f) Kossuth okt. 17-i levele Zichy Ferenc főlovászmesterhez: emlékezteti ígéretére és újból kéri, támogassa újság indítására irány…
f) Kossuth okt. 17-i levele Zichy Ferenc főlovászmesterhez: emlékezteti ígéretére és újból kéri, támogassa újság indítására irányuló szándékát.
Reviczky kancellár nem helyeselte Zichy főlovászmesternek azt a lépését, hogy támogatást ígért Kossuthnak országgyűlési újság engedélyezésére irányuló kéréséhez és további kártérítési igényeit sem utasította el. Neheztelését levélben is közölte Zichyvel, s azt is tudatta vele okt. 13-án, hogy Kossuth egyik kérése teljesítésére se számíthat. (M. Kanc. eln. titk. 1833: 149. sz.) Okt. 14-én pedig olyan felterjesztést tett a királyhoz, hogy bár Zichy olyan költségeket is megtérített Kossuthnak, amelyek túlléptek felhatalmazása határain, ezeket a császári Kamara fizesse mégis meg Zichynek, Kossuth további igényeit azonban egyszerűen válasz nélkül kell hagyni. (Uo. 1833: 1102. sz.) Ilyen előzmények után írta Kossuth okt. 17-én a főlovászmesternek az alábbi levelet:
Nagyméltóságú Gróf, Kegyelmes Uram!
Az alább kifejtendő körülmények reménlem mentségemre fognak szolgálni, hogy Excellentiádnak böcses idejét egy pár sor írásommal vesztegetni bátor vagyok.
Bölcsen méltóztatik Excellentiád emlékezni, hogy midőn az országgyűlési nyilvános történeteknek szorosan csak historiai előadására szorított levelezésem könnyítése tekintetéből használt, s a törvény által éppen nem tiltott lythographicus sajtónak használásától Excellentiád mint királyi biztos által eltiltattam, s magának a sajtónak is kiadására felszólíttattam, én jobbágyi hűséggel hódolván legkegyelmesebb Felséges Királyunk parancsolatjának, azt feleltem, hogy ámbár keblem megnyugtat, hogy törvénytelen dolgot nem cselekedtem, azonban nem arrogálom magamnak azon hatalmat, hogy a kormány kegyes parancsolatjai törvényes voltának bírálgatásába magános ember létemre beereszkedjem, tudván, hogy a törvényeknek fenntartásához szent ragaszkodással viseltető kegyelmes Királyunk által is megerősített törvényeink ama hatalmat nem békés magános polgárokra, hanem a törvényhozó hatalomra bízta, s azért oda tartván fel szükség esetében a törvényesség kérdését, én mint hűséges jobbágy a legfelsőbb kegyelmes parancsolat iránt hódoló engedelmességgel viseltetem, és annak végrehajtását legtávolabbról is gátolni szentségtörésnek tartanám, amint hogy engedelmességem tettleges jeléből diaetalis szállásom kulcsát Excellentiád asztalára le is tettem, bizonyossá tévén Excellentiádat, hogy a sajtó azon szobámban van.* Minő nehézségeket méltóztatott Excellentiád maga és a végrehajtásra felszólított főszolgabíró is e részben találni, azt ismételnem szükségtelen, minthogy Excellentiád mindezt bölcsen tudni méltóztatik. – Elég az, hogy én jobbágyi engedelmességemnek mindenkori újítása mellett, ezen dolognak kedvetlen következéseit megérinteni bátorkodván, más részrül Excellentiád azon bölcs észrevételét, hogy ámbár (amint Excellentiád önmaga is elösmerni méltóztatott) én azon sajtolóval vissza nem éltem, mindazáltal magamnak másoknál több szabadságot nem tulajdoníthatok, mások pedig az én példámat követvén, káros és általam is méltán kárhoztatható visszaéléseket gyakorolhatnának, én mondom, ezen bölcs észrevétel helyességét tartozó hódolattal elösmervén, miután Excellentiád által nagy kegyességgel felszólíttattam, hogy a dolognak jó móddal való elintézésén magam részéről is iparkodjam, én mély alázatossággal azt bátorkodám javaslatba hozni: hogy miután az egész nyilvánosságal folyó dietalis tanácskozások köztudomásra jutásának ezer meg ezer kútforrásait bedugni nem lehetne, és így az itteni történetek minden ellenőrség nélkül gyakran úgy szivárognának el az országban, ahogy elszivárogniok nem kellene, tanácsosabb lenne azt illő felügyelés alá venni, és Excellentiádat alázatosan kérni bátorkodám, méltóztassék nekem kieszközölni, hogy a dietalis tanácskozások historiai periodicus kiadására illő mérséklett dietalis bírálat alatt engedelmet nyerjek, s én ezen feltétel alatt laythographicus sajtómat azonnal önként és szabad akaratból magam is kiadom. Excellentiád kérésem méltányos voltát átlátván, nekem arra szavát adni kegyelmesen méltóztatott, utánna tévén, hogy hivatalos jelentésében ezt legfelsőbb helyen azonnal előterjeszteni méltóztatik. Amire is én Excellentiád szavát mindennél erősebb garantiának méltán tekintvén, ezen feltétel alatt a sajtót, minden a további officiositas lármáját kerülve magam önként kiadtam.
Vö. Zichy okt. 8-i jelentésével, 408. kk.
Másnap, midőn Excellentiád háladatos érzéssel lett kegyelemmel a sajtóm árát kifizetni méltóztatott, és én az e miatt eredett egyéb káromnak kegyelmes kipótolásáért is esedeztem, egyszersmind a már már akaratom ellen indítványba jönni kezdő dolog végső képpen való eloltására egy más módot is bátor valék előterjeszteni,* Excellentiád ismét magas kegyelemmel méltóztatott biztosítani, hogy az engedelem eránti javallat hivatalos jelentésébe foglalva már felment, új javallatomat pedig, valamint a kárpótlás iránti esedezést is azonnal felterjeszteni méltóztatik, mellynek következésében nem lehetvén előre tudni, mellyik fog inkább elfogadhatónak találtatni, én folyó hónap 13-ikáig várakozással legyek.
Erről a beszélgetéről Zichy abban az okt. 10-i újabb jelentésben számolt be a kancellárnak, amellyel Kossuth nyujtáját felterjesztette. Szerinte Kossuth ekkor az országgyűlésen valószínűleg felmerülő viták megelőzésére azt a megoldást ajánlotta, hogy ő családi okokra való hivatkozással elköszön előfizetőitől és hazatér Zemplénbe, ehhez azonban olyan kártalanítást kellene kapnia, amelyből továbbra is támogathatja szüleit. (Vö. OL, Kanc. eln. 1833: 1060. sz.)
Hódoltam Excellentiád parancsának, vártam; mi lett várakozásom következése, Excellentiád tudni méltóztatik.
Méltóztassék már most Excellentiád kegyelmesen megengedni, hogy azon alázatos tiszteletem nyilvános jeléül, mellyel Excellentiád iránt viseltetem, nyílt őszinteséggel felfedezzek némelly környülállásokat. Én olly kútfőkből értettem, mellyeket hiteleseknek ösmérni kéntelen vagyok, hogy egyrészről Ő Felsége magos kormányának utasítása oda nem terjedett, hogy Excellentiád nekem akár a diaetalis újság engedelmének megnyerése, akár kárpótlásom iránt kegyes ígéretet tenni méltóztassék, másrészről pedig Excellentiád is az azonnal megtett hivatalos jelentésében a kiadás általam tett s Excellentiád által kegyesen elfogadott feltételének megemlítését elmellőzni méltóztatott, s annak híre más úton jött felsőbb tudomásra, mellynek következésében még ma éjjel vagy holnap alkalmasint felvilágosítást rendelő újabb decretum fog Excellentiádnak kegyes kezeihez leérkezni.
Én kegyelmes Uram! mindezeket, ha így vannak e, nem vizsgálom; mennyiben igazak ezek, részint Excellentiád maga bölcsen tudni méltóztatik, részint a legközelebbi órák felvilágosíthatják, én részemről nehogy azon magos kegyelem eránt, mellyel Excellentiád erántam viseltetni méltóztatott, háládatlansággal vagy keblemhez nem férő alattomossággal vádoltathassam, alázatos tisztelettel kijelenteni bátor vagyok, hogy én Excellentiádnak magos szavát bírván, azt magános szónak sem én nem tekinthetem, sem az ország nem tekintheti, mert mint királyi biztossal vala szerencsém az egész értekezést folytatni, én tehát a dolog mostani helyzetében azon szóhoz mint alázatos tisztelettel fogadott garantiámhoz ragaszkodom, és ahhoz úgy a kormány, mint a diaeta és az egész ország előtt ragaszkodni is fogok, mély tisztelettel várom sikeres következését. Egyéb eránt, ha netalántán a fellyebb érintett körülmények a dolognak ezen az úton az egész ország előtt való sürgetését talán kedvetlennek és más elintézést jobban javasolnának, méltóztassék Excellentiád nekem módot nyújtani, hogy azt elmellőzhessem. Én Excellentiádnak bölcs kegyes akaratját amennyire csak helyzetem engedi, mindenekben örömmel és mély tisztelettel kész vagyok követni, csak méltányos utat méltóztassék kegyesen mutatni.
Ezen alázatos kinyilatkoztatásommal, úgy érzem, hogy becsületemnek és talán jövendőre szükségesnek ítélendő lépéseim illő felvilágosításának tartoztam, méltóztassék azt Excellentiád balra nem magyarázni, és tőlem magos kegyelmét továbbra is meg nem vonni, a ki változhatatlan mély tisztelettel vagyok Excellentiádnak
Pozsonyban octóber 17-én 1833,
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Ered. sk. aláírással: OL. Zichy–cs. zsélyi levéltára, Missilisek 1867/a. sz. Közreadta Lukcsics P., Magyar Könyvszemle, 1929. 190. kk. és – a M. Kanc. eln. 1833: 1060. sz. alatt levő egykorú másolat alapján – Viszota Gy., Bp. Szemle, 1927 (206.) 243. kk., mindkettő több hibával.
Kossuth Lajos
Ered. sk. aláírással: OL. Zichy–cs. zsélyi levéltára, Missilisek 1867/a. sz. Közreadta Lukcsics P., Magyar Könyvszemle, 1929. 190. kk. és – a M. Kanc. eln. 1833: 1060. sz. alatt levő egykorú másolat alapján – Viszota Gy., Bp. Szemle, 1927 (206.) 243. kk., mindkettő több hibával.
A kiemelt szavak az eredetiben pirossal alá vannak húzva; nyílván a főlovászmester emelte így ki Kossuth levelének politikailag kényes utalásait.
