296. Debrecen, 1849 február 22. Kossuth levele Mészáros hadügyminiszterhez Eszék árúló módon történt feladásával kapcsolatban.
296.
Debrecen, 1849 február 22.
Kossuth levele Mészáros hadügyminiszterhez Eszék árúló módon történt feladásával kapcsolatban.
Debrecen, 1849 február 22.
Kossuth levele Mészáros hadügyminiszterhez Eszék árúló módon történt feladásával kapcsolatban.
Eszék feladása borzasztó esemény.* Hogy egy vár, mellynek 5000 főnyi őrserege, 300 ágyúja, 2400 mázsa puskapora, három havi élelme s pénze van, magát ostrom nélkül feladja, ez olly esemény, melly hallatlan a történetben. Ha jól tudom, az európai hadi törvényekben az áll, hogy ha a várparancsnokok fel akarnak egy várat adni s a tisztek helyét nem látják, nem tartoznak engedelmeskedni, sőt még a legénység sem tartozik a vár feladása iránti parancsnak engedelmeskedni s hogy az egész őrségben egy tiszt sem akadt, ki eziránt felszólaljon ez hallatlan gyávaság, vagy árulás.
Eszéket január végén hagyta el Batthyány Kázmér kormánybiztos, hogy a bácsi sereg felvonulásával kapcsolatos új munkakörét elfoglalja. Eltávozása előtt a legszigorúbban meghagyta a parancsnokságnak, hogy a várat ostrom esetén a végsőkig védelmezze, egyben biztosította, hogy ő és a kormány mindent megtesz a vár felmentésére. Eltávozása után azonban a tisztikaron belül az árulók és megalkuvók kerültek többségbe s befolyásuk következtében Éder várparancsnok a várnak Burich tábornok serege által történt körülzárása után, de még a komoly ostrom megkezdése előtt, szabad elvonulás mellett február 12-én feladta a várat. (A vár feladásának a körülményeit a legrészletesebben tisztázta az a vizsgálat, melyet a hadügyminisztérium, majd az új minisztérium megalakulása és a várat feladó főtisztek egy részének kézrekerülése után az igazságügyminisztérium folytatott le s melynek gazdag iratanyaga az 1849-es Igazságügymin. Állad. ügyészségi iratok 788. rakt. sz. csomójában van.)
De árulás azért is, mert várfeladásoknál első feltétel szokott lenni, hogy a kormánynak a kapitulátió hírét meghozó futárnak szabad út engedtessék. És mi nem kaptunk hivatalos tudósítást.
Kérem tehát Hadügyminister Urat, azon tisztet, ki ezen hírt hozta és minden tisztet ki Eszéken szolgált a kapituláció ideje alatt s akár hol megkapható, egyenesen haditörvényszék elibe, vagyis a nemzet megnyugvása végett a vésztörvények által megállapított vegyes bíróság elibe állíttatni.
Kérem továbbá véleményét, megegyezik-e abban Minister úr, hogy a Képviselőházban indítványt tegyek, miszerint kijelentessék, hogy a nemzet becsteleneknek nyilatkoztatja mindazokat, kik a várfeladásban részesek.*
Az indítványt a képviselőház febr. 26-i ülésében, Kossuth távollétében, Madarász László tette meg. Javaslatára a ház kimondta, hogy »mindazon tisztek, kik az eszéki vár feladásánál jelen voltak mindaddig becsteleneknek és hazaárulóknak tekinttessenek, míg a haditörvényszék előtt vétlenségöket be nem bizonyítják«. Ugyanazon ülésen Mészáros válaszolt hosszasan az eszéki vár feladásával kapcsolatban feltett kérdésekre. (V. ö. a Közlöny febr. 28-i számában megjelent tudósítással.)
Én Batthyányinak minden esetre rendeletet adok, hogy akiket lehet az Eszéken volt tisztek, kivált törzstisztek közül fogassa el s küldje ide.*
A Batthyánynak küldött utasítást l. előbb, 291. sz. alatt, 511. s köv. l.
Azonban ezen borzasztó eset kötelességévé teszi a kormánynak, a tiszti előléptetésekben s kivált a várak biztosítása körül a lehető legnagyobb óvatossággal lenni.
Eddig gyakran megtörtént, hogy ha valaki iránt nem volt bizodalom, a közvélemény nyilatkozata gyanusításnak neveztetett mindaddig, míg az árulás bebizonyított tényben nem állott, a nemzet előtt, s a személyek iránti gyöngédségnek sokszor a haza nagy kárát vallá. Így történt Bechtolddal,* Puchnerrel,* Piret-vel,* Blomberggel,* így történt legközelebb Éderrel* (Eszékvár parancsnokával) is. Személyes becsületöket óvogattuk, mert árulásuk nem volt világos, s végre meggyőződénk az árulásról, de már késő volt. Emberek vagyunk csalódhatunk, én is borzasztón csalódtam Rácz őrnagyban,* Nádossyban* és többekben, de Éder iránt sohasem volt bizodalmam,* azt többször nyilvánítottam, hanem tényt nem tudtam ellene bizonyítani, s Minister úr ritka becsületességével s áldott jó szívével, valamint bátor lelkével annyira képtelennek hiszi másoknál is a becstelenséget, ármányt és gyávaságot, annyira utálja tiszta jelleménél fogva a vádaskodást, hogy míg világos tény nem fekszik előtte, addig rosszat senkiről fel nem teszen. Ezen gondolkozási mód mély tiszteletre ragadja az embert Minister úr iránt, de mi olly időket élünk, midőn a hazára nézve eredhető kárnak inkább lehetségét is meg kell előznünk, mint nagyon hinnünk. Mit ér a büntetés, ha hatalmunkban volna is, miután azzal sem az elárult Eszéket, sem Temesvárt sem Aradot vissza nem kapjuk. Ha Éder mint parancsnok teljesítette volna kötelességét, vagy Rácz sem lett volna árulóvá, vagy hiába lett volna azzá. De Éder, bár bizodalmunk nem volt hozzá, ott maradt, mert bűntény nem forgott fenn ellene, és – Eszék elveszett.
Bechtold báró altábornagy 1848 nyarán a szerbek ellen harcoló délvidéki csapatok főparancsnoka volt. Árulással határos tehetetlenségével augusztus folyamán az országgyűlés baloldalának, különösen Perczel Mórnak heves támadásait vonta magára; végül augusztus végén leköszönt és elhagyta az országot. Utóda Éder vezérőrnagy lett.
Puchner Antal báró altábornagy 1846 óta erdélyi főhadparancsnok volt. A szeptemberi válság idején nyiltan felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak s a román és szász mozgalmakra támaszkodva jelentős császári erők élén igyekezett Bemmel szemben Erdélyt a császár részére megtartani.
Piret báró altábornagy 1848 folyamán a Bánság katonai kormányzója volt, de tisztéről még szeptemberben leköszönt.
Blomberg Frigyes ezredének, a Schwarzenberg-dzsidásezrednek az elpártolására l. az előző kötetben a 38. és 40. sz. aktákat, 76. s köv. l.
Éder Frigyes vezérőrnagy augusztus végén a leköszönt Bechtold altábornagy utóda lett a bácsi sereg főparancsnokságában. Decembertől eszéki várparancsnok volt.
Rácz Sándor őrnagy, a 36. zászlóalj parancsnoka, korábban nemcsak azzal tüntette ki magát, hogy zászlóalját rövid idő alatt harcképessé, fegyelmezetté nevelte s ennek élén több ütközetben – így a nov. 15-i szarvasi ütközetben is – sikeresen harcolt, hanem azáltal is, hogy ő tett jelentést 1848 őszén a Honvédelmi Bizottmánynak az eszéki tisztikar rossz szelleméről. Ennek ellenére még az ostrom megkezdése előtt Schmidegg századossal együtt megszökött és átállt az ellenséghez. (V. ö. Batthyány Kázmér jan. 26-i jelentésével, 210. l. 2. jegyzet.)
Nádossy Sándor árulására l. előbb a 102. sz. aktát, 187. l. Nádossy leköszönése után Bécsbe ment és egy igazoló bizottság elé állott, amely századosi rangfokozattal nyugdíjazta.
V. ö. Kossuth dec. 22-i, Batthyány Kázmérhoz intézett levelével, előző kötet 502/h sz. alatt, 855. l.
Sohasem fogja a kormány azt mondani, hogy valaki büntettessék, akire bűnt nem lehet bizonyítani, de azért, hogy valaki nem bűnös, még nem következik, hogy iránta a kormány bizodalommal viseltessék; s ha nincs valaki iránt a kormánynak bizodalma, nem lehet kívánni, hogy olly helyet bizzon reá, mellyhez bizodalom kivántatik.
Éder iránt sokszor nyilatkozott bizodalomhiány a képviselőházban, sokszor a kormánynál, és mégis kényszerítve voltunk őt Eszéken hagyni; és Eszék elveszett. Nem tudom mit fogunk felelhetni, ha a ház eziránt kérdésre vonand.
Illy szomorú helyzetben levén, hogy gyakran azok is megcsaltak mindkettőnket, kik iránt bizodalmunk volt, lehetetlen észrevételt nem tenni jövendőben mindig, s eltávolítását nem kérnem azoknak, kik iránt bizodalmam nincs, kivált, ha az illyen emberek iránt figyelmeztetve vagyok mások által is, minek aztán az a következése van, hogy ha csakugyan megcsalnak, én tétetem mint elnök, a közvélemény előtt felelőssé azért, hogy a figyelmeztetésre nem figyelmeztem.
Ezuttal csak két egyéniséget említek.
Az első a nagyváradi várparancsnok.* Ez iránt nincsen bizodalmam. Elég ok reá, hogy vár olly emberre ne bizassék, ki iránt a kormánynak bizodalma nincs. Eddigi bizodalmatlanságomhoz most még következő ok is járul: Beőthy főispán tegnapról ezeket írja:
Leitner Nándor alezredes volt akkor a nagyváradi vár parancsnoka.
»Az itteni várnak különös kezek közt kell létezni. A kórházak felszerelése takarók és vásznak hiánya miatt felette nehezen ment. A várparancsnok tagadta, hogy van valamije, s mindamellett mellékes kutatás után most nyomába jövénk, hogy a vár egyik raktárában 100 ágynemű volt elrejtve. – Illyen már több ízben történt, egy más alkalommal szintúgy tagadások daczára 1000 nadrág és sok különféle találtatott.«
Ez Beőthynek, a főispánnak és kormánybiztosnak hivatalos jelentése.* Nem akarom ebből azon következtetést vonni, hogy feleletre vonassék, a feleletre vonások nem vezetnek eredményre, mert feleletet könnyű találni. Én a várat óhajtom biztosságban látni s azért kérem tisztelettel Minister urat, hogy a nagyváradi várparancsnok pensionáltassék, s helyébe más biztos ember neveztessék.*
Beőthy Ödön szóbanforgó jelentését I. OHB 1849: 2879. sz. alatt.
Mészáros ez ügyben jelentéstételre szólította fel a várparancsnokot. Leitner márc. 12-i jelentésének kézhezvétele után pedig Kossuthhoz márc. 16-án intézett válaszában »lelkiismeretének egész valójából« kijelentette, hogy »Leitner alezredes úrnál jobb és buzgóbb hazafit nem ismert«, mindazáltal Rákóczi Zsigmond alezredest hozta javaslatba a várparancsnokság betöltésére. (Az iratokat l. OHB 1849: 3406. sz. alatt.)
Második, akiről szóllanom kell, Molnár, ennek előtte Eszterházynak, most Dembinskinek adjutánsa.* Eszterházy áruló volt, ez már bevégzett tény,* elég ok reá, hogy azt, aki egy áruló seregparancsnoknak adjutánsa, bizodalmas embere, jobb keze volt, a fővezérhez hasonló bizalmas alkalmazásba ne tétessék. Ezen ember iránt nincs és nem lehet bizodalom. A képviselők között, a hadseregben valóságos zugás van Molnárnak Dembinski mellé lett alkalmazása miatt. Én nem mondom, hogy a közzúgás elég ok arra, hogy valaki büntettessék; Isten őrizzen, de bizonyosan elég ok arra, hogy confidentionális állomásba helyezéssel ki ne tüntessék az, aki egy árulónak bizalmas segédje volt.
Molnár Ferdinánd őrnagy mint bujtogató nagy szerepet játszott abban az összeesküvésben, amelynek eredményeképpen januárban a bácsi hadsereg tisztjei tömegesen beadták nyugdíjazási kérelmüket. Vécsey febr. 19-i jelentésében leleplezte Molnárt a hadügyminisztérium és Kossuth előtt, közben azonban Molnár előbb Klapka, majd Dembinski bizalmába férkőzött, végül pedig Görgey mellett folytatta bomlasztó tevékenységét. (Vécsey febr. 19-i jelentésének másolatát l. OHB 1849: 2350. sz. alatt, Molnárnak Görgey mellett betöltött szerepére l. Steier I. i. m. 251. s köv. l.)
Eszterházy Sándor tábornok árulására l. előbb a 107. és 128. sz., jan. 23-i és 27-i aktákat, 199. és 247. l.
Tisztelettel kérem tehát Molnárt Dembinski altábornagy úr mellől elmozdíttatni, kivált miután már egy adjutánsa megszökött*.
Dembinski korábbi szárnysegédének, Szatmáry Barnának a szökésére l. a 340. l. 1. jegyzetét.
Azonban Molnárra nézve még több kérni valóm van. Az Eszterházy táborában szőtt ármányok s kitört árulások miatt még senki sincs büntetve. Közönségesen tudva van, hogy Molnár, mind adjutánsa, jobb keze is volt. Tudva van az is, hogy a crisis napjaiban a táborból betegség színe alatt elment, Szegeden bizonyítványt kért, hogy beteg, de kisült, hogy nem az, mikor aztán látta, hogy nem veszett el a haza, feljött Debreczenbe, – lett a fővezér adjutánsa.
Tisztelettel kérem tehát Hadügyminister urat, hogy Molnárt törvényszék elibe állíttatni, s általában a törökszentmiklósi tábor* törzsauditorának megparancsolni sziveskedjék, hogy a bácsi táborban Eszterházy alatt szőtt ármányok és árulások iránt a törzstiszteket hallgassa ki, mondja el kiki becsületszavára, mit tud; hajtassék végre részrehajlatlan vizsgálat először azért, hogy aki bűnös, annak ha személyesen nem lehet, nevére süttessék a büntetés bélyege, másodszor: hogy az ártatlanok ne gyanusítathassanak, hanem igazolva legyenek; harmadszor mert ezen árulások miatt késett el azon sereg feljövetele, mellynek ismét azon szomorú következése volt, hogy hadi munkálatainkban hetekig zsibbasztva valánk, míg ha akkor ide fel volt volna, midőn Perczel Szolnoknál és Czeglédnél ütközetet nyert,* most Pest meglehet miénk volna, minden esetre pedig a nyert két ütközetnek más gyümölcse volt volna, mint egy nagy retirada, s az hogy az ellenség Szolnokban besánczolta magát.
Molnár nem került haditörvényszék elé. Mészáros 4356. sz. alatt iktatott válasza sajnos hiányzik az OHB iratai közül s így nem tudjuk, hogy mit válaszolt a nagyfontosságú 1evél egyes pontjaira.
Perczel jan. 22-i szolnoki és jan. 26-i ceglédi győzelméről l. a Közlöny jan. 25-i és 30-i számának tudósításait.
Az eszéki szerencsétlenség kettőztetett óvatosságot parancsol. A túlságos óvakodás nem növeli felelőségünk súlyát, de igen is az, ha szemünkre vethetnék, hogy valami iránt figyelmeztettek, s mi arra nem ügyelve, a hazának túlbizalmunk mérséklése által elháríthatott kárt okozánk, vagy legalább el nem távoztatók.
A legszívélyesebb tisztelettel,
a honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos.
Kossuth Lajos.
Vörös Antal másolata.* O. Lt. Vörös Antal-gyüjtemény 1082. sz.
A levél 4355. sz. alatt van iktatva az OHB iktatókönyvében, fogalmazványa azonban nincs az iratok között. Nincs nyoma a levélváltásnak a hadügyminisztérium iratai között sem.
