165. Pozsony, 1848 március 21. Kossuth felszólalása a városi törvényjavaslat tárgyalása során a zsidókat érintő korlátozások elle…
165.
Pozsony, 1848 március 21.
Kossuth felszólalása a városi törvényjavaslat tárgyalása során a zsidókat érintő korlátozások ellen.
Pozsony, 1848 március 21.
Kossuth felszólalása a városi törvényjavaslat tárgyalása során a zsidókat érintő korlátozások ellen.
Március 21.-én a városokról szóló tc. javaslata került sorra, amely kivonata volt a két hónapon át tárgyalt és be nem fejezett városi törvényjavaslatnak. Ezekben a napokban folytak Pozsonyban a csőcselék zsidóellenes zavargásai, amelyeket megfelelő karhatalom hiányában, csak nehezen lehetett megfékezni. E zavargásoktól befolyásolva a követi tábla többsége a városi törvényjavaslat 6. §-ában olyan módosítást fogadott el, amely a városi szavazati jogot nem „valláskülönbség nélkül”, hanem „törvényesen bevett valláskülönbség nélkül” adta meg minden városi lakosnak s ezáltal a zsidókat kizárta a városi polgárjog gyakorlásából. A szabadelvü követek közül is sokan a változtatás mellett szavaztak s azzal érveltek, hogy a zsidók befogadása a városi választójogba növelné a velük szemben megnyilvánuló ingerültséget. Kossuth ez ellen a felfogás ellen foglalt állást:
Ha tanácsosnak tartja a tábla, rendelkezéseiben nemcsak a szoros igazságot, hanem a körülményeket is tekintetbe venni, tegye ezt nem egyes város, p. o. Pozsony, hanem az egész ország szempontjából. Pozsonyban sajnálatos jelenetek történtek, mellyekben szóló meggyőződése szerint Pozsony értelmes polgárságának része nincs; de más részről Pest küldöttség által kéri a teljes vallásegyenlőséget, s ha itt ingerültséget okozna a szerkezet, másutt ismét ingerültséget okozhatna az ellenkező. Szóló beszélt Pozsony városa több érdemes polgárával, kik ugy nyilatkoztak, hogy a tegnapi jelenetek forrása nem a gyülölség, hanem félelem, s a félelem eloszlatásával a gyülölség is eloszlik; a lakosság nem mint egyéneket gyülöli a zsidókat, s nem azért, mert más templomba járnak, hanem mert magukat az életben elkülönözik, p. o. ünnepeikre, szokásaikra, ételeikre stb. nézve. Tagadhatlan, hogy mind Pozsonyban, mind másutt szomoritó jelenetek történtek, s fáj az ember lelke, ha mindenütt látja a szabadság országának terjedését, s abból csak a zsidó-népet látja kizárva. De az előitélet megvan, s annak vakságával, a költő szerint, istenek is hiába küzdenek. Szükségesnek látja, hogy külön törvényczikk alkottassék, mellyben ki legyen mondva az elv, hogy jogok és kötelességekre nézve a vallás különbséget nem tesz, s a ministerium megbizassék, hogy a keigyenlités módjait illetőleg törvényjavaslatot készitsen.*
Ilyen törvényjavaslat nem került tárgyalásra az országgyűlésen. Az 1848: 20. tc. csak a „törvényesen bevett minden vallásfelekezetek” egyenlőségét mondta ki s ilyennek a korábbiak mellett az unitárius vallást ismerte el. A zsidók jogállása nem került rendezésre ezen az országgyűlésen. A zsidók egyenjogúsításáról a szegedi országgyűlés hozott törvényt 1849 nyarán.
Még Bónis Sámuel szólt Kossuth után s hangoztatta, hogy a törvényhozást csak elv és igazság, nem pedig utcai demonstrációk befolyásolhatják; hivatkozott Bécs példájára, ahol a szabadság kivívásában zsidók is lelkesen résztvettek. Mindez azonban hiábavaló volt, az említett változtatást a többség megszavazta.
Pesti Hírlap, márc. 24. sz.
