168. Pozsony, 1848 március 25. Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a földesurak kármentesítéséről és a sajtóviszonyok szabályo…
168.
Pozsony, 1848 március 25.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a földesurak kármentesítéséről és a sajtóviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.
Pozsony, 1848 március 25.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a földesurak kármentesítéséről és a sajtóviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.
A március 24.-i kerületi ülésben kisebb jelentőségű részletkérdések szerepeltek; Kossuth maga nem szólalt fel, személye csak akkor került szóba, amikor Komlóssy bejelentette, hogy Debrecen városa diszpolgárává választotta Kossuthot. Ugyanekkor a rendek megbízták Tarnóczyt, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a főrendek szóbeli izenetében foglalt megjegyzésekhez képest módositsa. Tarnóczy másnap már kinyomatva bemutatta a módositott törvényjavaslatot,* a rendek azonban megütközéssel állapították meg, hogy a javaslat új formájában lényegesen megváltoztatja – a jobbágy kárára – az eredeti javaslatba foglalt megállapodásokat.* A többség véleményének Kossuth adott hangot:
L. az országgyűlési röpívek között, 198. szám alatt.
A szóbanforgó 198. sz. röpív az úrbéri viszonyok megszüntét kimondó tc. 3. §-át magyarázta s az összesítés, legelőelkülönítés, irtványföldek, erdőhasználat, szőlők, királyi kisebb haszonvételek s a vitás esetekben eljáró bíróság kérdéseiben próbált a földesuraknak előnyöket biztosítani.
Az ország állapotát, hozzá folyvást érkező levelek nyomán, több alkalma van ismerni, mint sok másnak, s ezért kénytelennek érzi magát kijelenteni, hogy a 198-ik sz. alatti nyomtatványt olyannak tartja, mellyet ha a RR csak szakaszonkénti tárgyalás alá bocsátottak is, nincs többé erő, melly az ország lángbaborulását megakadályozza. Annak ideje lejárt, hogy kimondatván egyszer a jobbágynak felmentetése, az adott concessiókat, egy részben vissza lehessen venni, s az ország lakosságának csak egy részére szoritani; az adott concessiók illy megnyirbálását kimondani annyi lenne, mint a nemességnek a nemzet becsületével biztositott kármentesitése iránti hitét ingatni meg. A rendek nem mást kivántak, mint azt, hogy a legelő-elkülönzés és a faizás iránt tétessék czélszerü intézkedés;* egyébiránt mindaz, mi állandó s nem haszonbéri természetü tartozás, meg van szüntetve, s ha a törvényjavaslatnak most más értelmezés adatik, a haza elláthatlan szerencsétlenségbe borulhat. Kéri tehát Nyitra követét, hogy reducálja javaslatát csak a legelőre s faizásra. Egyébiránt nem tartaná jónak, ha ezen 198-ik sz. iromány az országban szétküldetnék, mert tények bizonyitják, hogy efféle szerkezetek milly rossz benyomást csinálnak az országban, hol nem tudatik, – miként az illy irományok még csak egyes ember s nem a tábla véleménye. Kijelenti, hogy ő, részéről, ezen törvénynek, ha az elfogadtatnék, végrehajtása iránt a felelősséget magára soha el nem vállalja, s inkább azonnal leteszi ministeri állását.
T. i. az előző napi konferenciában, amikor a főrendek szóbeli izenete nyomán megbízták Tarnóczyt a módosítás végrehajtásával. Ez kitűnik Tarnóczy felszólalásából, aki azzal védekezett, hogy a konferencia a szőlőkre és irtásokra nézve is javaslatot kért tőle.
Pesti Hírlap, márc. 30. sz.
Bónis kifogásolta, hogy a felelős minisztérium tudta és beleegyezése nélkül nyomtatták ki a javaslatot. Tarnóczy védekezésében kijelentette, hogy az országot képviselő rendek határozata fölötte áll a minisztériumnak s ő rendek utasítását teljesítette. A nézeteltérést Kossuth simította el:
Szabolcs követének constitutionalis irányát sokkal jobban van szerencséje ismerni, minthogy arról föltenni lehetne, hogy ő valami inconstitutionalist pártoljon. Hogy a követek függetlenségüket veszitsék, azt Szabolcs követe nem akarja. Szóló részéről is kijelenti: miszerint ha parlamenti kormány a követek függetlenségét akarja lerontani, akkor az nem volna nyereség. Az egyébiránt, hogy a törvényjavaslat kinyomatása előtt a felől a ministerrel értekezzenek, akép nem értelmezendő, mintha ez által valaki akaratának véghezvitelében gátoltatni czéloztatnék, hanem mivel az ország állapotáról a ministeriumnak sokkal több adatai vannak másoknál, a mellyeket a törvények alkotásánál figyelembe kell venni mindenesetre. Szabolcs követe is csak igy érté szavait, kijelentvén: miszerint a jelen körülményeknél fogva tanácsos a dolgok felől a ministeriummal előlegesen értekezni.
„Tomcsányi (Békés): Részéről szinte úgy látja, hogy 198-ik számú törvényjavaslat csakugyan tovább megy, mint ez a Rk. részéről szándokolva volt; minélfogva annak tárgyalását nem akarja. Hanem absolváljuk a dolgot azzal, hogy határozzuk meg, hogy a faizás, és legelőre nézve az eljárás millyen legyen? – Babarczy (Csongrád): Tökéletesen megegyez abban, hogy e törvényjavaslat tárgyalás alá ne jöhessen. – A ministerium iránt neki is van bizalma; szomoru állapot azonban, midőn a rend föntartása ettől föltételeztetik.”
Kossuth. Csongrád követének köszönettel tartozik, hogy a ministerium iránt bizalommal viseltetik. De a rend föntartása jelenleg kettőt kiván: hogy az országgyűlés missioja végvonalát elérve mihamarébb szétoszoljék; mert ha együtt marad, a forradalmi követeléseknek vagy engednie kell vagy ellenszegülni. Ez tehát az első. Második: hogy a ministerium mihamarébb – órák alatt – sanctionáltassék, mert ha ez nem történik, az egész ország veszélyeztetve van! a ministerelnök e végett fön van Bécsben, de ha ott még 48 óráig alkudozni fognak, nem hiszi, hogy a rendet akárki föntarthassa, – ha ugymond, fejünket letesszük is mindnyájan – ha csak valaki dictátorrá nem teszi magát. Ezt pedig e nemzet türni nem fogja!! egyébiránt addig is a ministerium a rend föntartására mindent megtőn. A ministerelnök nádor ő fönségének meghagyásából Szemere Bertalan belügyi, Klauzál Gábor ipari s kereskedési minister, továbbá Pulszky Ferencz – ugy mint a megerősítés esetében a financzministeri departmentum osztályfőnöke, és Nyáry Pál – mint a belügyministerium departamentumának osztályfőnöke meg vannak bizva, hogy a rend föntartására minden hatalmukat gyakorolják.
„Madarász (Somogy): A 198-ik számu, nyitrai törvényjavaslat ellenében az iránt a fönakadás főokát abban találja: miszerint az – mint privát szerkezet – név nélkül jelent meg és sorszámmal. Egyébiránt ha az illy törvényjavaslatok a tábla határozatának kifolyásai, azok kinyomathatását jogosnak tartja, a nélkül, hogy ez előlegesen a ministeriummal közöltetnék. – A kérdéses 198-ik számu t. javaslat tárgyalását szóló is rossz következtetések indokának tartja. Ennek folytán mondassék ki tehát, hogy a 198-ik sz. a tábla emanatiojakétn el nem ismertetik. A legelő és faizásra nézve pedig a rendszerinti jegyző uj izenetet készitsen. – A ministerium tagjainak kiküldetését tudomásul vétetettnek kivánja csak tekinteni.”
Kossuth: Az előtte szólónak utóbbi megjegyzésére kijelenti, miszerint azon kiküldetést nem is azért emlité, hogy arra nézve a Rk határozatát provocálja; hanem csak megnyugtatására azoknak, kik a miatt aggódnak, hogy a ministerek sanctionálása mostanáig van halasztva! Azért emlité továbbá, hogy ujabb momentumra provocaljon a főRR ellenbéen, miképen a ministertörvényt nyirbálni nem lehet. – A fölveendő tárgyat illetőleg azon pontok közől, mellyek a Rk által proclamáltattak, legfontosabbnak tartja a népképviseletet. Hogy ez nagy munka, azt tagadni nem lehet; a franczia constituant 1 1/2 évig dolgozott ezen. Azért az idő rövidsége, melly e munka kidolgozására jutott, nem engedé, hogy ez még most oly tökéletes legyen, főkép annyi hiányos statisticai adat következtében. – Egy igen ügyes toll, mellybe mindamellett bizni lehet – e munkálatnak már végszerkesztésénél van, minélfogva holnap tárgyalás alá lesz vehető, és kinyomatható. Mielőtt azonban nyomatás alá menne, kivánja, hogy fölolvastassék. A magánosok által készitett törvényjavaslatokra nézve jövőre azt kivánja meghatároztatni, hogy a szerzőnek neve aláirassék; miután az illyen javaslatok szétmennek az országban, azon véleményben, mintha a tábla kifolyásai lennének. Hogy Pestről komoly hangokat hallunk – ugymond – annak szinte az az oka, hogy a sajtó t. czikkelynek első javaslata jutott a közönség elébe, mire nézve még megállapodás nem történt.
Nemzeti Ujság, márc. 30.
A vita folytatódott s Paczolay honti követ védelmébe véve Tarnóczy javaslatát, Kossuth fenti kijelentésére utalva megjegyezte, hogy a miniszterek tulajdonképpen diktátori hatalmat gyakorolnak, mert a minisztériumot létesítő törvény még nincs megerősítve. Ez a kijelentés nagy vihart támasztott. Először Bónis utasította vissza, majd Kossuth is:
Hont követének nagy szavára megjegyzi, hogy valamint dictátorságot el nem ismer, ugy kétszer számot vessen magával, ki valakit az országban dictátorsággal vádolni merészel. A mi történt, a közrend és béke érdekében történt, mellyet minden jó polgárnak óhajtani kell. Szóló nyilván kimondta, hogy a meghatalmazás a kir. helytartó egyezésével történt, s meri-e tagadni Hont követe, hogy a nádor teljeshatalmu kir. helytartó? – Midőn tehát illyeket mond, mikkel tréfálni nem lehet, tessék előbb kétszer is megfontolni.
Az izgalom csak lassan csillapodott le s a tábla végül Tarnóczy javaslatát elvetette és megbízta a kerületi jegyzőt új javaslatok kidolgozásával. Az ülés tovább folyt s Kossuth sürgetésére tárgyalás alá vették a főrendek válaszizeneteit az évenkénti országgyűlésről és a kir. városokról. A főrendek megjegyzéseit mindkét törvényjavaslattal kapcsolatban elutasították, majd Kossuth javasolta, hogy mivel az országgyűlés a vége felé közeledik, valaki szedje össze azokat a tárgyakat, amelyeket az elvégzetteken kívül még meg kell tárgyalni. Ezzel a feladattal Szentkirályit bízták meg.
A délutáni kerületi ülésben Bónis az ország nyugtalan hangulatára hivatkozva megkérdezte a minisztériumot, hogy hogyan áll a szentesítésre felterjesztett törvényjavaslatok ügye? Kossuth így válaszolt neki:
Nem felelhet ugyan hivatalosan, miután mégis azok közt van, kiket a felelős ministérium tagjai közé soroltak, kijelenti, hogy semmi bizonyosat nem tud. A ministerelnök a nádorral s Deák Ferenczczel* felmentek Bécsbe, de ekkorig semmi tudósitás nem érkezett; ha történt valami elhatározó, az országgyűlési elnökségnek kell róla tudni. Tehát az országbírót kellene megkérdezni, (kiáltás: elutazott!) vagy a tárnokot.
Deák Ferencet már az októberi választás során követté választották Zalában, akkor azonban egészségi állapota miatt nem fogadta el a követséget. Most Csuzy Pál mondott le a követségről, hogy Deák részvételét a törvényhozás munkájában biztosítsák. Deák márc. 20.-án érkezett Pozsonyba.
Néhány követet azonnal kiküldtek érdeklődni; távollétük alatt Fehérvár követe, König felolvasta utasítását, melynek értelmében küldői a sajtótörvényjavaslat feletti elégedetlenségüket nyilvánítják és annak visszavonását kívánják.* Kossuth felelt neki:
A sajtótörvény-javaslat első formájában országszerte megütközést és tiltakozást váltott ki. Különösen az a pontja keltett felháborodást, amely az időszaki lapok által leteendő óvadék összegét 15.000 forintban állapította meg, de a törvényjavaslat büntető intézkedéseit is súlyosaknak ítélte a közvélemény. A javaslatot a pestmegyei rend- és csendfönntartásra ügyelő bizottmány határozata „a szellemi kifejlődésre közcsapásnak” mondta s szemére vetette a rendeknek, hogy a sajtót a vagyonos osztály kezére akarják játszani.
Székesfejérvár követének előadására meg kell jegyeznie, hogy az országgyűlés állásának nehézsége főkép abból ered, mert ez mostani elemeiben s missióban nem kifolyása a nemzet összes többségének, s ezért kikerülhetlen, hogy ezen uj elemeken sarkaló közvélemény, melly itt egészen képviselve nincs, néha összeütközésbe ne jöjjön az országgyűlés határozataival. A RR-ek, számot vetve hazafiui kötelességükkel, lelkiismeretükkel s a körülményekkel, fogják tudni méltányolni a közvélemény illy nyilatkozatait, mellyek neki irányul szolgálnak, de hol a dolog nem egyeztethető, elég erőt éreznek magokban, hogy saját meggyőződésüket vegyék a tájékozás alapjául. – A sajtótörvénnyel nem csak Fejérvárott, de sok más helyütt is megelégedetlenek az emberek; ez azonban meg fog szünni, ha tudomásukra jut a kijavitott szerkezet.* A sajtótörvény más időkból való, – most azonban a napok századokkal érnek fel; s a mi hónapok előtt nem okozott volna ellenszenvet, most nem tetszik, mert uj követelések ébredtek, és ezeknek kifolyása a második kijavitott javaslat, melly ha a követurak megküldenek küldőiknek, ezek meg fognak nyugodni. A fejérvári manifestátio találkozik az egész ország manifestatiójával, s ez talán egy okkal több leend a főrendekre nézve, hogy a kijavitott szerkezetet elfogadják, mert ha nem, ugy kénytelenek lennénk sajtótörvény nélkül menni haza, mit szóló valódi szerencsétlenségnek tartana.
Az országgyűlési tárgyalások során némileg módositott javaslatot l. Iratok, 86. s köv. l.
Pesti Hírlap, márc. 31. sz.
