b) 1833 szeptember 11 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri VI. t. c. 9. §-a: a jobbágy végrendelkezési joga.
b)
1833 szeptember 11
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VI. t. c. 9. §-a: a jobbágy végrendelkezési joga.
1833 szeptember 11
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri VI. t. c. 9. §-a: a jobbágy végrendelkezési joga.
September 11-én 108. ülés a KK és Rendeknél.
Következett a 9-ik §, melly a 3-ik rész 30-ik czimjének rendeletét úgy változtatta: hogy a jobbágyok ezentúl a földes urra nézve minden akár ősi, akár szerzett vagyonaikrol – a jobbágy telek haszonvétele sem vétetvén ki – teljes végrendelkezési szabadsággal birjanak. Fel maradván világos magva szakadás, és végrendelet nem létében a földes úrnak örökösödési jusa.*
Iratok, I. k. 303. l.
Az országos szerkeztetés minden változtatás nélkül hagyta meg a 3: 30. czimjét,* melly csak az ingó vagyonokrol, ugy az ingatlan szerzeménynek csupán feléről, az ősi ingatlanrol pedig épen nem engedvén rendelkezési szabadságot a jobbágyoknak.
Proiectum. 34. l. 8. §.
NICZKY (Vas) figyelvén egy részről a jobbágy természeti jusaira, más részről a földes uri kapcsolat fentartására, s azon tekintetre hogy a mit a jobbágy örökösödésbe kapott, annak eredetileg a földes uri ingyen adomány teszi alapját, – sem az országos, sem a kerületi végzést el nem fogadja, hanem úgy kivánja a 3. rész 30-ik czimjét modositani, hogy a jobbágy szerzeményes ingatlan vagyonának ezentúl nem csak feléről, hanem egészéről is rendelkezhessen.
SZLUCHA ellenben az országos szerkeztetést ajánlá elfogadtatni, igazságosnak látván hogy mivel a jobbágy vagyonának szerzésére a földes úr által adott telki állomány szolgáltatott módot, annak egy része, magvaszakadás esetében az urra visza menjen. – Melly nézetet LA MOTTE azon tekintetből pártolá, hogy azon lánczot, melly a fejdelemtől, a nemesi renden keresztül a jobbágyokig megyen, megszakitani nem akarja. – DÓKUS pedig azon szempontból: hogy az ekép kapott telket a földes úr úgy sem tarthatja meg, hanem jobbágyot kéntelen reá szállitani.*
Az 1723: 18. tc. értelmében.
Azok közül, kik a kerületi szerkeztetésre voxoltak
PALÓCZY beszédének veleje ezekből állott: A földes uri viszonyok legkisebbé sem teszik szükségessé, hogy a jobbágyok ősi, és szerzeményes javai közt a földes urra nézve különbség tétessék. Már az annyira oltalmazott 3: 30-ik czimjének azon szavai is hogy: rusticus praeter mercedem laboris nihil habet, azt teszik: hogy a jobbágynak ingatlan ősisége nem is lehet, s a mit bir is, az nem jószág, hanem csak pénzt ábrázoló birtok szin. És mi jusa is lehet a földes úrnak mint nem vérnek a jobbágy ingó ősi javaiban ősiséget keresni? hiszen a nemeseknél is csak az adományos javakat van a királyi fiscusnak magszakadás esetében jusa elfoglalni, – minden egyéb bár ősi javakrol az utósó deficiens is bátran tehet végintézetet, mivel azokhoz a kir. fiscusnak, mint szinte nem vérnek semmi jusa sincs. – De a 30: 3-ae és vele testvér 62: 1715.* már többé meg sem állhatnak, mert 1-ör a most emlitett két törvényben különbözőleg előforduló colonus és rusticus szónak értelme, bár azt a szokás, vagy is inkáb viszaélés nagyon kiszélesltette is,* mai napig sem világos. Nem is élünk már a régi Ritter világban, midőn urat a jobbágy háborúba kisérte, együt türtek és szenvedtek, hon pedig urának házi eszközei közé tartozott, s a mi keveset szerzett is, azt ura földjén, s földjéből szerzette. Most a nemtelennek elei, a tudomány, szép mestetség, müvészség, kereskedés pályáján tetemes vagyont kereshettek, mi juson követelhet az ily nemtelen végintézetének elrontásával mindezekben örökösödést a földes úr? 2. Verbőczynek mint Synchronus irónak a hármas könyv szerkeztetésekor fris emlékeztében vóltak Székely Dózsának, s az alatta fel lázadott pórnépnek rettenetes kegyetlenkedései, ezekért dictálták az akkori dieták büntetésül a többi közt azt is hogy a parasztok javaikról teljes szabadsággal végintézetet ne tehessenek. Székely Dózsán s fellázadt parasztjain Zápolya és Báthory csak hamar véres elégtételt vettenek, s nagy kérdés, valjon ama czinkosok által elkövetett ember mészárlás, vagy a Temesvári elégtétel volt e irtóztatób. De ha bár az akkori ember ilyen gonoszsága rettenetes büntetést érdemlett is, az csak ugyan örökké tartó nem maradhat, mert maga az örök bölcsességü Isten is azt mondja tiz parancsolatinak egyikében: Megboszúlom az atyák gonoszságát a fiakban harmad, és negyed iziglen, – Verbőczy idejétől pedig már talán 16 generatio is kiholt. 3. A körülállások azóta tetemesen megváltoztanak. A magyar nemzet dicsőségére eltöröltetett az örökös jobbágyság, a szabad költözködés pedig megengedtetett, most végre a RR jóságos bölcsesége az urbéri telkek haszonvételének szabados eladását is megengedte. Elenyésztek ezek által ama régi törvények alapjai, és el kell magoknak is enyészniök. Annyival is inkább 4-er, mivel a szorgalmat gátolják s a pallérozódás elővitelét is akadályozzák. Minő leverő gondolat azt előre tudni: hogy véres verejtéke szerzeményéről csak félrészben, ősi javairol pedig éppen nem tehet végrendelkezést a nemtelen, s minő káros a statusnak is, hogy p. o. azon 10.000 ftokat, mellyek atyjának szorgalmábol örökségben maradtak a gyermektelen nem nemesre, s ő azokat hasznos köz intézetekre hagyta, úgy hogy századokig hatólag a statust és pallérozódást jótékonyan boldogithatták, egy fiatal, s csak örömöket vadászó földes ur örökösödési jusánál fogva magához csikarván, gyakran egy éjjeli bálnak a következő nap hajnalán elgőzölgő rövid gyönyörüségére elfecsérelje, vagy a Pharao asztalnál két három kártyán el tékozolja! – Kivánja tehát a nemteleneknek is megengedtetni, hogy mind ősi, mind szerzeményes ingatlan és ingó javaikrol végrendelést tehessenek, fel maradván ab intestato a földes úrnak örökösödési jusa.
A tc. szerint a nemes a jobbágynak az ingóságait nemcsak magszakadás esetén és végrendelet hiányában, hanem hűtlenség vagy felségsértés esetében is örökli.
„Ki terjesztette azon szavak értelmét mind azokra a nem nemesekre nézve, kik valamelly földes ur földjén lakoznak és halnak meg.” (Jegyzőkönyv, IV. k. 250. l.)
SZABÓ: A földes uri örökösödésről rendelkező 3. rész 30-ik czimjét oly frigy szekrényének, mellyet megérinteni szabad nem lenne, egyátallában nem tartja, sőt úgy véli hogy azt a kormányzás minden ágazatjainak mostani visgálásánál, s rendbe hozásánál, az ide tartozó törvény s igazság elveinek próba kövére vonni kelletik. – Innen indulván, azon törvénynek szabályát sem a természet törvényeivel, mellynek Verbőczy is előljáró 3-ik czimje alatt isteni eredetet, s örök állandóságot tulajdonit,* sem Verbőczynek más helyen az örökösödésről felállitott elvével megegyezőnek nem találja. Nem az elsővel, mert az kinek kinek tulajdonárol szabad rendelkezést enged: nem a másodikkal, mert az 1-ő rész 10-ik czimje a királyi fiscus örökösödése tekintetéből a szabad rendelkezést csak a donationalis javakra szoritja meg,* – a 3-ik rész 30-ik czimje pedig ezen szoritást a jobbágyra nézve átallában teszi, a nélkül hogy a jobbágy elrendelendő jószágát a földes úr ajándékábol nyerte volna. Nem is állhat ellen hogy eddig a jobbágy telkek adományoztatni mondattak, mert a szőlők, irtások házak s a földes uri funduson fekvő egyébb ingatlanságok conferáltatni csak ugyan nem mondattak, és még is ezekre is kiterjeszkedik a 30: 3. Ezentúl pedig az usufructuatio szabad adásának megengedése után, hogy fog a sessiókra is, a collatiónak fényes czimje illeni? Azonban hogy ezen nevezet eddig is a jobbágyok változásánál a legnagyobb méltatlansággal használtatott, senki sem fog kételkedni, ki a jobbágyi telkeknek minden köz, úri és helybeli terheit pontossan számba veendi, s a haszon bérlésekkel ösze veti: igy* bizonyára tapasztalni fogja, hogy a midőn a reménylhető árendát sokszorozva is fellül múló teherrel kéntelen telkét a jobbágy által venni, akkor ugyan néki nem sok ajándék tétetik, s valamint ő gunyolás nélkül Donatariusnak nem mondathatik, ugy az általadást sem lehet méltán collationak, hanem tsak translationak nevezni; következőleg ha a haszonbérlő utánn örökösödést követelni nem lehet, azt a még inkább terhelt jobbágy utánn anyira terjeszteni éppen képtelenség. – De min is kap az Ur a Jobbágyi Telkek örökösödésében? a funduson nem, mert ennek tulajdona előbb is az övé volt, és a sessiot ismét másnak általadni kéntelen: azon épületeken sem, mellyeket ne talán maga tsináltatott, mivel ha előbb nem tartották érdemesnek a Jobbágyok, hogy magok épittsenek, ezen épületeket az uj Jobbágynak is ingyen kell által adni; és ezekrül bizonyossan mint nem tulajdonárol az előbbi Jobbágy sem disponálhatott: hanem a Jobágy által készitett épületeken és annak egyébb javittásain kap a Földes Ur, mellyeket az uj Jobbágynak jó áron által adhat. Már pedig ezeket tsak ugyan Uri ajándékoknak tekénteni nem lehet. – Világos ütközést foglal továbbá a szóbéli 3: 30. tsak anyibul is magában, hogy noha Törvényeink szerint ingatlan jószágnak tsak az erős, és örökös Jussal birt nemesi Javak, millyeket a Jobbágyok nem is birhatnak, tartatnának; azon Czim még is a Jobbágyi Javakat ingo és ingatlanokra, bátor homályos kifejezéssel, osztja fel. – Ide járul hogy ezen Törvény az ősi és szerzemény Javaknak egyedül a Familia tagjait illető megkülönözését illetlenül használván, ez által is tsak az tünik ki, hogy az emlegetett szabály semmi Törvény és Igazság elvén nem épül: hanem egyedül a hajdani rabszolgaságnak még Verbőczy idejében divatkozott maradványát fogta fel: illő tehát, hogy a midőn most a Jobbágyokat tökélletes Haza Polgárjaivá tenni kivánnyuk, ezeknek régi állások utolsó motskát is eltörüllyük, egyszersmimd pedig a kérdéses rendelkezést egész államányunkkal helyes öszvehangzásba hozzuk. – Mi ellen az sem álhat, hogy ezt tsak a Királyi Fiscus successiojának megszorittásával eggyütt lehet eszközleni; mert a kettő között öszve köttetés nints, és a Királyi Fiscus éppen mostani successiojának principiuma, ugymint az ajándéknak megkivánása, az a mi már amazt eleget korlátolja. Azonban majd midőn annak helyén a Királyi Fiscus successiojának kérdése előkerülend, elválik még: vallyon azt ugyan azon tekéntet, ugymint a Collatioknak jótékonysága, melly az 1715: 26. Törvény Czikkelyt is életre hozta,* és a melly a Jobbágyi Telkekre az előbbiek szerint nem alkalmaztatható, engedi e az 1222-ki 4-ik Czikkely* állapottyára vissza helyheztetni? Az minden esetre bizonyos, hogy mentül kevesebbé szorittatik itten őszve a Földes Uri alaptalan örökösödés, annál kevesebb reménység marad fenn a Királyi Fiscus már alaposabb örökösödésének ottani öszveszorittására. – Mindezeknél tehát, a kerületi szerkeztetést pártolja.
Prologus 3. tit.: ius naturale … incepit ab exordio naturalis creaturae … a solo Deo institutum, firmum et impermutabile manens”.
A Hármaskönyv említett címének nincs ily megszorító célzata. Általánosságban mondja, hogy a birtokadományozás (collatio) teljes hatalma a fejedelemre szállván át, ő az örökösök nélkül elhalt mágnások és nemesek utóda s így birtokaik is reá szállanak vissza.
Innen a beszéd végéig külön lapról, amely Szabó teljes beszédét tartalmazza, valószinűleg Szabó saját fogalmazványa; a beszéd eddigi részét Kossuth enyhén átfogalmazta.
A tc. továbbra is érvényben lévőnek mondja a fiscus örökösödési jogát mindazok birtokaira nézve, akik örökösök nélkül halnak el.
Az aranybullának ez a pontja a királyi serviensek rendelkezései jogát szabályozza: Ha nincs fia, a birtok negyede leányáé, a többi felől szabadon intézkedhet; ha nem végrendelkezett, a rokonság az örökös; ha nincs rokona, a birtok a királyé.
BERNÁTH: Nem tagadja hogy a végrendelés eltiltásában, és korlátozásában benne van a 14-ik században gyökeret vert undok feudalismus mocska. De nézzük hogy lehet azt kiirtani. Egész Európában két nemzet tartotta meg azt: Anglia, s édes hazánk, miért? mert ezen két hazában hajdan oly aristoctratia alkottatott, melly gúnyolta az idő viharjait, s ezzel ösze volt kötve a feudalismus is. Lássuk azonban, mit tett Anglia. A tulajdont nem akarván sérteni, meg hozta a reform billt, és szavazati just adott a népnek.* Mi, ha csak gorombán nem csalódik a szónok, sajátsági jó voltakat engedünk. Nincs ember, ki jobban irtódzék ezen szenytől, mint a szónok, de meg valja hogy ezzel nagy összeköttetésben látja azt, mit határoznak a RR a nemesek felől. Ha hogy az utósó deficiens nemes szabadon tehet végintézetet, tehessen a jobbágy is, különben ha együtt nem vétetik fel a két kérdés, itt csak a szerzeményről lehet végrendelkezési szabadságot engedni, a telek usufructuatióját pedig nyilván kivenni szükség. – MARCZIBÁNYI szintén nem akar a jobbágynak több just adni, mint a nemesnek van. – PRÓNAY ellenben midőn egy osztály jólétéről van szó, ezen gyámokkal élni soha sem kiván, s valamint itt igazságosnak látja megengedni a jobbágyoknak hogy szabadon tehessenek végintézetet, úgy hasonlót fog tenni a nemesekre nézve is, ha majd ezen kérdés elő kerül. Nem is gondolja hogy a földes úr ezen engedélyel valamit veszitene: mert vagy viseltetik szives hajlandósággal ura iránt a deficiens jobbágy, vagy nem. Ha igen, ezentúl is örökösevé teheti, ha pedig nem, szoritsuk bár intézkedési hatalmát, még is ki játszhatja.*
Angliában az 1832-i Reform Bill széles néprétegeknek adott szavazati jogot és bevezette a modern értelemben vett népképviseleti kormányzatot.
„Vagyonját adóssággal terhelvén, a minek még a törvényes zár sem vethet gátot, mert ez többniyre akkor rendelődik, midőn a vagyon már ki van meritve.” (Jegyzőkönyv, IV. k. 252. l.)
VAY azonban ált nem látja hogy bizhatná magát a földes úr jobbágya jószivüségére. Nagyon kételkedik, valjon a fen álló jobbágyi kapcsolat mellett a legkegyesebb úr is számolhatna s örökösödésre. Egyébiránt is el lévén az 1-ső t. czikelyben rendelve hogy magvaszakadás esetében a jobbágy telkét el nem adhatja, megengedni hogy eltestálhassa, követeltség nem lenne. S ha feltartották a RR az 1-ő r. 40-ik czimjét* szükséges kép fel kell tartani az attol elválaszthatlan 3: 30-ik czimjét is. BALOGH ellenben meg van győződve hogy ha Verbőczy élne, maga is a 3-ik rész 30-ik czimjének eltörlésére voxolna; mert áltlátná hogy 1514 és 1833 közt végetlen nagy a különbség, tudná azt is hogy a törvényhozónak legfőbb kötelessége intézeteit a jelenkor szükségeihez alkalmazni, s hogy a constitutonalis lét legfőbb tökélessége a körülmény szerinti kifejlődésben áll.
Hármaskönyv, I. 40. V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 140 l., 12. jegyzet.
Bizontalan lévén a dolog kimenetele, egyik rész tanácsosbnak látta keveset mint mindent veszteni, a másik rész hasznosabbnak valamit mint semmit nyerni, s igy mind két részről némellyek a Vas vármegyei inditványhoz állván, – az határozásá lőn, – s a szerkeztetés nem kevés vitatása után a javallott módositás szavainak, ekép módositatott: „a 3. rész 30-ik czimjének rendelete oda terjesztetvén ki hogy a jobbágyok ezentúl a földes urra nézve, minden akár ingó akár ingatlan szerzett vagyonaikrol teljes végrendelkezési szabadsággal birjanak.* Sokan világosabnak kivánták a szerkeztetést, nehogy a 30: 3-ae által az ősi ingókrol is engedett szabadság megszoritatni láthassék. – Ezen aggodalom eloszlatására azonban a kiterjesztetvén, és igy nem megszoritatván szó elengedőnek itéltetett.
Jegyzőkönyv, IV. k. 268. l.
