106. Debrecen, 1849 január 23. Az OHB rendelete Schlick átpártolásra csábító felhívásával kapcsolatban.

Teljes szövegű keresés

106.
Debrecen, 1849 január 23.
Az OHB rendelete Schlick átpártolásra csábító felhívásával kapcsolatban.
A honvédelmi bizottmány birtokába jutott egynéhány irománynak Schlick F. M. L. aláírással, melly ekképpen szól:
»Ezennel igérem és biztosítom N. N-t (nevek) azon esetben hogy ha ő az ellenség részéről egy huszárt (de csak a volt császári királyi szolgált huszárokat értve) által hoz, minden gyalog huszártól 2 pft és minden huszártól lovastul együtt 10 pfttal megjutalmazom. Kasán, jan. 19. 1849. Schlik F. M. L.«
Igen illik az illy bánásmód olly császári hadvezérhez, ki hadizenet nélkül rohanja meg az országot, s kinek tisztjei, (mint most legközelebb a tarczali csatában* tevék) fejér kendőkkel a béke jelével közelednek seregeinkhez, mellyek az ekkint közeledőket becsületes keblök jó hiszemében békésen fogadják – mígnem azt veszik észre, hogy az álnok ellenség által becstelenül orozva megtámadtatnak.
Az eset leírását l. Szemere kormánybiztos jelentésében, amelyet az OHB a Közlöny jan. 24-i számában közzétett.
Illik az illy bánásmód olly hadsereghez, mellynek egy másik része Jellachich vezérlete alatt Ivánkát szintúgy fejér kendő mutogatással csalta magához, s orozva elfogni nem szégyenlette.*
Ez az eset a pákozdi csata folyamán történt.
Illik az olly bánásmód olly hadsereghez, mely ugyanazon Ivánka ezredest, mint a népjog szent oltalma alatt álló parlamentaert elfogta, és mai napig is fogva tartja.*
Az 1848 okt. 25-én történt elfogatásra l. az előző kötetben, a 299. l. 1. jegyzetét.
Illik olly ellenséghez, ki a békés nyugalomban élt magyar népet, rabló gyújtogató ráczok által támadtatta meg legelőször, kik vérbe lángba boríták a békés magyar és német falvakat, s kegyetlenségeket követtek el, mik felett elborzad az emberi szív, kiket a császár és király, maga és egész családja nevében, vétkes lázadóknak nevezett; míg a császári hadügyminister pénzt, fegyvert, tiszteket, és vezéreket adott nekik; s végre levetvén az álarczot, a császári birodalom minden hadseregeit a lázadók támogatására küldék, s koczkát fordítva a törvényeihez ragaszkodó becsületes hű magyar nemzetet merik pártütőnek rágalmazni.
Illik olly ellenséghez, ki Erdélyben felbőszíti a bárdolatlan vad oláh népet, hogy bőszült csordáival nyugalmas városokat és falvakat romra dúljon, s a tatár világból is hallatlan kegyetlenséggel öldökölje a gyalázatosan megfertőztetett asszonyokat, s még az anyai emlőre tapadt csecsemőt is válogatott kinokkal végezze ki.
Illik olly ellenséghez, ki ezen emberfaló vad csoportok közé császári katonákat vegyít, kik a baromi mészárlást, gyújtogatást rendszeresen igazgassák. S ki nem gondol vele hogy ezen kegyetlenségek által a felbőszített bárdolatlan oláh népre a viszonttorlás irtó veszélyét vonhatja.
Illik illy ellenséghez az olly csábítás, minőt Schlik fenidézett levele mutat.
A honvédelmi bizottmány kényszerülve érzi magát, a visszatorlásnak szintolly eszközeihez nyulni, mint a minőkkel a nemzet megtámadtatik. S a viszatorlásnak igazságát ez alkalomra is alkalmazva ezennel rendeltetik:
1. Aki a magyar hadseregnek bármelly tagját, az alkotmányra s ország védelmére letett esküjének megtörésére, a zászlójának elhagyására csábítgatni merészlené, rögtönítéletileg kötéllel fog kivégeztetni.
2. Aki illy csábítót elfog, s a legközelebbi seregvezérnek átszolgáltat, az elfogott csábító személyének fontosságához képest tíz aranytól, száz aranyig fog jutalmaztatni.
3. Schlik minden gyalog huszárért 2 ft. minden lovas huszárért 10 ft. igér annak aki átviszi. A magyar kormány kétannyit fizetend annak, a ki az ellenségtől egy gyalog, vagy lovas fegyveres katonát áthoz.
Kelt Debreczenben január 23. 1849.
A honv. bizottmány nevében:
Közlöny 1849. január 27.
Megjelent Pap Dénes: Okmánytár II. k. 328. l.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT