48. Pest, 1847 október 18. A Pesti Hírlap tudósítása a pestmegyei követválasztásról
48.
Pest, 1847 október 18.
A Pesti Hírlap tudósítása a pestmegyei követválasztásról
Pest, 1847 október 18.
A Pesti Hírlap tudósítása a pestmegyei követválasztásról
Oct. 18-kán, hétfőn, tartatott Pestmegye követválasztása. Már az e napot megelőző délután, a rákosi országgyűlések ideje óta ritkán látott élénkség hullámzotta végig az utczákat s közhelyeket; a váczi és szolnoki vasúton, hajókon s kocsikon, minden oldalról sereglett nagyszámú választó nemesség, s vidám csoportokban, de jó rendben s minden kicsapongás nélkül gyűlt a tanyákra. Az ellenzék, vagyis Sz[entkirályi]–K[ossu]th* párt találkozási helye a szénpiac* volt, hol a vidéki nemesség szállongó rajait s az ellenzéki körből kiinduló középponti nemeseket s tisztesbeket a párt főnökei, gróf B[atthyány] L[ajos] és B[atthyány] K[ázmér], gróf R[áday] G[edeon] s T[eleki] D[omokos], báró P[odmaniczky] s többen a főnemesség közül ízletes kortes-ruhában, délczeg paripákon várták, s a több ezerre menő tömeget az országút* egész hosszában, a nagyhíd-utczán* s szervita-téren keresztül vezették a megye házához, jelöltjeik tiszteletére. Ha a szavazók száma, háromszínű nemzeti lobogóik alatt, mellyeken Szentkirályi és Kossuth nevei s „a haza javára” és hasonló felírások, úgyszinte az illető vidékek s helységek nevei: Vácz, Sz. Endre, Dabas, Kőrös, a tántoríthatlan Áporka* st. aranybetűkben tündököltek, és harsogó zenekaroktól kísértetve, már ezrekre ment, az utczákon tolongó s ezen párt iránt kitűnő rokonszenvet bizonyító nagy közönség épen elláthatlan s megszámlálhatlan volt; midőn a menet eleje már a vármegyeházon túl a hatvani utczáig* nyult, végre még a szervita-tért egészen ellepé. A megyeház erkélyén, díszes vendégek koszorújában, a jelöltek b. E[ötvös] J[ózsef]fel együtt jelentek meg, s roppant tapssal, éljenriadásokkal és zeneharsogással fogadtatván, lejöttek a lelkesült tömeg közé. Itt először is b. E[ötvös] J[ózsef] szólott a közönséghez, említve általában a követválasztás, különösen pedig ezen pesti követválasztás egész hazára nézve igen nagy fontosságát; szólott azután a választók nevében a jelöltekhez, a bizalomnak, szeretetnek s tiszteletnek szívhez szóló hangjain. A jelöltek egymás után felszólaltak, de a sok becsesnek, mi ajkaikról ömlött, nagy része hallatlanul hangzott el a végtelen sokaság morajában s a megmegzendülő éljenek és zenehangok harsogásai közt.* – Ezen fényes demonstráció kedvet és életet öntött a keblekbe, s e percztől fogva, látván a háromszínű tollakkal és téli zölddel ékesített sereg számát s lelkesülését, legkisebbet sem kételkedénk, hogy az eredmény akként fog alakulni, mint legközelebbi lapjaink megírák.*
A sajtó ekkor még kénytelen volt tartani magát ahhoz az urasításhoz, amelynek értelmében politikai természetű tudósításokban a szereplő személyek nevének csak a kezdőbetűjét volt szabad közölni.
A mai Kálvin-tér.
A mai Múzeum-körút és Somogyi Béla-út.
A mai Deák Ferenc-utca.
Az ellenzéki érzelmeiről híres Áporka nemesi falu, amelynek állásfoglalása döntő jelentőségű volt a pestmegyei választásokon, Ráday Gedeont követte.
A mai Kossuth Lajos-utca.
Kossuth ez alkalommal elmondott beszédét l. előbb, 46. szám alatt.
A Pesti Hírlap már az előző, október 19-i számában beszámolt röviden a választás eredményéről.
Pestmegyében ez alkalommal két párt fejlett ki; egyik tisztán homogén ellenzéki elemekből, azokból, kik Pestmegye jelen követválasztását, túl a provinciális szűkkeblűségen, országos érdekűnek, s pártuk ezúttali győzelmét az összes magyar ellenzék diadalának hitték; a másik többféle s igen különnemű tényezőkből olvadt össze, azokból t. i., kik magokat az ellenzékhez szeretik számítani, de K[ossuth] L[ajos] személyét nem szeretik, s hogy őt mellőzhessék, előbb P[atay] J[ózsef] táblabírót, s midőn határozottan kijelenté, hogy inkább a megyéből költözik el, hogy sem K[ossuth] L[ajos] ellenében fellépjen, B[alla] E[ndre] főjegyzőt tűzték ki, Sz[entkirályi] M[óricz] mellé másik követül; és azokból, kik egész erővel conservativek, de mivel ezen erő Pestmegyében igen kicsiny s jelentéstelen, azt legalább K[ossuth] L[ajos] leszorítására akarták felhasználni, s conservativ követek lehetetlenségét átlátván, a véleményök szerint kisebb roszat választották. Ezen párt egyik töredékének főnöke K[örmöczy] kanonok volt, s főfészke leginkább K[alocsa] városa. Előbb tetemes volt a K[ossuth] L[ajos]t ellenző párt, s különösen a megyei tisztviselőség kebelében nagy többséggel bírt, de mindinkább szaporodván azok száma, kiknek a kebel jobb sugallata nem engedé, hogy személyes tekinteteknek azon párt és elv győzelmét feláldozni segítsenek, mellyel a haza jövendője, nagysága s dicsősége, hitök szerint, elválaszthatlanul össze van olvadva, napról napra többen csatlakoztak a K[ossuth] L[ajos] nevét hordozó zászlókhoz. Ehhez járult B[alla] E[ndre] főjegyző férfias viselete, ki ismételve is kijelenté, hogy polgári kötelessége sértésének tartaná illy körülmények közt a követséget elvállalni.
Felvirradván 18-dikának hajnala, az ellenzéki (háromszínű tollas és télizöldes) köznemesség még napköltekor elfoglalá a megyeház nagy termét. Ugyanezen párt tölté meg a megyeház gránátos-utcza* felőli egyik udvarát s folyosóit. A (borzas tollú) másik párt, – vegyülve a fejér-tollas egész conservativekkel – a megyeház másik, újvilág-utcza* felőli udvarában várakozott. Egy pillanatra láthatná az elfogulatlan szem, hogy a Sz[entkirályi] M[óricz] és K[ossuth] L[ajos] párt legalább kétszer annyi szavazattal rendelkezik. A jó rend és béke, illy tömérdek emberseregben, csak egy percznyi komoly háborítást sem szenvedett. – Sz[entkirályi] M[óricz] mindkét párt, t. i. egész ellenzék s a vegyes pártnak a conservativ nevet magától eltaszító többsége által egyiránt ohajtatván követül, az elnöklő főispáni helyettes ő m[éltósá]ga által* illyenül szavazás nélkül kijelentetett; a másik követ felett pedig délelőtti 9 órától esti 6-ig tartó szavazás volt. B[alla] E[ndre] főjegyző ugyan, már előbb tett nyilatkozataihoz híven s következetesen, a gyűlésben is újra kijelenté, hogy a követséget elvállalni semmi esetre nem fogja, s hogy mindazoknak, kik reá szavaznak, szavazata elvész s megsemmisül; a másik párt azonban e nyilatkozat daczára is szavazni kívánt, s főispáni helyettes ő m[éltósá]ga, noha a többség kézzelfogható s egy pillanatra kivehető volt, – miután ebbe a többség vezérei is túlvitt méltányosságból beleegyeztek, a második követet szavazásra bocsátá. A kapuk bezárattak, a szavazatszedő választmány, Ny[áry] P[ál] alispán szigorú őrködő elnöklete alatt, elfoglalta a kapu alját, s a szavazás megkezdetett. Előbb a többségben levő örökzöldes párt, azután a borzas tollasok szavaztak, s az esti 6 óra után végződött szavazás eredménye: 2948 golyó K[ossuth] L[ajos] mellett, 1414 golyó K[ossuth] L[ajos] ellen, B[alla] E[ndre] mellett, s így K[ossuth] L[ajos] 1634 szónyi többséggel Pestmegye követe. – Az öröm hangos kitöréseinek, a házrengető éljenkiáltásoknak nem volt vége s hossza, midőn ezen eredmény kihirdettetett, s a megválasztott követek, követi esküjöket letevék. K[ossuth] L[ajos] nem tartá elégnek, a megye szabálya szerint, arra esküdni, hogy 6 évig kormányi hivatalt nem fog, ő a hat év helyett a minden jövendőre kiterjedő soha szóval élt. – Pestmegye szelleme pedig őrködni fog, hogy a kis összeütközés, mellynek alapja nem egyéb egy ki apprehensiónál, azon derék férfiakat egymástól el ne idegenítse, kik a szabadság s haladás zászlói alatt összevetett vállakkal szoktak Pestmegye teremében küzdeni; – a heterogén elemek, mellyek egy perczre összekeveredtek, el fognak egymástól válni, s mindegyik oda vonulni, hová természeti válrokonsága ragadja.* – Mi erősen reméljük, hogy bizonyos uraknak legkisebb okuk sincs örülni azon természetelleni összeházasodás miatt, melly egy perczre megtörtént, de a félreértésbőli kiábrándulás pillanatán túl nem tarthat; a szív és ész szava győzni fog, a kebel istene, ha perczig szendergett is, nem hagyja magát elaltatni.
A mai Semmelweiss-utca.
A mai Vármegyeház-utca.
Földváry Gábor.
E megjegyzések nyilván arra a körülményre utalnak, hogy az előző követválasztásoknál nem fordult elő, hogy Pest megyében akár az ellenzéki politikát, akár a küldendő követek személyét illetően komolyabb véleménykülönbségek merültek volna fel.
A Pesti Hírlap 1847 okt. 21.-i számából.
