142. Debrecen, 1849 május 10. Kossuth felhívása a Csehországban állomásozó magyar csapatokhoz: azonnal térjenek haza hazjáuk véde…
142.
Debrecen, 1849 május 10.
Kossuth felhívása a Csehországban állomásozó magyar csapatokhoz: azonnal térjenek haza hazjáuk védelmére.
Debrecen, 1849 május 10.
Kossuth felhívása a Csehországban állomásozó magyar csapatokhoz: azonnal térjenek haza hazjáuk védelmére.
Magyarország s a hozzá tartozó részek és tartományok kormányzója a Csehországban elhelyezett magyar hadseregekhez az örökké való Isten s a nemzet nevében.
Vitéz Hazámfiai!
A nemzetgyülés parancsa, hitszegőleg elárult kedves hazánk ügyeinek kormányzatát vállaimra helyezé.
A nemzet bizalmából nyert hivatalom legelső lépésének számitom, hogy a csorbákat, mellyeket háromszázados zsarnokai hazánknak, mind területén, mind fiai személyében szentségtelen bünös kezekkel ütének, összeforrasszam.
A hálátlan habsburg-lotharingeni ház szétdarabolni törekvék, hazánk szent földét, mellynek épségben megőrzésére az Isten s nemzet szine előtt megesküvék, kimondotta:
Hogy fegyveres erőszakkal kitörli a magyart az élő nemzetek sorából és országunkat semmivé teszi.
Pártütést, lázadást támasztott országunkban, s szülötte földeteket vérbe, lángba boritva, apáitokat, testvéreiteket gyilkoltatta le.
És tette ezt akkor: midőn titeket, vitézek, a haza édes anyai kebeléből leszakitott, s a messze Csehföldre parancsolt, hogy ne hallhassátok az elárult anyának jajszavát, mellyet önkéynéek nyomasztó sulya fakasztott kebeléből, s hogy zsarnok hatalma megerősitésének idegen földön eszközei legyetek.
És tette ezt hálafizetésképen, azért, hogy három századon át ingatag trónusát az összeomlástól mindig a túlbecsületes magyar bajnok vér őriztemeg.
Vitéz testvéreim! Ti vagytok éj- és nappali gondjaim főtárgyai!
Karjaim, s milliókból álló testvéreitek tárt karjai nyilnak a messze távolból előtökbe, a viszontlátási vágy s testvéri szeretet ösztönével.
Ti megértenditek a testvéri kebel őszinte meleg szózatát.
És jönni fogtok a földre, honnan e hang tihozzátok száll.
Jönni fogtok a földre, mellyben apáitok szent hamvai nyugosznak, s mellyen kül e nagy világon nincs számotokra hely és nem lehet boldogság.
A zsarnok idegen földre vitt benneteket.
Miért,
Hogy egy szabadságért élet-halálharczot vivó nemzetet rabigába döntsetek.
Hogy öregbitsétek a zsarnok hatalmát, miszerint azt saját édes anyátok, szülötte földetek leigázására, testvéreitek legyilkolására majdan annál nagyobb sulylyal felhasználhassa, hogy szabadságunkat annál könnyebben megsemmisithesse.
Hogy elnyomjátok a többi Ausztria zsarnokságát megtörni törekvő népeket, mint idegen katonáival kivánja elnyomni hazátok szabadságát. Ne hagyjátok magatokat e czélra felhasználtatni; mert minden csapása hős karotoknak egyszersmind édes anyátok – hazátok – kebelén is mély sebet vágott és vág.
És azért sietek, vitéz hazámfiai, hozzátok juttatni nemzeti gyülésünknek határozatát, melly által a nemzet kinyilatkoztatá: hogy a bűnök poharát csodultán felül betöltött hitszegő ausztriai ház Magarország királyi székét végkép elveszté, s minden tagjaibanaz országból számüzetik, a nép és hadsereg pedig, azon volt uralkodó ház és annak bármely tagja iránt, a hüség, engedelmesség, és bármi kötelesség alól teljesen feloldoztatik, és hazánk önmagát kormányzó szabad független hatalomnak mondatik ki.
És amint ezt az egész nép, különösen pedig honunk szabadságáért dicsőségesen harczoló bajtársaitok, az erős, számos, lekles, vitéz és győzelemkoszorus magyar hadsereg, nemcsak megelégedéssel, hanem örömrivalgások közt fogadta, és ez által kétszeres erővel sujtó csapásaival diadamlasan hirdeti a magyar nemzet függetlenségének eme nyilatkzatát, az előtte hátráló s már hazánknak csak kis részét zaklató ellenségnek; – ugy meg vagyok győződve: Ti és hasonló lelkesedéssel és hazafiui büszke örömmel fogjátok azt érteni.
És megértvén, mikép ezredéves szent földünk őrei, itthon levő testvéreitek, a nemzet vitéz hadserege, és mi, azalatt, mig titeket az álnok hitszegő hatalom hazátoktól messze tart, mindnyájunk háromszáz éves rabbilincsét szétzuzva, ünnepélyesen kihirdetők szent igazságunk s nemzeti erőnk érzetében a mívelt világnak, hogy az ős Árpádok és Hunyadok földe szabad, független, önálló hatalom.
Hiszem, hogy a hazaszeretet szent lángja megelőzendi kebleitekben a parnacsolatot, melyet a magyar nemzet nevében az általa reám ruházott hatalomnál fogva, én mint a magyar a vele egesült Erdély s hozzá tartozó országok és tartományok kormányzója, nektek, ime a testvéri szeretet hangjával az örökkévaló Isten és a haza szent nevében hirdetek:
Vevén a nemzetgyülésnek érintett határozatát és jelen levelemet,
Ti, Csehországban elhelyezett magyar állodalom bármely ezredeiből álló katonai hadtestek, seregek, tisztek és egyes vitézek az ausztriai háznak általában s bármely egyes tagjainak hatalma alól a magyar nemzet által kivéve az irántai hűség, engedelmesség s minden lehető kötelesség alól feloldozva vagytok.
Sőt a nevezett ausztriai ház iránti hűséget és engedelmességet, s az ő érdekébeni harczot Isten és ember elleni véteknek, szülötte anyátok, hazátok irányában pedig hazaárulásnak ismerjétek és tartsátok.
Megszünvén ezek szerint minden parancsolatnak és kötelességnek ereje, mely titeket, vitéz hazmáfiai, Csehországban tarthatna, és csak a magyar nemzettől fogadhatván ti el rendeleteket, ime a nemzet nevében az általa rám ruházott hatalomnál fogva parancsolom nektek erősen és határozottan:
Hogy vevén ezen levelet, a hazánkat vérbe lángba meritő Habsburg-lothringeni ház császári seregeit hazánk ellenségének tekintsétek, s ti, a magyar álladalmi seregek, tüstént minél nagyobb számban és testüeltekben egyesülve, tiszteitek alatt, ha ezek a hazának hivei maradtak, ellenkező esetben pedig őket elutasitván, vagy ha máskép nem lehetne, elfován, és helyettök magatok közül másokat helyettesitvén, mindenek előtt magatokat ollyhelyzetbe tegyétek, hogy az ausztriai seregektől tartanotok ne kelljen, és ezután, tartózkodva minden háborubani részvéttől, a legalkalmatosbnak látszó uton, siessetek édes hazátokban testvéreitekhez, mindnyájunk hazája védelmében győzelemről győzelemre haladó bajnoktársaitokhoz, miszerint körébe lehessetek hazátok megmentőinek s a haza áldásába részesülhessetek, mely hü fiaira árasztand.
A magyar katonának magyar lelke sugja meg az utat, mellyen magtámadott hazája védelmére siessen.
Ausztriából, Csehországból, Galicziából, Lengyelországból osztályonkint, szakaszonkint, és egyes vitézek is a magyar ezredekből ezer veszélyen keresztül törve és küzdve, sereglének haza, amint meghallák, hogy hazájuk veszélyben van.
Hazaszerelmetek hazavezetend benneteket is, testvérek! és az ut, melyet ez érzelem jelölend ki nektek, leend kétségtelenül a legbiztosabb és legrövidebb.
És ahelyett, hogy Csehországban a szabadságot kivivni talán megkisértők átka kisérendi lépteiket: hon testvéreitek meleg szeretete, a dicsőség és boldogság s az utókor áldása vár reátok.
Vegyétek figyelembe, hogy Ti a magyar haza fiai vagytok, kik mindenek felett hüséggel tartoztok a hazának – a magyar haza fiai vagytok, melly minden honpolgárnak, nyelv és valláskülönbség nélkül egyenlő szabadságot ad.
A haza Isten igazsága szerint elüzte a hitszegő ausztriai házat. Ő a magyar hazának ellensége.
Nektek, és senkinek, aki magyar polgár, a haza ellenségét szolgálni nem szabad, szolgálni annyi volna: mint sem ezen a világon, sem a másikon meg nem bocsájtható bünt követni el.
Anya- és testvérgyilkos lenni!
Azért Isten hozzon szent ügyünk oltalmára! honárulási bün terhe alatt máskint nem cselekedendvén.
Kelt Debreczenben május 10-én, 1849.
A nemzet nevében, Magyarország s a hozzá tartozó tartományok kormányzója
Gr. Batthyány Kázmér
külügyminiszter
Kossuth Lajos
Egykorú nyomtatvány. Hadtört. Lt. 1848/49. vegyes anyag 16/a. csomó.
