353. Debrecen, 1849 március 10. Kossuth levele Batthyány Kázmér délvidéki országos biztoshoz a szerbekkel való megbékélésről, Per…
353.
Debrecen, 1849 március 10.
Kossuth levele Batthyány Kázmér délvidéki országos biztoshoz a szerbekkel való megbékélésről, Perczel Mór délvidéki főparancsnokságáról és a támadó tervekről.
Debrecen, 1849 március 10.
Kossuth levele Batthyány Kázmér délvidéki országos biztoshoz a szerbekkel való megbékélésről, Perczel Mór délvidéki főparancsnokságáról és a támadó tervekről.
A honvédelmi bizottmány elnöke
Gróf Batthyány Kázmér vezérfőispán s országos biztos úrnak!
A ráczok pacificationalis ajánlatai most is ollyanoknak bizonyodtak, minőknek azokat mindig tapasztalám, – ármányos cselvetés, és egyéb semmi operatióink elhalogatására számított kísérlet, és egyéb semmi.
Ezeket le kell győzni, s dictálni józan politica alapján a béke feltételeit, nem alkudozni.*
Az újabb szerb békekísérletről sajnos csak nagyon kevés tény ismeretes, annak ellenére, hogy részleteiről tucatnyi fontos jelentés futott be Kossuthhoz február végétől. Ezek a jelentések azonban – Hadik Gusztáv márc. 5-i, alább ismertetendő jelentésén kívül – hiányoznak az OHB iratai közül, s csak az iktatókönyvi bejegyzésekből állapítható meg, hogy az új szerb békeajánlatokkal foglalkoztak. E jelentések sorában első Hadik Gusztáv febr. 25-i jelentése »a szerbek egyezkedési szándokáról« (3569. sz.), az utolsó Vukovics Sebő márc. 8-i jelentése »a rácok parlamentairozására nézve« (3074. sz.). Közben Szalmásy Ferenc képviselőtől négy (2881., 4364–66. sz.), Batthyány Kázmértól három (2878., 4367., 4369. sz.), Hadik Gusztávtól két (2948., 4370. sz.) jelentés érkezett Kossuthhoz ebben a tárgyban.
Ha még parlamentairek jelentenék magokat, első teendőül ajánlom a credentionalis előmutatását, s ha nem ollyaskitől jő, a kivel alkudozni méltó, más értekezésbe nem leend tanácsos vele ereszkedni, mint annak kimondásába, hogy miután a magyarországi kormány által tett legloyalisabb ajánlatok sem indíthatták több ízben őket arra, hogy balgatag harczuktól elálljanak, mellynek végén épen győzelmük esetében vár a bizonyos szolgaság, legjobb tanács, mit nekik adni lehet, az, hogy hagyjanak fel az ellentállással, s folyamodjanak az országgyűléshez; így kaphatnak amnestiát s megtarthatják a minden magyarországi lakos számára nyelv és valláskülönbség nélkül, kivívott közös szabadságot, különben nem; mert ha fegyverrel győzetnek le, akkor temérdek gonoszságaikért, kegyetlenségeikért kiirtás vár reájok; ha pedig a magyarok győzetnének le, józan ésszel csak nem hihetik, hogy önálló Szerbországot fog nekik Austria engedni, miután épen minden országos önállásnak eltörlése s az austriai absolut monarchia rendszerbe beolvasztása végett indította az austriai camarilla hitszegő lélekkel a legistentelenebb háborút, mellyben ők magokat a velök közös magyar szabadság lerontására vak eszközül felhasználtatják.
A gróf Hadik által velem közlött pontokra egyébiránt megjegyzem, hogy ha a vajvodaság alatt szorosb értelemben vett Magyarország határain belőli territorialis hatóság értetik, abban soha meg nem egyezem, mert Magyarországot eldiriboltatni, a magyart s többi népfajokat a szerbeknek alárendeltetni nem engedhetem, – csak közös jog, közös szabadság, nyelv és valláskülönbség nélkül lehet egy szabad ország alapja, nem kivételes hatalom egyik fajnak.*
Hadik ezredes, szegedi hadmegyei parancsnok márc. 5-én kelt jelentése némi fényt vet a tárgyalások menetére. (Közli Thim J. i. m. III. k. 489. s köv. l.) Ebben a jelentésben azonban nincsen szó a békepontokról, ezeket Hadik valószínűleg még első, febr. 25-i jelentésében közölte. (A hiányzó jelentés OHB 1849: 3569. sz. alatt van iktatva.)
Ha a vajvodátus alatt azt értik, hogy nem territorium, hanem nyelv és faj alapján állítassék fel valami főhivatal, t. i. hogy az országban szerte szét lakó szerbek személye képezze a vajda territoriumát, ebben ismét meg nem egyezem, mert ez oktalanság, absurdum, kivihetetlen. Ezen elv szerint némelly pesti házban hat jurisdictionak is kellene lenni. A rácz boltos tartoznék a carloviczi vagy hová való vajda alá, a zsidó az óbudai bíró alá, a magyar a nádor alá, a horvát a bán alá, a tót valami Hurbán féle sárosi Starost, a német pedig Kreishauptmann alá. – Ez képtelenség.
Vajda vagy bán, vagy bár minek hívják, csak territoriumhoz lehet kötve, s ezen territorium nem lehet más; mint Slavonia. – Ennyi engedélyre, ha mindjárt pacificálnak, béke okáért, talán in ultima analysi reá állanánk; Croatia per excellentiam catholicus tartomány, Slavonia per excellentiam lehetne ó hitű tartomány, s tartana magának bel dolgaira provincialis gyűlést, mint a horvátok.
Ennyire győzelem előtt reá állhatnánk, győzelem után nem.
Illyen az országgyűléseni képviselet is. Ezt is csak territorium, s nem nyelv és vallás szerint lehet gyakorolni. A minő az arrondismentban, a többség, ollyat fog választani.
Én e pacificatiot novemberben megindítottam. Valami Rajcs nevű őrnagy ajánlkozott békéltetésre, készíték egy levél projectumot, a honvédelmi bizottmány hozott reá határozatot; elküldtem Beöthynek, kitől most visszakértem, s levelével együtt, melly mellett most vissza küldé, s mellyből kisül, hogy nem minden pontot tálalt ki egyszerre, tájékozásul küldöm Méltóságodnak.*
A novemberi kísérletre és az akkor felajánlott feltételekre l. az előző kötetben a 227. sz. alatt közölt iratokat és a hozzájuk fűzött megjegyzéseket. (439. s köv. l.) Beőthy kísérőlevelében megemlítette, hogy Rajacsicscsal nem közölte a szerb nyelvű anyakönyvekre és a szlavóniai bánra vonatkozó pontokat.
Egyébiránt én biz úgy látom, a harcz és győzelem a legjobb pacificatio. Tekintetbe vévén tehát azt, a mit Méltóságod Hadik ezredesről ír, tekintetbe vévén, hogy most gyorsan, s egész erővel kell operalni, különösen Péterváraddal a közlekedést megnyitni, mivégett, ha főispán úr a hadjárat élére állana, az olly fontos politicai administratio, erőteremtés, vidék-rendbentartás stb., kivált Szabadkáról felfele, árván maradna, akkint láttuk jónak a rendelkezést, hogy Perczel tábornok vegye át a ráczok ellen Hadiktól a hadviseleti vezérletet, mi végett ő kellő utasításokkal ellátva ma el is indult.
Méltóságod a politicai s azzal kapcsolatban levő mindennemű országos teljhatalmú biztosi hivatalát természetesen megtartván.
Hadik pedig máshová fogván rendeltetni.
Perczel az illy nemű hadjáratra nagyon alkalmatos, s én méltóságod országos biztosi közredolgozása mellett jó reménnyel nézek hadvezérletének elibe.
A pénzteremtés nagy baj; oda borzasztóan sok kell, s a legnagyobb baj az, hogy minden ember csak kis banknottákat kíván. Azonban tenni fogunk amit tehetünk, de Debreczen nem Pest, itt nincs annyi kiállító erő, s naponkint alig tudunk 140 ezer apró jegyet kiteremteni, – quid hoc ad tantam sitim.
Arra azonban számíthat méltóságod, hogy egy hét alatt küldök 200,000 pftot apró jegyekben.
A batallionok állítását Bácsból nagy örömmel értettem. Felszerelés és felfegyverzés tekintetében méltóztassék olly áron, a mint lehet, mindent elkövetni.
A Szegeden levő újonczoknak számát feljelenteni kérem, hogy zászlóaljba alakításuk iránt rendelkezhessem, s ha tiszteknek való emberek akadnak ott, azokat jelentésbe tétetni.
A mint eredménytelennek hiszem a pacificationalis kísérleteket, úgy egyes helyek capitulatióját nem tartom lehetetlennek. Mit e tekintetben diplomaticai úton tenni lehet, azt Szalmásy képviselő legjobban megtehetendi. Méltóztassék 5000 frtot rendelkezésére bocsátani.
A tábori dolgokat nagy bajjal elintéztem, de sok becses időt vesztettünk el, – el a szolnoki fényes győzelem sikerét.
Azonban megyünk előre. Én holnap ismét a táborba megyek, s legközelebbi levelemet onnan veendi méltóságod; óhajtom, hogy legalább Czeglédről, vagy Hatvanból írhassam. A mint Isten akarandja.
Szives hazafiúi tisztelettel
Debreczen Martius 10. 1849.
a honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Az OHB 1849: 3162. sz. ered tisztázat: O. Lt.
Batthyány Kázmér-iratok; 99–100. lap.
Vörös Antal jegyzettel ellátott másolata: O. Lt.
Vörös Antal gyűjtemény 1083. sz.
Batthyány Kázmér-iratok; 99–100. lap.
Vörös Antal jegyzettel ellátott másolata: O. Lt.
Vörös Antal gyűjtemény 1083. sz.
