b) 1833 augusztus 31 Országos ülés. Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 5. pontja: a rest jobbágy büntetése. [II.] A 7. és 8. §…
b)
1833 augusztus 31
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 5. pontja: a rest jobbágy büntetése. [II.] A 7. és 8. §: A hosszú fuvar és a favágás.
1833 augusztus 31
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 5. pontja: a rest jobbágy büntetése. [II.] A 7. és 8. §: A hosszú fuvar és a favágás.
Augustus 31-én XCIX-ik ülés.
[I.] Olvastatott a következő pont, mellynek tartalma e következendő; „Az úr dolgára állitott marhákat siettetés végett több fele osztani, vagy a jobbágyot általános* és oly uri munkára kénszeriteni, mellyel a jobbágy földes uri jóváhagyás vagy legalább elnézés mellett esztendei illetősége fejében adós maradott; – tilalmaztatik. Ha ellenben a jobbágynak tartozása nyakasságbol, vagy restségből kivált sürgető munka idején könnyen nagy kárt okozhatólag származnék, az ily jobbágy költségére az úr kettőztetve meg tétetheti az elmulasztott uri munkát, többszöri ismétlés esetében pedig az elmozditás helye fenn marad”.*
„általjános” aversionalis (átalányban végzett).
Iratok, I. k. 293. l.
SZLUCHA inditványba teszi: hogy ha nem tulajdon vétke, hanem szerencsétlenség által jött oly karba a jobbágy hogy uri munkáját le nem dolgozhatja, szabad legyen más esztendőn az elmulasztást kipótolnia, s a duplum büntetésnek csak makacság, vagy restség esetében legyen helye. – Ezt NAGY PÁL támogatja, mivel nincs oly törvényes kötelesség, mellynek törvényes mentsége ne lenne. – CSAPÓ megnyugszik a szerkeztetésben, mert csak nyakasság, és restség esetére van szoritva a duplum büntetése. – SZENTPÁLY ezt mindég igazságtalannak vélvén, elegendőnek itéli ha a jobbágy kölcségére munkást fogad a földes úr.
SISKOVICS az általános munkára való kénszerités eltörlését igazságosnak véli ugyan, de szabad alku utján s mind a két fél megegyezésével, a jobbágy könnyebsége tekintetéből is megengedtetni kivánja,* – ezt SOMSICH is pártolja, mivel általa a robotnak két rosz oldala szüntetik meg t. i. az idő vesztés, és rosz munka. – B. SZTOJKA pedig különösen megyéjebeli helyzeténél fogva Marmarosban a robottot máskép nem is teljesithetőnek jelenti. – Ezen vélemény az által nyugtattaték: hogy a szerkeztetés a szabad alkut nem, s csak a kénszeritést zárja ki, mire ugyan K. HORVÁTH azt jegyezte meg, hogy azon viszonyban, mellyben a földes úr jobbágya iránt áll, a desiderare szó igen egyre megy az, exigere szóval.*
Előnyös a jobbágyra, „mert azon kivül, hogy a hajtogatás alkalmatlanságától ment, az illyen általlyános munkát akkor teszi meg, midőn részéről is leg alkalmatossabbnak itéli, tudja p. o. hogy a jövő hétre fuvart kaphat, hogy az alá el mehessen, a reá szabott munkát még ezen a héten el végzi és igy már a jövő héti szolgálattól ment lévén, nyugodtan teszi tulajdon munkáját a nélkül, hogy annak végzésébe az urasága által háborgattatna”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 2. l.)
Az országos bizottság javaslata szerint a földesúrnak tilos „aversionales labores desiderare” és az elmaradt robotot „exigere”. (Proictum, 30. l.) A kerületi javaslatból kimaradt a desiderare szó – Horváth szerint a „földes ur – annak tisztje és a jobbágya közt lévén a kérdés, ezeknek kivánsága a jobbágyra nézve tsak nem parantsolat... a földes urat még azon esetekben is, ha jobbágyait az általyányos munkákra szoritaná, utól érni nem lehetne, mivel ő magát azzal mentené, hogy nem élt szoritó eszközökkel, tsak kivánságát adta tudtára a jobbágynak”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 5. l.)
BUSÁN értesiti a RRket, hogy Horváth országban egy jobbágy több telket is bir, mint sem az attol járó munkát teljesithetné, az urak azonban meg nem engedik hogy telkeik illendő részre leszállitassanak, s innen tömérdek puszta telkek származnak, – nem is segit ezen az elhatározott szabad adás vevés, mert Krassóban eddig is divatozott, még is több van 1000 puszta telkénél. – Mire Markovics megjegyzi hogy ezen calculus hibás, mivel ezer egész telket mesziről sem ütnek fel a Krassói deserták, mellyeket egyébiránt sem a szabad adás vevés okozott, hanem a föld soványsága, a nép szegénysége, s az oláh, és német véghelyi ezeredek közelsége, hol szabadabb tractamentum divatoz, a nép tehát oda költözik – Végre a munka el mullasztásának büntetése iránt igy szóllott
MAJTHÉNYI (Honth): Igaz nincs borzasztobb, nincs az embert mélyebben le alacsonyitó tekintet, mint a botozás, de a törvényhozónak nem ily gyengéded érzelmekhez, hanem a fenálló körülményekhez, s miveltség fokához kell intézeteit alkalmaztatni. Lehet egy két gyengéd indulatú, vagyonos paraszt, ki készebb lenne minden vagyonátol megválni, mint botozást szenvedni, ellenben meg kell azt is vallani hogy egy ily ember helyett 10-re akadunk, kik készebbek mérséklett testi büntetést szenvedni, mint a robot kétszeres napibérét megfizetni. És igy nem philantropicus nézetekhez, hanem a vétkes állapotjához kelletvén a büntetést mérni* – az elmulasztás 1-ő esetében komoly megintést, a 2-ik esetben 12 botot, a 3-ikban magistratualis hatalmú szoritást kiván büntetésül határoztatni
Hozzátette azonban: „alkalmasint egy vármegye sincs az országba, a hol idomzat szerént kevesebb pálcza ütés fordulna elő, mint Honth vármegyébe”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 9. s köv. l.)
Mind ezek elmellőzésével a szerkeztetés a mint áll, jóvá hagyatott.
[II.] Olvastaték a 7-ik §.
Ezen pontnak kerületi szerkeztetése jövendőre a hoszú fuvart eltörli, s helyette (Temest, Torontált, Krassót, s az alsó Tóth országi megyéket, mellyekben az érintett tartozás eddig sem divatozott, kivéve) minden egész telektől két napi marhás szolgálatot rendel.*
„a kisebb állományú jobbágyok pedig ehhez aránylag fognak dolgozni.” (Iratok, I. k. 293. l.)
Az országos szerkeztetés a hosszú fuvart megtartotta, a messzeséget két napi járó földre szabván, s a szerfeletti terheltetés ellen némi óvásokat határozván, azon földes uraknak pedig, kik ezt anyagok használlatára nem fordithatnák, 2 napi 2 marhás szolgálat megkivánására hatalmat adván.*
Modificationes, 10. l.
BÖTHY: A ki szabott 52 napi illetőséget haladó ráadásnak tekintvén a hoszú fuvart,349 azt minden váltság nélkül elengedtetni kivánta. – Pártolák Árva, Pesth, Csanád, Somogy, Vas vármegyék, ez utolsó azon tekintettől vezéreltetve, hogy mellesleges uton meg ne vétessék az eltörlött hoszú fuvar, határozást ohajtott hogy 4 mértföldnél távolabbra uri munkába ne legyen szabad a jobbágyot hajtani. – BREZOVAY 2 napi járó földet kivánt e végre megállapitani, a hoszú fuvart pedig egy napi marhás robottal, – CSEPCSÁNYI ellenben valami csekélységgel felváltani, – DÓKUS a kerületi szerkeztetésben nem látott kedvezést a jobbágyra nézve, mert ekkorig a kinek 4 jobbágya nem volt, hoszú fuvart, sem más surrogatumot nem kivánhatott, – TORKOS tehát egyik szerkeztetést sem pártolván, az eddigi urbarialis rendszabáshoz ragaszkodott. – Ellenben FEKETE, CLAUZÁL és SISKOVICS tekintetbe vévén, hogy az otthoni munka sokkal könnyebb s a jobbágy takarmányt magával vinni nem tartozik; ellenben meggondolván a hoszú fuvartol el sem is választhatott véghetetlen terheltetéseket, s visza éléseket, azt minden szolgálatok közt a legsúlyosabbnak tekintik. – A többség is ezen véleményre hajolván, a kerületi szerkeztetés, vagyis a hoszú fuvarnak 2 napi igás munka váltság mellett eltörlése határozatba ment.
„Meg lévén a jobbágy telki állomány után való járandoság állapitva, azt (a hosszu fuvart) másként nem tekinthetik, mint reá rovást”. (Jegyzőkönyv, IV. k. 10. l.)
Olvastatott a 8-ik §, mely szerint az urbéri telkek állományába be nem foglalt erdőkben fajzás használatával élő minden egész telkes jobbágy tartozni fog egy Pozsonyi mértékü ölfát vágni, behordani, s ösze rakni, az erdő azonban két mértföldnél meszebb ki nem jeleltethetik, s a behordás is csak ennyi távolságra, s csak a földes uri jószág határán belől kivántathatik. – Minden házas zsellér fél ölfát vágni köteles. – Temes, Torontál és Krassó megyékben ezen szolgálatnak valamint eddig, úgy ezentúl sem lesz helye.*
Iratok. I. k. 293. s köv. l.
Ez a kétmértföldnyi távolság kiszabásával, és a Bánáti megyék kivételével különbözik az országos szerkeztetéstől* s abban is, hogy ez a „beneficio lignationis quoquomodo gaudentes” jobbágyokrol szóll, amaz pedig a quoquomodo szót kihagyja.
Protectum, 31. l.
Ezen szerkeztetésnek ellene DUBRAVICZKY, NAGY, BALOGH, SOMSICH, SZABÓ és NÉMETH leginkább a Theresianum urbarium rendszabását hozták fel, mellynek 2-ik pontjabeli 4-ik §-ában az foglaltatik, hogy ahol száraz fa nincs, ott nyers fával is tartozik az ur jobbágyait ellátni, 3-ik pontja 13-ik §-ban pedig épületi fajzás is ingyen engedtetik; és világosan ezen épületi és tüzi faizás jóvoltáért rendeltetik egy öll fa behordása.* Most a RR az erdő cultura gúnyára felállitották, hogy csak száraz fát kap, és igy a regulázott erdőkben semmit sem kap, hánt vetett galyakra, s a munkát távolrol is meg nem fizető gyökerekre szoritották, megengedték hogy vad körtvét ehet, az épületi fajzást pedig átalljában el vették a jobbágytol, és igy csak Isten nevében való adományt hagytak. Már ha igaz hogy jussal kell a kötelességnek viszonyban állani, miután a jus elvétetett, minő igazsággal lehet a kötelességet nem csak megkivánni, de még szaporitni is? mert az urbariom szerint vágni nem, hanem csak hordani tartozott a telkes jobbágy egy ölfát.* Ily drágga áron valóban Londonban is meg lehetne kapni a száraz fát, gallyat, és vadkörtvét.* De ha maradt vólna is a jobbágynak némi beneficiuma, minthogy az a körülményektől, a dült fa mennyiségétől füg; ezen bizontalan alapra állandó kötelességet épiteni annyival kevésbé lehet, mivel az épületi fajzás csak ugyan egészen megszüntetett.
V. ö. Pauly: Constitutio rei urbarialis, 354., 359. l.
A Mária Terézia-féle urbárium szerint (Punctum, III. §. 13.) „singulus colonus integrae sessionis... unam orgiam lignorum focalium per duos manualistas praevie consecandam... devehere teneantur”.
Majthényi László megjegyzése. (Jegyzőkönyv, IV. k. 16. l.)
Ennek ellenére azonban mondatott hogy a száraz fa szedhetése csak ugyan beneficium, mert vannak oly erdők, mellyekből 100 esztendő alatt sem lehet a száraz dült fát kitisztitani, az épületi fajzás megszüntetése pedig elegendőleg pótolva van az usufructuatio által.
A vélemények egyeztetése, s a tehernek mérséklése tekintetéből különböző javallatok tétettek, mondatott, tétessék oda: hogy sufficienti lignatione gaudentes,* vagy határoztassék meg, mennyi quantum száraz fa érdemli meg a fajzásal járó kötelesség teljesitését, különben ha egy két rőzse kötést visz is el a hátán, az is fajzásnak fog mondatni.*
Pázmándy Dénes javaslata. (Ua. IV. k. 18. l.)
Németh János és Nagy Pál javaslatai. (Ua. IV. k. 17., 21. l.)
Ezen inditványok azonban mind elmellőztettek; a sufficiens lignatio kifejezése el nem fogadtatott, mivel a mint NICZKY mondá, ezt csak a már megállapitott intézetek értelmében lehet érteni, mellyek azonban a szükség fedezésére nem elégségesek, – el nem fogadtatott azon magyarázat is hogy az öll fa vágás és hordás kötelessége csak azon helyekről értessék, mellyekben a jobbágyoknak vagy erdejök van, vagy a fajzás jóvoltában, urbéri regulatio alkalmával az előbbi szokás szerint meghagyattak; – s általánosan minden előfordulható aggodalomra nézve elegendő megnyugtatásnak itéltetett azon magában érthető magyarázat, hogy hol a helybeli körülmények igen szük határok közé szabják a fajzás jóvoltát, úgy hogy a vele járó kötelesség irányban nem lenne, ott a jobbágy nem fog élni a fajzással, s nem élvén vele, kötelesége is magában megszünik; mire nézve ugyan némellyek megnyugtatva nem valának, mert a szegény ember, kinek módja nincs pénzen fát szerezni, látván háza népét a hidegnek türhetetlen keménységével küzködni, nem igen méregetheti, valjon felér e a jutalom a kivánt kötelességgel, – szükség törvényt ront, – szedegetni fogja a gyéren találandó száraz fát, s kötelessége a szük jutalommal arányban nem marad. Erre azonban az adatott czáfolást el nem fogadható feleletül, hogy a követek utasitása alkorán erejü, – attol eltérni nem lehet.
BORSICZKY be tétetni javalja, hogy ha a jobbágy esztendőnként kinyilatkoztatja, hogy nem akar élni a fajzás jó voltával, az ezen pontban ki szabott kötelességtől feloldozottnak tekintessék. – Ennek igazsága ellen nem szóllott a PERSONALIS mert minden optio igazságos, de attol tartott hogy viszaélések magvát rejtené magában. Le mondani könnyü lenne, de valjon lehetne e többé visza lépésnek helye?* K. HORVÁTH kész volt az inditványt elfogadni, de oly értelemben hogy az egyszeri lemondás örökre kötelező maradjon. – TÖRÖK ellenben csak úgy, ha az optio mindenkinek, mindenkor fel marad, különben a földes úr egy két éven ön magát is megszoritaná a favágásban, hogy a jobbágyok galyfát ne kapjanak, s a lemondásra kénszeritessenek. Azon egy dolognak ily különböző nézete mellett, némellyek úgy nyilatkoztak, hogy mintsem a Veszprémi követ értelmében fogadnák el a Trenchényi inditványt, inkább a kerületi szerkeztetéshez állanak; mások hasonlót mondottak az Aradi követ magyarázatjárol. – PALÓCZY ezen utóbbi értelemben szóllván okúl adá, hogy e szerint nem tudván az úr, mit fognak jobbágyai jövendőre választani, a sectióztatást nem mérsékelhetné; a jobbágy pedig az erkölcstelenségre ösztönöztetnék, a fázás erős inger, lopással igyekezne tehát kipótolni azt, a miről lemondott, hogy egyszersmint a munkátol meg menekedjék, – mert van erkölcsös jobbágy, de bizon közöttök is van olyan, a ki nem lehetne moralis philosophia professora.
„El állván a jobbágyság egy esztendőben a fájzás haszon vételétől, bizonytalan, hogy a hoz a másik esztendőbe vissza álhat e? mivel a földes uraság őtet az eránt többé meg kérdezni nem fogja.” (Ua. IV. k. 26. l.)
DEÁK: Minő beneficiummá változtattuk a fajzást? mutatja hogy arrol van szó, valjon fogják e annyira becsülni, hogy érette egy öll fát vágni, s behordani méltónak tartanák a jobbágyok. De erről szó többé nem lehetvén, a Trenchinyi inditványrol csak azt látja, hogy az különböző okokbol mind a két félt a kerületi szerkeztetésre vezeti. – Ő maga is, mintsem a Veszprémi, s Borsodi követek értelmében elfogadja, inkább a szerkeztetéshez áll, s épen azért áll oda, mivel minden földes úr sem alkalmatos arra hogy morált tanitson.* – FEKETE pedig azért nem fogadja el a Trenchinyi inditványt, mivel az magában foglalná, hogy meg lehet a fajzás jóvoltátol fosztani a jobbágyat, a mit ő küldői értelmében el nem ösmer, ha csak egyszersmind az ily telek a classificatióban is alá nem szállitatik.* – Ezek szerint tehát minden változtatás nélkül meg állott a kerületi szerkeztetés.
„Nem minden földes ur morális professornak való és az illyek által a jobbágy könnyen ki jádzathatnék, mert ugy intézhetnék a dolgot, hogy ezen fájzás jussából egy esztendeig semmi haszna sem lévén, arról vele könnyen le mondathatnának, csak azért, hogy abba többé bé ne léphessenek” (Ua. IV. k. 31. l.)
Az urbárium behozatalkor a jobbágy ott, ahol a fajzás megillette, kevesebb földet és rétet kapott. Ha tehát most haszonvétele kevesebb, telke értékének csökkenését az adó kivetésénél, a megyék portaszámának meg állapitásánál szintén tekintetbe kell venni.” (Ua. IV. k. 29. l.)
Ugyan csak ezen §. második pontja azt rendeli hogy ahol nádlás által hasonló használlásal élnek a jobbágyok, minden egész telektől 40 kéve nádvágással tartozzanak. – Erre nézve NOVÁK, VÁSÁRHELYI bizonyos meg határozott szabályokat kivántak, s a nádlás jóvoltát határozatlan önkénytől függőbe hagyni nem akarták – DUBRAVICZKY az előbbi intézetek után már azt látná követeltségnek hogy a jobbágy egyúttal itt is dült nádra, s annak gyökereire, s hegyeire szoritassék! kivánván a RRket arra birni, hogy a fajzás kérdését, a viszaléphetésnek feltartott jusánál fogva,* ujra felvegyék. – A többség ismét a szerkeztetés mellett maradott.
Az országgyűlés fenntartotta magának a jogot, hogy a bizottsági munkák tárgyalása során a már elfogadott határozatokra az újabbakkal való egyeztetés céljából a végső királyi megerősítés előtt ismét visszatérhessen. (Iratok, I. k. 230. s köv. l.)
MARKOVICS (Krassó) az öll fa vágás kötelességét a Bánátra is kiterjesztetni kivánta, – eddig ott csak dült fát adott jobbágyainak a földes ur, most pedig már nyers gallyakat is fog adni tartozni. – GYERTYÁNFY ellenzé, s a kivételt fentartani kivánta, – ezen MARKOVICS nem csudálkozott, mert Torontál tejjel mézzel folyó ország, s nincs több erdeje 20.000 láncznál, de Krassóban a földes urak főbb jövedelmeit az erdő teszi. – Inditványa el nem fogadtatott.
