151. Pozsony, 1848 március 7. Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
151.
Pozsony, 1848 március 7.
Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
Pozsony, 1848 március 7.
Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
A kerületi ülésben újból a városi törvényjavaslat került volna sorra, azonban Josipovič napirend előtt felszólalt és kérte, hogy a horvát kérdést tüzzék végre napirendre. Kossuth, mint a kiküldött bizottság tagja és irányítója, válaszolt neki:
Turopolya inditványa lelke mélyéből van meritve, de szükségesnek látja, hogy a napra, mikor azt fölvenni akarják a rendek, határozzanak; ugy azt is – valjon azt egész mivoltában és terjedelmesen, vagy csak részenkint; mert ha az első szerint kivánják, akor kénytelen kinyilatkoztatni, miszerint az még nem egészen kész – amit ő sajnál ugyan, de a mint Baranya tegnap inditványozá, kell hogy valami történjék; mer reggel ülés, délután is munka, s igy csak az éjjel marad fön, – ő megteszi ugyan, hogy akkor is dolgozni fog, és nem is fog szabadkozni, de vegyék a t[ekintetes] RR mentségül, hogy még eddig el nem készült. Igy tehát ha a három horvát megye iránti sérelmet is kivánják – napot határozni nem lehet, mert az az iránti munkálat még el nem készült.* Azonban megvallja, hogy a jövendő biztositása tekintetéből mindenekelőtt szükséges, miszerint az ingerültség mellőztessék és e végre az volt szándéka, hogy mindenek előtt a k[irályi] városok ügye fejeztessék be – és e mellett tekintetbe vevén az idő rövidségét, azt kiváná, hogy ne sokáig bibelődnénk, hanem ha valamiben van véleménykülönbség, azt szavazat által döntsük el. – Azután pedig ezen keresztül hatolván – vétessenek föl a főrendektől visszaérkezett izenetek s azok közt leginkább a magyar nyelv és nemzetiség körüli.* – És mind ezek után pedig abból a nézetből indulva ki, valjon lehet e még azon varasdi urakkal valami ollyan megegyeztetést véghez vinni, melly a viszályt kiegyenliteni képes – egy inditványt teend, melly szerint azon három horvát megyének külön országgyűlési képviselet, mint a magyar megyéknek, adassék; – ha pedig nem akarnak beleegyezni és békitő kezet nyujtani, ám lássák, ha a sebek szaggatásához nyulunk. De addig, míg a k[irályi] városok ügye befejezve nincs, szemét sem akarja behunyni. Egyébiránt a horvátügyre nézve a documentumok kinyomatását mindenesetre kivánja.
A bizottságot a nov. 29.-i kerületi ülés küldte ki, munkálatából Kossuth iratai között csak a 139. szám alatt közölt töredék található.
A rendek izenete ebben a tárgyban január 15.-én ment át a főrendekhez (Iratok, 49. o. köv. l.), a főrendek febr. 4.-én és 5.-én tárgyalták le és válaszukat márc. 4.-én küldték át a rendeknek.
Kossuth indítványa határozatba ment. Ezután sorra került a városi törvényjavaslat 230. §-a, amellyel kapcsolatban Kossuth indítványára végzés lett, hogy amennyiben a városi számadásokat a helytartótanács egy éven belül nem vizsgálná fölül, a helytartótanács számvevő osztályának főnöke felelősségre vonandó. Kossuth azért javasolta ezt, „azon nézetből, hogy a felelősség, ha bizonyos személyhez nem köttetik, csupán chimaera”. Tovább haladt a vita, a következő §-ok a kir. főpolgármester személye felől intézkedtek, aki – min a főispán a megyében – a központi hatalom felügyeleti jogát gyakorolná a városokban. A 236. §-sal kapcsolatban vita támadt, hogy a király a főpolgármestert a város által ajánlott személyek közül nevezze-e ki vagy nem. Itt Szatmár követe, Kende következetlenséget látott abban, hogy azok, akik a felelős minisztérium hivei, nem akarják, hogy a kormány maga válassza meg funkcionáriusait. Kossuth válaszolt neki:
Mielőtt a következő kérdésekre általmennénk, méltóztassanak megengedni a tek. KK, hogy egy pár szót a voksolás közben hallottakról megjegyezhessek. Következetlenséggel hallottam vádoltatni azokat, kik ministeri felelőséget akarnak, s a mellett a monarchia elvét korlátlanul alkalmazni nem akarják. Ez épen nem következetlenség; s azt állitom, miszerint azon állitást, hogy a ministeri felelőséget másképen behozni nem lehet, nem tiszta statustan, hanem utánzása a franczia rendszernek, mellynek életre valótlanságát a február 23-diki nap megmutatta.* A ministeri felelősség a községi életnek kifejlődésével ellentétben nincs, sőt a ministeri felelősség eszméje míg ellenkezésben van a szabadsággal és renddel, oszlopa és támasza nem lesz sem a rendnek, sem a szabadságnak, sem a trónusnak. A szabad nemzet a rendnek is barátja, mert szabadságának biztositékát csak a rendben találja föl. S azért itten kénytelen vagyok ellenmondani minden ellenkező doctrinának. A ministeri felelőséget kivánni fogom, hogy törvénytelen parancsokkal ne szabadjon kormányozni, de egyszersmind kivánni fogom, a szabadságot a nemzet keblében is. Baranyamegye követének teszek észrevételt. Ő azt mondotta, hogy a megyékről vett hasonlatosságnál fogva szükséges a városi felügyelőkre is a korlátlan kinevezés.* Ezen korlátlanságot az nem ismeri, ki a magyar municipalis szerkezetnek történetét fürkészi. Ezen korlátlanságot absolut tendentiáju kormány hozta be, és ha Magyarországban a megyék közigazgatásában rend nincs, ez nem onnan van, mivel a mostani institutiok nem elég sikeresek a rendet föntartani, hanem a magyar alkotmányos élet szellemétől eltérő intézkedések következése. Mert mikor közbizodalmat nem bíró egyéneket tettek a megyei kormányzásra az 1536: 36. ellenére, akkor idézték elő azon zavarokat, mellyeket a megyékben, tapasztalni kénytelenek vagyunk. És tehát a ministeri felelőséget kivánom behozni, de ugy, hogy ne absorbeállhassa a municipalis szabadságot. E kettőnek egymássali összeköttetése lesz garantiája a valódi szabadságnak.*
A párisi forradalom kitörésének napja.
Somssich azon az alapon kívánta, hogy a főpolgármestert a király nevezze ki, mivel a hasonló funkciót betöltő főispánt is ő nevezi ki.
V. ö. Kossuth febr. 18.-i beszédének idevonatkozó részeivel 548. s köv. l.
A többség a korlátolt kinevezés mellett döntött, a király tehát a város által ajánlott személyek közül nevezhet ki főpolgármestert.
Nemzeti Ujság, márc. 14. sz.
