111. Debrecen, 1849 január 24. Kossuth átküldi a hadügyminisztériumnak Szemere tudósítását a miskolci sereg újabb sikereiről és v…
111.
Debrecen, 1849 január 24.
Kossuth átküldi a hadügyminisztériumnak Szemere tudósítását a miskolci sereg újabb sikereiről és válaszol Szemere jelentésére.
Debrecen, 1849 január 24.
Kossuth átküldi a hadügyminisztériumnak Szemere tudósítását a miskolci sereg újabb sikereiről és válaszol Szemere jelentésére.
Szemere Tokajból, jan. 23-án este az alábbi tudósítást küldte Kossuthnak
Tokaj, jan. 23. 1849. este 7-kor.
A mai nap seregünknek ismét diadalmas napja volt. A csaták csinálják a katonát. Honvédeink hozá szoknak a tűzhöz és diadalhoz.
Ma korán reggel megkezdődék a harcz, az ellenség megtámadá jobb szárnyunkat Keresztur alatt. Seregeink vitézül visszaverték. Úgyhogy az ellenség kénytelen volt Mádra vonulni azon testhez, mely tegnap Tarczal alatt veretett meg.
A ködös idő gátolta seregünket a teljes győzedelemben, a két tábort elelfedvén, egymás elől, s alkalmat adván az ellennek, állásai változtatására.
Az álgyúzás tartott késő délutánig. A mieink üldözték a visszavonuló sereget.
Halott van mindkét részről, főtiszt is, és közvitéz is. De az ellené kétszer annyira mehet. A téren sűrűn feküsznek holtak és lovak és fegyverek.
A Don Miguelek, a 43-ik zászlóalj, a huszárok, az újak is, hősileg viselték magokat.
Liszka-Újhely felé nincs ellenség, mind Mád felé ment.
A részletesb jelentést teendi Klapka ezredes úr, ki éjfélkor ment ki, és most este hétkor tért vissza, erélyesen, bátran, és vitézül vezérelvén a sereget. Örvend az ember szíve, midőn szemlél hadsereget, mely kötelességét teljesíti.
Hanem töltvényt, töltvényt, mert különben tágítunk.
És tudósítást a Gyöngyös-Hatvani ellen mozgalmairul.
Szemere Bertalan
Kossuth a jelentésre sajátkezűleg írta rá: Még ma a Közlönybe. A Közlönynek szánt szövegből azonban kihúzta a két utolsó sort. Előzőleg pedig átküldte a jelentést a hadügyminisztériumnak az alábbi hátirattal:
Ezt tudomásul azonnali visza várás mellett, hogy a Közlönybe iktattathassék.
Bem levelét sem kaptam vissza.
Sem Ámon,* sem a Perczelhez menendő tiszt még mindig nem jelentette magát – pedig már este van. Egy egész nap elveszett.
Amon Ferencet jan. 16-án nevezte ki Mészáros Perczel seregéhez »igazgató tábori biztossá«, azaz intendánssá. (L. Közlöny, jan. 18. sz.)
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1849: 958.
Megjelent (az utóirat nélkül) a Közlöny jan. 25-i számában.
Szemerének is azonnal válaszolt Kossuth s levelében kifejezést adott azon véleményének, hogy az ellenség mozdulatai a sikerek ellenére aggodalumra adnak okot:
Szemere Bertalan úrnak!
Tegnapról kelt jelentésének én sem örülök. Mert ha az ellenség Mád felé ment, úgy nem hátra, hanem előre ment. Előre a Gyöngyös felől segítségére siető 4–5000 emberrel és 12 álgyúvali egyesülés végett. Ide rekesztem a gyöngyösi ellenség mozdulatairól kapott eredeti legújabb tudósítást.
Hozzájárul utazók által vett azon tudósítás, hogy tegnap reggel Schlick előőrei már Zsólczán sőt Miskolczon voltak, s hogy Miskolcz feladni készült magát.
Ezen két szempontból megütközénk:
1-ör: Mert mi Miskolczra nézve Öntől vártunk volna tudósítást, s úgy látszik Önök semmit sem tudnak arról, hogy ott mi történik.
2-or: Mert arról sem álmunk sem gondolatunk nem volt, hogy Miskolczot egészen fedezetlenül hagyták, mondhatom elhagyták, mert Mészáros hadügyminister úr azzal biztatott, hogy ott 2500 ember van 5–6 álgyúval.
Ha önök Miskolczot egészen elhagyták, úgy Schlicknek a Gyöngyösről nyomuló sereggeli egyesülése alkalmasint feltartóztathatlan.
Tettünk ugyan a mit tehettünk ellene, Perczel utasítást kapott, Szolnokról (honnan Ottingert kiverte) 3000 embert szekereken Poroszló s illetőleg Füred felé utasítani. De ha Klapka fedezetlen hagyta Miskolczot és Schlick ott van, s onnan a segítségnek elébe megyen, – egyesülését alkalmasint nem gátolhatjuk meg.
Tegnap jó napunk volt. Bem szétverte Puchnert; Medgyesen annyi élelmet foglalt el, hogy egész ármádiánkat 4 hónapig eltarthatná, ágyúkat is vett el. – 19-én már Nagy Selyken volt, holnap jövend Nagy Szebenből levele.
Perczel megverte Ottingert, s Szolnokot elfoglalá. – Ti megvertétek Schlicket – Vécsey tábornok Eszterházy honáruló machinatioinak ellenére megmenté a hazának a bácsi sereget, s nagyon lelkesen viselé magát. Seregével már Szegeden van concertratio végett. De a mai nap nem jó. A ti híretek nem jó. Schlick Miskolczot bírja alkalmasint.
Azomban megsegít Isten.
De azon gondolattól hogy Klapka barátunk felső Zemplénbe vegye magát – Isten őrizzen! csak az kellene még, – elég bajt csinál Görgey, hogy messze pokolba elszaladt egy derék sereggel, csak még Klapka is illyesmit tegyen, – akkor mi lesz a concertrátióból? Az illy gondolattól az Isten őrizzen.*
Az itt szóbanforgó hadi események és mozdulatok legjobb ismertetését Klapka Gy. művében találja az olvasó: Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig 1951. I. Bd. 191. s köv. l.
Töltések iránt rögtön küldök Nagyváradra. Ma elindítottunk hozzátok annyit, a mennyi* csak itt volt: u. m. 50 000 gyutacsot töltényt, 300, 12 fontos álgyú töltényt, 24 darab 12 fontos kartácsot. Holnap estére itt lesz Nagyváradról töltés a mi csak lehet, azonnal küldjük – minden esetre holnap után.*
Szemere egy másik rövid, ugyancsak jan. 23-án kelt levelében sürgősen nagy mennyiségű töltényt kért. (L. OHB 1849: 957. sz. alatt.)
Szemere egy másik rövid, ugyancsak jan. 23-án kelt levelében sürgősen nagy mennyiségű töltényt kért. (L. OHB 1849: 957. sz. alatt.)
Görgeytől jött egy küldött. Pár sorral csak, nehogy irásai valamikép ellenség kezébe kerüljön. A többit szóval. Ludvigh volt a szóhozó. Resultatum: hogy gyenge az ereje, (2/3 dal gyengébbnek mondja mint én és Vetter gondoljuk) hogy nem mozdulhat mert nincs czipője, – hogy ő híve a hazának (de úgy látom nagyon hiú) engedelmeskedne is, nem is, azt mondja, ha ő oda nem megyen, most Windischgraetz minden erejét seregének a mi nyakunkra tolja, – de így utánna nyomult több mint 30 000 ember, azt elvonta nyakunkról és schakban tartja, – ha jön ide, utánna jön az ellenség is, s több ellenséget kapunk mint segítséget, – míg így az ő ottléte nekünk itt 30 000 ellenséggel kevesebb, – és a mellett az ő ottléte annyi, hogy az ellenség felső Magyarországot magáénak nem mondhatja.
Ludvigh megyen vissza holnap – paranccsal, hogy 5000 embert védelmére hagyjon a bányavidéknek, a többivel jöjjön Schlick ellen.
De ez késő dolog. – Görgey serege úgy áll az én nézetem szerint, hogy jó ha valami szolgálatot tesz, – valami radical dolog, például vezér változás ott katonai revolutiót tenne. Maga mondja hogy ha nincs bizalmunk benne, tegyünk lépéseket, dass er unmöglich wird, – mert másképen nem megyen. Nekem sejtelmem: hogy ügyünk nem egy vele: de ellenségünk közös, – az ellen hű lesz auf eigene Faust, de nem a mi általunk repsesentált hazai ügy mellett.
Így áll a dolog tisztán. Tehát arról, hogy Klapka a zempléni felvidékre vegye magát, arról szó sem lehet.
Igen várom a csatákróli jelentést en detail, s az előléptetési és kitüntetési javaslatot. Azt a derék huszárt, ki a gaz majort levágta s a kapitányt elfogta, tisztté kell tenni ha arra való – ha pedig nem, úgy érdem keresztre kell proponálni, vagy dupla gagét kapjon míg csak él, vagy egyszerre vagy 25 aranyat.* – Pénzt mennyit küldjünk?
A tarcali, már említett ütközetben történt, hogy az ellenség tisztjei kardjukra fehér zsebkendőt tűzve, »éljen a magyar« kiáltással közeledtek egy huszárcsapathoz, közelebb érve azonban támadást kezdtek. A huszárok azonban megszalasztották őket és egy Takács István nevű huszár egy őrnagyot levágott, egy kapitányt pedig elfogott. (Szemerének erről szóló jelentését l. a Közlöny jan. 24-i számában.)
Önnel kezdtem, Te-vel végeztem – no de semmi.
Isten áldjon híved
Kossuth Lajos
Nem egykorú másolat. O. Lt., 1848/49-i iratok.
Nem egykorú másolat. O. Lt., 1848/49-i iratok.
