d) Toldalék. Az úrbéri I. t. c. a főrendek szeptember 12-i ülése előtt.
d)
Toldalék.
Az úrbéri I. t. c. a főrendek szeptember 12-i ülése előtt.
Toldalék.
Az úrbéri I. t. c. a főrendek szeptember 12-i ülése előtt.
Toldalék a 76-ik számu tudósitásokhoz.
Posony Septemb. 12-én [1]833. – Ma volt első ülésök a Fő Rendeknek az urbariom tárgyában. – A F[ő] H[ERCEG] NÁDOR a tanácskozás alá veendő tárgy kijelelésével meg nyitván az ülést, s a Rendek által el végzett, s általküldött 2-ik, – 3-ik, – 4-ik, 5-ik és 6-ik urbéri t. czikelyeket köz leiratra bocsájtatni rendelvén, – a Nádori Itélő mester felolvasá az urbéri első törvényczikely bévezetését, előbb az országos küldötség szerkeztetése,* úgy a K. és RR állapodása szerint, deákul, s végre magyarúl.*
Proiectum és Modificationes.
Iratok, I. k. 259–312. l., ez azonban a kerületek által előterjesztett szöveg, amely nem tartalmazza az országos ülések módosításait.
Ezen bévezetésre nézve* az Ország birájának azon észrevétele: ne mondassék: „legali et stabili ratione definiantur” mert ebből az következnék, hogy az urbariom eddig törvénytelen módon divatozott, holott 1790-ben az Ország Rendei által ideiglenes törvény erejére emeltetett,* köz értelemmel elfogadtatván, helyette tétetett: stabili lege definiantur”.
Az 1791: 35. tc.- kel.
A törvényjavaslat most tárgyalásra kerülő 1. tc. 1–6. §-ának szövegét l. Iratok, I. k. 259 s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 565. s köv. l.
A KK és RR szerkeztetésének 1-ő §-usa iránt, melly az országosnak 1-ő s 2-ik szakaszát egybefoglalta, a FŐ POHÁRNOK, B. PONCRÁCZ és TÁRNOK MESTER némely kisebb érdekü inditványokon kivül t. i. ne mondassék sessionum inquilinarium, hanem domuum inquilinarium, s az uri, és köz tartozások lerovásának megemlitésében, megforditott rendel előbb a köz, úgy az uri tartozások emlitessenek, – azt sürgették, maradna el a statusok javallatában foglalt azon rendelkezés hogy vagyon hiánya esetében azt kell tenni, mit a hazai törvények rendelnek. A TÁRNOK ezen kihagyásnak okáúl azt hozta fel, hogy vagyon hijánya esetében” is magános követelések forogván fel, ezekre nézve maga ezen §. tesz rendelést, a fundi defectus esetének pedig részletes elintézése csak a polgári törvényekben forduland elő, s ha az urbariom, ezek nélkül találna foganatba menni, csak zavarra nyujtana az alap nélküli hivatkozás alkalmat.
Az ORSZÁGBIRÁJA ellenben meg tartatni kivánta, még pedig a földes uri jusok megóvása tekintetéből, minthogy törvény szerint a földes uri követeléseknek, mellyek a telket tárgyazzák, még a köz terhek előtt is elsőségök van a kielégitésben. – Ezen észrevétel tehát elmellőztetett. Ellenben GR. ZICHY KÁROLYnak Gr. Dessewffy Jósef által a törvény homályának eloszlatása tekintetéből támogatott azon észrevételét: hogy midőn az úr s a jobbágy közötti kapcsolat megerősitésében foglalatoskodnak az ország rendei, nem helyes a munkát annak kijelentésével kezdeni, hogy azon kapcsolat meg szünik, – az ORSZÁGBIRÁJA is helyesnek találván, a §. eleje nem úgy fog kezdődni, hogy: az emlitett kapcsolat elmozditás, vagy elköltözés által magában megszünvén, – hanem igy: A szabad költözködés, már a bévezetésben fel hivott (35: (1)791) törvény által meg lévén állapitva, akár melly költözni akaró s a t.
JORDÁNSZKY Püspöknek észrevétele hogy a hitelezőktől elfogadott kezesség helyett, minden önkény kizárása tekintetéből „elfogadható” tétessék,* az Or[szág] birájának azon feleletére, hogy a kezesség elfogadása nem kötelesség, mert a hitelező nem kezesség állitása, hanem visza fizetés feltétele alatt költsönözte pénzét, – elmellőztetett.
Ez a javaslat az elsőtábla országos ülésén is elhangzott már.
A 2-ik (az országos küldötség munkájában 3-ik) § iránt* VURUM Püspöknek azon észrevétele, hogy a költözködés idejét meg kellene forditani, s a béjelentést Gergely napra, a költözést pedig Septemberre tenni, megczáfoltatván, el nem fogadtatott, – ellenbon a TÁRNOKnak az Országbirája által is támogatott azon inditványa, hogy a hivatalos pecséttel nem biró Sz[olga]birák, a megye határain kivül költözködő jobbágynak uti levelet ne adhassanak, s ezt csak az Al ispányok tehessék, helyesnek esméretett, – s az Országbirájának javallatára, a requirendis* t. i. primoribus szó kihagyásával* egyetemben elfogadhatott.
Közölvén a szerkeztetést a K és RR tanácskozásainak folytában, azt itten ismételni helyveszteségnek tartom.
Az Országgyűlési Tudósítások 62. számától kezdve (I. k. 565. s köv. l.) csaknem szószerint közölte Kossuth a kerületi javaslat pontjait.
Az alsótábla javaslata szerint a jobbágy eltávozását „coram requirendis e primoribus loci illius, a helybéli megkeresendő előljárók jelenlétében” köteles bejelenteni.
A következő pontra nézve* GR. MAJLÁTH Zemplényi főispán nem látta szükségét, hogy azon esetben, midőn a földes úr meg tagadván az elbocsájtó levelet, a jobbágy alispányi bizonyitvány mellett szabadon költözni megengedtetik, az alispány minden esetben jelentést tartozzék tenni a megyének. Ha már el költözött a jobbágy, akkoron a jelentés haszontalan, ha pedig a gyülés határozata előtt el nem költözhet, sorsa roszabb lesz, mint eddig volt, pedig a tanácskozásba vett urbéri munka felől úgy van meggyőződve, hogy ahol nem javittathatik a jobbágy állapotja, legalább ne roszitassék. – Ha capacitálódik a földes úr, s elbocsájtja a jobbágyot, nincs jelentésre szükség, ha el nem bocsájtja, a tárgy úgy is a következő §-ban el rendelt megyei határozás alá kerülend. Fájdadommal valja meg hogy a törvényhatóságok töbnyire pártokra szakadtak, mellyek közt mintegy középen áll az alispány; őtet szükség nélkül surlodásba hozni nem akarja, sőtt midőn a század lelkének bal magyarázatja minden kormányi tekintet lerontására irányoz, az alispányi hivatal kormányzó tekintetét feltartani óhajtja. – Ezen inditvány következésében nem csak ide szoritva, hanem általánosan, s igy a 3 hónapi haladék iránt is az országos küldötség szerkeztetése lőn elfogadva.*
A 3. §.
Ez a földesúrnak három hónapot enged hogy az elköltözésbe beleegyezzék, s a jobbágyot arra utasítja, hogy a megyéhez forduljon panaszával, (Proiectum, 1. l.)
A 4-ik § iránt, melly a költözni akaró jobbágyot letartóztató földes ur ellen hatalomkart, és fél részben a megye pénztárába fizetendő; s a tiszti ügyész felperessége alatt meg keresendő 200 ft. büntetést rendel,
a TÁRNOK úgy nyilatkozott hogy a költözés jusával biró embernek erő hatalmas letartóztatását nem kicsapongásnak, hanem bünnek tekinti, s azt 200 ft büntetésel megbüntettetnek nem hiszi, ő tehát nem pénz dijt, hanem criminalis büntetést kivánna, ha pedig inditványa el nem fogadtatnék, az egész dij pénzt a megkárositott jobbágynak fizettetni véli.
A FŐ POHÁRNOK ellenben, az elbocsájtó levél nélkül elköltöző jobbágyot béfogadó f[öldes] úr ellen, az ösméretes régi keresetet ad recentionem fugitivi coloni fel akarta eleveniteni.* – De PALUGYAY Püspök úgy vélekedett hogy az örökös jobbágyság eltörlésével a jobbágy személyéhez semmi jusa sem lévén a földes úrnak, a visza kivánásnak helye nem lehet. Ellenben a 200 ft büntetést, a közbátorság megháboritásátol járó büntetésnek vélvén, annak megvételére a RR javallata szerint, a tiszti ügyész felperességét meghagyatni kivánta. – GR. ESZTERHÁZY MIHÁLY a Tárnokkal egy véleményben volt, különben mig igy mennek a megyei pénztárak manipulatiói, mint ahogy mennek, a megbüntetett fél azt vélhetné, hogy egy megyei huszár zsinóros öltözetére fordittatik az ő 200 ftja.
Úgy, amint az országos bizottság is javasolta: 200 frt. büntetés sújtsa azt a földesurat, aki az engedély nélkül távozó jobbágyot befogadja. (Proiectum, 2. l.)
GR. ZICHY KÁROLY a brachiumnak különös elrendelésében, a földes uri character kisebségét találja. – Ezt az ORSZ[ÁG] BIRÁJA is hajlandó volt kihagyni, mivel általánosan állván az, hogy a törvényhatóságok törvényes végzéseinek nem engedelmeskedők hatalommal is engedelmességre szoritathatnak, ezen rendelés magában értetik; annakokáért itt, hol a földes úr atyai viszonairol van szó, előzőleg kijelenteni, hogy a földes urak hatalom karnak fognak alája vettetni, annyit tesz, mint azon kapcsolatot elszaggatni, s ez által a közcsendet felháboritani.* – Egyébiránt ha van hijánosság a fiscalis actiokra nézve törvényeinkben, ezt a maga helyén fog kelleni ki potolni, itt köz büntetésekről szó nem lehet.
A főrendek hivatalos indokolása szerint azért feleseges a karhatalmat megemlíteni, „mivel alig lehet fel tenni, hogy egy földes ur az itt foglaltt szoros rendelezések mellett még az hatalom kar sullyát is magára vonja”. (Iratok, I. k. 323. l.)
Ezen észrevételek következésében, a „brachium” mint magában érthető kihagyatott, a 200 ft. dij pedig nem fél részben, hanem egészen a letartóztatott jobbágynak itéltetett.
Az 5-ik §-ra nézve, melly egész helységek költözködéséről szóll, a FŐ POHÁRNOK kivánta, hogy minden ilyes eset jelentessék fel a Hely tartó tanácsnak, még pedig nem engedelem végett, mert egész helységek vagy számosb lakosok kiköltözését semmi esetben sem akarja megengedni, hanem hogy a szándék okait megvisgáltassa s elháritassa.
A ZEMPLÉNYI FŐ ISP[ÁN]: Nem látna eleget téve az 1723: 102-ik t[ör]vénynek, melly a Helytartó Tanácsnak a törvények foganatositását kötelességévé teszi,* hacsak tudomás véget tétetnék a feljelentés. Egyébiránt is megengedni hogy egész csoportok minden élelem nélkül oly karba rohannyanak, mellyben a status czéljával ellenkező élelmi keresetre vetemedhetnének, sem a közjóval, sem a kormány széknek ama gondoskodásával meg nem egyeztethetnék, mellyel a nép hálás érzését magának kiérdemlette. S miután még a Helytartó tanács gondoskodását azon körülmény is szükségessé tenné, hogy az ilyes kiköltözés több törvényhatóságok közötti kérdésekre nyujthatna alkalmat, – az országos küldötség javallatára voxol.*
Diaetales conclusiones per eos, quibus incumbet, effectui mancipare faciet.
Amíg az alsótábla javaslata szerint a megye intézkedik s arról a helytartótanácsnak csak „pro statu notitiae” tesz jelentést; addig az országos bizottság javaslata értelmében „cum subversantibus circumstantiis – re integre servata – consilio locumtenentiali regio insinuabit”. (Proiectum, 2. l.)
A TÁRNOK úgy vélekedett: hogy ki költözésre csak különös körülmények birhatnak egész községeket, ezeknek elháritásán szükség iparkodni, s kivévén a természet csapásait, alig lehet ok, melynek sulya legalább egy részben a törvényhatóságok engedékenységére ne háromlana. Nem csak hasznos tehát, de szükséges is, a kormányszék felügyelése, hogy a köz bátorság, czigányok módjára kalandozó csoportok által ne háboritassék, a lakosak nagy része földön futóvá ne legyen, az inditó okok meg visgáltassanak, s a vétkesek büntetést kapjanak.
Ezek szerint az országos küldötség javallata lőn elfogadva. Következett a 6-ik §. t. i. a jobbágytelki usufructuatio szabad adása-vevesének kérdése.
Az usufructuationak ellene szóllottak Kukulyevics, Gr. Zichy Kár[oly], Gróf Desewffy Jós[ef], mellette a Fő Pohárnok, B. Orczy, Gr. Fekete, a Fő Lovász mester, Gr. Károlyi György, Szepessy Püspök, Gr. Keglevics (Bars), Hercz[eg] Battyányi, B. Bedekovics, Gr. Majláth, Gr. Győry, Pyrker Érsek, az Orsz[ág] biró, Gr. Esterházy Mihály és Károly. A TÁRNOK MESTER csupán felszollitó, s nem elhatározó törvényt kivánt. – A Fő POHÁRNOK tette röviden legelső inditványba: hogy a ki meg veszi a telek haszonvételét, minden velejáró terheket is fizetni tartozzék; a nagyobb rész ezt el is fogadta. – A vitatások közül a F[ő] H[erczeg] Nádor előterjesztésén kivül ez úttal csak annyit, mennyit a hely engedend.
KUKULYEVICS Uj törvényt hozni, s a régit meg változtatni, csak hatalmas inditó okok miatt tanácsos, – elösmeri hogy fontos okok vezérelhették a RRket, s az ország[os] küldötséget,* ezen javallat elfogadására, küldői azonban szintén fontos okokból máskép gondolkoznak, okaik a következendők: 1. sértődik a f[öldes] uri tulajdon, – a jobbágy soha sem fogja azt felérni itélő tehetséggel, hogy ő azon földnek, a mellynek haszonvételét pénzen vette, nem tulajdonossa. – 2. A jobbágyok beneficiuma nem csak nem szaporitatik, sőt a teher neveltetik, – nem szaporodik beneficiuma mert munkája gyümölcsének a 3-ik R, 30. czimje szerint eddig is tulajdonosa volt* ellenben a teher nevekedik, mert a mely telket eddig ingyen kapta, pénzen lesz azt kéntelen meg vásárolni. – 3. Bizontalanná tétetik a jobbágy állapotja. Nem tud alkotmányos országot, hol a jobbágy annyi biztositással birna, mint nálunk, mert itt eddig a fundus még a legroszab esetben is elvehetetlenül keze közt maradván, egy jobbágyi háznép sem lehetett eddigelé egészen semmivé, most drágán fogja megfizetni, s a vevő semmivé lesz, az eladó pedig, kivált ha szegény, mihamarabb eladásrol fog gondolkozni, s innen 4. temérdek földön futók, rablók, tolvajok erednek, s a köz bátorság is veszedelmeztetik 5. Meggyengülnek a jobbágyi hálás érzés kötelékei. Eddig tudta hogy telkének tulajdonossa a földes úr, s ezt tudván örömest teljesitette járandóságait; most megszünik ezen idaea, nem fogja hogy a mit pénzen vett, az nem az övé, s boszúsággal telik el annak elgondolásán, hogy drága vétele mellet is csak annyit tartozik dolgozni, mint az a ki ingyen kapta volt, s drága pénzen eladta. A jó karban lévő dolgot, nem véli tanácsosnak mozditani, s csak oda kivánná a törvényhozói gondoskodást irányozni, hogy a törvényes járandóságokon kivül, legkisebb sarczoltatásnak se legyen kitéve.
Javaslatának szövegét 1. Orszászágyűlési Tudósítások, I. k. 140. l., 11. jegyzet.
Hármaskönyv, III. 39. 7. §. „ructicus praeter laboris mercedem et praemium in terris domini sui, quantum ad perpetuitatem, nihil iuris habet”.
Ezután szóllott a TÁRNOK jövő levelemben bővebben közlendő beszédjében az usufructuatio szabad adása vevésének aggodást szülő következéseit rajzolván, leg nagyobb ellenvetés gyanánt hozta fel, hogy ezzel ösze van köttetve a jobbágy telekre szállandó nemesek tractamentumának kérdése.* – Utánna B. ORCZY a dolog mellet, s ellene szolgálható okokat mérő serpenyőbe vetvén, minthogy ezen szabadság az elszegényedett embernek utólsó menedéke, egyszersmint az úr önkényének határt vet, az ipar előmozdittatik, az allodialisálás meg gátoltatik, s a portalis insurrectio fundusa biztositatik, a szerkeztetésre voxol, de úgy hogy a vevő minden realis, és personnalis terheket viselni tartozzék. (A vitatások rendje jövő levelemben folytattatni fog.) Miután a fent emlitettek minnyájan szollottak, – igy szerkeszté be a tárgyat
Már az 1825/7-i országgyűlés egyik súlyos probémája volt a jobbágytelken élő nemesek helyzete. A főrendek mostani állásfoglalása, hogy a haszonvétel megvásárlásával együtt kell járnia a terhek viselésének, azt jelentette, hogy a nemességnek ez a rétege köteles a földesúrnak szolgálatokat teljesíteni, az állami adót pedig megfizetni.
A F[Ő] H[ERCZEG] NÁDOR: Nyilvános a többség, hogy az országos küldötségnek, a K és RR által jóvá hagyatott javallata, itt is elfogadtatik, azon hozá tétellel, hogy a ki a jobbágy telek haszongyümölcsözését megveszi, az együtt járó uri és köz terheket minden különbség nélkül viselni tartozik. – Kötelességemnek ösmerem egyébiránt, hogy némelly észrevételeket tegyek magam is a tárgy felől: Tekintvén a dolog jelenleges állására, alig találunk megyét, mellynek egy-két falújában, vagy mező városában a szabad adás vevés ne divatoznék; következményt huzni azonban nagyon nehéz, mert ezen divatnak hatása a helybeli körülmények különböző vólta szerint, szintén nagyon különhöző. Hol terjedékenyebb a telki állomány, többek a határbeli jóvoltok, s nagyobb a haszon reménnye, ott meg kell vallani, hogy több jobbágy telkek nemes kezekre is kerültek; hol ellenben kevésb jó voltokkal van a jobbágyi birtok öszekötve, ott a szabad adás vevés foganatja egészen különbözik, – s igy a multrol biztos következményt a jövendőre húzni nem lehet: mind az által tekintvén a nemzeti ipar helyzetét, melly leginkább szolgált az orsz[ágos] küldöttségnek is ezen javalat tételében ösztönül, többet lehet mellette mint ellene mondani. Nézzük bár egyenlő iparral mivelik e a jobbágyok, különböző természetü birományaikat? valóban ugy tapasztaljuk, hogy ahol béfektetett munkájok bére felöl tökéletesen biztositva vannak, ott hasonlithatatlanúl nagyobb az ipar, s igyekezet. Nagy részében az országnak a szőllők miveltetnek legnagyob kölcségel, s fáradsággal, és miért? mivel a béfektetett munka bérét, legalább eladás utján viszakapni a jobbágyoknak reménységök van, tulajdon azon helyeken már a rétek aljasabban miveltetnek, mert ezekre nézve hasonló remény fel nem forog. A mezei gazdaság ezen practicus álása méltó reménységet nyujt, hogy a nemzeti szorgalomra kedvezőleg hatand az adás vevés szabadsága.
Fontos tekintet az is, hogy ennek általános behozatala minő foganatot fog a jobbágy lételére, s élelmére nézve gyakorolni, e részben is bajos bizonyost jósolni. De mellőzvén a földes uri tulajdon sérthetetlenségéből, az urbéri rendbeszedések fenhagyásábol s más hasonlókbol vett ellenvetéseket, mellyek iránt a következő szakaszok úgy is rendelkeznek, leg inkább három tekintet szóllitja fel figyelmemet: l. Hogy a népességnek jelenleg földet nem mivelő osztálya nagyobb részét a jobbágy telkeknek magához szerzendi, a földmivelők pedig házatlan zsellérségre jutnak. 2. Hogy a jobbágy telkekre szállandó nemesek, bár ha az 1825. dietalis végzés nyomában a vagyoni terheket viselnék is,* a személyes terhektől minden esetre menttek lesznek. 3. Hogy veszedelembe bukhatnak a jobbágyok kölcsönzések által, mellyeknek biztositásaul fog szolgálni az usufructuatio. – Ha viszatekintünk, mi történt, ott, hol a szabad adás vevés eddig is divatozott, meg vallom kivált az 1-ő s 3-ik észrevétel nem támaszt bennem különös aggodalmat. Több gondos intézetek vannak a következő szakaszokban, mellyek idvességes tartózkodást szülnek az adás vevés kelletinél szélesb könyelmű gyakorlásában, – ilyenek hogy uri jóváhagyás nélkül a telket feldarabolni, vagy a külső állományt a belsőtől elszakitani nem lehet. Ezek eszközlik hogy nagyob tőke kivántatik a vételre s a ki még is több telket venne (mellőzvén azon javallatot, melly erre nézve is korlátokat szab), azt csak szolgák segitségével mivelhetné, s a mint nevekednék az ezek tartására megkivántatot kölcség, úgy kevesednék a tiszta haszon, – a vevő tehát nagyon meg fogja a vételt gondolni, s igy in praxi az igen kevés kezekre jutástol félni nem nagyon lehet, de attol sem, hogy a földmivelők házatlan zsellérségre jutnának; nehezen lehet feltenni: hogy zsellérkedni kivánjon valaki azon házakban, mellyet tulajdona gyanánt birt vala, ennélfogva tehát az eladó is fog subsistentiájárol gondoskodni. – Ezen tartózkodást szülő tekintetek, a dolognak ezen természetes folyamatja, s a szülötte föld iránti hajlandóság tehát az elnéptelenedés aggodalmát nagyon képesek enyhiteni. – A mi a nemesek tekintetét illeti, már mondottam, hogy e részben a tapasztalás nagyon különböző. Igy p. o. Nagy-Kőrösben, hol sok beneficiummal vannak a jobbágy telkek összeköttetve, sokat nemesek birnak,* menjünk átal Fejér vármegyébe; én magam is többnyire merő nemesi helységek közt lakom, s igen számos év óta nem fordult elő jószágainkban eset, hogy nemes ember szállott volna jobbágy telekre, bár a szabad adás vevés divatozik is, és miért? mivel a rendes jobbágyi haszonvételen kivül, más beneficiumot nem nyujt a helyheztetés. De azt sem lehet tagadni, hogy a községek magok is gondosan ügyelnek, hogy inkáb hasonló sorsú lakosokat kapjanak. Itt sincs tehát ok nagy félelemre, de ha lenne is, a fő RR által most tett határozás azt nagyon enyhitené. – Végtére hogy zsidó, s más uzsorás kezekre kerülhetnek a telkek, meg lehet, de más részt ennek is pótlására akadunk. – Valjon minő gyámolatra talált ekkorig a csapások által sujtott szerencsétlen jobbágy? marhája el esett, rosz termése volt, nem tudott magán segiteni, s bár ha a magyar f[öldes] úri nagylelküség szerint uránál segitségre talált is, a viszafizetés terhe csak erejét gyengitette, alapja nem volt a felüdülésnek, végre sem uri, sem közterheket nem viselhetett, ki kellett becsültetnie, áruba bocsájtott ingó javai alig képesek tartozásait fedezni, s a telkes jobbágy üres kézzel napszámossá vált. Lássuk már hasonló viszontagságok közt, hogy fog magán ezentúl segithetni: bir egy telket – engedelmet kér a földes úrtol, hogy felét eladhassa, ennek árával ki vágja magát a bajbol, s fél telke még marad, – vagy ha csak a telke van eladja ezt is, s annyija még is marad, hogy legalább zsellér házat vehet, vagy élelméről máskép gondoskodhatik. Mind ezek nekem nem bizonyosságok ugyan, mert emberi intézetek azt nem adhatnak, de még is nem alaptalan reményt nyujtanak, hogy mind a nemzeti ipart, mind a jobbágyok jób létét a megengedett szabad adás vevés elő fogja mozditani.
Az 1825/7-i országgyűlésnek a jobbágytelki nemesekről szóló 1826. aug. 7-i határozatát l. az országgyűlés Írásai-ban, 660. l.
A tekintélyes számú nagykőrösi nemesség részben a török elől a városba költözött nemesek, részben armálist szerzett jómódú parasztcsaládok leszármazottja volt. Kezdetben minden közterhet viseltek s a város joghatósága alatt állottak; a XVIII. század folyamán a vagyonosak megváltják telkeiket, kivonják magukat a paraszti terhek alól, a városi tanácsot teljesen hatalmukba kerítik, peres ügyeikben pedig szabadon választhatnak a városi, vagy a megyei bíróság között. A paraszti telken élő armális nemesek azonban minden tekintetben a város joghatósága alatt állottak.
