c) 1833 szeptember 2 Országos ülés. Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 9. §-a: az urbarialis vadászat. [II.] A 10. §: A jobbágytelke…
c)
1833 szeptember 2
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 9. §-a: az urbarialis vadászat. [II.] A 10. §: A jobbágytelken lakó mesteremberek; művészek robotváltsága.
1833 szeptember 2
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 9. §-a: az urbarialis vadászat. [II.] A 10. §: A jobbágytelken lakó mesteremberek; művészek robotváltsága.
September 1-ő napján Vasárnapi szünet. September 2-án 100-dik ülés.
[I.] Az országos küldötség szerkeztetése szerint következék a IV-ik t cz. 9-ik §-usa, melly az urbarialis 3 napi vadászat kötelessége teljesitésének módjárol rendelkezik.* – A kerületek általánosan eltörülvén ezen szolgálatot, a §-t egyszerűn kihagyták volt.
Proiectum, 31. l. V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 332. s köv. l.
Sz. HORVÁTH: Figyelmeztetvén a ragadozó állatok által okozott károkra, s a magistratualis vadászatok* czéliránytalanságára, nem is tartván igazságosnak, hogy egy két jobbágy panaszára, a kártékony vadak kiirtása végett a földes ur öt, hat száz napiszámját ingyen tartozzék fel áldozni, az országos szerkeztetést pártolá.
Ezeket a megyei hatóságok rendelték el, a felszólaló szerint azonban nem olyan sikeresek, mint a földesuri vadászatok. (Jegyzőkönyv, IV. k. 33. l.)
BÖTHY: Szintén szükségesnek tartá, hogy a ragadozó vadakat pusztitó intézetek feltartassanak. Német országban ha egy farkas kárt tesz; üldözésére nem csak egy két falu, de az egész ország feltámad, sőt tartományrol tartományra kergetik, mig kézre keritik. Elösmeri hogy kiáltó viszaélések gyakoroltattak az urbarialis vadászatok ürügye alatt, s a kártékony vadak irtása helyett szalonka üzésre kergették a népet be számitás nélkül napokig. Kivánja ezen viszaéléseket meg szüntetni, de az intézetet magát fentartani, úgy hogy mulatságra forditani semmi esetben se lehessen.
DÓKUS: Szintén szükségesnek találja a kártékony vadak kiirtása felőli intézkedést, miután a 3-ik t. cz. 6-ik §-ban a vadászat egyedül az uri kirekesztő jusok közé számitatott s a jobbágyok attol eltiltattak.* Az urbarialis vadászatot magokra a jobbágyokra nézve is könyebnek itéli, mint a magistratualist, mivel amott legalább garantiája van, hogy 3 napnál többre nem szoritathatik.
Iratok, I. k. 282. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 296. l.
GR. ANDRÁSSY pedig azon szempontból is a szerkeztetésre voxol, mivel szabadságában állván a földes úrnak a félhatárt betiltani;* ebben még jobban fognak majd a vadak tenyészni, pedig a magistratualis vadászat szabadságát oda is kiterjeszteni meó nem engedi.
Mivel „a vadászatot a földes ur tilalmazhatja, által nem látható, hogy hogy lehessen a vármegyének a földes urat el mellőzni és hogy, hogy vadászhat a tisztviselő a földes ur engedelme nékül a tilosokban”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 37. l.)
Ellenben BEZERÉDY mind a mellett hogy a Zalai követ, Tolna V[árme]gyének helyzetét példába hozta fel, az urbarialis vadászat meg tartásának szüksége végett, jelenti: hogy Tolna Rendei azt eltörölni akarják, s úgy vélekednek, hogy a kinek tetszik mulatságbol vadat tartani, tessék is azt megőrizni, s ha kárt tesz, megtériteni. A §. kihagyását tehát annyival inkább kivánja, mivel a kártékony vadak kiirtására az urbarialis vadászat nem czélirányos mód, s az egész tárgy politialis, és nem urbarialis rendszabások körébe tartozik. – DUBRAVICZKY a törvény czélja szentségének elösmerése mellett eleven szinekkel festi, mind azon visza éléseket, mellyek szerint az urbarialis vadászat mulatság és haszonkeresés alakját öltötte magára, mind pedig azon embertelenséget mint kergettettek a jobbágyok legrútabb időben, térdig érő hóban, vizben vadak üzésére. – FRIEBEISZ embertelenségnek tartja vad keresésre embereket forditani, holott a természet rendelt arra alkalmatos állatokat, nagyobb erő is kivántatik a kártékony vadak kiirtására, mint a mennyit egyes földes úr adhat. – MARCZIBÁNYI pedig kérdi, hogy ha valósággal az a czélja van ezen törvényjavallatnak hogy a ragadozó vadak kiirtassanak, honnan lehet azt előre meghatározni hogy három nap kell ezeknek kiirtására? Az itt vitatott elvekből tehát az következnék, hogy akár mikor lehessen a jobbágyot vadászatra kergetni a mit kétség kivül senki sem akar elhatározni, – végre pedig mi sikere van az egyes földes úr urbarialis vadászatjának? mind ösze közönségesen az, hogy a harmadik határba kergetik a vadat. Más sikeres közhatóságú intézeteket szükség tehát a maga helyén tenni. – NAGY PÁL: Azon törvénynek, mellynél fogva egy földes úrnak sem szabad fél határánál többet betilalmazni,* egyik czélját, s inditó okát abban találja: hogy a kisebb birtokú nemesek, (minden nemesnek fegyver, s a haza oltalma lévén rendeltetése) szabad vadászat közben fegyver gyakorlásra módot nyerjenek, miután már most a paraszt is részt vesz a haza védelmében, neki is meg kellene engedni, sőt parancsolni a fegyver hordozást, s gyakorlást, minthogy azonban erről törvény hozva nincs, s csak puskát sem szabad tartani, merrő ellenkezés van a §-ban, midőn azt rendeli: hogy puskát, port, ónt kell adni annak, a ki vele bánni nem tud. Már pedig ha mint vadászt nem használhatja, mint kopót használni nem akarja, s miután azt mondották sokan hogy a paraszt oly kárt tesz az erdőben, hogy be sem kellene ereszteni, ha más egyéb végett kitiltatott, kopó szolgálat végett be vinni nem akarja.
Az 1802: 24. tc. állapította meg (2. és 3. §.), hogy a földesúr birtoka felét tilalmas területnek jelölheti ki s ott csak ő vadászhat.
GR. LA MOTTE: Egy kis számolást hozott fel, hogy mi sok kölcségébe fog a házi pénztárnak kerülni, ha a törvényhatóságok fognak vadásztatni.* – SISKOVICS más calculust vetett ellene, t. i. alkalmasint van legalább egy millio ember, a ki urbarialis vadászattal tartoznék, a mi 3 napjával 3 millio napszámot teszen, s ennek becse gazdagon megfizeti a domestica hijányát.
„Számos kis vármegyék vannak, a hol 100 határokba is kell vadászni, ha tehát minden határra 20 puskás, minden puskásra 9 töltés, (mert azt akkor a földes ur nem adja) és három napszámos számittatik, világos, hogy a vármegye és igy az adózó nép a puskásokon kivül terheltetik 6 ezer napszámmal és 18 ezer töltés költségével.” (Jegyzőkönyv, IV. k. 36. s köv. l.)
Végre csak ugyan 22 megyei vox ellenzése mellett a § kihagyatott, s az urbarialis vadászat eltöröltetett.
[II.] Olvastatott a 9-ik §, mellynél fogva az ollyatén mesteremberek, kik egyedül mesterségökből élnek, s telki tartozmányal nem birnak, valamint a kalmárok és kereskedők is kézi munka kötelességeiket a megyék által a hely, s idők környülállásihoz képest meghatározandó pénzbeli mennyiséggel megválthatják.*
Iratok, I. k. 294. l.
Az országos szerkeztetés nem a megyékre, hanem egyeségre, s ennek nem sikerültével urbarialis perre utasitotta az elhatározást.*
Modificationes, 11. l.
VÁGHY az „egyedül” szó kihagyását hozta inditványba, mivel alig van hazánkban urbarialis funduson lakó mester ember, a ki hacsak egy kis kertecskét, vagy szőllőt is nem mivelne. Azon szónak kihagyása azonban mind a két részre károsnak itéltetett, mert a kik csak néha mesteremberek, máskülönben pedig Zsidónak is elmennek napszámba dolgozni, vagy kik télen mesteremberek, p. o. takácsok, nyáron pedig földmivelők, ezeket kénszeriteni hogy magokat taxáltatásnak vessék alája, vagy az urat kénszeriteni, hogy váltsággal elégedjék meg; – egyiránt káros.
MARCZIBÁNYI: A redactiónak azon szavai után: „teli tartozmányal nem birnak” hozá tétetni kivánta: „de zsellér telkeken laknak” – különben attol tart hogy a curialis funduson lakók is ezen urbarialis intézkedés alá tartozandóknak fognak magyaráztatni. – Ez azonban magában érthetőnek,* s a jelentett aggodalom feleslegesnek itéltetett.
A kifejezés, kiknek telki tartozmányok nincsen, „mutatja, hogy urbéri ház helyeiknek bizonyossan kell lenni mellyhez külömben ezen telki tartozmányok lennének tartozandók”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 40. s köv. l.)
A Bánsági 3 megyék mind a kerületi, mind az országos szerkeztetésnél kedvezőbbnek vélvén a megyéikben jelenleg divatozó szokást, melly szerint a gyalog napnak megváltása 10 xrban, az igás napé pedig 20 xrban el van határozva, e részben is kivételi törvényt kivántak. – El nem fogadtatott.
FEKETE jelentvén: hogy némelly helyütt a robot illetőségen felül még a mesterség vagy kereskedés üzéstől is bizonyos taxa kivántatik, – sőt azon taxák itélet által is megállapitattak – ezt világos törvény által megszüntetni kivánta. A 11-ik §-ban következendő rendelet, mellynél fogva az itt világosan kitett szolgálatokon, és adózásokon felül minden más lehető sarczoltatás tilalmaztatik,* ezen aggodalom megszüntetésére is elegendőnek találtatott.
Iratok, I. k. 294. l.
A váltság bér meghatározását Somogy, Baranya, Tolna, Nógrád, Verőcze Vármegyék egyedül szabad alkura kivánták bizni, tartván attol hogy a törvényhatóságok önkényes különböztetésel határoznák meg, azon elvnek pedig baráti nem lévén hogy a fizetés meg határozása, a fizetőnek kizárásával urbarialis perre, s igy azokra bizassék, kik azon fizetést szedik.
Kik ellenben a kerületi szerkeztetéshez ragaszkodtak, azon czáfolást hozták fel, hogy a szabad alkura bizás egy már megállapitott elvet dönt el t. i. hogy a zsellér, bár legyen az akárki is, 18 napnál többet dolgozni nem tartozik, de az egyeség sikertelensége esetében nem lévén senki a ki határozhatna, a robot természetbeni kiszolgáltatása kerülne visza; a mesterembert pedig édesgetni kell inkább mint el rettenteni, azonban ha a hajdu pálczája alatt robotra hajtják, ösze szedi poggyászát, s falun soha sem lesz becsületes mesterember. Végre pedig ha már önkénynek kell lenni, nagyobb bizodalmat lehet a törvény hatóságokba, mint az urbarialis perbe helyeztetni, kivált mivel még az sem bizonyos, mi fog az uriszékkel történni.
Végre kik az országos szerkeztetésre voxoltak, az előbbi két véleménynek azt veték ellene, hogy valakinek csak kell lenni, a ki határozást tegyen, midőn az egyeség nem sikerül, a törvényhatáságok egyébiránt is körülmény szerintén esztendőnként fognak tenni a limitatiót,* urbarialis per által ellenben, a jővendőnek előre el nem láthatott körülményeihez képest, gyakran szerfelett terhes, vagy szerfelett csekély lehetne a váltságnak örökre megállapitott bére. A törvényhatóságok elhatározása nem egyéb, mint limitatio, a mi minden szorgalomnak gyilkosa, s azért remélhető hogy a kereskedési munkában minden czéhek, és limitatiók el fognak törültetni. De egyébiránt is vagy kirekesztené ezen limitatió az egységet vagy nem, ha igen, úgy határt szabna a földes úr kegyességének, ha nem, akkor haszontalan. Végtére minden önkény között legkevésbé félelmes az, mellyet a feleknek kihalgatásával, biró gyakorol, s a kik attol tartanak hogy a földes ur ön magának birája lehetne, feleletül szolgáljon azon kérdés hogy kikből áll a vármegye?* Egyébiránt is nem itt kell a mesterségek virágzásának rugó erét keresni, hanem ott, hogy a kézmives személye a földes urak bitangolásai ellen biztosságban legyen.
Határoznák meg a robot váltságdíját.
„Inkább a limitatio vezérel az önkényre, mert a vármegye gyülése csupa földes urakból áll.” Balogh János szavai. (Jegyzőkönyv, IV. k. 46. l.)
A többség ezen utolsó véleményt fogadta el, s igy az országos szerkeztetés vált végzésé.
LONOVICS inditványba hozza: hogy a müvészek, a szép mesterségek gyakorlói ezen §. kedvezésébe szintén béfoglaltassanak. – MAJTHÉNYI Bars ellenzé: nem akar a müvészeknek több szabadságot adni, mint a jobbágy telken lakó nemeseknek van, pedig robottozni ezek is tartoznak,* – mesteremberek sorsa könnyitést érdemel, mert ők a nép első szükségei fedezésére szolgáló dolgokkal foglalatoskodnak, a müvészek ellenben fényüzési czikelyeket készitenek a gazdagok számára, kiknek könnyités nem kell. Egyébiránt is jeles képiró, vagy faragó, nem fog jobbágy telken megtelepedni. – PÁZMÁNDY az inditványt pártolá, nem is csak falukrol kell itt gondolkozni, hanem 10, 15.000 lakosú mező városokrol is, és nem csak azért adunk kedvezést a mesterembereknek, mivel a népnek reájok szüksége van, hanem azon tekintetnél fogva is, melly a mesterséget megilleti, már pedig több méltánylatra érdemeszteni a mesterséget, mint a müvészetet, s tudományt, melyeknek virágzása a nemzeti becsülettel is kapcsolatban van, lealacsonyitás nélkül lehetetlen. – Ezen elveknek bővebb kifejtése után, ámbár MAJTHÉNYI még az ellen hogy a jutalmat oly magas szempontbol tekinti hogy azt egyes embernek kezébe adni nem akarja, s a tudományt, és szépmüvészséget nem egyes emberek rovására, hanem a status által kivánja jutalmazni, – GR. ANDRÁSSYnak s másoknak észrevételére; hogy az inditványba hozott intézet nem jutalom, hanem arra forditott törvényhozói gondoskodás, hogy a jobbágyi viszony következésében, a földes ur egyen a müvészeknek oly akadályt,kat, mellyek szép és hasznos fogla tegyen latosságaik teljesitésében gátolhatnák, – a LONOVICS inditványa el fogadtatott.* – El nem fogadtatott GR. ANDRÁSSYnak inditványa, ki ezen könyitést a honoratiorokra is kiterjeszteni kivánta.
A Jegyzőkönyv (IV. k. 49. l.) burkoltan mondja: „akkor, midőn a nemesi rend valamely jó tétetményből ki záratik, a mint a rendek bölcsessége aztat el rendelni jónak itélte...”
A törvényjavaslat szövegébe felvétetett tehát: az ollyatén müvészek és mester emberek, kik egyedül müvészségek vagy mesterségek gyakorlásából élnek stb. valamint az illyen kalmárok és kereskedők is. (Jegyzőkönyv, IV. k. 55. l.)
A honoratior szó értelmének némi fejtegetése után, miután az országos öszeirás tárgyában ideiglenes sinór mérték gyanánt kiadott nádori utasitás mellet is,* ezen szónak értelme, úgy a vele járó kötelességek, és kiváltságok is törvény által megszabva nem lennének,* ellenben a honoratiorok köpönyegével takaródzó emberek minden valódi érdem, vagy kiméllést érdemlő foglalatosság nélkül, úgy az adózó népnek, mint az egész Statusnak nagy kárával itt ott még a nemesi szabadságot is haladó kiváltságokat bitorolnak, és semmi törvény alatt nem élő amphibiumok gyanánt, majd ide majd amoda bujnak, az adó alól ki vonják magokat, mivel honoratiorok, a nemesi terhek alól, mivel nemtelenek, s igy minden adó, minden közteher viselése nélkül élvén, a status javait here mód emésztik, de már annyira meg is szaporodtak, hogy országunkban fel s alá koborolván, ha hogy a vámosok a pesti vásárt járó jól neki öltözött gavallérokat megszóllitani mernék, az általok fizetendő vámbol minden hidakat fel lehetne épiteni.* – A lakosok ezen osztályának (mellyben egyébiránt sok tiszteletet érdemlő hasznos hazafiak foglaltatni elösmértettek) sorsuk felőli intézkedés máshová tartozandónak itéltetett* – s a szerkeztetés a fentebbiek szerint módositatván,
Az 1826-i utasítás nem tesz említést a honoratiorokról és nem sorolja. fel őtet az adót nem fizetők között. (Az 1825/7-i országgyűlés Írásai, 784. l.) Mentességük a városokra vonatkozó következő ponton alapulhat: „In civitatibus fundi secus civiles, sed quoquo demum pacto a contributione exempti conscribendi sunt, in deductione tamen beneficiorum et maleficiorum tam rationes factae exemptionis, quam et summarum pro exemptione nefors solutarum quantitas aut illarum substitutum circumstantialiter deducetur per hoc tamen pro hic et nunc exemptionibus talibus non praeiudicabitur”. (786. l.)
Pálóczy szerint az utasítás olyan homályos volt e pontban, „hogy majd minden törvényhatóság kérdést tett a felséges nádornál: kiket kell a honoratiorok alatt érteni?” (Jegyzőkönyv, IV. k. 54. l.)
Nagy Pál szavai. (Ua. IV. k. 53. l.)
Az adóügyi bizottság munkálatának tárgyalására. – Deák szerint „a földes uraságoknak és a jobbágyoknak hasznos honoratiorok u. m. orvosok, seborvosok, földmérők, s hasonlók igen is bé foglaltathatnak a ki vételbe, de koránt sem minden honoratiorok, mert minden kaputos emberre kivételt tenni nem lehet”. Vághy, Sopron város követe „sok százezerre tette” a honoratior név alatt élők számát. A personalis is elismerte, hogy nincs még meghatározva, „kiket lehet honoratioroknak tartani. Egyik diplomáján, másik tudománnyán, harmadik viseltt tisztjén alapitja ezen nevezetet”. (Ua. III. k. 51. l.)
CSÁSZÁRnak pedig a Bánát ki vétele iránt nyitott inditványa, azon oknál fogva, mivel a szokásban lévő kiváltsággal, a kereskedőktől bizonyos osztályozat szerint szedni szokott taxáltatás volt egyben köttetve, – ámbár ezt a Temesi követ feltartani nem akarta; ujabban is félre vettetvén, a következő 10-ik §, melly a község földeitől járó adózásokra nézve az előbbi szokás feltartását rendeli – minden változtatás nélkül helybe hagyatott.*
Iratok, I. k. 294. l.
*
September 7-éig a történteket meg irtuk.* – 8-án vasárnap szünet. – 9-én, – 10-én – és 11-én a VI-ik t. cz.-nek a helységek belső igazgatását tárgyazta hátra volt szakaszai mindenekben a ker[ületi] szerkeztetés szerint jóváhagyattak azon egy változtatással, hogy a helységek jegyzői vétségökhez képest, vagy ha a szükség úgy kivánná mind két esetben a megyei tisztviselő hozá járultával, a földes úr által a kiszegődött idő előtt is (s igy nem egyedül törvényes biróság itélete által, mint a kerületek rendelék) szolgálatjaiktol megfosztathatnak. – A jobbágy árvák dolgát tárgyazta 6-ik §-us annyiban változott, hogy veszteség eseteben a földes ur csak akkor fog kárpotlással tartozni, ha az illető manipulans személyeknél elegendő érték nem találtatik. – A jobbágyok végrendelkezési szabadságát tárgyazta 9-ik §. pedig úgy változtatott, hogy ezentul bár ősi, bár szerzeményes ingó javaikon felül, még minden bár ingatlan, de szerzeményes és nem ősi javaikrol is fognak rendelkezhetni. – Septemb. 12-én az uri székek iránt a kerületi szerkeztetés jóváhagyatott.*
V. ö. 123. l.
Olv. részletesebben a 78. és 79. számban.
