180. Pozsony, 1848 április 7. Kossuth felszólalása a francia köztársaság elismertetése ügyében.
180.
Pozsony, 1848 április 7.
Kossuth felszólalása a francia köztársaság elismertetése ügyében.
Pozsony, 1848 április 7.
Kossuth felszólalása a francia köztársaság elismertetése ügyében.
Ápr. 3-án érkezett le a királyi leirat, mely az országgyűlés berekesztését ápr. 11.-re tüzte ki.* Az országgyűlés mindkét háza szinte megszakitás nélkül ülésezett, hogy munkáját a kitüzött határnapig befejezze. Ápr. 6.-án a kapcsolt részek iránti határozat* és a megyei tisztújítások iránti törvényjavaslat* letárgyalása után Deák beterjesztette a Kossuth által fogalmazott törvényjavaslatot a Részek visszacsatolásának végrehajtása iránt.* Ugyanezen a napon sikerült keresztülerőszakolni – a felsőtábla ellenkezésével szemben – a vallások egyenjogúságát kimondó törvényjavaslatot. Csak a Széchenyi által előterjesztett – a minisztériumnak a közlekedési tárgyak iránti teendőiről szóló – törvényjavaslat keltett nagyobb vitát, ezek a viták a következő napra is átnyúltak és az ápr. 7.-i ülés nagyrészét is kitöltötték.* Kossuth csak a délutáni kerületi ülésben jelent meg ismét s annak is csak a végén szólalt fel.
A leiratot l. Iratok, 155. l.
A határozatot l. Iratok, 179. l.
L. Iratok, 180. l.
Kossuth ezen a napon nem jelent meg az üléseken. A törvényjavaslatot l. Iratok, 180. l.
A törvényjavaslatot – elfogadott formájában – l. Iratok, 189. s. köv. l.
Kossuth fölhívja a rendeket, határoznák meg, valjon hiszik e, hogy hétfőig bevégezendnek minden tárgyakat és ha nem, hogy azt ő felségével tudatnók, hogy ne jöjjön hiába le. Beöthy azt hiszi, hogy igen, és azért végzéskép kimondatni kivánja, hogy többé semmi uj tárgy föl ne vétessék.
Madarász föntartja magának még azon egy kérdést a ministerelnökhöz, ha itt leend, hogy nyilatkozzék: hogy vélekedik a franczia köztársaság irányában.* – Mi az üléstartást illeti – tanácskozást a beküldött clerus petitiojára* rögtön kiván tartatni. Kossuth: A conferentiát elfogadja; a mi Somogy másik kivánságát illeti, nem tudja, adhat e kielégitő választ, ha azt jelentheti, miszerint az uj constitutionalis Ausztria is elismerte a köztársaságot, Francziaország részéről pedig követül Le Duc, inas és szobalány nélkül, mint igazi republicanushoz illik, a másod rendü vasúti kocsin tegnap Bécsbe érkezett. – Ezután ismét országos ülés, mellyben a Jászkunság és pestmegyei főispánok iránti törvényczikk meghitelesitettek, és fölolvastatott azon főrendi tagok névsora, kik a király ő felsége tisztelkedésére menendnek. – Elfogadtatván Kossuth inditványára még az, miszerint a törvényczikkek mi hamarább kinyomtassanak, hogy azokat kiki magával vihesse – az ülés eloszlott.
Franciaországban a februári forradalom győzelme után köztársasági államforma és ideiglenes koaliciós kormány jött létre, amelyben a radikális polgárság képviselői mellett munkások is voltak (Albert, Louis Blanc), de csak mint államtitkárok. Ez a kormány azonban cserbenhagyta a munkástömegeket, amelyek segítségével uralomra jutott, elárulta a forradalom ügyét és kereste a megegyezést a burzsoázia monarchista elemeivel. A forradalom ügye Franciaországban a magyar országgyűlés bezárása idején hanyatlóban volt.
Az országgyűlés a főrendiház – elsősorban a főpapság – ellenkezésével szemben elfogadta a bevett vallások egyenjogúságáról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés egyházi tagjai még aznap értekezletet tartottak, s ennek eredményeként Csanád követe, Rónay János már másnap javaslatot terjesztett elő az alsóházban a katholikus egyházi autonomiáról. (A klérus taktikájának értékelését l. Andics E.: Az egyházi reakció 1848/49-ben c. tanulmányában, a Forradalom és szabadságharc 1848/49. c. kötetben, 332. s köv. l.)
Nemzeti Ujság, ápr. 11. sz.
