47. Pest, 1847 október 18. Kossuth beszéde megválaszttatása estéjén az eredmény kihirdetésekor.*
47.
Pest, 1847 október 18.
Kossuth beszéde megválaszttatása estéjén az eredmény kihirdetésekor.*
Pest, 1847 október 18.
Kossuth beszéde megválaszttatása estéjén az eredmény kihirdetésekor.*
A kéziraton Kossuth későbbi feljegyzése: 1844-ki (!) követválasztó gyűlésen Pest megye követévé választásomkor.
Szabad hon szabad polgárának Isten nagyobb dicsőséget nem adhat, mint polgártársai bizalmát, melly őt az ország törvényszerű tanácsába szólítja, melly hivatva van a kezeibe tett nemzet felségi jogrészlettel őrködni a hon szabadsága, országos önállása, őrködni jogai, dicsősége, létele fölett; hivatva megőrizni a mi életre való, szent és becses van a multnak öröklött hagyományiban; hivatva megadni, mit a jelennek boldogsága kíván, hivatva megszerezni mit a jövendő biztosítása igényel, hogy e nemzet, melly ezred éven át a költő szavai szerint „megfogyva bár, de törve nem” megtartá e hazát, ön erejének kifejtése által tegye le egy új ezred év országos lételének talapját és legyen ön maga által szabad, szabadságában biztos, biztonságában erős, nagy, boldog s dicső!!
E fölséges munkábani részvétre szóllít fel engem is a t[ekintetes] RR megbecsülhetetlen bizalma. És a t[ekintetes] RR adák nekem e nagybecsű bizalmukat nem kegy vadászat következtében, hanem adák én nekem, szegény, igénytelen, egyszerű polgártársuknak, kit a t[ekintetes] RRk-hez sem ősökről öröklött családias kapocs, sem magán érdekeknek szolgálható kilátás, sem a megyének tett különös szolgálatok érdeme nem köt, ki a t[ekintetes] RRk-hez csak nehéz időkben tapasztalt pártfogó kegyességük emlékezete,* s nem ön szolgálataim által vagyok csatolva, adák én nekem bizodalmukat, kit Isten arra méltatott, hogy a hatalom gyűlölségének egyik kijelölt tárgya legyen; kinek illy magasztos megbízatásrai lehetlenítésére önkény és hatalom tíz év óta mindent elkövettenek a nyilt erőszaktól a sötét ármányig s gunyoló rágalomig; ki iránt tehát a nemzet sorsának illy fontos perczében bizalmat mutatni, talán egyre vagy másra a t[ekintetes] RR közül annyit tehet, mint a hatalom minden kegy mosolyát örökre eljátszani, s itt ott talán még bosszúságát is idézni fel.
Utalás arra a harcra, amelyet Pest megye 1837-ben a Törvényhatósági Tudósítások betiltása ellen, majd a bebörtönzött Kossuth érdekében indított és országos méretűvé fokozott.
Engedjék a t[ekintetes] RR törhetlen hűségem szent esküjét adnom mély örök hálám zálogaul. Nekem a gondviselés szűk tehetséget adott, szűket még azon kis körhöz képest is, melyet polgári kötelesség érzetem nem dicsekedhetem, de ha hogy a hazafiúi kötelesség önzéstelen, meleg érzete, s a komolly megfontolással választott politicai hit ágazataihoz törhetlen vas következetességgel ragaszkodás, mellyet – mint mások sokan is a [tekintetes] RR közül – kérkedés nélül valhatok sajátomnak, a t[ekintetes] RR szemében némi beccsel bir; ha volt életemben a közjóra igaz szívvel intézett ügyekezet; ha van az, hogy soha magán érdekemtől nem, hanem mindig polgári kötelességem érzetétől kértem tanácsot s ebből merítém cselekvésem mindenkori ösztönét; ha volt ebben némi kis resignatio, s volt vele összekötve némi szenvedés: én ma mindenért, a mi multamban lehet és mindenért mit az örök végzet szerint talán még tehetek vagy szenvedhetek, – a te[kinte]tes RR nagy becsű bizalmukban elvettem jutalmamat, annál nagyobb jutalmamat, minél fényesebb dicsőségnek tartom a t[ör]vényhozás pályáján oly férfiúnak, mint Szentkirályi Moricz, segédtársává magasítatni,* s minél fényesebb kitüntetésnek tartom, hogy olly férfiú, mint gr. Ráday Gedeon, ki az országnak és e nemes megyének, olly rég általános és magasztos érdemekkel örök tulajdonául kivívott köz bizodalmát bírja, születési fényes jogánál fogva egy másik köz magasztos kötelességeire vélvén magát ez idő szerint hivatva lenni,* engem nem tartott arra érdemtelennek, hogy e díszes megye követi székét, mellyet érdemeinél s a t[ekintetes] RR köz bizodalmánál fogva sajátjának tekinthete, csekély személyemnek átengedi; – minél fényesebb kitüntetésnek vallom a t[ekintetes] RR soraiban olly férfiaknak is bizalmára is méltattatni, kikre mint hazájának, szabadságának országos oszlopaira tekint hálás tisztelettel a magyar nemzet. Végre minél nagyobb dicsőségnek tartom általában olly választó közönség bizodalmára méltattatni, melly híven régi dicsőségéhez, lelke rendíthetlen függetlenségének ez alkalommal is ollyan jeleit adá, hogy ha mindenhol, minden hazai körökben az övéhez hasonló szív dobogna, édes hazánk boldog jövendője kétes nem volna.
Szentkirályi már az előző két országgyűlésen is képviselte Pest megyét az országgyűlésen.
Ráday Gedeont, a pestmegyei ellenzék vezérét a megye már 1839-ben beküldte az országgyűlésre, akkor azonban a kormány hosszú harcok után lemondásra kényszerítette, mivel egy 1837-ben, Lovassy Lászlóék ügyében elmondott beszéde miatt bírói eljárás alatt állott. 1843-ban szintén ő képviselte Szentkirályival Pest megyét s most is kézenfekvő lett volna követsége, azonban az ellenzék vezérkara – részben Kossuth Kedvéért is – úgy döntött, hogy Ráday inkább a felsőtáblán erősítse az ellenzéket.
Mert a t[ekintetes] RR kegyessége bizonyosan nem fogja balul magyarázni, ha tartózkodás nélkül, férfias nyiltsággal kimondom, mikint én kegyességüket nem személyemre magyarázom, tehát nem is azért becsülöm illyen nagyra, s nem azért érzem magamat annyi hálára kötelezettnek, mintha Pest vármegye ország gyűlési követevé választásom szívemben valami dicsvágynak hízelegne; mivel ha bár elismerem, hogy ez olly kitüntetés, mellyet ha valaki vágyai közé számít, nemes vágyat számít oda, – mellyet nincs oka vagy szégyenleni, vagy be nem vallani, föltéve hogy becsületes ember, ki csak azért akar követ lenni, miszerint hazájának használjon, – nem pedig – mint fájdalom hazánkban is sokan, kik azért vágytak a követségre, hogy polgártársaik bizalmának karjain emeljék fel hiú önzésök csészéjét ama tisztátalan forráshoz, honnan az áruba bocsátott meggyőződés díjául jutalmacskák csengedeznek, – ámbár mondom az, ki nem illy nemtelen czélból, hanem becsületes hazafiúi ösztönből vágyik a követségre, nincs miért e vágyat nemes önérzettel be nem vallhatná: én mindazáltal a RR-nek tiszta igazsággal tartozom, s azért fölemelt fővel a mindenható Istent híva bizonyságomul nyiltan kimondom, hogy én a dicsvágy indulatát egyáltalában nem ismerem; a követséget soha nem ambitionáltam, sőt ha szabad volna a sorstól szerencsét választanom, azt választanám osztály részemül, engedje, hogy édes hazámnak minél több jót tehessek, a nélkül hogy nevem avvagy csak említessék is, avvagy személyem ismertessék – én jót téve, de észrevételnül szeretnék elhervadni mint a pusztának virága. Nem személyes dicsvágyból tehát, hanem azért becsülöm nagyra a Te[kinte]tes RR kegyes bizodalmát, mivel egy részről meg levén győződve, hogy a természeténél fogva nem alkotmányos hajlamú Bécsi politicából forrásozott többség csinálási kormány tactica, mellyet három év óta sokszor nem a legválogatottabb eszközökkel nagyban üzetni tapasztalánk, nem hiában, hanem olly czélok végett üzetett, mellyek hazánk szabadságának, önállásának, s alkotmányosságának nem kedvezők; más részről arról is meg lévén győződve, hogy ezen politica ellenében, a magyar nemzet szabadsága, s biztos jövendője csak a magyar alkotmányos ellenzék elveinek diadala által érhető el; – ezen szent és tiszta meggyőződésem következtében lehetetlen a legbensőbb hazafiúi örömmel nem örvendeznek, hogy a Te[kinte]tes RR előbb nagy érdemű követtársamnak, majd ismét érdemtelen személyemnek elválasztásával, egy valóságos megtestesült politicai hitvallomást nyilvánítottak, az alkotmányos ellenzék mind azon elvei értelmében, mellyeknek férfiúi életünk derült és borult napjaiban, mind ketten hű harczosai valánk és leszünk mindig mind a síriglan.
Igen is te[kin]tetes RR, tisztelt követtársam és én azon férfiakhoz tartozunk, kiknek nyilvános életük, minden kormányi manifestatio ellenében, a melly nem nemzeti s nem alkotmányos, úgy áll a nemzet előtt, mint egy eleven tiltakozás; és azért az, hogy a Te[kinte]tes RR itt a népes és díszes középpont megyében épen most, épen a mostani körülmények között Szentkirályi Móriczot és engem választották követekül, engem, ki ellen, ha jól vagyok értesítve, egy bizonyos oldalról az volt a jelszó, hogy akár ki más a világon, csak Kossuth nem: ez tagadhatatlanul egy elhatározottan pronunciált politicai demonstratio, melly a Te[kinte]tes RR ismeretes jellemszilárdságuknál fogva annyit tesz, mintha megírták volna az ellenzék alkotmányos és liberalis elveinek Pest megyében az élet biztosító levelét, mellyet, hiszek Istenben, ama nagy nemzeti assecurationalis intézet – a népnek fejlődő közszelleme előbb utóbb elveink tökéletes győzelmével honorálni fog.
Azonban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy bármi keserű emlékezetek legyenek is a multból szívemben, én mint Pest vármegye követje, minden személyes gyűlölséget hon hagyok és nem viszek magammal más szeretetet, mint a hazának szeretetét, nem más gyűlölséget, mint mindannak gyűlölését, a mi e hazának rosz és ártalmas; s azért fényes kül mázakkal ugyan lelkem ítéletét elámítani nem hagyom, de akár kitől, akár honnan jöjjön e hazára valódi jó, az a Te[kinte]tes RR által előnkbe szabott irányban bennem önzéstelen hű pártolásra találand.
És most legyen még szabad annyit említenem, hogy ha a Te[kinte]tes RR bennem olly követet akarnak választani, ki minden akadályokkal, csábbal mint rettegtetéssel rendíthetlenül szembe szálljon: azt tenni fogom erre esküszöm; ha ollyat akartak választani, ki lelkének minden erejét, szíverének minden indulását, tehetségének és idejének minden részecskéjét a Te[kinte]tes RR hű szolgálatára szentelje fáradhatlanul, – ezt tenni fogom, erre esküszöm. Ha ollyat akartak választani, ki hazafiúi szent egyetértéssel nagy érdemű követ társam törekvéseinek hű segédje legyen, hű mint az árnyék a testhez, vagy a kardvas a vezérlő kard markolathoz – az leszek, erre im esküszöm; de ha volna valaki a Te[kinte]tes Rendek között, a ki azért ajándékozott meg bizalmával, mivel hogy csekély személyemhez némi siker előmozdításának várakozását kötötte, annak szabad legyen azt mondanom: hogy a siker áldása Istennél van, embernél a szándék, akarat és igyekezet.
Én a törvényhozási tér feladatát az agitationalis tér feladatától meg tudom különböztetni s a valódi sikerért örömmel adom életemet; de a mindenároni ál siker tévtanának párt híve nem vagyok, mert ez nem egyéb, mint ama görögnek kárhozatos hiúsága, ki meggyujtá Ephesus templomát, hogy hírre kapjon.* Én azt gondolom, hogy siker csak az, mi a nemzet önállásának biztosításával, szabadságának öregbítésével, alkotmányosságának kifejtésével, szellemi érdekeinek, anyagi jólétének tartós és állandó gyarapításával kapcsolatban van; s azért valamint illy siker elérésére minden tőlem tőlhetőt el fogok követni, úgy szabadság és jog árán a pillanatnak hízelgő, de a szabadság irányábani fejlődésnek nem kedvező sikerkét nem vagyok hajlandó megvásárolni; sem a nemzet alkotmányáért a Fajákok (Phäakok) rántásos balgaságát cserébe venni.*
Ephesos templomát i. e. 356-ban Herostrates gyujtotta fel.
A homerosi phaeakok vidám, könnyed életéhez hasonlítva az újkorban a bécsieket nevezték dunamenti phaeakoknak; Kossuth nyilván erre céloz.
És most nincs egyéb hátra, mint hogy a Te[kinte]tes RR kegyességét a legőszintébb hála érzetével meg köszönve, eljárásomra nem engedékeny, hanem szigorú, de igazságos bírálatukat kikérjem s tisztelt követ társamnak hű segéd jobbomat nyujtva, magamat a T[ekintetes] RR bölcs vezérletébe és kegyességébe alázatosan ajánljam és az igazság érdekében alázatos előterjesztésemet azon indítvánnyal rekesszem be, hogy elválasztatásom a jegyzőkönyvbe az igazsághoz híven akkint iktatassék, hogy a t[ekintetes] RR engem méltóztattak választani, miután a megye osztatlan bizodalmát bíró gr. Ráday Gedeon, ez ország gyűlésben hazafiúi közremunkálását azon téren határozta el magát a hazának felajánlani, mellyre születésénél fogva jogosítva van.*
T. i. a főrendi táblán.
Kossuth sk. fogalmazványa, O. Lt. Kossuth-Archiv 509. fasc. 246–47. l.
