b) 1833 augusztus 16 Országos ülés. Tárgy: A telki állományhoz tartozó és közös erdő használata.
b)
1833 augusztus 16
Országos ülés.
Tárgy: A telki állományhoz tartozó és közös erdő használata.
1833 augusztus 16
Országos ülés.
Tárgy: A telki állományhoz tartozó és közös erdő használata.
Augustus 16-án LXXXVII-ik orsz[ágos] ülés.
Olvastaték az urbéri 3-ik t. cz. 4-ik §-nak utolsó pontja, melly szerint: „Azon hellyekben, hol az erdő vagy első megszállitás óta, vagy az uraságnak későbbi engedményéből a jobbágyi állománynak részét tenné, vagy pedig az állományon felül akár a községnek, akár egyes jobbágyoknak* telkek után lenne kivágva, mind a két esetben, az épületi, tüzi fajzás, makkoltatás, gubacs és más gyümölcs szedése is a jobbágyokat fogja illetni (fentartatván mind ezekre nézve, a mennyibe gyakorlatban lett volna, az uraság használata, s az erdő vágás módjának, és rendjének meghatározása iránt az uraság fő fel vigyázási jusa) sőt ha az erdei rend megtartása mellett, a jobbágyok tüzi, s épületi faizás szükségén felül még kereskedésre is szolgálhatna az erdő, ez a jobbágyoknak – ha* használásában voltak – továbbá is az uraság rendező felügyelése és a község által meghatárazandó, s ugyan csak a községnek jutandó taxa fizetés mellet, megengedtetik.”*
Kimaradt: külön külön
Kimaradt: eddig ollyatén kereskedés
A szöveg nem szószerinti. (Iratok, I. k. 281. s köv. l.)
VITÉZ: Ha telekbeli állományba méretett az erdő, nem látja helyét a földes úr használlatának, ha ellenben jovoltábol az állományon felül bizonyos feltétel mellet adatott, s ezen feltétel szerint használatában maradt a földes úr, az adomány feltételének fel kell tartatni. – Ennél fogva a szerkeztetés elején foglalt két esetet szükség megkülünböztetni, s a földes úr használata iránti mentő záradékot csak a második esetre szoritani.
BEZERÉDY ezen különböztetést igen helyesnek találja. Ahol jobbágytelki állományba méretett az erdő, ott úgy véli, az országos biztoságnak sem lehetett azon véleménye, hogy az ur is használja, miután a jobbágyi adózásokat szedi, de ha ezen felül adatott a községnek, fel kell tartani az úrnak eddigi használatát, mert a törvényhozásnak iránya nem lehet a tulajdonost gyakorlásátol megfosztani. De gyakran meg volt itt mutatva, mennyire káros mind materialis, mind moralis tekintetben a közös birtok, kivánná tehát, a közös használat feltartása helyett, a legelőre nézve megálapitott elvek szerint, ezen közös birtokot is elkülönözni. – SOMSICH az erdőt általánosan igy kivánta vólna kihoztani;* a mint ezen §. mutatja hogy már néhol szokásban is volt, s békével, és nyugalommal gyakoroltatott; – azonban ez el nem fogadtatván, ohajtaná legalább, hogy ha jövendőben vagy egy földes úr eként akarná ki vágni a jobbágyok erdőbeli illetőségét, az út előtte bevágva ne legyen.
Aug. 12-i indítványát l. 49. l.
Ellenben VÁGHY az elkülönözésnek jóvoltát a földre, rétre nézve ugyan kétségbe nem vehetőnek valja, de az erdőt egészen más tekintetben látja, s erre nézve minden oldalú megfontolást kiván. – Mondatott már itt az 1807-ki 21. czikely felől, és méltán mondatott, hogy a mióta apróbb darabokra osztattak az erdők, azóta pusztúlnak is; és igen nagykérdés a publica oeconomiában hogy mi tanácsosabb? minden esetre ott alaposan meg fog hányattatni* itt azt felületesen meg előzni nem tanácsos. – Ezen észrevételeket a PERSONALIS igen nagy tekintetet érdemlőknek látta, mert valóban azon 2–3, legfeljebb 10 hold erdőben, amelly egy telek után juthatna, erdő culturát gyakorolni lehetetlen, a nélkül pedig pusztulás következik.
A közgazdasági kérdéseknek a kereskedelmi bizottság munkálatának tárgyalásakor kellett sorra kerülniök.
BEZERÉDY felel: hogy itt nem egyes telek utánni kivágásra, vagy közbirtokosok közötti felosztásra irányoztatik, hanem, az uraság és község közötti elválasztásra. Egyéb iránt hol a közös birtokban egyik a másiktol füg, a függőnek használlása mindég csorbulást szenved.
BERNÁTH pedig úgy vélekedik: hogy ha csendet, rendet, s virágzást ohajtunk, mindent el kell kerülni, a mi surlódást, ütközést okoz, s ha már az elkülönözés általában meg nem eshetett, legalább a jobbágyok között kiván minden surlódást ki kerülni, s igy ellene van a község közös birtokának, ellene az uraság együt használlásának, ha volt ilyes használata; szakitassék ki illő arányban egy darab erdő az uraságnak, a többi osztassék ki telek szerint a jobbágyok között, erre nézve pedig többé uri fel ügyelésnek se legyen helye, mert ha a jobbágy-telki állományra nézve nincs, arra sem lehet, a mi annak pótlékául adatott.
NAGY: Szathmárnak tegnap kijelentett elvében osztozván az erdőt különös földes uri tulajdonnak nem veheti. Az urbariom behozatala alkalmával tett munkállodás szerint három tekintetbe jön az erdő – kikérdeztetvén a jobbágy ha van e erdeje? vagy azt felelte 1. hogy van, de az kirekesztőleg sajátja az uraságnak, s az ilyenről szó nem lehet, vagy azt mondotta 2. hogy van, de abban ilyen s ilyen illetőséggel bir a jobbágy,* – már ez nem kirekesztő uri tulajdon, hanem vagy a telepitési szerződés, vagy emlékezetet haladó divatnál fogva, melly az első megszállás alkalmabeli engedély suppositumán épül, közös – vagy azt mondották 3. van a községnek privát erdeje. Ez ismét 3 féle lehet: 1. Telek beli állomány, s itt sem együt használásnak, sem más beavatkozásnak helye nem lehet, 2. vagy olyan hogy minden haszonvétel a jobbágyságé, s az uraság csak felügyelést gyakorol; ennek használatát az urra kiterjeszteni szintén nem lehet, 3. ahol bizonyos idomban az urnak is volt használata; ezt ohajtaná, mint Tolna, elkülönözni.
„Az erdő az uré, de a jobbágyság is használja.” (Jegyzőkönyv, III. k. 203. l.)
BALOGH: Az állományba mért erdőnek a jobbágy által szabados használata mellett szólván, úgy nyilatkozik hogy a szokást az engedélyek alapjául venni annyit tesz, mint a bőkezüséget büntetni, a szükkezüséget jutalmazni; az tehát törvénynek, s engedélynek alapja nem lehet.*
„A törvényhozásba nem kell a szokásra tekintenünk, minden idő szerinti törvényes engedmény többnyire az eddigi szokásnak meg sértésével jár.” (Uo. 204. l.)
KÖLCSEY szintén 3 felé osztja az erdőt. 1. Melly az úrnak olly tulajdona hogy abban a jobbágy részt nem veszen, 2. melly a jobbágynak oly tulajdona, hogy abban az ur részt nem veszen, 3. mellyben közös a használlat. – A két elsőről: bár uré, bár jobbágyé, a tulajdon sértése nélkül szó nem lehet, – a közös erdőkre nézve, mellyek a földes úr czíme alatt vannak, a RR meghagyták: hogy a jobbágynak szabad száraz fát szedni, törzsököt vájni, és vad körtvét enni, – hogy a fenálló szokás szerint, ezt határozni nem lehetett vólna, mutatja azon több követek felhozott példa, hogy eddiglen itt ott a jobbágy ölfát is kapott.”* Miután azonban az elkülönözés elve, melly egyedül szabhat vala igazságot mellyet a jobbágyság czime alatt lévő közös erdőkre is ki lehet vala terjeszteni, el nem fogadtatott; legalább viszonosságot kiván a szónok; hogy valamint a földes úr czime alatt lévő közös erdőben a jobbágy száraz fára, tuskóra; és vad körtvére szoritatott, úgy, a jobbágy czime alatt lévő közös erdőben viszont a földes úr száraz fára tuskóra, és vadkörtvére szoritassék.
„A mint Gömör vármegyének követje elő adta illyen erdőkbe is, hol a czim az uré és csak a köz használat a paraszté, a csetneki és murányi uradalmakba a fának fele vagy egy tetemes rész illeti a jobbágyokat, vagy mint Soprony vármegyének követje a megyéjebeli példa után mondá, az illyen erdőkbül bizonyos számu öl fa adatik a jobbágyoknak.” (Uo. 206. l.)
ANDRÁSSY czáfolgat, – ezen viszonosságra azt felelvén, hogy annak csak akkor lehetne helye, ha az úr a jobbágy adományábol birná az erdőt mint viszont van, hogy a jobbágy az úr adományábol birja, Baloghnak pedig azt válaszolván, hogy hazánkban a szokás, törvényes alapja lehet a birtoknak. Mire viszont BALOGH Az Esztergomi követ jól felelt de nem nekem, hanem önnön magának, mert én nem mondottam hogy az usus nem lehet birtoknak alapja, hanem azt: hogy nem igazság az usust tenni az engedélyek alapjául, – s erre úgy gondolom nehezebb a felelet; – egyéb iránt arra szóllitom fel, hogy mászor elveimet úgy fogja fel a mint előadom, s talán meg lesz mentve azon kellemetlenségtől hogy czáfolgasson.
A PERSONALIS: Abaúj vármegye inditványát igazságos alapokon látja nyugodni. Ha állományba adatott az erdő s a földes úr minden adózásokat meg kap, még együt használást is engedni nem lehet, ha pedig azon felül adatott, és használatát feltartotta, attol meg fosztani nem lehet.
DEÁK: Nem tud esetet, hogy valahol az erdő, mint erdő, állományba méretett volna, különben azt is meg kellett volna határozni, hogy a föld, rét hiány, erdő által minő idomban, s mennyiségben pótoltassék, – de ha van ily eset, hogy azzal úgy bánhat a jobbágy mint állományának egyéb részeivel, az igen temészetes. Bajos lenne azonban a községi erdőkre nézve is a földes úr használatát ily általánosan kijelenteni. Lehet eset, midőn urbariom vagy regulatio által, a jobbágyoknak elkülönözött birtokúl egy darab erdő kivágatott, s azt kirekesztőleg használták; később kezdett a korcsmáros részt venni, elnézték; majdan az uraság tisztje, s igy lassan lassan usus lett belőle, ez azonban nem usus hanem viszaélés.* Helyesb lenne tehát, az urbariomot, vagy regulatiót venni sinór mértékül.
A köz tapasztalás mutatja, hogy az illyen szokás mindég be csuszáson kezdődik, előbb a kortsmáros vagy árendás később a földes ur szinelt okokon veszi elsőben ugyan kitsiny, ezután mindég nagyobb és kiterjedtebb hasznát, majd engedelem, majd fél erőltetés mellett az illy község erdejének, mellyet későbben állandó szokásnak állitván, a coususban magát be helyhezteti.” (Uo. 212. l.)
BUSÁN jelenti hogy Horváth országban, van telki állományba mért erdő, s hogy az 2000, a föld pedig csak 1000 ölével méretett egy holdba. SZENTPÁLY végre minden észrevételek ellenére is, kivánja úr, és község, (nem pedig egyes jobbágyok között) az együtt használást megszüntetni. – Még más inditványok is tétettek. – BEZERÉDY a gyümölcsszedés megemlitését kihagyatni kivánta, mert miután az uradalmi erdőre nézve ettől el nem tiltattak* annak a jobbágyi erdőkre nézve különös kedvezés gyanánt hangzó megemlitése azon balmagyarázatra adhat alkalmat mintha egyebüt nem volna szabad a gyümölcs szedés. Ezt többen pártolták, a többség azonban szerfelettinek itélte a Tolnai követ aggodalmát.
V. ö. 64. l.
SZUCSICS a fa kereskedésre nézve azon feltételt kihagyatni kivánta, hogy csak úgy engedtetik meg: ha szokásban voltak a jobbágyok – ha már egyszer a jobbágynak vagy községnek adatott valamely erdő, azt használja, az erdőszség szabályai szerint ahogy, és a mire akarja. – Ezt
MAJTHÉNYI (Hont) pártolván, nem tudja minő systemában veszik a RR a szokást, majd megerősitik majd el vetik. Korcsmáltatást engedtek a jobbágyoknak bár voltak szokásában bár nem, fajzást már nem engedtek, a lelki pásztoroknál ismét megálapitották az usust, itt viszont ezen §-ban a gubacs szedésre, fajzásra nem teszik az usust feltételül, a kereskedésre nézve már teszik. Azon regula szerint hogy „amor incipit ab ego” igen természetesnek találja, hogy ahol ususa nem volt a jobbágynak, ott fajzást nem engedtek; de hogy ott hol az erdő a jobbágynak állományába méretett, vagy azon felül rátájába ki szakitatott, miért kellessék kereskedésre nézve a szokáshoz kötni? meg nem foghatja.* Kivált miután egyesülten gyakran kimondatott azon czélzás: hogy a kereskedést elő kell mozditani, leginkáb ezen békés időkben, midőn a nemzetnek nincs alkalma vitézségét kimutatni. – Ezt szintén sokan pártolták. – NAGY azonban nem hajlandó a fakereskedést korlátlanúl megengedni, eddig firól fira szállott a telek, s azért az erdőnek is jobban gondját viselte a jobbágy, de most be lévén hozva az usufructuatio, le vágja, pénzt csinál belőle, s telkét is eladja. – BUSÁN pedig az erdő pusztitás tekintetéből, a fa kereskedést ott is eltiltatni kivánta, ahol annak használlatában volt a jobbágyság. – A PERSONALIS fontosnak látja a Sopronyi követ észrevételét, s úgy hiszi azon agodalomnak megfelel a szerkeztetés. – Végre PÉCHY a záradékot egészen kihagyatni kivánta, mivel itt az uraságnak nem lehet a gubacs szedésre és makkoltatásra nézve usust tulajdanitani.
„Nem szükség olly szorosan a szokáshoz ragaszkodni; erre a birónak kell figyelmezni, midőn a multra nézve itéletet hozz, de a törvényhozó test, mellynek a kor szellemét és a környülállásokat kell tekinteni, változást tehet a szokásba.” (Jegyzőkönyv, III. k. 200. l.)
Mind ezen inditványok közzül egyedül az Abaúji fogadtatván el, miután az Itélő mester által felolvasott szerkeztetési módositásra nézve azon észrevétel fordult elő, hogy a telki állományba mért erdőre nézve, a fajzás, gubacs szedés, makkoltatás s a t. elszámlálása azt látszatnék magában foglalni, hogy a jobbágy állományának ezen részét csak ezekre használhatná,* – DEÁK s mások által is tétetvén módositási inditványok,* végre igy állapitatott meg a szerkeztetés:
Platthy Mihály ítélőmester fogalmazványát l. Jegyzőkönyv, III. k. 214. l.
Deák így fogalmazta meg a kérdéses pontot: „sylvas, quae ipsum sessionale constitutivum iam ingressae sunt, coloni absque omni prorsus restrictione libere et exclusive usuabunt.” Fogalmazványával azonban nem voltak megelégedve, mivel „az exclusive kifejezés nagyon messze terjed és azt oda is lehetne magyarázni, hogy az illy állományi részbe adott erdőkbül, ha azok szántó földé változtatnak, az urat a kilenczed sem illeti és ezen kifejezés által a földes urnak legeltetési igaza is ki lenne zárva”. (Ua. 214. l.)
„Ha mindazáltal az erdő valamely helyekben, szántó föld vagy rét helyett adatván, a jobbágy telki állománynak részét tenné, azzal jövendőre a jobbágyok szint úgy, mint egyéb urbéri javaikkal szabadon és meg szoritás nélkül fognak élni, ahol pedig az állományon felül s a t.* alább pedig ezen szavak helyett „mind a két esetben” ez tétetett: „ezen esetben”.
Nagy Pál szövege, amelyet ő is latinul terjesztett elő, s Platthy fordított magyarra. (Ua. 214. s köv. l.)
