166. Pozsony, 1848 március 22. Kossuth felszólalásai a nemzeti őrseregről és a független felelős minisztérium megalakításáról szó…
166.
Pozsony, 1848 március 22.
Kossuth felszólalásai a nemzeti őrseregről és a független felelős minisztérium megalakításáról szóló törvényjavaslat vitájában.
Pozsony, 1848 március 22.
Kossuth felszólalásai a nemzeti őrseregről és a független felelős minisztérium megalakításáról szóló törvényjavaslat vitájában.
A nemzetőrségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban* már az 1. §-nál vita támadt. Sokan tágnak találták azt a meghatározást, hogy mindenki nemzetőr lehet, akinek háza, vagy földje van, s a kvalifikáció megszigorítását kívánták: így Lónyay Menyhért a városokban 100 forintot érő föld vagy ház tulajdonát, falun egy jobbágyteleknyi földet, ingatlannal nem rendelkezőknél évi 200 forint jövedelmet; Kossuth ez ellen felszólalt:
A törvényjavaslatot l. Iratok, 96. s köv. l.
„Két dolgot nem kell felejteni e tárgyban: egyik az, hogy a nemzeti őrség, minden törvényhozás nélkül is, megvan már a hazában; attól pedig, kinek kezében fegyver van, nehéz azt elvenni. Másik, hogy ha a jövedelem magasra tétetik, sok helyütt nagyon kevés lesz a nemzeti őr, mert p. o. Szabolcsban, hol a föld holdjának haszonbére 3 ft, 80 hold földet kell birni, hogy valakinek 100 ft. jövedelme legyen, arra pedig várni nem lehet, míg az industrialis jövedelem összeirogattatik.”
Sokan hozzászóltak a kérdéshez s a vita folyamán Andrássy Manó gróf, Torna követe, úgy nyilaktozott, hogy a porosz Landwehr-rendszer jobb mint a nemzetőrség, mert azáltal jobb katonákat lehet képezni. Kossuth erre így válaszolt:
Mellyik rendszer a jobbik? vita tárgya lehet; jelenleg a honvédelemnek nem végső, definitiv szerkezetéről, hanem csak ideiglenes provisioról van szó. Azt sem kell felejteni, hogy itt csak azokról van szó, kik nemzetőrségre köteleztetnek s fegyvert viselni tartoznak, hogy tehát ez nem annyira jog, mint teher, mellyet ingyen kell viselni.
Andrássy véleményét osztotta Babarczy is, aki különösen attól tartott, hogy alkalomadtán a nép, amelynek soraiban nagyon sok kitanult katona van, a kapott fegyvert a földesurak ellen fordítja; ezért a kérdést a következő országgyűlésre kívánta halasztani. Kossuth
nem akar az előtte szóló okainak taglalásába ereszkedni, mit Csongrád követe maga is jónak fog látni, ha a körülményeket átgondolja. Csak azt jegyzi meg röviden, hogy a nemzetőrség Bécsben megadatott, s hogy nálunk is már létezik s mindinkább életbe lép. Mit a nép már bir, azt kezéből kivenni nem lehet, hanem törvényesitni s organizálni kell. Az országgyűlés szétbocsátotta manifestumát, melly szerint a nemzetőrség felállitását is teendői közé sorozza,* adott szavát be kell váltania, különben becsülete s bizalma vész.
A március 18.-án kiadott nyilatkozatban az 5. pont ígéri meg „az ország belbékéjének és biztonságának fenntartása végett a nemzeti őrségnek azonnali felállitását”. (V. ö. előbb, 669.)
Andrássy és Babarczy ellenvetéseit különösen Pázmándy, Madarász és Bónis utasította vissza élesen; nekik válaszolva Babarczy kijelentette, hogy ő a nemzetőrség mellett van, de azonnali életbeléptetésétől fél, mert „ki felelhet róla, nem jönnek-e hozzánk p. o. communisticus tanokat hirdető emissariusok, s ha ez történik, nem volna-e veszedelmes ollyanok kezébe adni fegyvert, kik nagyon is csekély vagyoni qualificatiojuknál fogva azon eszmék elfogadására hajlandók”. A vitát végül Kossuth zárta le:
Fontosabb dolgai vannak, hogysem Csongrád követe subtilitásainak czáfolatával vesződjék. Röviden csak azt ismétli, hogy magyar őrsereg már van, s ha organizáltatik, a trónnak gyámola lesz, ha elnyomatnék, annak veszélye lenne, s van-e hát idő subtiliskodni? A régi dolgok elveszték fényöket, uj hatalom pedig még organizálva nincs, gondoskodni kell tehát mielőbb, hogy organizáltassék, azért ne tartsunk hosszu dictiókat, hanem szavazzunk.
Az első §-t a tábla azzal a módosítássasl fogadta el, hogy a városokban a nemzetőrség tagja az lehet, aki 200 forint értékű vagyonnal rendelkezik. A többi szakasz körül már nem volt különösebb vita. A 12. §-nál, amely a horvátországi nemzetőrségről intézkedett, a horvát és szlavon követek azt kívánták, hogy a bán nem létében a fővezérséget a horvátországi alkapitányra bízzák.
Kossuth L. e kivánságra örömest reá állván, egyszersmind a haza szent nevében szólitá fel a horvátokat, hogy félretéve minden pártnézetet, a haza közös szeretében olvadjanak össze magyar testvéreikkel, – s bár a tárgyhoz nem tartozott, kinyilatkoztatá, hogy a jelen körülmények közt szivesen beleegyezik, hogy a horvátok a magok horvát nyelvét belügyeikben szabadon használhassák, s csak a Magyarországgali kapocs legyen magyar. – A kapcsolt részek tartománygyűlésének rendelkezési jogkörét is tiszteletben kivánja tartani azon feltétel alatt, ha a kormány egyoldalu, törvénytelen parancsa, melly ezen tartománygyűlés alakját egészen megváltoztatá,* megszüntetik.
V. ö. előbb, 324. l., 27. jegyzet.
A tisztválasztás és az egyenruha körül voltak még kisebb szóváltások s az eredetileg 36. §-ból álló törvényjavaslat 34. §-ra csökkentve ment tovább országos ülésbe, a rendek pedig elővették a felelős minisztérium létesítéséről szóló törvényjavaslatot.* Itt az első §-sal kapcsolatban Kende Zsigmond szükségesnek tartotta volna meghatározni, hányszor utasíthatja vissza az uralkodó az országgyűlés által elfogadott és felterjesztett törvényjavaslatot?
A törvényjavaslatot l. Iratok, 98. s köv. l.
Kossuth megjegyzé, hogy a szatmári követ aggodalma csak onnét ered, mert a régi viszonyok szempontjából indul ki. Felelős ministérium mellett ily óvatosság nem szükséges, mert a ministérium az illyen királyi válaszokat nem constrasignálja.
A § megmaradt, a továbbiak is. A 12. §-nál Ruttkay a tengerészetnek is külön miniszteri osztály kívánt, mire
Kossuth kinyilatkoztatá, hogy a magyar tengerészet, fájdalom, még nincs olly lábon, és amennyire létezik, részint a honvédelmi, részint a kereskedési osztályhoz soroztathatik.
A 19. §-sal kapcsolatban Madarász kifogásolta élesen azt a rendelkezést, hogy a korábbi kormánytisztviselők bekerüljenek a felállítandó államtanácsba. Ezek – mondta Madarász – éppen azáltal kerültek hivatalba, mert a nemzeti haladás ügyét elárulták, s alkalmazásuk nem volna egyéb, mint az ellenforradalmat elindítani. Kossuth válaszolt neki:
Máskép áll a dolog, ha más alapra tétetik. A cancelláriai tanácsosok nem a ministeriumba tétettek át, s a végrehajtó hatalomban részt nem vesznek; a státustanács véleményét a ministerium kihallgatja ugyan, ha szükségesnek látja, de általa nem köteleztetik, s vele csak addig él, míg felelősségével összefér. Ez tehát nem bureaucrátia. Angliában is a lelépett ministerek belépnek a statustanácsba, s ott ülnek az ellenkező elemekből álló ministerium alatt is, kivevén egyes egyéneket, kik ellen valamelly törvényes kifogás van. Illy statustanács nélkül el lehetne ugyan az ország, azért nincs is az a törvényjavaslatban állandósitva; de szóló a forradalom becsületét szereti, s nem akarja megkárositani azokat, kik olly bizodalommal vállaltak hivatalt, hogy abban holtukig megmaradnak. Hasonló okoskodás szerint a földesurakat is kárpótlás nélkül lehetne hagyni az elvesztett javadalmakért. Az ellenkező eljárás ingerlő volna, s nincs reá ok, hogy azok, kiket használni lehet, ne használtassanak. (Helyeslés.) Bunyik a statustatácsban a kapcsolt részeket is képviseltetni kivánja, ugy szinte Szallopek. – Kossuth: A 21. §-ban a 6-ik §-us levén idézve, ebben a horvát bán is foglaltatik. Egyébiránt restelli, hogy a kapcsolt részekbeli követek még most is minden alkalommal illy apróságokkal vesződnek. A bán jobban teszi, ha otthon Zágrábban teljesiti kötelességét, nem pedig Budán lebzsel, hol dolga nincs.
A javaslatot változtatás nélkül elfogadták. A 28. § ellen, amely szerint a miniszterek követekké választhatók, ismét Madarász emelt kifogást, mert ha kevés lesz a követek száma, mint ahogy hirlik, akkor kár nyolc helyet elvonni a miniszterek számára. Ugyancsak ő intézkedést kívánt az ellen, hogy a miniszterek számára vesztegetésre pénzalap álljon rendelkezésre. Kossuth válaszolt neki:
A képviselők számát még nem tudja. Neki meggyőződése, hogy 30 ezer lélek alapján kell azt meghatározni, s 40 ezer lélek után, mint a tegnapi conferentiában számíttatott, kevés képviselő lesz. – Ha az elfogadtatik, nincs mit félni attól, hogy a ministerek követek leendnek.* Egyébiránt, ha egyszer az incompatibilitásokba megyünk, tovább is kell menni, s ezt most első perczben rossz hatást szül. Szóló reméli, hiszi, sőt bizonyosnak meri mondani, hogy a magyar országgyűlés soha sem lesz olly gyáva, hogy a ministerek titkos költségeire csak egy krajczárt is adjon; illy dolgok ideje lejárt már 1848-ban s ha ez nem lesz, ugy a ministeriumnak sem lesz pénze vesztegetni.
Az 1848: 4. tc. 4. és 5. §-át, amelyek a követek számáról és a választókerületek beosztásáról intézkednek, Kossuth sajátkezűleg fogalmazta. (A fogalmazványt l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. 21. fasc. B. 47.) A fogalmazvány többi részein is sokat javítgatott Kossuth és minden lapot kézjegyével látott el.
Madarász véleményét igen sokan osztották, a többség azonban mégis eredeti formájában fogadta el a §-t.
Pesti Hírlap, márc. 27. sz.
Ugyanezen a napon az országos ülés a hitelintézetről, az évenkénti országgyűlésről, a felelős minisztériumról és a nemzetőrségről szóló törvényjavaslatok kerültek jóváhagyás alá. Az utolsóval kapcsolatban Madarász azt kívánta, hogy a főtiszteket is a nemzetőrség tagjai válasszák. Ez ellen Kossuth felszólalt:
Csak annyit jegyzek meg a hallottakra: mikor majd az országgyűlés a honvédelem rendszeresitéséről egy jól organizált national garde alapján fog intézkedni: akkor, ha szavam volna a közdolgokba a felsőbb tisztek választását is az őrsereg kezébe kivánnám adatni, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ez: ideiglenes intézkedés, mellyet rögtön életbe kell léptetni, a rend, a béke, és nyugalom fenntartása végett. Már is mondhatnék példát állitásom bebizonyitására, midőn csak az alsóbb tisztek választattak; mi lenne még akkor, ha a főbb tisztek is választatnának. Továbbá – semmi statisticai adataink még nincsenek, mellyekből kiindulhatnánk. Ha azt nem mondjuk, hogy a stabot más válaszsza, mint az őrsereg, ez által azt is kimondottuk, hogy az őrsereg nem fog organizáltatni; mert méltóztassanak figyelembe venni, miként mind azon községek, mellyek rendezett tanácscsal birnak, ki véve s külön állitják fel az őrsereget; s külön leendvén az őrseregek feállitva, miután a megyékben nem az emberek száma, hanem a képesség szerint tétetik calculus, meglehet, hogy némelly helyen két három megyéből fog alakulni egy ezred. Ezen seregeket tek. RR érintkezésbe kell hozni egymással; tehát szükséges a ministerium által valakinek kineveztetni, ki ezen tisztet teljesitse. Én csak igy látom elérhetőnek azt, hogy a nemzetőrség e jelen perczben organizáltassék, de a kormányi kinevezést nem akarom állandó institutioul tekinteni, mert kivánom, hogy a nemzeti őrsereg a kormányon kívűl álljon; most mindazáltal másként az őrsereget nem képzelem organizálhatónak.
A javaslatot – ugyanúgy, mint az előbbieket – az országos ülés változtatás nélkül elfogadta.
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 184. l.
