta szó, melyek életébe léptetni ember nem képes.
Az ápr. 4-i oktrojált alkotmányra céloz Kossuth, amelynek 5. §-a kimondta, hogy az osztrák birodalom területén »minden nemzetiség egyenjogú s minden nemzetiségnek sérthetetlen joga van nyelve és nemzetisége megóvására és ápolására.« (Az oktrojált alkotmányt Magyarországon a Közlöny márc. 27-i és 28-i száma ismertette.) A gyakorlatban ez természetesen csak az elnyomás egyformaságának a biztosítása volt valamennyi nemzet számára.
Igy például, ha az mondatik, hogy a szerbeknek Magyarországon vajdájuk legyen, ki minden magyarországi szerbnek főtisztviselőjét képviselje, ez oly nevetséges absurdum, melyet ember életbe léptetni nem képes; mert ezen elv szerint például egy pesti háznak lakósai, mint magyarok, tótok, németek, szerbek, oláhok, rácok stb. a szerint volnának különböző hatóságoknak alávetve.*
Vö. azokkal az elvekkel, amelyeket Kossuth márc. 10-i, Batthyány Kázmér délvidéki kormánybiztoshoz írt levelében fejtett ki a szerbekkel való megbékélésről. (L. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, I. rész 626. s köv. l.)
Nationalitas szerint tehát, bizonyos kivételes hatóság csak azon esetre képzelhető, ha azon nationalitasnak kiszabott territoriuma van.
De a szerb territorium a magyar álladalomban nincs, és én azt hiszem,: a nemzet sem fogna soha reá állhatni, hogy az ország területe akár nationalitások szerint, akár másképpen dismembráltassék; mert az annyit tenne, mint Magyarország státuséletének halálát aláirni.
Tegyük föl, hogy Bács–Bánát szerb vajdasággá declaráltatnék: mi lenne az ott lakó magyarok, németek, oláhok, nemzetiségi joga, és micsoda joggal kivánhatnának a szerbek, ez alapon suprematiát?
A szerb vajdaság tehát, szerb provinciális gyülés és minden hasonló ábrándok, a praxisban tökéletes ábrándok. Horvátországnak lehet bánja, lehet tartományi gyülése; mert horvátországi territoriuma van; de szerb vajdaság, szerb provinciális gyülés nem lehet, mert Magyarországon Szerbia nincs, hanem vannak az egy és oszthatlan ország földén vegyesen elszórt szerb nyelvű lakosok, kik azt kivánhatják, hogy reájuk nézve is az országnak minden joga, törvénye, szabadsága közös legyen; de mert külön tartományuk nincs – azt nem kivánhatják, hogy az ország az ő nemzetiségük kedvéért földaraboltassék, és számukra külön tartomány állittassék, mely aztán legfelejbb olyan viszonyban álljon a magyar kormánynyal mint Szerbia áll Konstantinápolyban.
A hajdankori vajda nem volt egyéb, mint a még meg nem telepedett bevándorló fegyveres népnek vezére; de miután többé külön szerb had nincs: külön vajda nem is lehet.
Ami pedig a nyelv suprematiáját illeti, azt csak nem juthat eszébe egy szerbnek is kivánni, hogy az ország parlamentjében száz nyelven folyjon a tanácskozás, valamint azt sem, hogy a nemzetiségek szerint választassanak a követek; mert minden politikai választás ismét csak territoriumok szerint történhetik.
Egy országban tehát, hol a lakosok vegyes népiségüek, diplomatiai nyelv kétségkivül csak egy lehet, és ez Magyarországban nem lehet más, mint magyar. Vegyük föl például Moldvát: ott a moldvai népiségben képest több magyar lakik aránylag, mint Magyarországon szerb, az összes népiséghez képest; és kinek juthatna azért eszébe a csángó magyarok számára Moldában külön vajdaságot, vagy a magyar nyelvnek diplomaticia állást kivánni?
Minden nationalitási túlhajtott theoriák tehát vagy ábrándok, vagy a status-egység felbontására és Bács–Bánátnak és a Szerémségnek szerbiáhozi csatolására irányzott pártütések. S ha az elsők: ugy lehetetlen életbe léptetniök; – ha a második: ugy lehetetlen megengedtetniök.
Én nem hiszem, hogy valaha komolyan számot adtak volna a szerbek maguknak arról, hogy a nationalitási igények alatt mit értenek; vagy ha számot adtak, ugy az ország dismembratióját kivánják – amire nem fogunk reá állani. Mindezeknek folytán a nationalitási kiengeszteléseknek csak következő módja lehetséges:
1-ör: Közös jog, törvény és szabadság; nyelv s valláskülönbség nélkül.
2-or: A szerb nyelvnek szabad használata nemcsak a magánéletben, hanem iskoláikban, egyházaikban és amely községben többséget képeznek, a községi administratioban is.
3-or: Ha az esküdtszékek, a nyilvános és szóbeli ejárás behozatik, természetesen mindenki azon a nyelven védelmezi magát, amelyet tud; mind szinte, nem ügyvéd általi folyamodványt a kormányhoz, hanem maga személyében, panaszát ismét úgy terjeszti elő, mint tudja.
4-er: Vallási és egyházi ügyeiket minden felekezetek a kormány felügyelete mellett szabadon administrálják; a görög nem egyesültek képviseleti alapon synodusokat tartanak; papjaik egyházi ügyeiket, matriculaikat a magok nyelvén viszik; a népiskolákban a tanitás a nép nyevén történik; papjaik és iskoláik a statusnak szintazon segedelmében részesülnek, mint akármely más nyelvű honpolgárok. Ezeknél töbet adni annyi volna, mint a más népfajokat elnyomni. Ez az, amit a nationalitás tekintetében concedálhatunk, és többet nem.
Ami a határőrvidékeket illeti, ezekre elvem az, hogy az örökös katonai servitusnak, tehát a határőri szerkezetnek is meg kell szünni, s a határőrvidéki lakosoknak ugy jogokban, mint terhekben az ország többi lakosaival hasonlókká kell tétetni; földeiket szabad tulajdon gyanánt birni, polgári közigazgatást nyerni, liberális községi szerkezetet kapni, megyeszerkezetbe átalakittatni, minden vagyonunk s tulajdonukkal szabadon rendelkezni, kereskedést, mesterséget szabadon választani stb.
Az álladalmi erdők, legelők és havasok használatára nézve szintazon alapon kell segregatio utján illetőségüket kikapni, mint kakapták volna az urbéri lakosok. Ami a személy-, és vagyonbátorságot illeti: politikai vétséget, ha a pártütéssel felhagynak, lehet amnestialni; de ha valaki másnak vagyonát ellopta, elpusztitotta s elrabolta, azt vissza kell tériteni; mert a statusnak nincs joga Pálnak elengedni azt, mit Pétertől rabolt.
A mi végre a szerbiábóli fegyveres betörést illeti, erre rövid nyilatkoztatom az: hogy itt semmi alkunak tárgya nem lehet. Erőnek erőt teszünk ellene: és ha a szerbiai kormány alattvalóinak ellenünk háborut vsielni enged, elébb-utóbb arra fog minket kényszeriteni, hogy ezen népjogsértésért Szerbiának háborut izenjünk.
Mi Szerbiával békében, barátságban akarunk élni; de azt nem fogjuk türni, hogy egy szomszéd tartomány fegyveres erővel támogassa a bellázadást. Azért, ha a szerb kormány a magyar nemzettől jó szomszédságot kiván, legyen ő is jó szomszéd, tisztelje a népjogot, s ne vélje, hogy ennek lábábal tapodását a magyar nemzet, mely Ausztriával és minden orosz segitségével egyetemben igaz ügyben meg bir küzdeni, gyáván eltűrje s bosszulatlan hagyja.
Mi nem fenyegetjük Szerbiát, sőt örömest nyujtunk neki barátságos kezet. Ha ő nekünk erre fegyverrel felel, mi is fegyverrel válaszolunk.
Ezek elveim, miket Tábornok Ur, mint a bács-bánáti seregek önálló főparancsnoka, a rácokkali érintkezésben szem előtt tartani szives leend.
Kiadva: A magyar forradalom titkos levéltára.
Pest, 1850. 3. sz.
Pest, 1850. 3. sz.
Közli Mészáros Károly: Kossuth levelei a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848/49-ben.
Ungvár 1862. 95. s köv. l.
Ungvár 1862. 95. s köv. l.
