117. Pozsony, 1848 január 29. Kossuth további felszólalásai országos ülésben a honosítási törvényjavaslat vitája során.
117.
Pozsony, 1848 január 29.
Kossuth további felszólalásai országos ülésben a honosítási törvényjavaslat vitája során.
Pozsony, 1848 január 29.
Kossuth további felszólalásai országos ülésben a honosítási törvényjavaslat vitája során.
Harmadik napja folyt már szokatlan élénkséggel a honosítási törvényjavaslat kerületi szövegének vitája s a 34. §. kapcsán a magyarok és külföldiek között kötendő magánjogi szerződések s a velük kapcsolatban illetékes bíróság kérdése került napirendre. Kossuth véleménye ezzel kapcsolatban nem egyezett a szerkesztőkével.
Én megvallom, tek. RR, hogy csekély felfogásom szerint, ezen egész szakaszt, valamint az utána következőt, kihagyatni vélném; s erre két okom van: az egyik az, hogy a tek. RR itt nem akarnak e törvénnyel többet elérni, mint a mi szándékukban volt, t. i. a hazának külföldiek elleni biztositását, birtokviszonyok tekintetében, s a nemzetiség megóvását: vagyis hogy a külföldiek ne vonhassák magukhoz a honnak birtokait: akkor megvallom, ezen czélnak magának valóságos és minél biztosabb elérése azt látszik kivánni, hogy ezen honositási törvényt egyéb bonyolult kérdésekkel kapcsolatba ne hozzuk. Tehát ha ezen szempontból veszem fel a dolgot; akkor e törvényt soknak tartom; ha ellenben a tek. RR a külföldieknek minden szerződési, magánjogi viszonyaikra nézve rendelkezni akarnak, akkor nagyon kevés, mit itt mondanak. Mert nem elég csak annyit mondani, miszerint felállitjuk azt, hogy bizonyos esetekben a magyar bíró tanulja meg például az amerikai, vagy talán az angol törvényt, melly kétszáz évnek összegyüjtött szokásaiból áll; hol maguk az ügyvédek egész teremeket kénytelenek törvénykönyvekkel berakni, tehát nem olly könnyü kimondani azt, hogy bizonyos dologra nézve külföldön mi a törvény. Ugyanazért, ha azt akarjuk, hogy a külföldieknek magyarok irányábani minden szerződési magánjogi viszonyaira nézve legyen e törvényben intézkedés: akkor többet kellene tenni, mint a mennyi e §§-ban van; ha ellenben – mint érintém – a tek. RR csak a birtok viszonyoknak külföldiek ellen biztositását czélozzák: már ez is sok. Azért kihagyatni kérem.
A rendek többsége magáévá tette az indítvány és a §. kimaradt. A vele kapcsolatos 35. §-sal kapcsolatban a szintén kihagyást kívánó többséggel szemben Bükk Zsigmond arra hivatkozott, hogy a kihagyás nem akadályozza meg azt, hogy a valóságban mégis csak elő fognak fordulni ilyen esetek, a törvényhozásnak intézkedni kellene tehát felőlük. Kossuth válaszolt neki:
Én, tek. RR egyáltalában nem akarom azt állitni, hogy ezen viszonyok nem is ollyanok, a mellyek iránt a törvényhozásnak rendelkezni jó és czélszerü ne lenne; de Magyarországon véghetetlenül sok dolog van, miről intézkedni kellene; s én kételkedem, ha vajjon ez az országgyűlés elvégezheti-e mind azt; s minthogy nem végezheti, hogy épen ez iránt intézkedjünk először is, azt olly nagyon sürgetősnek nem látom. Elismerem, hogy még igen sok teendőnk van, hanem ne complicaljuk a dolgokat; megelégedhetünk most azzal, hogy ha a magyar földet a külföld ellen biztositjuk. Ám mint Borsod követének tetszik, csináljon ugy vele.
Kimaradt ez is, mint a következő, 36. §. is. Kisebb vita támadt a 37. §. körül, amely külföldieknek megengedte a szabad kikötők területén ingatlanok vásárlását. Egyesek ezt az intézkedést fölöslegesnek találták, mivel korábbi §-okból ez természetesen következik. Kossuth is elmondta véleményét:
Csak onnan van a zavar, hogy nem tudja magát az ember a szakaszok tekintetében tájékozni, minthogy ezeknek száma igen sokszor változott, s már most alig tudhatni, hogy miről van szó. Most a 13. §. – a mint látom – csekély vélekedésem szerint, nem teszen itt szükségtelenné valamelly intézkedést; mert a 13. §. a magyar tengermelléken leendő honositás módjáról és föltételeiről szól; itt pedig szó van a nem honositott külföldiekről; s azokra nézve nem kell azon szakaszokat kiterjeszteni, mert a szabad kikötők gyarapodása és felvirágzása kivánja, hogy a világon bárki jőjön oda, az szabadon vehessen magának házat, vagy telket, s szabadon üzhessen kereskedést, minden illy megszoritás nélkül. Ez a szabad kikötő értelme. Én e részben, nem voltam eléggé figyelmes, vajjon e szakaszoknak kell-e a magyar tengermellékre állani; de azon eszmét: miszerint a 26. 27. 28. és 30. §§. a tengerpartra ki nem terjesztetnek,* csakugyan szükséges a magyar tengermellékre kimondani.
A felsorolt §-ok tiltják, hogy a megtelepedett külföldi akár vétel, akár öröklés útján Magyarországon birtokhoz juthasson.
Andrássy nem kívánt a tengermellékre nézve ilyen kivételt tenni. Kossuth válaszolt neki:
Kérem, méltóztassék megengedni Zemplén megyének érdemes követe, igen sajátságosak a magyar tengermellék viszonyai. Igy például, ha Fiuméra nézve azt mondjuk, hogy ott valaki földbirtokot vásárol: ugy e szavaknak „földbirtokot venni” vagy épen nincs, vagy csak az az értelmök van, hogy egy gyönyörüséges villát vesz; ez ott a földbirtok, más nincs. Következéskép azt meglehetne engedni, hogy mindenki, a kinek tetszik, illy birtokot szerezhessen.
Végül Kossuth indítványára a §. végleges formája ez lett: A magyar tengermelléki szabad kikötők területeire a 26., 27., 28., 30. és 33. §-ok rendelete ki nem terjesztetik.*
A törvényjavaslatot – az országos ülés által módosított formájában – l. Iratok, 57. s köv. l.
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 152. s köv. l.
