a) 1833 augusztus 30 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 2., 3., 4, pontja: a robot teljesitésének módozatai.
a)
1833 augusztus 30
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 2., 3., 4, pontja: a robot teljesitésének módozatai.
1833 augusztus 30
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri IV. t. c. 6. §. 2., 3., 4, pontja: a robot teljesitésének módozatai.
Augustus 30-án XCVIII-ik országos ülés a K és Rendeknél.
Napi renden következék a IV. t. cz. 6. §-ának 2-ik pontja, melly azt rendeli hogy az előbbi pontban kiszabott uri munkák alkalmas dolgosokkal, eszközökkel, s marhákkal, ugyan azon mód szerint fognak végrehajtattni az uraság részére is, mellyel saját munkáikat szokták végezni a jobbágyok. A földes ur ezen uri munkákat saját hasznára fordithatja, vagy bérbe adhatja, kivévén: ha egyedül magok az uri munkák adatnak bérbe, mert ezen esetben szabadságokban álland a jobbágyoknak minden gyalog napi munkát 10 xral, igás napit pedig 20 xral megváltani.*
Iratok I. k. 290. l.
Ez annyiban különbözött az országos szerkeztetéstől, hogy ez a most emlitett 10–20 xros váltság helyet a kibérlésre mások előtt elsőséget ád a jobbágyoknak.* Tétettek inditványok: hogy a robot kiszolgáltatásának módja, nevezetesen: a marha szám, munka mennyisége, szekér tereh meghatároztassék, vagy legalább urbéri rendbeszedés alkalmával mindezek figyelembe vétessenek; ezen inditványokra azonban feleletül adatván: hogy a szakmány munka (aversionalis labor) a következő pontban eltöröltetik, s igy azon általános ellátás, hogy ahány marhával, s a minő szerszámmal magának dolgozik, urának is olyannal dolgozzék: elegendő légyen öszvesen, elmellőztettek. – VITÉZ az országos szerkeztetést kivánta elfogadni t. i. a robottok bérbe adásának esetében nem megváltást, hanem elsőséget engedtetni. Véleményének úgy ön maga, mint egyetértő követ társai által felhozott gyámokai ezek valának: miután végzésbe ment hogy a jobbágy természetben tartozik az 52 urdolgás napot ledolgozni, meg nem egyeznék ezen elvel a kénszeritett megváltás, erőszak is lenne 10, 20 xr váltsággali megelégedésre kénszeritetni az urat, holott ő két három annyi bért is kaphatna s az igazságal sem egyeznék meg a robottok természetbeni kiszedésének jóvoltát csak azon földes urra terjeszteni, a kinek majorsági földjei lévén, azokat maga hasznára fordithatja, a majorságal nem biró f[öldes] urat pedig csekélly váltságbérre szoritani, kivált miután minden supererogatum eltöröltetik, s igy a szorosan kiszabott 52 napnak teljes értéke méltán megkivántatik. De végre magára a jobbágyra nézve is káros lenne a kerül[eti] szerkeztetés, mert egy f[öldes] úr sem adná haszonbérbe jobbágy telkeit, tudván hogy 10, 20 xr váltságal lesz kéntelen megelégedni, s igy a jobbágyok ezen kedvező helyzettől hogy elsőség jusán magokat bérbe vehessék, elzáratnának.
Proiectum, 29. l.
Ezen okokra az feleltetett: hogy valóban eljött már ideje hogy az embert, bár mi karbeli legyen is, bérbeadható portékának tekinteni nem lehet, kivált most, midőn Angliának parliamentje nemes tékozlással 200 millio pengő ftot (20 millio font sterlinget) ajánlott, hogy a szeretsen rabszolgáknak a világ egy másik részében nem csak kézi munka jokat, de személyes szabadságukat is megváltsák.* Minő ellenkezésben állana ezen emberséges intézettel: ha mi a mivelt Europának közepén megengednők hogy az embert bérbe adni lehessen. Igen nagy különbség van a közt, ha maga használja e el a tulajdonos jobbágyainak robotjait, avagy bérbe adja? Még azon esetben is, ha nem a robottok magokban, hanem az uri birtokkal együt adatnak haszonbérbe; mert a tulajdonos ön érdeke miatt is tovább néz a mai napnál, s nem sarczol szerfelett, a haszonbérlő ellenben csak a szempillantatnyi haszonnak mentől fentebre rugtatásán igyekszik; hát ha még csak magok a robottok adatnak arendába? amott legalább földmivelői munkára használtatik a jobbágy, oly munkára melyhez ért, és vonzódik, itt ellenben a kézmüvézség, és kereskedési nyerekdés körében idegen, ösmeretlen terhes és kedvetlen munkára kénszeritethetik. De szinte mégis téved az ember ezen pertractatióban, rendszeresnek kellene a munkának lenni, vezér elvét azonban fellelni nehéz, – fel akarjuk a szokást tartani! s a viszaéléseket még is el akarjuk fojtani, – ohajtjuk a törvényt feltartani, s még is elengedjük a mit a törvény adott, – engedélyt akarunk adni s olyakat rendelünk, mellyek terhesbé teszik a jobbágy állapotját. A haszonbérlési elsőség egyetlen egy elvel sincs ösze hangzásban, de nem is jótétemény a jobbágyra nézve, mert az ujság levelekben hirdetni szokott haszonbérlési árverésre öszecsődülő nyerekedőkkel a concurrentiát ki nem álhatja; a bérlő ellenben drágán zsarolja ki a drága haszonbért s a robot kibérlése idegen szivtelen önkényt állit fel az ember felett és temérdek visza élésekre szolgáltat alkalmat.* A viszonos igazság talán azt is kivántatná, hogy a mint már 68 év óta a jobbágy 10–20 xrért többet dolgozott mint a mivel tartozott, most ugyan azon áron megválthassa azt a mivel tartozik; de ha ez nem határoztatik is, azt minden esetre megkivánják a politicának igazságos szabályait: hogy ha valamelly földes úrnak a robot illetőségét természetben kiszedni nem tetszik, legyen egy meghatározott váltság bér, mellyet a jobbágy megadni, az úr pedig elfogadni tartozzék. Hazánk jelen helyzetében, a robot szükséges rosz, ezen intézet előkészitőleg a megváltásra vezetne, s az nem is lenne erőszak, mert mit a törvény parancsol, az nem erőszak; törvény a legfőbb hatalom, s törvénynek engedelmeskedni a legfőbb szabadság.
Az angol parlament az összeget arra fordítja, „hogy a Jamaikai egy coloniájában a szerencsétlen szerecseny rabszolgáknak nem csak két kezeik munkáját, hanem személlyeik szabadságait is meg vásárolhassa gazdáiktól, a plántásoktól”. (Jegyzőkönyv, III. k. 467. l.) – Az angol kormány 1830-ban a korona tulajdonában lévő rabszolgákat szabadította fel; a gyarmatok 800.000 rabszolgáját az 1833. aug. 29-i rendelet szabad bérmunkássá deklarálta s az ültetvényeseket 20 millió fonttal kártalanította.
Pálóczy ecsetelte így a következményeket. (Jegyzőkönyv, III. k. 468. l.)
Azonban viszon feleletül adatott: hogy vannak az életnek oly helyzetei, mellyekben a kézi munkánál sokkal nemesebb foglalatasságok is bizonyos jutalomért, másnak hasznára forditatnak, a nélkül hogy az ember portékává alacsonyitatnék; s bár igaz is hogy a mit a törvény parancsol, az nem erőszak, de egy harmadiknak kedvéért a tulajdon szentségét csonkitó törvényt hozni csak azon esetben lehetne; ha a jobbágyok job léte más utakon egyátallán nem eszközöltethetnék, végre: mint hogy a robottok természetbeni kiszolgáltatása határozásba ment, a ki szabott árú kénszeritett váltságot követeltséggel elfogadni nem is lehet, Anglia példája pedig csak úgy lenne alkalmazható, ha a földes uri tulajdon teljes kárpotlási megváltásában mindenki aránylag részesitetnék.
Az előlülő PERSONALIS és a többség Vitéz inditványát pártolák, s igy nem a kerületi, hanem az országos szerkeztetés vált végzéssé.
Olvastaték a következő pont: melly az uri munkák kiszolgáltatásának módjára részletesen elhatározza, hogy az étetés, itatás és nyugalom iránt a szokás fog fentartatni. A helyben kivánt munkát, az esztendő minden részeiben napköltétől naplementig kell folytatni, oda számitván a jövést menést, nyugalmat és etetést, – két órányi távolságig a téli négy hónapokban viradtkor tartoznak a jobbágyok megindulni, nap költekor a munka helyén megjelenni, s csak napnyugotkor távozhatnak ell, a többi hónapokban keletkor indúlnak, nyugotra érnek haza – két órát haladó távolságbol pedig szintén keletkor indulnak, nyugotra haza térhetnek. Az eső vagy más akadály miatt közbenszakitott napi munkának csak a munka közben félbe szakitott dél előtti vagy utánni része fog jövettel menettel számitani.* ha pedig semmi sem dolgoztatott, s nem is várakoztatott, csak a jövet menet fog elfogadtatni Az étetés, itatás, úgy a jövés menés iránt támadható kérdések, körülmény, s távolság szerintén (mellyet különben is mindenütt közhatóság által szükség elhatározni), a megyék által lesznek elitélendők.*
A pontos szöveg: Hogy ha az uri munka a közben jött eső vagy mis akadály miatt nem folytattathatnék, a napnak tsak azon délelőtti, vagy délutáni része, melly munkában töltetett ugyan, de a közben jött akadály által félbeszakasztatott a jövetellel és hazamenetellel együtt számíttatik bé az uri munkába.
Iratok, I. k. 291. s köv. l.
Tétettek különféle inditványok, nevezetesen: hogy az étetés, és nyugalom ideje meghatároztassék. – Hogy: ha azon elv fogadtatik el hogy már kelettől nyugotig kell a munkának tartani; minő igazságon épül, hogy a melly jobbágy nem jön 2 órányi távolságrol, az viradatkor, a ki pedig 2 órát haladó távalságrol jön, az csak napkeletkor tartozzék indulni? – hogy munkára hajtatni, és semmit sem dolgoztatván, bészámitás nélkül haza bocsájtani igazságtalanság, mert napját s meglehet jutalmas fuvarát elveszitette. – Végtére egyenlőnek kelletvén a szolgálat terheinek lenni, mind ezen különböztetések helyet, általánosan azt kijelenteni sokkal helyesb lenne; ha bár helyben dolgozzék, bár máshonnan jöjjön is a jobbágy jöttével mentével napkelettől napnyugatig kell a napi munkának tartani. – Mindezen inditványok azonban el mellőztetvén, a szerkeztetés a mint áll elfogadtatott.
Olvastaték a következő pont, melly szerint: a hat nyári hónapok alatt szabad lesz az uri munka járandóságának 3/4 részét ledolgoztatni, 1/4 részt a hat téli hónapokra kell hagyni, – szabad lesz sürgető munka idején a munka járandóságát minden héten, s mig a sürgető munka tart, egymás után következő hetekben is kettőztetni, bétudván azt az egész esztendei járandóságba. – A távolabb helyről rendelendő jobbágyokkal jövet menet betudásával 4 napokig folyvást lehet dolgoztatni, még pedig sürgetőbb munka idején minden harmadik héten,* – de tartozik az úr nyáron elegendő legelőről, télen mind a jobbágynak mind marhájának szükséges elhelyezéséről gondoskodni.*
Pontosan: de az illy munkák rendszerint tsak 4 hét alatt egyszer, még pedig a sürgetősbb mezei munka idejében ugy kivántathassanak meg, hogy egy hét mindenkor szabad maradván az uri munkától, a másik hét a földes ur dolgára fordittassék.
Iratok, I. k. 292. l.
Ezen pontra nézve először kétség támasztatott, ha nem fog e a munka kettőztetése, 3–4 napi heti munkára magyaráztatni? mire az adatik feleletül, hogy ezen pont csak részletes magyarázatja azon általános szabásnak hogy minden héten egy nap dolgoztassék, a kettőztetés tehát csak 2 nap lehet. – Utóbb az kivántatott: mondassék ki világosan hogy a sürgetős munka idején kettőztetett szakmányok, nem az egész esztendei, hanem a nyári illetőségből fognak lehúzatni, – mire azonban nyugtatólag mondatott, hogy a pont elején szabályosan fel van a munkának 1/8 része a téli 6 hónapokra tartva. – Az első inditványt MARCZIBÁNYI tette, JUSTH czáfolá – a másodikat FEKETE hozta fel, BENYICZKY oszlatá. – Fekete 4 és nem 6 hónapot kivánt téli hónapokra tétetni. – NAGY még ezt sem látja igazságnak, mert ennek nincs egyébb alapja annál hogy nyáron hoszabb a nap, s igy többet dolgozhat urának a jobbágy* – mondhatni ugyan hogy télen kurta a nap, s ezért semmit sem dolgozik, igaz; de a paraszt azt mondja reá: tessék csak megpróbálni nyáron nap költétől napszáltáig kaszállni!!
„Akár hogy forgassuk a dolgot, csak mindenkor az sül ki, hogy ezen rendelés oda megyen ki, hogy a paraszt mennél többet dolgozzon és hogy ezen rendelés annak béllyegét hordja, hogy azt magunk csináltuk.” (Jegyzőkönyv, III. k. 480. l.)
SOMSICH: Ellene van azon rendszabásnak, hogy szorgos munka idején a munkát kettőztetni lehessen, – épen mivel szorgos a munka, mivel ekkor egy nap hatot is ér, mivel egy nap vesztesége miatt gyakran rothadás következik, a jobbágynak minden idejét ura részére elfoglalni, és neki semmit sem hagyni, szörnyü kivétel az általános törvény alól, igazságtalanság, s mind magános jólétére, mind a nemzeti iparra pótolhatlan veszteség. Ne hagyják a RR törvényeinken annak bélyegét, hogy csak urak által hozattak. – Erre Gr. LA MOTTE válaszúl adja: hogy ép azon törvény, melly minden hétre egy napi munkát kiván, visel nem a földes uri, hanem kinzói bélyeget. Mert a Gömöri paraszt, ki legtöbnyire fuvarbol éll, ha minden héten uri munkájának letöltése végett otthon tartózkodni kéntelenitetnék, élelmét el vesztené.
Mind ezen inditványok félre vetésével a szerkeztetés szórol szóra jóvá hagyatott.
