414. Debrecen, 1849 március 23. Kossuth válasza Görgey márc. 21-i levelére: a cibakházi visszavonulásról, Vetterről, Damjanicsról…
414.
Debrecen, 1849 március 23.
Kossuth válasza Görgey márc. 21-i levelére: a cibakházi visszavonulásról, Vetterről, Damjanicsról, a vezérek közötti egyetértésről.
Debrecen, 1849 március 23.
Kossuth válasza Görgey márc. 21-i levelére: a cibakházi visszavonulásról, Vetterről, Damjanicsról, a vezérek közötti egyetértésről.
Igen tisztelt Barátom!
Dormándról* Mart. 22-kéről 25. T. sz. alatt írott levelére, futára által már ma feleltem,* azóta kaptam martius 21-kéről 22-ik sz. alatt kelt előbbi levelét.*
Görgey fenti keltezésű és jelzésű levele nem Dormándon, hanem Kerecsenden kelt. (Közli Görgey I. i. m. II. köt. 46. s köv. l.)
A szóbanforgó levélre Kossuth részletes választ csak márc. 24-én küldött. (L. alább 419. sz. alatt, 707. s köv. l.) Arról lehet szó, hogy Kossuth a rögtön visszatérő futár utján rövidebb, esetleg szóbeli választ küldött a levélre Görgeynek.
Ebben a levélben Görgey arról írt, hogy milyen zavart okozott hadműveleti terveiben a cibakházi visszavonulás; Vetter tehetetlenségében látta ennek az okát és úgy vélekedett, hogy »Vetter oly kevéssé képes fővezér lehetni, mint Mészáros.« Hangsúlyozta, hogy sem ő, sem Klapka, Aulich, vagy Damjanics nem vágyik a fővezérségre, de ezt nem hiheti Vetterről, aki »mikor rosszul állottak dolgaink, a fővezérséget kétszer elfogadni vonakodott«, most pedig elfogadta.
Ide rekesztem Vetter fővezér martius 23-kai levelét, mellyből látandja Tábornok úr, hogy a fősereg nem fog cantonirozással időt veszteni, mert ma a főhadiszállás már Füreden van, s holnap már a Tiszán át megyen. – E részbeni aggodalma tehát elenyészhetik.
Arról is biztosíthatom Tisztelt Barátom, hogy a czél most is ugyan az maradand, mint előbb ki volt csinálva; t. i.: hogy ön a hatvani úton Heves felől előnyomulva, – vagy egyenesen Pestre bemehessen – ha olly szerencsések lehetnénk, hogy az ellenséget derekasan megverve, a Pestre vonulástól elzárhatnók (mert ez esetben azt hiszem, nem fogná magát Buda tartani akarni, ha Ön hamarébb érne Pestre mint a megvert ellenség magát a Dunán átvetve alulról Budára nyomulhatna) – vagy pedig ha ez nem történhetnék, Váczra nyomulhasson, s majdan, a komáromi őrség felével egyesülve hátulról Buda ellen operálhasson.*
V. ö. az előző napon Bemhez írt levél errevonatkozó részeivel, 410. sz. alatt, 694. s köv. l.
Az egész különbség csak az, hogy calculálva volt a Czibakházáróli átmenetellel Kőrös táján az ellenséget megverni, s aztán vagy Önnel egy magasságban előre nyomulni, – most pedig egyesülten (s ha szíves egység s közremunkálás nem fog hiányzani.) annál biztosabban fognak először az ellenséggel megütközni.
Ennek oka: hogy a czibakházi expeditio nem sikerült. De kötelességem igazságosnak lenni. Ennek nem Vetter az oka. – Ő ezt nem rendezte. Ő ezt már rendezve találta, midőn a fővezérletet átvevé. A szolnoki híd el volt égetve, minden híd materiale Czibakra leúsztatva s 11 000 ember már le is küldve. – És midőn a kőrösi marschból, idő viszontagság, és az ellenségnek állítólagos túlsúlya miatt a sereg re infecta visszajött, erre Damianics – ki a czibaki debouchierozást rendezte volt – szavazott legelő, sőt véleménye kéretvén, a flank Marschot Abony felé is ellenezte, mit Vetter tenni akart.
S most kérdem, gyanusíthatnók-e e miatt Vettert? Istenemre mondom nem. – Ennek ugyan ő nem volt oka, ha csak azért nem, mert Damjanich scrupulusának engedett, de erre azt felelé: hogy Damjanich volt a táborban, »der schneidgste Commendant« – s ha még is, ő a túl bátor vezér visszavonulásra intett, Vetter ki még csak 24 óra óta volt a seregnél, nem merte a dolgot risquirozni.
Vagy gyanúsítsam hát Damjanicsot? Az Isten őrizzen engem ennek árnyától is. Damjanics olly hű fia e hazának, mint a minő hű csak ember lehet, tiszta mint az arany, bátor mint a villám, s határozott mint az úr Isten akarata – ő egyike e haza rendíthetlen oszlopainak, kiben bízhatik a haza, mint bízhatik bennem, vagy akárkiben.
Fatum volt az egész – mint már sok hasonló történt, de bizalomban csökkenni miatta senki iránt sem lehet.
A tiszafüredi debouchirozás ellen én nekem voltak scrupulusaim, mellyeknek bizon főkép csak azért nem insistáltam, mert Klapka és Aulich, Vetter eszméjét tökéletesen helyeselték, s Damjanich sem mondott semmit ellene.
Az Istenre kérem tehát tisztelt barátom, ne adjon most helyet lelkében semmi gyanakodásnak, mert nincs reá ok az eddig történtek miatt. – Aztán ott leszek én is; én keblem önzéstelen becsületes hazafiságával s a nemzet által szerény vállaimra ruházott hatalommal s nemzeti bizalommal. – Isten akará, én nem keresém s megválni óhajtok tőle: De úgy van, ez nyom a latban valamit.
Én ismerem Vettert s characterét, úgy mintha keble nyitva állana előttem. – Őt nem kötik olly kötelek hazánk ügyéhez mint minket, azért késett elfogadni a vezérletet. De ha egyszer elfogadá, inkább darabokra konczoltatja magát, mint sem hogy hátra lépjen, vagy becstelenséget kövessen el.
Erről én állok jót a nemzetnek. Pedig én bizon nem vagyok szerelmes bele.
Győzelmünk bizonyos, ha Önök most cordialiter egyetértenek – ha nem – úgy azt mondom: szegény szegény hazám!
Egy győzelem kell, csak egy s meglátja Ön mikint porlik szét minden schlendrián – Mészárosról is mondandok Önnek valamit, a mit becsülnie kell, becsülni fog – gyenge de becsületes.
Azért: egyetértés! egyetértés! míg előttünk az ellenség – én gonddal leszek, hogy hiba se mehessen annyira, hogy hazánk ügyét compromittálja.
Holnap után látjuk egymást.
Ölelem meleg barátsággal
hű barátja
Kossuth
Kossuth
Debreczen Mart. 23. éjjel 1849.
S. k. eredeti; 1928-ban V. Straus tulajdonában Bielskoban (Lengyelország). Fényképmásolata O. Lt. Ujkori gyüjtemény 49. Görgey Artur iratai. Német fordításban közli Steier, i. m. 147. s köv. l.
