99. Debrecen, 1849 január 21. Az országos honvédelmi bizottmány hivatalos közleménye Ottinger tábornokról, a Szolnokon állomásozó…
99.
Debrecen, 1849 január 21.
Az országos honvédelmi bizottmány hivatalos közleménye Ottinger tábornokról, a Szolnokon állomásozó császári erők parancsnokáról.
Debrecen, 1849 január 21.
Az országos honvédelmi bizottmány hivatalos közleménye Ottinger tábornokról, a Szolnokon állomásozó császári erők parancsnokáról.
A hazánk szent földét tipró ellenség közt van egy Ottinger nevű generális.
Most Szolnokon állomásoz.
Ezen ember magyar és az ellenségnél szolgál.
Mi több: ezen ember addig, míg Mészáros Olaszországból hazajött, s a hadügyminiszteri tárczát kezébe vette, ideiglenes hadügyminister volt. És most az ellenségnél szolgál.
Ezen ember később elnöke volt azon bizottmánynak, mely a Lederernek tett macskazene miatt elkövetett vérengzést vizsgálta.* És most az ellenségnél szolgál.
A budai főhadikormányzó, Lederer Ignác lovassági tábornok a magyar minisztérium megalakulása után heteken át a legkülönbözőbb ürügyekkel megtagadta, hogy a budai várban levő fegyverkészleteket az alakuló nemzetőrzászlóaljak részére a kormány rendelkezésére bocsássa. A főváros radikális tömegei emiatt május 10-én este tüntetést rendeztek ellene, a tüntetőket azonban a Szent György-téren fegyveres katonaság támadta meg és vérengzést rendezett soraikban. A kormány erélytelensége miatt forrongó tömegek nyomására a Bécsbe menekült Lederer ellen vizsgálat indult, de nem hozott pozitív eredményt.
Ezen ember később elvállalta a kormány kezéből a drávai hadsereg vezérletét Jellachich ellen, s ott elárulta a hűségére bízott sereget. És végtére elszökött az ellenséghez, és most a magyar nemzet ellen fegyvert visel, és lábbal tapodja a magyar alkotmányt esküje ellenére.*
Ottinger árulását 1848 nyarán Csányi László országos főkormánybiztos leplezte le s erélyes fellépéssel eltávolította a sereg éléről. (V. ö. Barta. I.: Kossuth és Csányi c. tanulmányával, Századok 1952. évf. 3–4. sz.)
Isten, ki megbünteti a hitszegést, kezébe adandja őt a magyar népnek, a nép pedig tudja meg, hogy ha őt Isten kezébe adandja, nem ellenséget, hanem honárulót adott kezébe.
Közlöny, jan. 21.
Megjelent Pap D.: Okmánytár II. k. 327.
