167. Pozsony, 1848 március 23. Kossuth javaslatai a földesurak kármentesitésével és a katonai terhek megváltásával kapcsolatban.
167.
Pozsony, 1848 március 23.
Kossuth javaslatai a földesurak kármentesitésével és a katonai terhek megváltásával kapcsolatban.
Pozsony, 1848 március 23.
Kossuth javaslatai a földesurak kármentesitésével és a katonai terhek megváltásával kapcsolatban.
A márc. 3.-i délelőtti kerületi ülésben Nyitra megye követe, Tarnóczy beterjesztette törvényjavaslatát „az urbéri megszüntetett magánuradalmi javadalmak státusadóssággá leendő átváltoztatásáról”.
„Tarnóczy törvényjavaslata az urbéri viszonyok rögtön megszüntetése által keltett aggodalmak csillapitására volt irányozva. – Ezen szándéklott megnyugtatást még nagyobb mértékben eszközölték a tanácskozás folytán beigtatott változtatások, mellyeket maga Kossuth L., a kijelölt pénzügyminister inditványozott, hogy t. i. a megbecsülendő évi haszon értéke huszszorozva tegye a kármentesitést; s hogy a földesuraknak adandó statuskötelezvények kifizetésére a kincstári fekvő javak köttessenek le, s a ministerium felhatalmaztassék ezek alapján kölcsön eszközlésére, vagy a javak részenkénti eladására. Lónyay G. megemlité, hogy a törlesztés több évekig tartandván, az osztó igazság s a dolog természete kivánja, hogy a ki későbben jut tőkéjéhez, nagyobb tőkét kapjon. Bónis jobb szeretné, ha a ministerium kidolgozott tervet mutatna elő; s addig a kincstári javak eladásának elhatározásával nem sietne; előbb meg kell vizsgálni, szükséges-e, s mit és mennyit szükséges eladni?”
Kossuth: Ha minden ember keblébe azon bizodalmat lehetne önteni a nemzet becsületszava s a ministerium iránt, millyen Szabolcs kebelében él, ugy neki igaza volna. – Szóló nyiltan kimondja a dolgok állását, mert a mai időben a nemzetek sorsa nem a cabinetek titkaiban oldatik már meg. Azok, kik a törvényhozás eddigi intézkedéseiből magokra nézve kárt látnak, e veszteséget illetőleg nincsenek még a kármentesitési általános törvény által megnyugtatva, s e bizalmatlanságot és ingerültséget arra használják fel, hogy hazánk szerencsés átalakulását, az uj formák megszilárdulását gátolják. Ki azonban ezen átalakulást gátolni, a ki azon várakozását a nemzetnek, hogy a fejedelem szava által is szentesitett uj rendszer minden consequentiáival elfogadtassék, meghiusitani akarná – az illyen embert e nemzet el fogná tiporni. – Lássák meg tehát ezen urak, hogy a dolgot extrémumra ne vigyék. Ha bizonyos körök emberei, kik, alaptalanul bár, e perczig is attól félnek, hogy kármentesitést nem nyernek, oda intéznék a dolgot, hogy az adott concessiók megnyirbáltassanak, nem azt fognák elérni, hogy megmeneküljenek attól, a mitől tartanak – mert a jelen mozgalmat elfojtani, az uralkodó szellemet álgyukkal agyonlőni nem lehet. Míg azonban ezt egy részről kimondja, más oldalról mindent el kiván követni a kármentesités valódisága iránti bizalom nevelésére. A ministerium ezen adott ígéret beváltásához existentiáját fogja kötni. Nem tagadja, hogy lehetne talán valami jobbat is kigondolni, de mindenekelőtti szükség, hogy a bizodalom megszilárdittassék, s az uj alkotmányos formák consolidátiójára minden erők, s érdekek megnyeressenek. Nincs ugyan pontos statistikai adat kezeinél, de körülbelül tudja, hogy a kamarai jószágok, a mostani silány kezelés mellett is, 3 milliónyi tiszta jövedelmet hoznak, s már illy arányban is 100 milliónyi tőkét képviselnek, mellyel, akár kölcsön, akár eladás utján, le lehet az urbéri jövedelmek megszüntetéséből származott státusadósságot tisztázni. Ezáltal szóló minden reactionális irányzat ürügyét meg akarja szüntetni; ha azonban mégis akadna, ki a mozgalmak rohamát fel akarná tartani, az magának köszönje, ha elsodortatik.
Pesti Hírlap, márc. 29. sz.
A rendek elfogadták, hogy a törvényjavaslat 6. §-a a Kossuth által javasolt értelemben módosíttassék. A vita során Babarczy indítványozta, hogy az állam vállalja át azoknak a községeknek a tartozását is, amelyek örökváltsági szerződés útján megváltották magukat földesuruktól, de a váltságösszegnek még csak egyrészét törlesztették le.
Kossuth ujólag kéri a Rendeket, hogy részletekbe ne ereszkedjenek: miután ha a rendek a csongrádi inditványt végzésül kimondják, akkor a csalásnak egész kapu lesz tárva, alkalmat adván arra, hogy a jobbágy földesurával összeállva hamis szerződéseket koholhasson és ez által a statust megcsalhassa, ez aképen történhetnék, hogy a földesur a csalás hasznának egy részét jobbágyának igérve a szerződést egy évvel hátrább tevén, 500 forint értékü telket 1000 forintra fog emelni. Bizzanak ezen községek csak a ministeriumban.
Babarczy nem találta megnyugtatónak Kossuth nyilatkozatát. Csongrád megyében 30–40.000 lakosú helységek vannak, amelyeket ez a kérdés súlyosan érint* s Kossuth ellentmondó nyilatkozata, valamint a törvény hallgatása ezekben a községekben nyugtalanságot idézhet elő.
Csongrád megyében Szentes, Hódmezővásárhely és Csongrád váltották meg magukat földesuraiktól, a Károlyi grófoktól.
Kossuth: Dialecticába nem ereszkedik, csak azt jegyzi meg, hogy előadásai össze nem ütköznek; az elveket nem ellenzi, de ha ez törvénybe tétetnék, a kormány számos méltatlan követelés kifizetésére kényszeritetnék; a mi a nyugtalanságot illeti, ettől nem tart, legföljebb visszakérnék az illy községek, mit már lefizettek. Ebből semmi sem lesz, az pedig, mivel még tartoznak, tőlük exequáltatni nem fog. Legfölebb majd a korcsmában fognak beszélni: „hely biz jó volna azt visszakapni”, de ez magában véve még nem valóság.*
A törvényjavaslatot – az országos ülés által elfogadott formájában l. Iratok, 101. l.
Nemzeti Ujság, márc. 30. sz.
„Délután 3 óra körül ismét kerületi ülés. Itt Kossuth L. kijelenté, hogy miután ő, noha más körülmények közt, Pest megye szine előtt megesküdött, hogy kormányhivatalt egész életében viselni nem fog,* – a ministeriumban számára nyilt helyet elfoglalni mindaddig nem akarja, mig küldői engedelmét meg nem nyeri. Erre Szentkirályi M. azt jegyzé meg, hogy e scrupulus becsületére válik ugyan, de oka reá nincs. Ő, mint minister, nem kormányhivatalnok, hanem maga a kormány, – nem kineveztetik, hanem kinevez. Csak arra esküdt meg, hogy szekeres ló nem lesz, de arra nem, hogy kocsis sem lesz. Erre ismét úgy nyilatkozott Kossuth, hogy a mennyire magántudósitásból értesült, Pestmegye rendei is hasonlóul vették fel a dolgot;* míg azonban hivatalos felmentésöket nem veszi, követi székét el nem hagyja. (Hangos éljenek!) Ezután a főrendek válaszizenete a felelős ministérium tárgyában*, Kossuth L. által pontonként taglaltatván, némi közelitő lépések s szerkezeti változtatások történtek, a különbség úgy sem lévén lényeges. – Bejelentetett, hogy Hontmegye Bory Pál helyett Kalocsa Antalt választotta követévé. – Bónis S. kérdést tett az iránt, mit tegyen most már az élelmezési tárgybani kiküldött választmány?* – általános vélemény volt, hogy hagyja abba munkálkodását, s a mi az eddigi munkából használható, adja át az illető ministeriumnak. Kossuth L. ugy fogá fel a dolgot, hogy a mennyiben alku és megváltás forgott fel a nemzet s kormány közt, – annak egészen meg kell szünni, mert most már külön gazdaságot üzünk, mellyben a nemzet az ur, s a kormány tiszttartó; azonban a katonák ellátásának mindaddig, míg a közteherviselés életbelép, in statu quo kell maradnia; – s e jelentés beviendő az országos ülésbe, hogy a naplóban nyoma legyen.”.
V. ö. előbb, 683. l., 5. jegyzet.
L. erre vonatkozólag Pest megye határozatát, 683. l.
L. Iratok, 100. l.
A katonai élelmezés és beszállásolás megváltása tárgyában készítendő törvényjavaslat kidolgozására nov. 29.-én javasolta a kerületi ülés országos választmány kiküldését.
Pesti Hírlap, márc. 30. sz.
