102. Debreczen, 1849 május 1–2. Kossuth közhírré teszi előterjesztését az új minisztérium megalakulásáról és a kormányzati hatásk…
102.
Debreczen, 1849 május 1–2.
Kossuth közhírré teszi előterjesztését az új minisztérium megalakulásáról és a kormányzati hatáskörök elhatárolásának alapelveiről.
Debreczen, 1849 május 1–2.
Kossuth közhírré teszi előterjesztését az új minisztérium megalakulásáról és a kormányzati hatáskörök elhatárolásának alapelveiről.
Kossuth Lajos, a nemzet parancsából Magyarország, s minden hozzá tartozó országok, részek és tartományok kormányzó elnöke, ezennel adom tudtára, minden törvényhatóságoknak, egyházi, világi s katonai hivataloknak, tisztviselőknek és lakosoknak, mikint én az álladalom ideiglenes ministeri kormányzata, s kormányzati szerkezete iránt a nemzetgyülésnek következő előterjesztést, s illetőelg tudósitást nyujtottam be.
«A nemzetgyülésnek.
Kötelességemnek tartom jelenteni, mikint a nemzetgyülés által reám ruházott hatóságnál fogva ministerekül következőket neveztem ki:
Belügyministerré, egyszersmind a ministeri tanács elnökévé: Szemere Bertalan képviselőt.
Külügyministerré: gr. Batthyány Kázmér baranyai főispánt.
Pénzügyministerré: Duschek Ferencz pénzügyministeri státus titkárt.
Közlekedési ministerré: Csányi Lászlót.
Vallás s közoktatásügyi ministerré: Horváth Mihály, vál. csanádi püspüköt.
Igazságügyministerré: Vukovics Sebő épviselőt.
A hadügyminister iránt jelentésemet legközelebb megteendem.
A kereskededelmi ministerium vezetését az illető minister kineveztetéseig ideiglenesen gr. Batthyány Kázmér külügyminister viendi.
Ami már a kormányzatnak organismusát illeti, ennek a designált ministerium már itt levő tagjai közegyetértésével történt megállapitásánál két alapelv tartatott szem előtt:
Egyik az: hogy midőn a nemzetgyülés ápril 19-én hozott függetlenségi határozatában az ország jövendő kormányrendszerének minden részleteiben a nemzetgyülés által történendő megállpaitásáig azt rendelé: hogy az országot egész egyetemes kiterjedésében a magam mellé veendő ministerekkel, ugy saját magamnak, mint az általam nevezendő ministereknek személyes felelősségünk s számadási kötelezettségünk mellett kormányozzam, csak ideiglenes kormányt alapitott, az alkotmányozás hatalmát pedig, mint a függetlenségi nyilatkozat által a nemzetgyüésre vissza szállott népfelség természetes corrodiumát, s egyszersmind a kormányzat egész müködése felett a felelősségre, és számadásra vonás folytonos gyakorlásának jogát is magának tartotta fenn. Amiből természetesen következik, hogy a nemzetgyülés hatóságára, müködésére s müködési körére, idejére, s formáira nézve bármit is határozni, szóval a nemzetgyülés iránt és felett rendelkezni az ideiglenes kormányzati organizatio köréhez nem tartozhatik, hanem mind ez a dolog természeténél fogva magának a nemzetgyülésnek van fenntartva.
Következőleg az álladalom ideiglenes kormányának a nemzetgyülés iránybani viszonya a folytonos felelősségben, számadási kötelezettségben s törvényi és határozatai iránti engedelmességben határozódván, csak arra van szükség, hogy a kormányzó és ministerek közti kölcsönös viszony a szükséges egység, s öszhangzás végett fővonásaiban kijelöltessék. S erre nézve alapul, második vezérelv gyanánt az vétetett fel: hogy ezen viszonynak akkint kell meghatároztatni, miszerint a nemzetgyülés folytonos őrködésén kivül a nemzet a maga szabadságának és függetlenségének biztositékát ebben is feltalálja.
Ezen elvből indulva az alkotmányos élet kelléke szerint, a ministerekkel abban állapodtam meg:
1-ör: Hogy a kormányzó bármelly rendeletei, parancsai, határozatai, kinevezései, csak ugy érvényesek, ha a ministerek egyike által is aláiratnak; következőleg
2-or: Hogy a kormányzó csak a ministerek által kormányozhat.
3-or: Hogy a kormányzónak valamint felelőssége, ugy hatósága és a magasabb, ugy egyházi, mint világi és katonai hivatalok kinevezésén kivül, különösebben az álladalom kormányzati politikájának meghatározására, s a rendezést és szabályozást meghatározó rendeleteknek megállapitására szoritkozik. Mikre nézve tehát, a ministerek sem összesen, sem egyenként, a kormányzó megegyezése nélkül nem határozhatnak. Mig ellenben
4-szer: Az egyetértőleg megállapitott kormányzati politika, s rendező és szabályzó rendeletek végrehajtása körében, a közigazgatás minden ágaira nézve a ministerek saját hatóságukkal és saját felelősségök mellett intézkednek.* A ministerek választása, következőleg ha felelőssége érzetében azt elkerülhetlennek látná, részben vagy egészben változtatása is, ezen ideiglenes kormány egész ideje alatt a nemzetgyülés határozata értelmében természetesen a kormányzó hatóságához tartozván.
Az itt kimondott elvnek Kossuth további tevékenységére gyakorolt hatásáról olv. az előszóban elmondottakat, 5. s köv. l.
5-ször: Olly rendelkezések, mellyek az álladalom sorsának s jövendőjének alakulására lényeges befolyással lehetnek, mint például: hadüzenet, béke és szövetségkötés, teljes érvényességet csak a nemzetgyülés helybenhagyása által nyerhetnek.
Ezek azon állapodások, miket a nemzetgyülés helybenahgyása alá terjeszteni, valamint kötelességemnek, ugy elegendőnek is tartottam. – Minden egyebek az alkalmazási részletekhez, s az eljárás formáihoz levén számíthatók.
Annyit mindazonáltal a kormányzati ügyek tárcza szerinti felosztására nézve megemliteni nem tartok feleslegesnek, hogy azon ministerium, melly az 1848. 3. tcz. által a király személye mellé volt rendelve, a volt dynastia hitszegése s a nemzet függetlenségi nyilatkozata által magában elenyészvén, helyébe az álladalom külügyeinek igazgatása végett a külügyminister lép. Ellenben más egyéb azon megszüntetett ministerium köréhez számitott ügyek, mint nevezetesen a katonai hivatalokrai kinevezések, az illető minister ellenjegyzési köréhez tartozandnak.
A megkegyelmezési jognak gyakorlatára nézve pedig czélszerünek látszik egy ekgyelmi széknek felállitása, melly 4 tagból álland, kiket a kormányzó nevez ki.* Ezen kegyelmi szék fogván az igazságügyminister elnöksége alatt, minden megkegyelmezési ügyekben - de csak birói itélet után – határozni. A megkegyelmezési oklevél pedig az igazságügyminister ellenjegyzése mellett a kormányzó által a nemzet nevében fog aláiratni és kiadatni.
A Kegyelmiszék tagjai lettek: Hunkár Antal veszprémi főispán, Jósika Miklós, a Honvédelmi Bizottmány volt tagja, Josipovic Antal zágrábi főispán és Palóczy László borsodi képviselő. Kinevezésük a Közlöny máj. 8-i számában jelent meg.
Ezen elek alapján vélném ugy a kormányzó által a nemzetgyülés előtt, mint a miniterek által a kormányzó előtt leteendő esküformát megállapitandónak, melly, a jelen körülméynek szerént alig volna többre terjeszthető, mint a nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden következményeiben fentartására, s a nemzetgyülés törvényei s határozatai iránti engedelmességre.*
A kormányzó és a miniszterek eskütételére l. később, a 166. sz. iratot, 303. l.
Kelt Debreczenben, május 1-én 1849, az ország Kormányzó Elnöke Kossuth Lajos, m. k.«
Melly előterjesztésemet a nemzetgyülés mai napon tartott vegyes ülésében a ministeri kinevezésekre nézve kellő tudomásul vevén, többi részeire nézve pedig helyeselvén és helybenhagyván, ezennel közöhirré teszem, hogy a fennevezett ministerek mai naptól kezdve kormányzati hivatalos müködéseiket megkezdették.
Kelt Debreczenben, május 2-án 1849.
Kossuth Lajos
országos kormányzó
A nemzetgyűlésnek szóló előterjesztés ered. tisztázása
O. Lt. OHB 1849: 6462.
A tudósítással együtt megjelent a Közlöny május 3-i számában.
