231. Debrecen, 1849 február 12. Kossuth válasza Mészáros átiratára a hadifoglyokkal való bánásmódot illetően.
231.
Debrecen, 1849 február 12.
Kossuth válasza Mészáros átiratára a hadifoglyokkal való bánásmódot illetően.
Debrecen, 1849 február 12.
Kossuth válasza Mészáros átiratára a hadifoglyokkal való bánásmódot illetően.
Kiss Ernő országos főhadiparancsnok febr. 10-én átküldte a hadügyminisztériumnak a Bizottmánytól febr. 8-ról kapott, s a Nagyváradon levő hadifoglyokkal való bánásmódot illető utasítást; jelentette, hogy ez az utasítás lényegesen különbözik azoktól az elvektől, amelyeket a hadügyminisztérium követ a hadifoglyokkal való bánásmód terén, ezért javaslatokat tett és utasítást kért. Mészáros megküldte Kiss Ernő átiratát Kossuthnak, s hozzáfűzte, hogy az ő lelkületével sem egyezik meg, »hogy fogságunkba esett tisztekkel, kik fegyvertelenek, szorosabban bánjon, mintsem az emberiség megkívánja.« Az európai közvéleményre való tekintettel jobb bánásmódot javasolt tehát, s külön kérte, hogy néhány Kiss Ernő által javasolt főtiszt helyzetén könnyítsenek. Végül kérte Kossuthot, hogy hasonló katonai tárgyú intézkedéseiről a zavarok elkerülése végett egyidejűleg értesítse a hadügyminisztériumot is. Kossuth febr. 12-én az alábbi választ adta:
Minister úr f. hó 10-kén 2552. szám alatt kelt átiratára, mellyben a fogságukba esett tisztekkeli enyhébb s a nemzet nagylelkűségéhez illő bánásmódot javall alkalmaztatni: a honvédelmi bizottmány maga iránti kötelességének tartja kinyilatkoztatni, miként a humanismus szelíd és igazságos követeléseitől egyik tagját sem hiszi legtávolabbról sem idegenkedőnek és eszerint midőn egyfelől Minister ur humansinusát, melly ama javallatot sugallá, ugyszólván rokonszerűleg kénytelen méltányolni, másfelől mindazáltal azon véleményben van, hogy a kérdéses ügyben nem annyira elvek és elmélet szempontjának, mint inkább a körülmények és kivihetőség kényszerűségének lehet és kell engedni. Nincs pedig e világon parancsolóbb körülmény a lehetetlenségnél, sem a szabadabb térengedésnek nagyobb ellensége, mint a hely nem léte. S így vagyunk mi azon foglyokra nézve. Nincs hely, hová veszély félelme nélkül küldenünk, hol veszély nélkül tartanunk lehetne őket. Nincs hely, mellyen kevésbbé szorító bánásmódot alkalmazhatnánk irányukban. Ezen kényszerűség okozá, mint jól tetszik tudni, hogy egyszerre 8000 foglyunkat, kik úgy lehet köszönet fejében, fegyveres kézzel támadandnak ujólag ügyünk ellen – szabad utra kell bocsátanunk.* Ezen kényszerűség okozza, hogy foglyainkat majd ide, majd oda, de soha olly helyre, hol biztossággal elmondhatnók: itt akadtunk alkalmas fészkökre! nem tudhatjuk szállítani. Ime tessék Lahner ezredes ide csatolt levelét megolvasni s látni fogja minister ur, hogy a fogoly tisztek sem maradhatnak Nagyváradon.* S valóban olly helyen, hol fegyver, munitio készíttetik s hol tehát tetemes mennyiségű lőpor van, ott a titkon égő gyűlölségnek nem hogy szabadabban mozognia, de csak közel lennie is veszélyes. Jeleljen akárki számukra bármilly tágas, azonban biztos helyet, s mi készek vagyunk annyi szabadságot adni nekiek, mennyi csak a kijelelendő helyen megfér! Noha az irányukbani szigorúbb bánalmat saját fővezéröknek embertelensége, népjogokat tipró kiméletlensége, de különösen Nagyváradon tapasztalt felfuvalkodott s indisciplináris viseletök s az engedett szabadsággali visszaélés tökéletesen kimentené, akár a jelen, akár a jövendőség itélőszéke előtt.
A horvát foglyok hazabocsátására l. a 206/a. sz. aktát, 375. l.
Lahner febr. 10-i jelentésének másolatát mellékelhette Kossuth az átirathoz, ebben Lahner a munkások bérkövetelési mozgalmait ellenséges bujtogatással magyarázta. (Ismertetését l. alább, 234/c. sz. alatt, 421. l.)
Nehogy azonban a honvédelmi bizottmány ama foglyokra nézve tett rendelkezése minister urnak irányukbani előleges intézkedéseit legkevésbbé is csonkítsa: addig mig Nagyváradon lesznek, tartassanak minister ur intézkedései szerint. Jövőben mindazáltal méltóztassék a honvédelmi bizottmánnyal, mellynek Ön szinte egyik tiszteletben tartott tagja, együtt rendelkezni.
Csekélyli Minister úr a fogoly-tisztség havi kegyelem-pénzét. Legyen tehát ezentul a legkisebb fogoly-tiszti fizetés 25 p. forint s a főbb fizetések ehhez arányozva emeltessenek.
Minister ur azon megjegyzését illetőleg, hogy a kormány oly rendeleteket, mik a katonai szakba vágnak, egyenesen Önnek küldje, a honvédelmi bizottmány ugy vélekedik, hogy a foglyok iránti rendelkezések koránsem a katonai, hanem egyenesen a politicai és politialis szakba vágók.
Egyébiránt, miután minister ur e tárgyban velem élő szóval bővebben érintkezett s egyesekre nézve a szigorúbb bánásmódot helyén lenni nyilatkoztatta, óhajtottam volna, ha e tárgy szóbeli megállapodásunknál maradván, a honvédelmi bizottmány előtt fel nem kerül.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 1697.
Mellette a febr. 8-án Kiss Ernőnek, Mészárosnak és Szatmár megyének küldött utasítás fogalmazványa, Kiss Ernő febr. 10-én kelt felterjesztése a hadügyminiszterhez, valamint Mészáros fent ismertetett felterjesztése Kossuthhoz.
