64. Pozsony, 1847 november 16. Kossuth felszólalásai kerületi ülésben országgyűlési Hírlap létesitése és a választmányok elnöke é…
64.
Pozsony, 1847 november 16.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben országgyűlési Hírlap létesitése és a választmányok elnöke és jegyzője kérdésében.
Pozsony, 1847 november 16.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben országgyűlési Hírlap létesitése és a választmányok elnöke és jegyzője kérdésében.
A megnyitás ünnepélyes aktusainak lezajlása után az első tárgyalási napon felmerült az a kérdés, hogy hogyan lehetne a kerületi ülések tárgyalásait és végzéseit a nyilvánosság és az utókor számára biztosítani. Három lehetőség merült fel: külön kerületi napló, külön országgyűlési ujság, vagy a meglévő ujságok számára a hírközlés nagyobb szabadságának kieszközlése. Szavazás közben Kossuth az alábbiakban foglalt állást:
Igaza van Szabolcs követének,* mert csakugyan megillette volna az 1847.-ki országgyűlést, hogy legelső lépéseit is a szabad sajtó ügyében s biztosítására tegye. De a kérdés feltételében nem látok természetes sorozatot. Előbb azt kell vala kimondani, hogy a tábla általában szabad sajtót akar, s csak aztán következhetnék a kérdés: „Akar e még ezen kívül valamelly különös intézkedést?” – Ideje már, hogy a sajtóügyet egész erélyességgel felöleljük. A szabad sajtó mindennek előzménye, és a sajtó sehol sincs a világon olly nyomorult állapotban, mint minálunk. Oroszországban legalább tudhatja az író: im ez a határ, ezen tul lépni nem szabad. Nálunk ezt senki sem tudhatja, mert nálunk titkos hatalom intézi az egész censura ügyet, s épen ez a legzsarnokibb, mert nincs, nem lehet korlátoltabb lét, mint az, mellynek határa nem tudatik, nem ismertetik; s mi szellemi életünkkel épen illy ismeretlen határú korlátok közt mozgunk. Én részemről tökéletesen pártolom Turócz inditványát,* s azt tartottam volna elsőbb eldöntendőnek, hogy a választmány neveztessék ki a sajtótörvények készítésére.
Szabolcs követe az elnökség által szavazásra tűzött eme kérdést: „Külön szabad Hírlap legyen-e, vagy ne?” nem látta jól feltéve, mert ő minden Hírlapot felszabaditani kiván. (Vörös A. jegyzete.)
Turócz követe anomaliát látott abban, hogy Hírlapokra szabadság szereztetik, míg a többi literatura lánczolva van. Kívánt kerületi választmányt kiküldetni, melly a sajtótörvényjavaslatot elkészítse, most pedig a Nádor kéressék fel a Hírlapok szabadabb mozoghatásának eszközlésére. (Vörös A. jegyzete.)
A mi az országgyűlési ujságot illeti, nem csak azért, mert monopolium szinét viseli, nem csak azért, mert a nyilvánosság érdekében, meg nem felelt, s nem csak azon több alapos oknál fogva, mellyek ellene felhozattak, hanem egy más uj oknál fogva sem pártolhatom. – Egyenesen az országgyűlés méltóságának compromissióját látom abban, ha az olly határozatokat hoz, mellyek végre nem hajthatók, s meghalnak, mielőtt születtek volna.* És épen illy határozat lenne, ha az országgyűlési ujságot elfogadnók, mert az soha nem éri el létesülését, kivitele lehetetlen, czélszerütlen, merő haszontalanság. – Kivánom, hogy az országgyűlési közléseket minden Hírlapok szabadon adják s hogy ez megtörténhessék, Nádor ő fenségénél a szükséges lépések megtételére szavazok, s szavazok arra, hogy a sajtótörvényeket készítő választmány még az ülésből kineveztessék.
A kerületi napló, illetőleg az országgyűlési ujság ügye az 1830.-i országgyűlés óta állandóan szerepelt a reformországgyűlések műsorán s mindannyiszor éles vitára adott alkalmat a sajtószabadság kérdése körül is. Az 1832/36.-i országgyűlés megszavazta a kerületi naplót, az azonban néhány hónap után megszünt s a kerületi ülések tárgyalásait Kossuth Országggyűlési Tudósításai hozták nyilvánosságra. 1839/40-ben Stuller Ferenc utánozta Kossuth vállalkozását, 1843/44-ben Záborszky Alajos adott ki Országgyűlési Tudósításokat, ugyanakkor az alsótábla megbízásából Kovács Ferenc ügyvéd vezette a kerületi ülések naplóját, ez később egy fél évszázad mulva, nyomtatásban is megjelent. (Az 1843/44.-ik évi magyar országgyűlési alsótábla kerületi üléseinek naplója. Szerk. Kovács Ferenc. I–VI.; 1894.)
Másolat, O. Lt., Vörös A.-gyüjt. 1761/132.
A többség ennek ellenére is külön országgyűlési Hírlap mellett döntött* és Szentkirályi indítványára elhatározta, hogy megkéri a nádort, járjon közbe a cenzura enyhítése és az országgyűlési hírközlés szabadabbá tétele érdekében.* A sajtótörvény kidolgozására kiküldendő kerületi bizottság ügye került ezután szóba; a választmányokkal kapcsolatban Kossuth az alábbiakat mondta:
A rendek izenetét e tárgyban a főrendekhez l. Iratok, 40. l.
A rendi izenetet errevonatkozólag l. Iratok, 39. l.
Örömest elfogadom, hogy a választmányok önkebelökből válasszanak elnököt, de a jegyzőkre nézve hasonlót nem kivánok, miután a Rendek már megválaszták jegyzőjöket, kiknek feladása épen az, hogy a törvényjavaslatokat szerkezzék, s azoknak születésénél is jelen lévén, minden további módositásokon keresztül figyelemmel kisérjék. Csak igy lehetnek képesek az azok iránti izeneteket s felírásokat is helyesen s alaposan szerkeszteni.
A titkos szavazást a mi illeti: az én felfogásom szerént legalább, titkos szavazás csak ott lehet, hol golyózás szerint történik a választás; a mit írásban kell beadni, mellyet ha más nem, legalább az elnök nem csak elolvas, de sőt tartozik elolvasni, részemről nem tartom titkos szavazatnak. – Mindegy tehát, akár egy, akár többen irják fel magukat egy papirosra. Valljuk meg, hogy az egész titkos szavazás csak azért ajánltatik és használtatik, hogy korteskedések ne történjenek. Én magam sem tartozom azok közé, kik a korteskedést minden alakjában pártolják, de – megvallom – abban nem látok semmi rosszat, sőt inkább kötelességnek tartom, ha valaki meggyőződve levén szándoka jó akaratáról, másokat is saját véleményére kiván rábeszélni azon öntudatban, hogy a haza boldogságát az ő véleménye szerint csak ugy lehet előmozdítani, a mint ő van meggyőződve, és igy rábeszélés ugyanegy azon akarattal, hogy a hazának jólétét előmozdítsuk s véleményünknek is többséget szerezni törekedvén, csak polgári kötelességünket teljesitjük.
Kossuth javaslata alapján a tábla a titkos választást mellőzte.
Másolat, O. Lt., Vörös A.-gyüjt. 1761/133. sz.
