c) 1833 szeptember 12 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri VII. t. c. 1. és 2. §-a: az úriszék.
c)
1833 szeptember 12
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VII. t. c. 1. és 2. §-a: az úriszék.
1833 szeptember 12
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VII. t. c. 1. és 2. §-a: az úriszék.
September 12-én 109-ik országos ülés a KK és RRnél. Következett a VII. törvény czikkely: a Földes uri törvényhatóságrol, és az urbéri perről.
Mielőtt ez tanácskozásba vétetnék, SOMSICH meg újitá a kerületi ülésben is tett, s akkoron terjedékenyen közlött inditványát,* melly szerint a községi előljáróknak, a határbeli, úgy a tüz, s egyéb károk eltávoztatásával, s a vagyon bátorságának megőrzésével öszekötött politialis ügyeletre hatalmat és hatóságot kiván engedtetni, egyszersmind egy külön szakaszban a VI-ik t. czikelyhez még azt is ragasztatni: hogy a községi birák s előkelők* a földes urat nem tárgyazta perekben békebirák lehessenek. – A PERSONALIS ezen inditvány első ágát részint a polgári büntető törvénykönyvre, részint a publico politicumra, a békebiróság kérdését pedig egyenest a juridicumra tartozandónak itéli annyival inkább hogy ott van is felőle rendelés. – Répás, Prónay, Deák, Bezerédy, Géczy, Eötvös (Bereg), Dókus részint egészen, részint különösen a békebiróságra nézve pártolák, – az Előlülő ellenvetésének oszlatása tekintetéből azt is megemlitvén hogy itt csak az elvet szükség kijelenteni, a dolog részletes elrendeltetése maga idejére maradhatván. Különösen
Országgyűlési Tudósítások, I. k. 388., 409. l.
a biró az előljárókkal egyetemben (Jegyzőkönyv, IV. k. 270. l.)
BEZERÉDY, miután megmutogatá: hogy azon elv, mintha egy operatumban nem lehetne oly intézeteket tenni, melly más munkálatnak köréhez is tartozik, tetleg sem áll: mert már vannak ily intézetek téve, de theoretice sem állitható, különösen némely intézeteket vagy sehol sem tenni, vagy csak mentül többféle érdekekre terjedő, annál félszegebben tenni lehetne?* Az inditvány elveit pedig, a népnek moralis és politikai emelése, és a polgári társaság jótékonyságában teljesebb részvételre vezetése, a közhatalomnak egyes községekben legbiztosb létesitése, s Európának (mellytől hazánk már oly sok intézetet fogadott el) példája által bizonyitgatván; különösebben figyelmezteti a RRket hogy az úr s jobbágy közti patriarchalis öszeköttetés már egy idő óta inkább tágul, bomlik és veszti erejét. E jelen diaetán is történtek oly végzések, mellyek az idő kivánatinak ugyan megfelelnek, de a patriarchalis kapcsolatot erősitni nem fogják. – Innen nagy hijány ered, mellyet ki kell pótolni jó előre, mert helyesb meg óvni a jövendőt, mint akkor intézkedni, midőn már a bajoknak orvoslása forog fen. Ezen hijány pótolására csak két mód van, a helységi előljáróság elrendelése, vagy a centralisatio, és bureaucratia rendszere. Nem gondolná hogy a RR ezen utobbit lennének hajlandóbbak választani, mint az elsőt, melly helyesb, olcsóbb, biztosabb, és systemánkkal is egyezőbb.
„és nem is mehetnének által azon principium szerint az operátumokon és annál inkább fenakadnának vagy annál félszegebb végzéseket tennének minél többféle érdekekre terjedő törvényről volna a szó”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 22. l.)
Erre a PERSONALIS megjegyzi hogy ha a földes uri patriarchalis kapcsolat megszüntetése fekszik az inditványnak alatta, úgy azt teljeséggel nem pártolhatja. – Ugy PÉCHY is, látván a Tolnai követ beszédjéből mi légyen a javallat iránya, azt egy átaljában el nem fogadhatja. – BEZERÉDY sajnálja hogy balúl értetett. Ő a patriarchalis kapcsolatot nem meg szüntetni, sőt inkáb feltartatni kivánja, a minek majd az uriszék kérdésében jelét is fogja adni. De nem reményli hogy akár ő neki, akár az egész országgyülésének elegendő ereje legyen azon patriarchalis kapcsolatot az idő forgásának, a külső belső körül állások hatalmának ellenére fel tartani, kivált ha megfontolja hogy Europa történetei a legrégibb időkben is befolyásal voltak hazánkra. Ezért kiván ő előzőleg óvó intézeteket tenni, mellyek készitő, biztositó erővel birjanak, s ilyennek tartja a Somogyi inditványt.
Végre miután SOMSICH inditványát ujra védelmezné, s legaláb az elvnek megállapitását kérné, a jegyző könyvre lett utasitás mellett az egész javallat el mellőztetett,* s a VII. t. cz. 1-ő §-ussa tanácskozás alá vétetett.
Ua. IV. k. 275. l.
Ennek kerületi szerkeztetése az uri széket csak a jobbágyoknak egymásközti, vagy idegennek a jobbágy ellen inditandó pereire nézve hagyta meg biróságul.* Az országos küldötség javallata ellenben, minden urbarialis perekre, s úr és jobbágy közti kérdésekre nézve is feltartotta az úri szék törvényhatóságát.*
Iratok, I. k. 303. l.
Modificationes, 13. l.
A PERSONALIS az úriszékek teljes hatóságának feltartását pártolta. Támoagatásul fel hozván: hogy az igazság ki szolgáltatásában a gyorsaság és a kölcség kimélés is fő tekintetet érdemelnek. Eddig a földes úr tartozott maga kölcségén uri széket tartani, s ott ingyen igazságot szolgáltatni. Megszüntetvén az uri szék, a perlekedésnek minden kölcségei a jobbágyra háramlanának. Ha van hijány az uri székek szerkezetében, annak kipótolását a törvényszékek el rendelése kérdésében maga részéről is igyekezni fog előmozditani, a mi megtörténvén, meg szünik azon félelem is hogy az úr maga ügyében önkényt s részrehajlást gyakorolhat, mert törvényhez értő biráknak szükség jelen lenni, s minden per birtokon belől a törvényszékre vitetik, a mi magában is elegendő biztoságot nyujt az uri széknek lehető hibás itélete ellen. Eként biztositatván a jobbágyra nézve az igazságnak kiszolgáltatása, más részről a földes úr és jobbágy közti kapcsolatot szükség fel tartani, mert ennek meg szakitásábol veszedelmes következések eredhetnének. Fel szóllitja tehát a RRket, ne forgassák fel a 8 százados alkotmányunkkal egy idős institutiót.
Az úri széknek általános eltörlésére voxoltak Szathmár,* Nógrád, Temes, Csanád, Somogy vármegyék. – VAS és BORSOD v[ár]megyék nem csak az úr és jobbágy, hanem az idegen és jobbágy közötti perekre nézve is megszüntetni s csak egyedül a jobbágyok közötti perekre fentartatni kivánták, – BIHAR pedig a kerületi szerkeztetést pártolta oly módositással, hogy első biróság a község tanácsa legyen. – Egyébiránt elmellőzvén más apróbb modositási javallatokat, mellyek részint a kerületi, részint az országos szerkeztetésre nézve történtek, az uri székek megtartására voxoltak: Horváth Ország, Pest, Bereg, Marmaros, Fejér, Árva, Nyitra, Zolyom, Gömör, Trenchin, Abauj, Szerém, Verőcze, Thúrócz, Torna, Bács, Arad, Esztergom, Tolna vármegyék.
Kölcsey felszólalása a Jegyzőkönyv (IV. k. 275. l.) szerint nem volt ennyire határozott. Küldői nevében kívánta ugyanis „az uriszékek biráskodását nemcsak a földes ur és jobbágya, de a földes urnak tulajdon jobbágya és idegen között fent forgó peres esetekre nézve is egy általlyában el törülni, mivel tapasztalat szerint a földesúr annyira pártját fogja saját emberének, hogy az idegen nem juthat hozzá a maga igazához”. E szerint a jobbágyok egymás közti pereiben az úriszék ítélt volna.
A többség, melly a kerületi szerkeztetést pártolá, azon meggyőződésen felül hogy a mit egyszer a köz vélemény eltörlendőnek itélt, annak veszni kell, különbféle árnyékoltatokban azon nem csak a természet törvényében, s az igazság szolgáltatás idejében gyökerezett, a Hármas Könyv 1-ő részének ROHONCZY által idézett 22-ik czimjében nyilván kifejezett elvből indult ki, hogy senki azon egy perben rész és biró nem lehet.* – Különösen
A Jegyzőkönyv (IV. k. 277. l.) szerint Rohonczy a Hármaskönyvnek nem idézett címét említette amely különben is másról szól, hanem a III. 25.-t. amellyel „a jobbágyság dolgaiban való biróság egyedül és tellyesen a földes urnak engedtetett”. A nemo in propria causa iudex jogi axiomára Árva megye második követe utalt.
NOVÁK, az Előlülőnek azon állitására hogy az uri székek hazánk alkotmányával egykorúak, azt jegyzé meg: hogy miután az 1548: 42-ik czik 2-ik §-ussa világosan ezt mondja: V[ice] Comites et Judlium ac Jurati nobiles postposita illa trina citatione quae in aliis litibus fieri solet, ad primam citationem super hujusmodi quaerimonia inter Colonum et dominum suum judicium et justitiam faciant, kétséget nem szenved hogy törvényeink a földes úr és jobbágy között fenforgó ügyeket nem az uri szék, hanem a vármegye által rendelték el itéltetni, és hogy ennél fogva az uri szék e részben sem alkotmányunkkal nem egy idős, sem törvényesen fen tartott institutiónak nem tekintethetik. Egyébiránt az minden esetre tagadhatlan hogy az urbéri viszonyokbol az uri székeken folyó perekben a földes ur szintoly itélettől függő fél, mint a jobbágy következésképen saját ügyben biróskodik. És miután ezen pereknek instructiója is kirekesztőleg az uradalmi ügyésztől szokott fügni, valóban csak vak szerencsének tulajdonithatni, ha ily helyzetben néhol a jobbágyra nézve igazságos itélet is hozattatik, mert hogy valaki saját hasznát az igazság szeretetének alája birja rendelni, arra nagyobb ön megtagadás, és nemesebb resignatio kivántatik, mint mellyet az emberi gyarlóságra tekintve, a földes uraknál is közönségesnek mondani lehetne. Nincs tehát az igazság kiszolgáltatására nézve semmi kezesség, sőt ha igy marad: azon aranymondás is: „Justitia regnorum fundamentum”* csak a falakat fogja ékesiteni. És ha megengedhetné is hogy e jelen ország gyülése némelly urbéri concessiókat adott a jobbágynak, azon esetre, ha hogy a földes úr az úrbéri perekben, ön ügyében tovább is biráskodhatik, mind azokat csak oly segedelemnek nézheti, mint midőn egy húsz ölnyi mélységre vizbe esett emberen segitni kivánván, hogy meg ne fuljon, tiz ölnyire húzzuk fel.
Ferenc király jelmondata; a bécsi Burg külső kapujának felirata.
Egyébiránt azon ellenvetésre hogy az uri székek sebesen kiszolgáltatják az igazságot, PALÓCZY Kövesd, és Keresztes esetét hozza fel, hol 1797-től 1832-ig nem lehetett a felforgó kérdések elhatározását kieszközleni, s végre fiscalis actióval kellett a Coronalis uri széket fenyegetni.* – Az idő és kölcség kiméllésétől vett ellenvetésre FEKETE azt feleli hogy az úri székek sem idő, sem kölcség kiméllést nem eszközölnek, sőt időt vesztegetnek, mert csak ugyan fel kell minden pernek a törvényszékre menni. – CLAUZÁL pedig azt feleli, hogy még nem bizonyos, kik fogják, és minő erányban a házi pénztár kölcségeit viselni, s igy az sem, ha szaporodik e a jobbágy adózási terhe, midőn perei a törvényszékre utasitatnak.* A patriarchalis kapcsolatra nézve továbbá FEKETE megjegyzi hogy ennek bizodalmon kell épülni, már pedig az uri szék nem hogy erősitené, sőt gyökerestől kiirt minden bizodalmat, mert bár legigazságosban itéltetett is el a jobbágy ügye, soha sem fog ő erről meggyőződni, tudván hogy földes ura ön ügyében biráskodik. És az innen eredő bizodalmatlanságot, a mint BALOGH és mások megemliték, sem a törvényes bizonyság, sem a Fiscus, kinek egyéb iránt rendeltetése lenne hogy Tribunus plebis legyen, sem a többi birák jelentése nem enyhiti, mert a két elsőt a nemesek választják, s az uri széken mind a kettő az urtol kap diurnumot, valamint a többi birák is, kiket szintén vagy tetszése szerint hiv meg a földes úr, vagy ha gyülésen neveztetnének is, azok neveztetnének, a kiket kivánna.*
Az uralkodó mint Mezőkeresztes földesura 1797. okt. 4-i elhatározásával elrendelte, hogy a helység kötelezettségeit ne az urbárium, hanem olyan örökös szerződés szabja meg, amelyet a szomszédos Mezőkövesd contractusának mintájára szerkesztenek meg. Bár a király többször megismételte rendelkezését, Borsod megye és a helytartótanács pedig szorgalmazta annak végrehajtását, az úriszéken az ügy 1832-ig elhúzódott. Ekkor végre a királyi tábla az elkeseredésükben „rendetlenkedésekre is fakadott” mezőkeresztesiek perét vizsgálat alá vette. (Jegyzőkönyv, IV. k. 288. l.)
Klauzál azt az ellenvetést cáfolja, hogy a törvényszék bírái fizetésüket a megyei házipénztárból kapván, az úrbéri perek odautalásával megnövekedett költségek a jobbágyság terheit növelnék. Mégha a közigazgatási rendszeres munkálat megtárgyalása – mondja – nem is hozna változást és továbbra is a jobbágyok fizetnék a tisztviselőket, akkor is „bizonyosan örömestebb fogná minden egyes jobbágy azon egynehány garast esztendőnként fizetni”, amivel a bírák számának szaporítása jár, mint sem hogy ezentul is az legyen birája, ki nékie a panaszra gyakran méltó okot adott”. (Ua. IV. k. 487. l.)
Az úriszék működését bíráló felszólalások sokkal élesebbek, mint Kossuth közléséből gondolni lehetne. (V. ö. Jegyzőkönyv, IV. k. 277., 281., 283., 289. s köv. 295. l.)
A többség tehát e részben a kerületi szerkeztetest elfogadván: Az 1-ő §-us, melly az urbéri panaszok nyombani visgálatárol, s lehető barátságos elintézéséről szóll, – úgy a 2-ik §-us is, melly ennek nem sikerülése esetében azt rendeli; hogy ügyészi pártfogás mellett – ha t. i. a panaszló jobbágy ezzel élni kiván, (mert azzal élni nem kéntelen,) minden késleltető kifogások félrevetésével, a fennforgó egyenetlenség, a megye törvényszéke által itéltessék el.* *
Iratok, I. k. 304. l. – Az 1. §. szövegét Kossuth különösen összevonva közti. (Jegyzőkönyv, IV. k. 299. l.)
Kimaradt: köz felkiáltással elfogadtatván, megállapitatott.
