339. Debrecen, 1849 március 7. Kossuth levele Vécseynek a szolnoki győzelemről és a Vécsey-Damjanics viszályról:
339.
Debrecen, 1849 március 7.
Kossuth levele Vécseynek a szolnoki győzelemről és a Vécsey-Damjanics viszályról:
Debrecen, 1849 március 7.
Kossuth levele Vécseynek a szolnoki győzelemről és a Vécsey-Damjanics viszályról:
Az ellenségnek Szolnokból kiveréséről, s annak Gróf tábornok úr, és Damianics tábornok úr seregei által lett megszállásáról szólló becses jelentését* a legőszintébb köszönettel fogadva: semmit sem ohajtok inkább, mint az egyes kitünőbb érdemekről tudósíttatni; miszerint tetlegesen bebizonyíthassam, hogy a nemzet, mellynek kormányát vezérelni nehéz osztályrészemül jutott, hű s vitéz fiai ránt háládatos lenni tud is, akar is.
A jelentés, amelynek egy részét a Közlöny márc. 7-i száma közli, az OHB iratai között 2954. sz. alatt van.
Örömmel nézek a részletes jelentésnek elibe, melly nekem erre alkalmat nyujtson.
De aminő örömmel vettem ezt, vette a kormány s az országgyűlés: szintúgy aggódom a felett, mit Méltóságod martius 6-káróli levelében, a vezérlet ügyében ir.*
Vécseynek ez a levele nem ismeretes.
Alig sikerült a felső táborbani egyenetlenségeket megnyugtatólag elintéznem, s már is úgy látom, hogy a szolnoki hadsereg nagyfontosságú győzelme mellett, nyomban hasonló elintézésre leend szükség.* Én a nemzetünk által reám ruházott hatóságnál fogva intézkedni fogok, úgy amint lelkem legjobb belátása szerint a hazára nézve legjobbnak látandom. Intézkedni fogok azon biztos meggyőződéssel: hogy a Szolnokban, egyesült vitéz hadseregek vezérei, s minden tagjai, áthatva a hazaszeretet szent lelkesedésétől, a haza javának minden személyes indulatot alá rendelend, s legfőbb örömét, valamint legfőbb dicsőségét édes hazánk megmentésében találandja, melly ha Isten megáld, a hálának elég jeleit fogja adhatni, mindenkinek érdeme szerint.
Azokra az egyenetlenségekre céloz Kossuth, amelyek a csata folyamán Vécsey és Damjanics között kitörtek: Vécsey rossz néven vette, hogy Damjanics – aki nálánál néhány nappal fiatalabb tábornok volt – az ütközet kezdete után felszólította őt a közreműködésre s ezért csapataival tétlenül szemlélte Damjanics seregének harcát. Emiatt nem lehetett bekeríteni a megvert ellenséget s kiaknázni a győzelmet. Az ügyről mindkét tábornok panaszos jelentést küldött Kossuthhoz, aki Damjanicsra bízta a hadtest vezérletét, Vécseyt pedig az Aradot ostromló sereg parancsnokává tette. (L. még Vécsey márc. 10-i hosszú, panaszos jelentését, OHB 1849: 4362. sz. alatt.)
Kérem tehát Tábornok urat, hogy addig is, míg intézkedésem bekövetkezendik, méltánylattal fogadott becses levele folytán is, azon egyetértésnek fentartására mindent elkövetni sziveskedjék, melly az ott egyesült seregek rettenthetlen vitézsége mellett újabb meg újabb sikernek feltétele, s a nemzetet mindnyájok iránt újabb meg újabb hálára kötelezendi.
A szolnoki fényes diadal egy olly kiindulási pont a további győzelmekre s hazánk megmentésére, mellynek gazdag gyümölcseit csak az idővesztés s még inkább az egyenetlenség tehetné kétségesseké. Legyen Méltóságod – addig is míg eldöntő intézkedésem elkövetkeznék – martius 6-ki levelében tanúsított nemes resignatiójával eszköze ezen egyetértésnek, mert hazánk jövendője ettől függ.
Fogadja Méltóságod szíves tiszteletem őszinte kijelentését.
a honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Ha netalán a haza java akkint határozná el, hogy a szolnoki egyesült sereg vezénylete egy ifjabb tábornokra bizatnék, szent kötelességemnek ismerendném Tábornok úrnak olly tért nyitni, melly érdemeit, s rangállását teljes igazsággal megilletik, s az alkalommal Tábornok úrnak jelen alkalommali hazafias resignatióját is méltánylani. – Azért ismételve kérem, hogy a jelen fontos perczben személyes érzelmeit a haza nagy tekintetének alárendelni méltóztassék.*
V. ö. Kossuth Szemeréhez írt előző napi levelének idevonatkozó részével, 595. l.
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 25. fasc.
