90. Pozsony, 1847 december 13. Kossuth felszólalásai a honosítási törvényjavaslat további vitája során.
90.
Pozsony, 1847 december 13.
Kossuth felszólalásai a honosítási törvényjavaslat további vitája során.
Pozsony, 1847 december 13.
Kossuth felszólalásai a honosítási törvényjavaslat további vitája során.
Az ülés kezdetén Asztalos kerületi jegyző felolvasta új szövegezésű törvényjavaslatát, de a rendek úgy döntöttek, hogy inkább a régi szöveg alapján folytatják tovább a vitát. Kossuth felszólalásával indult el a vitatás:
A tudományos rendszer tetszik ugyan az embernek, de a codificatio terén sokszor nagy bajokba sodorja az embert. Az uj szerkezet azon alapul, hogy a honlakosok osztályoztassanak, s egyszerű lakosok, polgári joggal bírók és törvényhozási képességgel s befolyással bírók categoriáira különöztessenek el.* De a mi feladatunk csak az, hogy a külföldieket miként honositsuk, nem pedig, hogy magunkat osztályozzuk; ezen egész munka csak azért inditványoztatott, s azon szempontból indul ki, hogy az ősiség eltörlése által a nemzetiséget némellyek szerint fenyegető veszélynek gát vettessék. Az osztályozás e törvényben nem is szükséges, de nem is tanácsos, mert illy munkából azután pár hónapig alig tudnánk kivergődni. Szóló a felállitott osztályzást azért sem szereti, mert ő, e ketőn kívűl: honpolgár s külföldi, más osztályt nem ismer, s külön lakossági osztályt nem akar, mellynek csak olly országban lehet helye, hol a honpolgárságon kívűl még más állapot is van p. o. rabszolgaság. Az érd[emes] kerületi jegyzőt philosophiai gondolat vezette e munkára, de ez nem szükséges, és sokkal jobb volna a már megkezdett munkálat nyomán maradni, s az elvek fölött szavazás által határozatokat keletkeztetni. Első kérdés volna: a magyar nyelv tudása általános feltétel legyen e a honositás minden nemeire? s erre nézve ujra sürgeti szóló, a mit közelebbi gyűlésben előadott. Ne azt mondjuk, hogy csak az lehessen honpolgár, ki a magyar nyelvből exáment adott, – miről ugy sem tudhatni, ki előtt lenne adandó, s a tudásnak milly foka kívántatnék, – hanem a honpolgári jogok gyakorlásának formáit rendezzük ugy, hogy az, a ki részt akar venni, kénytelen legyen magyarul tudni. A „bevett vallás” qualificatióját szeretné e helyen mellőzni, s a pozsonyi káptalan követe által előadott nehézségen az által lehetne segiteni, ha majdan a 7-ik §-ban, hol az mondatik „hogy a honositott külföldiek a hon egyéb polgáraival mindenekben egyenlő jogokkal stb. birnak” közbeszuratnék: „a hon egyéb hasonló osztályu polgáraival”. – Szerinte tehát a 3-ik §. igy állana: a 2-ik pont, azaz: a magyar nyelvtudás qualificatiója kimaradna, a 2-ik pont helyett pedig ez jőne: „hogy a honban letelepedvén benn lakjék állandóul”.
Asztalos javaslatát l. a kinyomatott országgyűlési röplapok közt, 49. sz. alatt.
„Némellyek (Zsarnay) az eszméknek új sorozatát s a § sok másféle elrakását sürgetvén; s többen Pest értelmében (Just, Sebestyén), mások (Tharnóczy, Simon, Olgyay) az új szerkezet mellett nyilatkozván, Balogh K. (Győr) szavazattal akará eldönteni, hogy a volt, vagy az uj szerkezet tetszik-e jobban? – Asztalos P. megemlité, hogy ő csak a volt munkálatot szerkeztette uj rendbe a kifejtett nézetek szerint, munkáját azonban, hogy a zavar még nagyobb ne legyen, visszaveszi.”
Kossuth legjobbnak tartá, ha szakaszonként haladnak a RR egyes eszmék s elvek kifejezésében, s most a szerkezetről, stylusról, §-ok másféle elhelyezéséről nem beszélnek, miután uj szerkezet minden esetre szükséges lesz. – A tegnap már megpengetett eszmék s előhozott inditványok sok oldalróli felmelegitése s ismétlése után, szavazás nélkül, felkiáltás utján, általános megállapodás történt abban, hogy mind a törvényhozó test, mind pedig az illető törvényhatóságok honosithassanak, s hogy a honositás minden nemeire nézve elengedhetlen feltételül állittassék fel a „teljeskoruság s a honban letelepedás s állandó lakás”.
A nyelvismeret követelését azonban sokan bent kívánták hagyni, arra hivatkozva, hogy a honosítási törvényt éppen a magyar nemzetiség védelmére akarják megalkotni. A tábla már-már elfogadta, hogy a gyárosok és földbirtokosok kivételével kötelező legyen a magyar nyelv tudása, amikor
Kossuth ujra erőteljesen kikelt ezen dolog kivihetetlensége ellen. Közös érzet mindnyájunknál a nemzetiség érzete, csak az a kérdés, hogyan s mi módon lehet azt a legcélszerübben terjeszteni s megerősíteni? – Jövendöli, hogy az ősiség eltörlése, mely e törvénnyel kapcsolatba hozatott, ezen a szirten fog megbukni, hozzunk jó honositási törvényt, melly a nemzetiséget biztositsa, de olly módokkal, mik gyakorlatilag kivihetők s mik miatt az ősiség eltörlése iránti vágyaink meg nem buknak.
Ezután ismét az a vélemény került előtérbe, hogy szükségtelen a honositandóktól a magyar nyelv ismeretét megkövetelni.
„Szavazás kivántatván, noha Asztalos szégyennek mondá e kérdésre szavazni, csakugyan szavazásra tüzetett: „a honositás minden nemeire nézve, általános elengedhetetlen feltétel legyen-e a magyar nyelv tudása, vagy ne?” – igennel csak 17 megye szavazott, úgymint: Abauj, Bihar, Esztergom, Győr, Heves, Máramaros, Mosony, Nográd, Pozsony, Soprony, Szabolcs, Szathmár, Zala, Trencsén, Vas, Veszprém, Ungh s a Jászkunkerület a többi 32 megye, Hajdukerület s Horvátország nemet mondtak.
A szavazásnak illyen eredménye után azok, kik a magyar nyelv bennhagyására szavaztak, azt kezdték követelni, hogy legalább a szerkezet ugy tétessék, hogy szerinte a magyarul tudás legyen szabály, mellyet a honosítási törvény homlokán viseljen, s csupán a gyárosokra legyen alóla kivétel.”
Kossuth: Ha a magyar törvényhozás azzal akarja a magyar nemzetiséget biztositani, hogy minden emberre egyenesen reáparancsolja a magyarul tudást, ez nem egyéb, mint comoedia; egészen más az út, mellyen azt biztositni szükséges. Most pedig a felvett rendszer nyomán akar maradni, s a 3. §. feletti tanácskozást bevégezni.
„Az elnökség felszólitván a RR-et: akarják-e feltételek közé betétetni a polgári esküt? ezek igen-nel feleltek, s igy a polgári eskü a 3-ik §-ban, mint általános honositási feltétel, fog emlittetni. – Azután kérdést tett az elnökség arra nézve: valljon megemlittessenek-e a bevett vallások is, mit szinte többen sürgettek.”
Kossuth: Figyelmezteti a rendeket, hogy a külföldi zsidókról a 13. §. szerint külön törvény fog rendelkezni; ő ezeknek beköltözését annak idejében ellenezni fogja, de a már hazánkban levőkről, kik jogok élvezésére müveltségök s jellemök által képesitve vannak, gondoskodást kiván. A vallásról emlitést tenni fölösleges, miután ki fog mondatni, hogy a honositott külföldiek minden jogokra nézve egyenlők a hasonló osztályu s helyzetü belföldiekkel; azon különbség, melly a belföldiek közt vallás tekintetéből fennáll, meg lesz a külföldiekre nézve is, de általában vallást, mint elengedhetlen holpolgári qualificatiót emlegetni, nagyon illiberalis szint visel. Fájdalom, hogy ez megtörtént a sz. kir. városokra nézve,* de most meg a törvény sulyát annyira terjesztenők, hogy még jobbágy, még zsellér se lehessen, ki bevett vallást nem követ. Ennyire nem vagyunk. Tehát unitárius rokonink még csak jobbágyok se lehessenek, még csak azon polgári jogokat se gyakorolhassák, ha beköltöznek hozzánk, mellyeket minden jobbágy gyakorol, p. o. bíróválasztás stb.
A városi polgárjog birtokának, ill. megszerzésének feltételei közt szerepel, hogy az illető a törvényesen bevett keresztény vallások valamelyikét kövesse. (Iratok, 22. l.)
„Vidoss J. (Vas) s Olgyay T. (Pozsony) azon kifejezés ellen keltek ki, hogy a magyar nyelv illynemü terjesztése comoedia. Angliában vagy Francziaországban az lehetne; de nálunk, hol nemzetiségünk mellett 300 év óta küzdünk az idegen elemek ellen, legfelebb is csak scrupulosus lelkiismeretség. – Sebestyén (Veszprém) elégnek tartotta volna, ha az elengedhetetlen szó kihagyatott volna a feltételek mellől, mert ezen praedicátum nemcsak nyelvre, hanem a többi feltételekre sem illik, p. o. ha egy genie, ki hazánkban honosulni akar, nincs is még teljeskoru, azért kétségkivül be fogjuk azt venni.
A „bevett vallások” megemlítése iránti inditvány szavazásra bocsáttatván, igennel szavazott 24 megye s Horvátország s a Jászkun kerület, nemmel 25 megye s a Hajdukerület. A 24 megye következő: Abauj, Árva, Baranya, Bars, Csongrád, Esztergom, Győr, Hont, Mosony, Nyitra, Posega, Pozsony, Sáros, Sopron, Szepes, Szerém, Szabolcs, Szatmár, Temes, Tolna, Torontál, Trencsén, Ung, Veszprém. A szavazatok egyenlő számmal levén, Szabolcs áttért a nemmel szavazókhoz, s így többség lett a bevett vallások megemlitése ellen. Szavazás közben Szemere és Kossuth ujólag megemliték, hogy unitárius testvéreink állapotát ne tegyük rosszabbá, mint a zsidókét, kiknek legalább jobbágytelket birni lehet, holott a bevett vallások emlitése mellett az unitáriusnak hazánkban levegőt se lehetne szívni.
Szemere B. némelly általa szükségesnek tartott lényeges módositások ujra nyomtatására engedelmet kért s nyert a rendektől.* Ezután az ülés eloszlott, a nélkül, hogy a 3-ik §-us még egészen tisztába hozva volna.”
A javaslat újra kinyomtatott példányát l. országgyűlési röplapok, 51. sz.
