a) 1833 augusztus 14 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. 4. és 5. pontja: [I.] A jobbágyok makkoltatása urasági erdőkb…
a)
1833 augusztus 14
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. 4. és 5. pontja: [I.] A jobbágyok makkoltatása urasági erdőkben. [II.] Az erdőkben való gyümölcsszedés tilalma.
1833 augusztus 14
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. 4. és 5. pontja: [I.] A jobbágyok makkoltatása urasági erdőkben. [II.] Az erdőkben való gyümölcsszedés tilalma.
Augustus 14-én 86-ik orsz[ágos] ülés a KK és RR tábláján.
[I.] Olvastatott a 3 ik t. cz. 4-ik §-ának 4-ik pontja. Ez által a jobbágyoknak a lakhelyök határában fekvő uradalmi erdőkben, a makkoltatás tulajdon szükségökre, és nem kereskedés végett 6 xral olcsóbban mint más idegennek megengedtetik. Temes Torontál, és Krassó megyékben az eddigi szokás szerint nagyob darabtol 6, kisebbtől 3 xrok fognak fizettetni. Az alsó Tóth Országi megyékre nézve pedig; szinte szokás szerintén a nagyob darabra 12 xr, a középszerüre 9 – s a legkisebbre, 6 xr fizetés rendeltetik. Az ezen megyékben idegen sertvésekkel könynyebben gyakorolható visszaélés megszüntetése, s ezen jótéteménynek egyenlőb, s arányosabb kihatása tekintetéből az is határoztatván: hogy a jobbágy csak tulajdon s csak 10 darab sertvést makkoltathasson. Az alattomban béhajtott daraboktol ezentúl is kettős taxa fizetésnek, a 10 számon felül pedig* szabad egyezésnek leend helye.*
„az uraság és jobbágy közti”
Iratok, I. k. 280. s. köv. l.
BALOGH: Átlátván hogy a makkaltatás nem tartozik a jobbágytelki állományhoz, hahogy az usufructuatio oly sok korlátok közé nem szoritaték, talán maga is szerkeztetésre, vagy épen a makkoltatás megszüntetésére voxol vala. De annyi szoritásokat látván, azoknak némi pótlására kötelességének tartja, a makkoltatást megengedni. Azonban a 10 számra szorítást általános rendelésnek gondolván, ezt igen csekély, mind ösze 20 garasra terjedő, s inkáb tetsző mint valódi kedvezésnek látja, minthogy a váltó árnak két garassal feljebb rugtatásával megszünik.* Az alsó Tóth országi megyékre nézve pedig ezen uj rendelést az eddigi szokásnál terhesebnek véli, mint hogy ott bizonyos számra maiglan nem volt a jobbágy szoritva. Nem tartja ugyan igazságos alapnak a jótéteményt szokásra alapitani, mert ez annyit tesz: hogy a ki eddig jószántábol valamit engedett jobbágyának, az tenni tovább is köteles legyen, a ki pedig elég kegyetlen volt semmit sem adni, ezen túl se adjon. De miután, ha csak a szokáshoz nem ragaszkodik, más alapnál fogva nem látja lehetségét valamely engedély kivívásának, legalább a szokást kivánja feltartatni. Általánosan pedig inkább egy két darabra ingyen makkoltatást, mint kijátszólag 2 garassal olcsóbbat ohajt adatni.
„A 6 xr, mellyel olcsóbbban rendeltetik a jobbágynak a makkoltalás, már magában is igen csekély, mert 10 darab sertésre csak 1 for. esik – de ez is tellyességgel a földes ur önkénnyében áll, mert mi tiltja, hogy ezen két garassal feljebb ne emelje az árrát s igy ezt egy olly szemfény vesztő engedménynek tartja, hogy inkább maleficiumnak lehet mondani: ” (Jegyzőkönyv, III. k. 183. l.)
Sz. PÁLY: A makkoltatást egészen megszüntetni kivánta, mint hogy attol semmit sem adózik a jobbágy, s igy még csak oly alapját sem látja mint a fajzásnak. Egyébiránt Baloghnak azon mondását hogy mind ösze 20 garasra terjed ezen engedély, ACZÉL az által czáfolgatja, hogy a 2 garas olcsób bért nem a makkoltatás egész idejére, hanem szokás szerint a hetenkénti váltó pénzre kell érteni.* Ezen szokást azonban SISKOVICS minden vidéken divatozónak el nem ösmer, – CSAPÓ pedig az olcsobb bér helyet inkáb elsőbséget kiván a jobbágynak adatni; mert amazt amint Balogh mondá: könyü lesz ki játszani. Ezen ellen vetést NAGY ki nem forgathatónak állitván, hajlandó volt az, egész pontot kihagyni, nehogy valami engedélynek vétessék, holott oly csekélység hogy szót sem érdemel.* – Amit BERNÁTH oly igaznak itél, hogy ha maga marad is; kihagyásra voxol; mert az egész pont nem használ a jobbágynak, hanem csak viszaélésekre nyit rést, s keserves surlódásokra nyújt alkalmat.
„A 6 xr. nem egész makkoltatás idejére, hanem csak egy hétre értetődik s mivel mintegy 10 hétig szokott tartani, ez mind a 10 darabra 10 frt. tészen.” (Jegyzőkönyv, III. k. 184. l.)
„Megyéjében 9–10 ft fizettetik egy sertéstől s igy a 6 xr tekintetet sem érdemel s tsak a jobbágynak kijátszására szolgál, megyéjében ha lehetséges a jobbágy meg alkuszik a földes urral s ezen esetben ugy is lehetetlen a 6 xr meghatározása. Ha pedig idegennek adatik a makkoltatás, ott is felyebbre mondathatik a haszonbér s igy itt is a jobbágynak kedvezése füstbe megy.” (Jegyzőkönyv, III. k. 187. l.)
Ezeknek ellenére VITÉZ igy szóllván: azért hogy nem ér 100.000 ftot ezen beneficium, nem kell azt a jobbágytol megtagadni, az 52 nap robot sem ér 100.000-et, azért meg kell becsülni, a töbség hajlott a szerkeztetés mellet maradni, de egyszersmind az alsó Tóth Országi megyék iránt pártolásra talált SZALOPEK inditványa, a ki nem látja ugyan által hogy ezen csekély jótéteményre nézve miért ne lehetne az egész országot egyenlő lábra tenni; mindazáltal legalább Sclavoniát kivánja előbbi szokásában meg hagyatni, melly szerint t. i. ott a jobbágy nem volt bizonyos darab számra szoritva. – SISKOVICS, aki makkoltatást nem akar engedtni, sőt azt mint sok tekintetből károst egészen megszüntetni ohajtja, hajlandó a Verőczei követ azon kivánságát pártolni hogy egyenlő törvény alatt legyen. A földes uri tulajdon ott is csak olyan, mint egyebütt; az ottani nép pedig leginkább nomadicus marha tartásbol élvén, irtóztató rest s az is marad mind addig: mig ezen könnyités elvételével földmivelésre nem kénszeritetik, – NAGY PÁL ellenben Sclavoniát eddigi szokásában feltartatni kivánja, – sok engedélyt tagadtak már meg a RR a szokásnál fogva, tartsák meg tehát azt ott is alapnak, hol a jobbágyra nézve valamenmyire kedvező. Ha nem változtatik meg a jobbágy adózása, ne változtassék azon beneficium is; mellyből kivált Sclavoniában éll, minthogy ott a gabona termesztésnek igen csekély hasznát veszi a jobbágy, ha csak sertésének nem adja, s igy lábon Bécsbe nem hajtja.
SISKOVICS ugy hiszi: ezt nem állitaná a Sopronyi követ, ha Tóth Országot ösmerné, ahol nem az hogy sertésnek öntené gabonáját, de maga is éhezik a jobbágy, mivel a 30 esztendős ember sem dolgozik semmit, hanem 3 kecske, 6 disznó után jár henyélve egész életében. A szónoknak vallástétele, hogy a nomadicus marhatartást pártolni soha sem fogja, s igy az ily sertés tartást sem, részint mivel az erdőt pusztitja, részint mivel inkáb más marha nemet akar tenyésztetve látni, mint ollyat melly azt emészti el, a mi az ember élelmére szolgál.
SZUCSICS: Ha 3 kecske 6 disznó mellet pásztorkodva henyélni Sclavaniában hiba, Baranyában is az, pedig ő annak hegyes vidékein, és szigetein, szintúgy látott 30 éves embereket 2–3 tinó után semmit sem téve kalandozni. – SISKOVICS ezt nem gondolná: ha csak utast,* vagy olyas embert nem látott a Bácsi követ, a ki minthogy Baranya mindenüt regulázva van, a földmivelési ipar következésében kötelről étetett. SZUCSICS állitásának bizonyságaul Hercegovina, és Szekcső szigetjeit hozta fel.*
„fuvarost.” (Jegyzőkönyv, III. k. 189. l.)
„Baranyának némely szigetén, nevezetesen Herczegovinán cs Szekcsőn olly nomadice folytattatik a marha tenyésztés, hogy ott 20, 30, de 100 pásztort is találni” (Jegyzőkönyv, III. k. 190. l.)
MAJTHÉNYI azt tartja hogy ha az erdő azon gyümölcsének, mellyet csak egyenesen e végre rendelt a természet, ilyes használása az iparral, az erdő miveléssel ellenkeznék; nem csak a jobhágynak hanem az úrnak is meg kellene azt tiltani.
Töbszöri felkiáltások következésében a PERSONALIS úgy látta hogy a többség változtatás nélkül akarja a szerkeztetést elfogadni – mire viszont Verőcze! Verőcze! hangozván, – a PERSONALIS azt jegyzette meg, hogy e szerint az egész szerkeztetésnek meg kellene változni.
NAGY: Ha megváltozik is, a textura miatt bizony meg nem tagadhatjuk a sclavoniai jobbágytol a mi az övé. Egyéb iránt a mint minap mondottam hogy Marmarosban nem voltam, úgy Sclavoniában vóltam, azt ösmerem, s tudom; hogy minden ház nép tart egy külön sereg sertést, mivel ennek látja egyedüli hasznát. A mivelt gazdálkodás, és industria felőli elvekben én általánosan megegyezem, de annak tekintetéből jelenleg egyedüli élelmétől a jobbágyot megfosztani nem akarom.
A PERSONALIS kijelenti hogy ő a szerkeztetés változtatása miatt nem aggódik, de a töbséget nem látja hogy akarná. – Mire igen sokan fel állván, s Verőczét pártolván; a szerkeztetés SZALOPEK inditványára ennyiben változott: hogy a viszaélések, aránytalanság, s 10 darab sertésre szoritás egész a pont végéig kihagyatván, a 6 xr fizetés elrendelése után nyomban ezen szavak következnek: „minden alattomban be hajtott daraboktol ezentúl is a kettős taxa fizetése megállapitatván”.
SZALOPEK még annak sem látja okát, miért neveztetik Sclavonia Also Tóth Országnak, holott felső Tóth Ország nincs, s az is meg fog bizonyitatni hogy Magyar és nem Horváth Országhoz tartozik. – Erre némely szóváltások történtek SZALOPEK és Busán között, ki az 1791: 59-ik, 1715: 118, s más törvényekre hivatkozva,* állitotta hogy azon nevezet diplomatice van elfogadva, s hogy a Varasdi Generalatus, Körös megye és Zágráb megyének Száván innénti része felső Tóth Országnak tartatnak, kérvén hogy ezen publ[ico-] politicus kérdést ne feszegesse.
Az 1791: 59. tc. értelmében Horvátország és a három felsőszlavóniai megye, ú. m. Zágráb, Kőrös és Varasd megye adójáról mindig a magyar országgyülésen kell határozni az 1715: 118. tc.-kel pedig az uralkodó hozzájárul, hogy Alsószlavónia és az ott lévő magyar megyék visszacsatolásáról egy bizottság javaslatot terjesszen eléje. – A Jegyzőkönyv (III. k. 186. l.) szerint még az 1741: 50. tc.-re hivatkozott.
BERNÁTH ellenben nagyon örömest kész Tóth Országnak, az egyetértési szoros kapcsolatra testvéri ajánlkozását el fogadni, – s valamint a Bánsági megyéket Bánságnak nem nevezzük, hanem Temes, Torontál és Krassó megyéknek, úgy itt is ne mondjuk Alsó Tóth Ország, hanem: Verőcze, Posega, Szerém. – Ezen inditványt BORSICZKY, NOVÁK és mások sokan pártolák azonban a PERSONALISnak észrevételére: hogy arrol itt nincs szó mi volt hajdan Sclavonia, Valpó vármegye e? vagy Szerémi Bánát? annyi igaz hogy Alsó Tóth Ország név alatt van béfogadva, s ezt itt ily oldalaslag pertractálni nem lehet: – az inditvány elmellőztetett.
[II] Olvastaték a következő pont, melly azt rendeli hogy:
„Ezen kivül a jobbágyokat semmi egyéb haszon az uradalmi erdőkből nem fogja illetni, nem is fog köteleztetni a földes ur* kézi müvekre, vagy pálinka égetésre, vagy épen kereskedésre jobbágyainak fát adni, úgy a makkoltatás, gubacs, s más gyümölcs szedés jusa is az uraságnak szabad, és szorithatlan rendelkezésétől fog fügni.”
A teljes szöveg: „Ezen kívül a jobbágyokat semmi egyébb jótétemény vagy haszon az illető határok körében fekvő uradalmi erdőkből nem fogja illetni; annál kevésbbé követelhetnek valamit a határjukon kívüli erdőkben, havasokban vagy éppen a pusztákban; nem is fog köteleztetni a földes úr saját határbéli erdejéből kézmüvekre” stb. (Iratok, I. k. 281. l.)
SOMSISCH úgy vélekedett, hogy miután az előbbi pontokban el van számlálva: mi illeti a jobbágyot az erdőből, nincs többé szükség elszámlálni mi nem illeti, mert ez magában értetik. – BALOGH hasonló értelemben volt, csak azért is mivel a megengedett csekélységek mellett nagyon szembe ötlő lesz az a mi meg nem engedtetett, ha el fog számláltatni. – Ezen inditvány el nem fogadtatott.
DEÁK is ujitja inditványát a szerszám fa iránt.* – A PERSONALIS nem szóll ugyan ellene, de miután tegnap az inditvány meg történt s el nem fogadtatott, többé szóba nem vehetőnek itéli. – ASZTALOS azt veti ellen, hogy ő maga részéről tegnap csak azért nem pártolá az inditványt, mert azt ezen §-usra tartozónak vélte. – SOMSICH Zalát, a Personalis bölcs és kegyes előadása mellett is pártolja, mert soha sem fogja tudni meg egyeztetni az igazsággal, hogy ha urimunkában a hajdu által tőkével megterhelt boronája eltörik, azt venni legyen kéntelen. – NOVÁK szintén csak elhalasztotnak, nem elvettettnek véli az inditványt, mert azt a Marmarosi követ nyilván fel is tartotta ezen §-usra. – BALOGH pedig ha huszszor kerül is elő valamely inditvány, melly a jobbágy könnyitésére szolgál, azt mindég kész pártolni. – NAGY tiszteli ugyan az előlülői kijelentéseket, de csak úgy, a mint a sorozat kérdésében maga az előlülő is mondotta, t. i. hogy az a RR controlleriájának alája van vetve, – sokan ide halasztották a tárgyat, mellyet csekélysége miatt is embertelenség nélkül maga részéről meg nem tagadhat, akár mit enunciált is tegnap az előlülő. – A PERSONALIS hivatkozik az RRre, valjon elhalasztva volt e csak azon inditvány? holott a végzés kijelentése után a Liptói követ ujra felmelegitette, s akkor sem fogadtatott el. – VITÉZ, DÓKUS, POGÁNY, VAY a végzéshez ragaszkodnak. – VAY hirelenében elszámlál a földmiveléshez meg kivántatott szerszámok, és szerszám részek közül vagy 30-at* annak meg mutatására hogy ez nem oly csekélység mint a Sopronyi követ mondja. – DEÁK ezt oly lajstromnak nevezi, melly ha belőle az ostornyél, s még egy két e féle ki nem maradt vólna, bár mely régi inventariumnak is beillenék, de a dolog nem úgy áll, mert itt nincs szó azokrol mellyeknek készitése a kéz mivesek mesteréhez tartozik* – BÖTHY is különbséget lát a szerszám készitésnek nagyban üzése, faragása, és a közt, ha munka közben rúdja eltörik. – GYERTYÁNFFY pedig kivált rendszeres munkában nem látja kezét annyira megköttetve, hogy a mit jónak lát, azt más szempontbol újolag is felvehesse. – MAJTHÉNYI (Bars) közép ut gyanánt a szerszámfának megemlitését kihagyatni javalja. – BORSICZKY ezzel meg nem elégszik, mert az 1-ő §-ban megengedett száraz dült fábol egy ostor nyelet sem lehet faragni, – kéri egyszersmint a RRket legalább azt ne törvényesitsék, a mi némely helyüt regulatorius per következésében is szokásban van, hogy a zsindely csinálást is regalének tartja a földes úr, s a jobbágynak tennen vásárlott fájábol sem engedi meg a faragást. – NAGY álmodni sem tudta, hogy még ilyen irtoztató viszaélés is lehessen. – E részben PERSONALIS nyugtató választ ad a már eddig végzettekről s a kereskedési munka körében végzendőkről. Egyébiránt Deáknak inditványa el nem fogadtatik. Végre SZUCSICS a gyümölcs megemlitését kihagyatni kivánta, mert azt általánosan eltiltani küldői nem akarják. – A BUDAI KÖVET nem hiszi, hogy a gomba, eper, málna, komló szedést a RR eltiltani akarhatnák.
V. ö. 54. l.
A felsorolást l. Jegyzőkönyv, III. k. 193. l.
„Csak azon szerszámokat értette, melyek az ur dolgában szoktak törni.” (Jegyzőkönyv, III. k. 194. l.)
Ezen inditvány ellen észrevételek tétettek: JUSTH és VITÉZ fel sem tehetik hogy oly kegyetlen földesur lehessen, aki ezt tiltaná, de just nem akarnak engedni ott, ahol kegyelemnek van helye. – BREZOVAY attol tart hogy ha világosan törvénybe tétetik, hogy a maga curialis erdejében a földes ur megengedni tartozik a gyümölcs szedést, ez annyit tesz, mint őtet tulajdon magábol kitiltani.
Ellenben NAGY PÁL figyelmezteti a RReket azon embertelenségre, s botránkozásra, ha még a vad gyümölcs szedést is eltiltják. – Legyenek irgalmassággal a RR! hiszen nem terem az erdőn császár körtve.
Igy Novák, Balogh, Péchy, Desöffy, Böthy, Gyertyánffy, Bük, Szabó, Vásárhelyi, Bernáth és mások.
MAYER kanonok csak azért is kihagyatni vélé a gyümölcs szedés tilalmát, mivel az eddig az urbarialis rendeletek következésében szabad volt s minthogy az eddigi intézkedés alapjának vétetett az urbarium. BERNÁTH kéri a RRket, ne tapodják lábbal az alapot – BÖTHY pedig a megengedtetni kivánta, mert a földes urak igen könnyen csinálnak magoknak monopóliumot, a mint erre példa a piócza fogás.
VITÉZ nem hisz földes urat a ki ezt meg nem engedné, de attol tart, hogy ha törvény által mondatik ki általánosan az engedelem, a vad gyümölcs mellett, a gubacsot is fel szedik. – NAGY ebben magában látja a feleletet – mert egyrészről az mondatik hogy nincs f[öldes] úr a ki meg nem engedné, más részről: hogy meg nem lehet engedni, mert fel szedik a gubacsot. A törvény nem a jó és kegyes, hanem a kegyetlen földes úr ellen hozatik, s ő valóban eddig is tud olyan embertelen földes urat, a ki pénzt vesz a gyümölcs szedésért. – BALOGH pedig azt hiszi, ha nem lenne is oly kegyetlen földes úr, van embertelen részeges csősz, a ki meg zálogolja azon szegény tehetetlen gyermekeket, s vén asszonyokat, kik nem mulatságbol, hanem éhség elüzése miatt inségből, nyomoruság hol szedegetik az erdei gyümölcsöt. – LA MOTTE hálát mond az Istennek hogy Gömörben nem az éhségtőli menekedés miatt szedik a vad körtvét, de nem is szedhetik a miatt, mivel mig szalma közt meg érnék, meghalhatna a szegény ember éhen. – ANDRÁSSY az erdőt a földes ur tulajdonának tartván, arra nézve különbséget nem tesz, bár fallal legyen körül keritve, bár nem – s úgy erre, mint a tóra nézve is azt hiszi, hogy ha az erdő, vagy tó az úré, az is mind az úré a mi benne találtatik, legyen az piócza vagy bár melly ösméretlen állat. – KÖLCSEY azonban nem ily karban látja lenni a kérdést, nincs itt szó a földes úri magános tulajdonrol, hanem szó van arrol, mi jusa, mi kötelessége van a jobbágynak az erdőre nézve, s ezen szempontbol véve bizonyos tekintetben közös tulajdonrol van szó.* – Ennek VITÉZ azt veti ellene, hogy ha az ember magának kedve szerint való előzményt csinál, igen könnyü jó következést vonni; de nem áll azon előzmény hogy az erdő közös tulajdon, s igy a következmény is dül. – ASZTALOS ellenben szintén a gyümölcs kihagyására voxolván nem a tulajdon kérdését, hanem a jobbágyság jobb subsistertiáját, s némileg a divatozó szokást is véli felforogni. MAJTHÉNYI (Bars) azt hiszi, hogy minden polgári társaságban korlátoltatik némileg a tulajdonosi jus. Az Esztergomi követ elve pedig annyira vezetne, mint a Syriai Basáé, a ki mindent magának tulajdonit, a mi a földön, a vizben s levegőben van. Gömörnek végre azt feleli: hogy követ társa nem azért szóllott a gyümölcs szedés mellet, mintha a szegény embert annak evésére akarná kénszeriteni, mert ha csak az távoztathatja el az éhséget a mit nyomban meg lehet enni, úgy aranyteli erszény mellett is éhen halna az ember. – ANDRÁSSY megjegyzi hogy nem a Syriai basa rendeléseiből, hanem törvényből szóllott, s azon épitette véleményét hogy nem hisz oly kegyetlen földes urat, a ki ezt tilalmazná. – NÉMETH documentummal is kész megbizonyitani hogy van ily földes úr.* – A Honthi MAJTHÉNYInak pedig utasitása ugyan a szerkeztetést fogadja el, de meg van győződve, hogy ha a kérdésben forgó tilalom megyéjében szóba jött volna, egy ember sem akadt vólna, a ki azt meg tagadná. Minden esetre akár honnan meritik is az ellenvetés elveit, bizonyos hogy azok közeleb járnak a Syriai basa rendeléséhez, mint az emberiséghez. Nem is lehet az erdőt más kőfal keritette birtokhoz hasonlitani, mert amannak oly haszonvételei is vannak, amellyek úgy szólván az egész országgal közösek, mint a vadászat.
Közös birtok az erdő, mivel az urbárium behozatalakor vizsgálat alá került, volt-e a jobbágyságnak fajzási joga s ha igen, tűzre vagy épületre vagy éppen kereskedésre valót vághatott-e? „Azon követek, kik többet akartak adni, a régi urbariumhoz tartották magokat, a kik pedig a többséggel tartanak, kevesebbet szándékoznak engedni az urbariumnak, de még is a coususnak árnyékát fen tartották, t. i. a száraz fának ingyen, az épület fának pénzért adását, tagadja tehát a privát birtokot.” (Jegyzőkönyv, III. k. 197. l.)
„Maga is ismér olly 10.000 for. jövedelemmel biró földes urat, ki jobbágyaitól nem csak erdőjében, hanem még a köz legelőn lévő gyümölcs fákon is meg tiltja a gyümölcs szedést.” (Jegyzőkönyv, III. k. 198. l.)
Ezek szerint a szerkeztetésnek ezen szavai „s más gyümölcs” kitöröltettek.
