152. Pozsony, 1848 március 8., 9. Kossuth felszólalásai a főrendi tábla üléseinek szünetelése körüli vitában.
152.
Pozsony, 1848 március 8., 9.
Kossuth felszólalásai a főrendi tábla üléseinek szünetelése körüli vitában.
Pozsony, 1848 március 8., 9.
Kossuth felszólalásai a főrendi tábla üléseinek szünetelése körüli vitában.
A márc. 8.-i kerületi ülés kezdetén Madarász figyelmeztette a rendeket, hogy a március 3.-i feliratjavaslatban létfontosságú kérdések vannak, ennek ellenére a főrendek napok óta nem tartanak üléseket s ezzel megakadályozzák, hogy a felirat az uralkodó elé kerüljön. Intézkedést sürget ebben a kérdésben. Kossuth válaszolt a felszólításra:
Nem akar a körülmények komoly taglalatába bocsátkozni. Mellőzi a két ház közti viszony fejtegetését. Megelégszik azon véleménnyel, melly él, melly terjed, hogy a dolog nem jól van ugy, a mint van. Eddig a körülmények magán-meggyőződések körében tartották fel e véleményt. Itt az idő azt kimondani. A főRR nemcsak az eddigi szokásos tárgyalásokat megröviditik, de olly sűrűen vannak távol, hogy bátran lehet mondani: az országgyűlés inkább Bécsben, mint Pozsonyban van. Ez hathatós intézkedést kiván. Az országgyűlésen nincs senki, ki eljárásaért felelős nem lenne. Szóló nem tudja: táncolni mentek-e Bécsbe?* ha igen: ez nem feladásuk, ez kötelesség-mulasztás; ha pedig conferentiázni mentek, erre az a felelet: a magyar országgyűlést nem Bécsben kell tartani.* (Tetszés.) Figyelmezteti szóló a rendeket a köröttük történő fontos eseményekre s azon visszaélésre, miszerint a felsőház nemcsak hogy vétóval bir, de tárgyalás alá sem veszi izeneteinket. Talán lehetne mondani, hogy a felsőház bizonytalan számu tagokból állván, nem lehet azon szigorral eljárni, mint itt az alsótáblán, a tagok jelenlétét illetőleg? de épen azért kötelező azon szabály: „praesentes concludunt”. A jelen nem levők nem birhatnak azon joggal, hogy az ittlevők ne határozhassanak; pártolja Somogy inditványát. Kivánja az országbírót kötelességére emlékeztetni, hogy ne a Bécsből kapandó intézkedés szerint tájékozza magát; ha ő excellentiája marad előbbeni izeneténél,* akkor olly intézkedésekhez fog nyulni e tábla, mik a magyar közjogban nem ismeretlenek.
Március 5–7. volt a farsang három utolsó napja, erre céloz Kossuth.
A nádor és a főrendi kormánypárt vezetői valóban a márc. 3.-i felirattal előállott új helyzet megvitatása végett tartózkodtak Bécsben. A megbeszéléseken Széchenyi is résztvett. (V. ö. Károlyi Á.: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt, 4–5. l.)
A rendek márc. 6.-i ülésükben bízták meg a kerületi elnököket, hogy szólítsák fel az országbírót, mint a távollévő nádor helyettesét, a közteherviselési országos bizottság üléseinek összehívására. Az országbíró azt felelte, hogy a nádor és a felsőtábla számos tagja távollétében nem tud intézkedni, majd maga is elutazott.
Erre a tábla újra átküldött a felső táblához, a küldöttek azonban azzal tértek vissza, hogy mind az országbíró, mind az őt helyettesítő tárnokmester elutazott. Ingerült hangulatban szólalt fel újra Kossuth:
Tehát az országgyűlésnek elnöke nincs. Szóló ismeri a törvényt, melly az elnökségről rendelkezik, ha a nádort hivatalos foglalatosságai visszatartanák.* Most az elnökség in massa hagyta el az országgyűlést. Ez kötelesség-mulasztás. Az országbírónak bejelentették a rendek kivánságukat. Ő a nélkül, hogy értesitett volna, itt hagy bennünket. Ez megvetés. Osztozik követtársa nézetében, hogy az országbíró ellen kereset indittassék.* De ez itt nem a fődolog. Szóló keveset gondol egy személylyel. Szóló szabad és méltóságát érző férfiuhoz illetőleg kiván eljárni; rendkivüli körülmények rendkivüli intézkedést kivánnak. E tábla tagjaiból kinevezett küldöttség által inditványozza az országgyűlési teendők tárgyában készült izenetet Bécsbe vitetni. S minthogy a személynök is Bécsben van, az alnádort kivánja oda utasittatni, hogy országos ülést tartson. (Éljenzések.)
Az ősrégi gyakorlatot az 1722/23.-i országgyűlés erősítette meg, amelyen a rendek kérték annak eldöntését, hogy „legitime absente Palatino et Judice Croatiae et Slavoniae Bano, praesidium diaetalis consessus exercere possit?” A határozat mellőzte a bánt és a fenti sorrendet állapította meg. (O. Lt. Arch. Regn. Lad. M. fasc. MM n. 358.)
Szentkirályi indítványozta, hogy kötelességmulasztás miatt vonják eljárás alá az országbírót.
Pázmándy ezt túlerős lépésnek tartotta s előbb még egy erélyes izenetet kívánt, amely felszólítja a főrendeket kötelességük teljesítésére. Kossuth erre kijelentette, hogy „sokat függesztvén fel a tábla vélemény-egységétől, ha még helyét és idejét látják a rendek az indítványnak, nem akar útban állani, csak azt kivánja, hogy rögtön történjék, fenntartván magának, hogy ha ennek sem lesz sikere, előbbi indítványához visszatérhessen.” Kijelenti, hogy nem sürgeti mára az országos ülést. Hiszen kihez küldenők az izenetet? Reméli, hogy a telegráph dolgozni fog … s a főrendek ülést tartanak.*
Célzás az udvar fejlett és gyors hírszolgálatára; Bécsben a legrövidebb idő alatt mindent megtudtak, ami Pozsonyban történt, nemcsak az országgyűlés nyilvános ülésein, hanem akár a legtitkosabb konferencián is.
Másnap, márc. 9.-én tárgyalásra került a sürgető izenet.* Közben az elnök jelentette, hogy az alnádorral értekezett s az 12 órára összehívta ülésre a főrendeket. A vita során Kossuth a következőket mondta:
A sürgető izenet végleges szövegét közli a Pesti Hírlap márc. 16.-i száma.
Nem akar tenni olly lépést, melly feszültségre adjon okot a két tábla közt, azért pártolja a szerkezetet; nem vádolhatja a főRRet, vádolni azokat nem lehet, kik imputátió alá nem esnek;* ha lehet valamit betudni, ott csak annyiban tartja szóló, hogy az ülésnemtartás miatt erélyesen nem léptek fel. Baranya követének feleli, hogy hibás alapon épitett, nem különböztetvén meg az országgyűlés alatti és kivüli időszakot.* Ha az országgyűlés együtt van, a fejedelemnek csak egy tanácsadója van, s ez a nemzet; nehányakat az országgyűlés tagjaiból kiszakitani sem tanácsos, sem szabad a törvény szerint, mert ezen kiszakitás által ellentétbe hozatnak a tagok magával a nemzettel, különben is az országgyűlésen a király jelen lenni értetik. Szóló kétségbe veszi, hogy azon urak a trón körül gyültek volna össze. A fejedelemben törvényszerüséget vett észre, ő nem szokta az országgyűlést elnök nélkül hagyni. A kormány hivta fel őket. Ha a kormány akar értekezni, tessék lesétálni, az országgyűlés felsétálni nem fog. Legyen kanczellár akárki, az illendőség azt hozza magával, hogy ő járuljon a nádorhoz. Az országgyűlés azért van együtt, hogy a nemzet nyilatkozzék, s ők épen ennek állanak utjában. Alkotmányszerü az illyen eljárás? Mit akarhatnak? Bécsben határozni? Akaratok a táblán kívűl nem nyom az országgyűlésen. Ha Baranya a követének a tegnapi határozat iránt kétsége van, kérdezze meg a többséget. Maga Komárom követe azzal indokolta tegnapi inditványát, hogy ha az általánosságban tétetik, a főrendekre is nehezednék, tegnap ezt Somogy és Ung is elismerték, az elnökség pedig kijelentette. Csongrád maga is emlité a határozat két pontját; egyik: hogy ülés nem tartatott; másik: hogy az izenet minél előbb tárgyaltassék. Ha általánosságban szólunk, a nádort is vád alá fogjuk vonni, s ez nem volna helyén, miután az országbírót itt hagyta. Volt tapasztalása szólónak egy bizonyos tárgyalásnál már, mit tesz a felelősséget másra tolni,* csak rakjuk a felelősség terhét arra, a kit illet. Ha Baranya kifejtett elveihez ragaszkodik, miszerint az országbíró, a nádor jelen nem lévén, többet nem tehet, mint a nádort bevárni – ugy logicai kötelessége leszen, a mai országos ülésben az alnádornak opponálni.
Hogy t. i. nem az ő hibájuk, hogy a nádor, vagy helyettese nem hívta össze az ülést.
Somssich ugyanis azt mondta, hogy az 1741: 11. tc. alapján a magyar tanácsosoknak kötelességük a trón körül összegyűlni, ha a haza veszedelemben van.
Nyilván a február eleji, az adminisztrátori leirattal kapcsolatos palotaforradalomra céloz Kossuth.
Kossuth érvelésére Esztergom követe, Jagasich megjegyezte, hogy a gyakorlat nem azt bizonyítja, mintha a kormány lejönne az országgyűlésre tárgyalni. Somssich pedig azt állította, hogy a kormány a királyt, mint a törvényhozás másik felét képviseli, tehát joga van résztvenni a törvényhozásban. Nekik is válaszolt Kossuth:
Esztergomnak annyit felel, hogy azon urak nem a trón körül gyültek össze; mit pedig Baranya mond, azt szóló sem tagadja, hogy a fejedelem magyar tanácsosokkal éljen. Ő nem értett többet mint, hogy a főrendi tábla ne legyen akadályozva véleménye kimondásában, igy pedig elnökség nélkül hagyatván, kinyilatkoztatási szabadsága van elvágva. Az egyességre nézve megjegyzi: hogy az unanimitas nem czél; vannak határai a közelitésnek, de elvet részéről feladni soha nem akar. Kérdi szóló, hogy fog állani e tábla, ha ignorálja a tényt? adhatja elő magát körülmény – ez illy villámgyorsan változó viszonyok között könnyen megeshetik – hogy a két háznak vegyes ülést kell tartani, s törvényes organumának hijával lesz, ettől megfosztani a fejedelem nem akarhatta; előbbi nyilatkozatához ragaszkodik.
Az izenet szövegét néhány lényegtelen módosítással elfogadta a tábla.
Pesti Hírlap, márc. 14., 16. sz.
