d) 1833 szeptember 13 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri VII t. c. 3. §-a: az engedetlen jobbágy elleni eljárás módja.
d)
1833 szeptember 13
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VII t. c. 3. §-a: az engedetlen jobbágy elleni eljárás módja.
1833 szeptember 13
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VII t. c. 3. §-a: az engedetlen jobbágy elleni eljárás módja.
September 13-án 110-ik országos ülés a KK és RRnél.
Következett a 7-ik cz. 3-ik §-ussa, melly azt rendeli hogy a szerződés vagy törvény rendeleténél fogva kétséget nem szenvedhető, s folyvást gyakorlott urbéri tartozások eránt, engedetlen jobbágyai ellen a földes úr perre nem köteles, hanem őket világos tartozásaik teljesitésére földes uri hatóságánál fogva a helybeli előljáróknak jelenléttében, mindazáltal személyeik sértése nélkül szorithatja, – viszont oly óvás tétetvén: hogy ha valamelly jobbágy urbéri tartozmányaibol és haszon vételeiből, vagy más általa birt javaibol kivettetnék, azt a sz[olga]biró* a károk és kölcségek megtéritésén felül előbbeni használatába tegye visza, és a végrehajtottakrol jelentését a közgyülésnek adja be.*
Kimaradt; meghalgatván a földesuraságot, ha a panaszt valónak találandja. (Iratok, I. k. 305. l.)
Iratok, I. k. 304. s köv. l.
Ezen szakasz első részére nézve – VITÉZ s kik vele egyet értének a földes uri hatalomnak megkisebitését találták abban, hogy a helybeli előljárók béfolyásával szorithassa csak jobbágyait rendes folyó tartozásaiknak teljesitésére – más részről pedig azt hogy soha se nyulhasson a földes úr jobbágyának személyéhez, a viszonosság elvével, de a jobbágy helyzetével, s értéki állapotjával is ösze ütközésben lenni vélték, mert a földes úr ellen hatalom kar is rendeltetett, az ő személye pedig nem lenne biztoságban,* a jobbágy ellenben megrontatnék, ha minden kisebb vétség miatt is a következendő 6-ik §. szerint kétszeres kárpótlásra lenne kárhoztatva.
„Ha a szolgabirónak az ur ellent áll, kar hatalomnak kell ezt végre hajtani, ezen esetben, ha az ur ismét ellent állana, az ur személyéhez is nyulhat a biró és őtet olly állapotba helyheztetheti, hogy a törvényes foglalást ne ellenzhesse”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 301. l.)
Ellenben SOMSICH, NOVÁK s még néhányan a földes uri hatóság szoritó biróskodását semmi esetben sem akarták felhagyni, s azt kivánták hogy az engedetlen jobbágyok tisztviselő hatalmával, vagy legalább közbe jöttével szoritassanak tartozásaik teljesitésére. Eddig megvolt ugyan engedve hogy az engedetlen jobbágyot maga a földes úr is 3 napi munkával, vagy 12 bottal büntethette, de ha ez nem használt, a büntetést önkénye szerint eddig sem nevelhette, hanem biróhoz volt folyamodni kéntelen; ezen elvet tehát most kivétel nélkül szükség elfogadni már csak azért is, mivel az uriszék kérdésében elhatároztatott, hogy a földes úr ön ügyében biró nem lehet.
A többség ezen két inditvány között, s igy kerül[eti] szerkeztetésnél maradván a rendes urbéri tartozások practicai fekvése tekintetéből nem kivánta ugyan a földes urat arra kénszeriteni, hogy minden megtagadott robot miatt a szolgabiróhoz folyamodni kéntelnitessék; de más részről uri hatóságát, a helybeli előljárók jelenléte által kisebitetve nem látta, mert ezek nem itélő birák, hanem inkább tanúk képében jelennek meg, a jobbágy személyét pedig részint a 8-ik t. cz. elveinél, részint annál fogva is, mert utját akarta vágni azon lehető viszaélésnek: hogy az uraság hajduja hajánál fogva vonczolja robotra a jobbágyot, a felhevült indulat, s durva embertelenség kicsapongásaibol eredhető minden személyes sértés ellen biztositani kivánta, – s igy a kerületi szerkeztetést a mint áll, az első részre nézve elfogadta, csupán azt adván hozzá, hogy személyes sértés nélkül ugyan, de végrehajtás által is szorithassa tartozásainak teljesitésére jobbágyát a földes úr.*
Ua. IV. k. 313., 315. l.
A szakasz második részére nézve helyesnek itéltetvén, hogy az elrendelt visza helyheztetést (minthogy az urbariom forog kérdésben) csak az urbéri tartozmányokra, és haszonvételekre lehet érteni, ezen szavak: „vagy más általa birt javaibol” kitöröltettek. – Utóbb a többség által azon elv is elfogadtatván hogy a sz[olga]biró önkényesen nem itélhet, sőt tettének felső hatóság által is meg kell visgáltatni, ebből bár ugyan némellyek ismételve emlékeztették a RRket hogy itt viszahelyeztetésről, statarialis biróskodásrol van szó, a többség azt következtette, hogy végrehajtás után bocsájtani a tettet visgálat alá, késő és sérelmes lehetne, elfogadtatott tehát hogy végrehajtás előtt tartozik a sz[olga] biró jelentést tenni, csak az volt már a kérdés: hogy hová? gyülésre e? minthogy ezen viszahelyhezés inkáb politicus elégtétel, mint törvényes biróskodás – vagy törvényszékre? mert itélni kell a tárgyban, itélet pedig a gyülés vizsgálata alá nem tartozhatik. – Ezen kérdés felett BORCSICZKYt, ki a törvényszékre voxolt, követ társa elidálta. A többség a törvényszéket fogadta el, s a szerkeztetést ezen módositáshoz alkalmaztatta.*
A paragrafus így megváltoztatott utolsó mondatát a Jegyzőkönyv (IV. k. 321. l.) csak latinul közli: Decisum nihilominus suum omnem in casum ante executionem sedi comitatus iudiciariae fine revisionis relaturus”.
