b) 1834 február 24 Kerületi ülés. Tárgy: A sérelmek orvoslásának sürgetése kilencedszer, a barsi rescriptum ötödször, az új felír…
b)
1834 február 24
Kerületi ülés.
Tárgy: A sérelmek orvoslásának sürgetése kilencedszer, a barsi rescriptum ötödször, az új felírás másodszor.
1834 február 24
Kerületi ülés.
Tárgy: A sérelmek orvoslásának sürgetése kilencedszer, a barsi rescriptum ötödször, az új felírás másodszor.
Februar 24-én Ghiczy és Aczél előlülésök alatt tartott kerületi ülésükben tanácskozásba vették.
Legelébb is az előleges sérelmek iránti sürgetést 9-ik izben.
Gr. LA MOTTE kéré a RRket, fontolják meg mennyi idő s kőtség vesztegetésbe került már e tárgy, gondoljanak valamelly közép utat, nem az a dolog érdeme, minő kifejezésekben megy fel a repraiesentatio, hanem az, hogy felmenjen.
RAGÁLYI: Ha az idő vesztést, s kőtséget számolgatjuk, számoljuk azt is, mennyi száz ezer, sőt millio polgár társainknak fáj az, hogy előleges sérelmeink 300 év óta orvosolatlanak. Hogy pedig az orvoslás halasztása neveli a nemzet fájdalmát (mert gondolom, ezen kifejezésről van szó)* az igaz is, természetes is, de jó is hogy fáj, mert midőn a fájdalom megszünik, desorganisatio következik. Nagy különbség van abban, hogy megy fel valamelly dolog. Sokszor fel voltak már ezen sérelmek terjesztve előbb súlyos, utóbb szelidebb sóval előleges sérelmet; neve alatt, s ennyi felterjesztésre maiglan nem nyertek orvoslást, a minek egyik oka alkalmasint az is lehetett: hogy ugyan csak a fő RR miatt soha se mentek fel oly érzékeny szóval, mint a hogy azok fájdalmát érzi nemzetünk. Az éhezőre nézve nagy különbséget tesz a segedelem reménységében, ha csak azt mondja: Uram ehetném! vagy amidőn azt mondja: „Uram adj ennem, különben ha nem segitesz elhalok”. Illő már egyszer a felirást oly alakba önteni, hogy az szivére hasson a kormánynak, és orvosolja sérelmeinket, mielőtt a nem orvoslásbol veszedelem következnék. Én a felirást nem gyengitni, sőt erősitni kivánnám.
A rendek hetedik izenetéhez csatolt feliratjavaslatban. (Iratok, II. k. 24. l.)
Némi nyilatkozások után voxolásra kerülvén a dolog, 30 megye s a kerületek voxával 18 megye ellen a RR előbbi értelmükhöz tovább is ragaszkodtak. A fő RR-két csak Bars és Thurócz kivánták nyilván elfogadni a többi 16 megye módositásra voxolt.
Előbbi alkalommal e tárgyban a megyék voxai állottak: 38 a 11 ellen.
DEÁK: A voxok töbségével elhatározott maradás támogatása végett előterjeszti a dolog eddigi folyamatját. Mint adták t. i. a fő RR két okát ellenkezésöknek: 1.) az illetlenséget,* ezt azonban későbbi felvilágositásuk által magok elenyésztették, 2.) az ismétlést, ezt viszont a 6-ik §. kihagyásával a RR szüntették meg.* Ez legyen a felelet arra: hogy a huzamos ideig való tartóztatás vádját magokrol elháritani törekszenek. Valótlan midőn a 6-ik izenetben* magok tették fel azon alternativát hogy vagy fogadjuk el az ő javallatukat, vagy magunk javalljunk módosiatást, mi javallottunk, t. i. 6-ik §. kihagyását, ők azonban most azt mondják: „nem úgy fogadjátok el a mit mi kivánunk”, ez nem egyéb mint játék, a RR táblájának méltóságával üzött játék. – PRÓNAY és HERTELENDY ezen nézeteket pártolván, az (már e tárgyban 9-ik) izenetnek azok szerinti szerkeztetése Desewffy kerületi jegyzőre bizatott.*
Az „illendőbb alakban” kifejezést a főrendek második válaszukban használták. (Iratok, II. k. 9. l.)
Hetedik izenetükkel. (Iratok, II. k. 23. l.)
A főrendek hatodik válasza. (Iratok, II. k. 21. l.)
A kilencedik izenet végleges szövegét l. Iratok, II. k. 47. s köv. l.
Következett a Barsi rescriptum iránti 4-ik izenet.* Mindenek előtt voxolásra tétetett: ha valjon kivánnak e a RR a felirás mellet maradni? Voxolás közben RAGÁLYI igy szóllott: Én csak azt sajnállom hogy ezen felirás oly igen gyenge, mindazáltal maradjon. – Utánna B. PRÉNYI; Ép azért mivel gyenge, nem kivánom hogy maradjon. – Utánna BŐTHY: Ép azért mivel más nincs, kivánom hogy maradjon. – ACZÉL más utasitást nem kapván, meggyőződését követve a felirás ellen szavazott. Ellenben követ társa TÖRÖK szintén meggyőződését követve, minthogy az alkotmány sérelme felől aggodalom van, a felirás meg tartására voxolt. – Liptó nem szavazott, Horvát Ország jelen nem volt, a többi 47 megye közzül 19 a felirás ellen, 28 és a két kerületek a felirás mellett szavaztak, a mi e szerint meg is maradt. Előbbi alkalommal 29 megye szavazott a felirás mellet 14 ellene, és 7 nem voxolt.
Iratok, II. k. 44. s köv. l.
Már most az elhatározott maradás motivatiója kerülvén tanácskozás alá
SOMSICS: Mindenek előtt a fő RR azon mondására hogy az Ő felségében az iránt támadhatott aggodalmat, mint ha itt a törvények meg nem tartatnának, tetleg lehet megszüntetni: válaszút adatni kivánja, hogy a RR önnön részekről egy átaljában semmi olyas hibát el nem ösmérhetnek, melly a törvény tisztelete hijányára mutatna, s azért a fő RR ezen figyelmeztetését érzékenyül veszik. – Egyébiránt úgy véli már most többé nem lehet elmellőzni, hogy a RRben támadott nemzeti aggodalom fejtegetésébe ne ereszkedjenek. Meg kell tehát nyilván mondani, hogy a RR aggodalma nem onnan eredt, mert a Kir. rescriptum nem csak a törvényekre útasit, de egyszersmind a „severissime damnamus” kifejezésben itélet gyanánt kárhoztatást mond egy országos követre. A kárhoztatás pedig büntetés neme. Ezen itélet tétel a Fejedelmet nem illeti. Nem lehet azt megegyeztetni az 1536: 41-ik s 1613-ki: 34. törvényekkel,* mellyek mint a polgári személyes szabadságot biztositó alapos törvények az 1622-ki, 1638-ki, és 1659-ki kir. Hitlevelekbe is beiktattattak,* nem lehet megegyeztetni az alkotmány szentségén sarkalló arra változhatlan rendszabással, hogy a törvény rendes utján és kihalgatáson kivül büntetni senkit sem lehet, annál kevésbé lehet pedig egy országos követet, a ki mint követ egyedül az 1621: 62. és 1723. 7-i czikelyek* rendszabása, alatt áll. Ezen sarkalatos szabadság sérelme okozott a RRben aggodalmat, ezért kivánnak repraesentáltatni, különben miben lelnők fel a garantiát, hogy a szólás szabadságában még nagyob mértékben nem fogunk korlátoltatni?
Mindkét törvénycikk egyértelműleg kimondja, hogy csak idézés után és törvényes eljárás során lehet bárkit is elmarasztalni.
V. ö. 1622: 2. tc. 9. §., 1638: 1. tc. 4. §., 1659: 1. tc. 4. §.
Az 1625: 62. tc. azok büntetéséről szól, akik az országgyűlési tanácskozásokat viselkedésükkel megzavarják; az 1723: 7. tc. az országgyűlés tartásáról és rendjének megőrzéséről intézkedik. (V. ö. e kötet 559. l. 12. és 555. l. 3. jegyzet.)
BALOGH: Küldőim utasitását, hazafiuságuknak eme jeles példáját már a mult országos ülésben előterjesztettem. Most is vélményökre támaszkodva miután azt mondják: hogy tisztelt követ társam legfeljebb a napi renden terjeszkedett túl, kérdem, ha a diaeta elszerkeztetése lett volna napi renden, vonhatta volna e követ társam magára a fő RF viszatetszését? Kétségkivül nem, s ha akkor nem, most sem. Vagy csak azt legyen e szabad mondanunk, a mi nekik tetszik? Franczia Országban az örökös Pairség eltörlése* iránt inditvány kétségkivül szintén sok Pairnek nem tetszet, de azért kiki szabadon szóllott felőle, és lett is sikere. Nem akarom és ugyan hazámat Franczia Országhoz hasonlitani, mert ott a repraesentativ system teljesen kifejlve diszlik, de constitutionk csak ugyan nekünk is van, s ezzel szóllás szabadságunk is van. Vagy ezen szabadság csak csúszásban mászásban, hizelkedésben álljon e? Erre nem kell constitutio, mert csúszni, mászni, hizelkedni Syberiában is szabad.
A pairek Franciaországban a középkori nagy hűbérurak egyeneságú elsőszülött leszármazottai, ill. bizonyos egyházi méltóságok betöltői. A nagy forradalom megszüntette az intézményt, 1815-ben XVIII. Lajos helyreállitotta és tagjai alkották a francia törvényhozás felsőházát. Az örökös pairséget az 1831 dec. 29-i törvény szüntette meg.
BÖTHY: Ugy hiszem hogy miután Bars Rendei követjöknek kijelentését nemcsak a dolog velejére nézve helybe hagyták, de még a kifejezés iránt s oda nyilatkoztak, hogy akkor vét a követ, midőn küldői akaratát langyosan terjeszti elő, már most bátrabban lehet fellépni, mint mielőtt tudtuk volna hogy áll azon vélemény magára az inditványosra nézve is. Ugy hiszem egyébiránt hogy a fő RR nagyobb politicai hibát soha sem követtek el, mint most. Hogy állott a Barsi követ szóllása? mint egy magányos nyilatkozás, melly a napló könyv halmai közé temetve,* egy pár hét mulva feledékenység örvényébe merült volna, úgy hogy nemzetünknek olvasást nemigen kedvelő természete mellett legfeljebb a búvárkodó diplomaták akadtak volna reá. Hogy áll most? szélt terjetsztve minden törvényhatóságokban, a magános elme surlódások, és köz tanácskozások tárgyává téve, hatása naprol napra terjed. Biharrol legalább mondhatom, hogy a diaeta rendbeszedésének kérdésében a Bihari utasitásbol is alkalmasint hasonló sors várakozik a fő RRre. Végre nyilván ki kell jelentenem: minden irányzatot oda látok ki menni, hogy ezen képviselői testre reá untak, de még inkább reá untak az itt kijelentett elvekre, mellyek ugyan ő nagyságok előtt kedvesek nem voltak, és nem is lesznek. De ez uton ugyan czéljokat nem érik el. Minket a köz bizodalom állitott ide, s mig annak megfelelünk, szavaink csak gyenge hangzati lesznek annak, mit otthon száz ezer ajkak zengenek.
Jegyzőkönyv, VI. k. 13. s köv. l.
HERTELENDY: Bihar követének lelkes előadásával mindenekben egyet ért, csak abban nem, hogy a Barsi utasitás, mellyet egyébiránt nagy örömmel hallottunk, a dolognak más állást, vagy alakot adhatott volna, mert ezt ugyan el nem ösmeri. – Igy PRÓNAY is: Örvend Bars cselekedetének, de a törvényhozó testre nézve a dolog általa nem változik, mert a követ, s küldői közötti viszony ide nem tartozik. – BÖTHY ellenben anyit csak ugyan igaznak vall, hogy már most nem önvéleményünket, hanem a beérkezett utasitásoknál fogva az ország töbségét mondván ki, bátrabban lehet a dologban fel lépni.
Egyébiránt a Somsics előterjesztését a kik szóllottak, minnyájan pártolák, csak MAJTHÉNYI nem. – Ő előre látja hogy a fő RRket húsz ivnyi okoskodással sem győzzük meg igazságunkrol. Azért most is, bár ugy hiszi hogy az örökös ismétlés hasonlit azon dalhoz, mellynek kezdete: Eduard und Kunigunde, vége pedig: Kunigunde Eduard s alkalmasint unatkozást fog szerezni, mind azáltal mellőzni kivánja a Juris publici kérdéseket s most is erős ragaszkodással, de csak röviden felelni.
RAGÁLYI: Legkevesebb a mit ezen rescriptumrol mondani lehet: hogy szükségtelen volt. De a szükségtelen lépésnek káros következései szoktak lenni. Igy lesz az itt magára a kormányra nézve is, mint más egyebekkel történt, mióta Gutbenberg a könyvnyomtatást feltalálta. Opinionum cormmenta delet dies, veritatis judicia confirmat. Nem tartok én ahol, a mit Honth követe mondott, hogy unatkozást fog a dolog szerezni, sőt úgy tartom, hogy a Barsi követ véleményét, melly kezdetben a praesidium által helybe nem hagyatott, s többek által nem pártolt magános vélemény gyanánt állott itt, a mint Bars, és Bihar magokévá tették, úgy annál több megye fogja elfogadni, mennél több, s huzamosb fejtegetésre kerül. És igy én azt tartom, hogy ámbár a gyenge gyermeket erős eledellel is bajos táplálni, de eledel nélkül hagyni káros, s azért kivánom hogy az izenet a Somsics értelmében szerkeztessék. – A mi el is határoztatott.
DUBRAVICZKY küldőinek aggodalmát napomként nevekedni látván, ismét* sürgeti, hogy minden más munka félretételével, a diaeta coordináltassék. Némellyek pártolják. PRÓNAY megjegyzi hogy ennek ellene áll a sorozat iránti országos végzés.* – MAJTHÉNYI pedig ugy hiszi hogy ez sem segitene rajtunk, bemennénk, de vagy nem jót, vagy semmit sem végeznénk, mert ott is igy, sőt a mint méltán gyanithatni, még jobban gátolna a fő RR ellenkezése. – Ezen inditvány elmellőztetett. Az elhatározott izenet szerkeztetése Palóczyra bizatott.*
Dubraviczky az 1833 okt. 17-i és az okt. 24-i kerületi majd az okt. 31-i országos ülésben inditványozta, hogy a főrendi tábla távollévő tagjait kötelezzék a tanácskozásokon való megjelenésre s hogy az országgyűlés szerkezetének megreformálását tűzzék napirendre. (V. ö. e kötet 308., 329. és 348. l.)
Az országgyűlés első hónapjaiban a rendek hosszú és izgalmakban bővelkedő viták után (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 357–75. l.) 1833 május 20-i feliratukban elfogadták az operatumok tárgyalásának a király által javasolt sorrendjét, amelyben első helyen az Urbariale, másodikon a Juridicum, harmadikon a Contributionale-Commissariaticum szerepelt.
Az ötödik izenet végleges szövegét l. Iratok. II. k. 48. s köv. l.
Következett végre az uj felirás iránti válasz izenet* felvétele.
Iratok, II. k. 45. s köv. l.
A fő RR által a 2-ik §. iránt javallott módositást BÖTHY azért nem vélte elfogadhatónak, mert a RR a Kir. Levélnek tulajdon szavaival éltek. – PALÓCZY pedig azt adja hozzá, hogy az ugyan nem baj, sőt áldás, hajó a fejedelem, azonban hogy a halhatatlan alkotmánynak a halandó király szivében legyen legerősb garantiája, azt diplomatice enuncialni nem is lehet.
A sérelmek orvoslását sürgető 4-ik §-ust, mellyet a fő RR kihagyatni véltek, RUDICS védelmezé azon elvnek fejtegetésével: hogy a sérelmeknek minden országgyülésén mulhatlan orvoslása s az ország kivánságainak akkor, a midőn jónak láttatik, előterjesztése a nemzet sarkalatos jurai közé tartozik. – Hasonlókép DEÁK is, okúl adván: hogy itt nem csak a sérelmek orvoslása sürgettetik, mint a másik külön felirásban, de felelet van arra is: mintha a Kir. terjesztvényeknek minden nemzeti kivánságot kizáró elsőbségök lenne.
A mérséklésre lett intésre válaszul készitett 7-ik §-ust pedig CSAPÓ védelmezé annyival inkáb, mert a másik felirásban nincs az 1625: 62-ik czikelyről emlités téve, hanem csak az 1723-ik 7-ikről. Pedig épen azon elébbi czikely adja a Statusoknak azon just, hogy ők itélhessék meg a mi az országgyülésén történik.
A RR az egész felirásra nézve voxolás nélkül, felkiáltás utján előbbi értelmökhez ragaszkodtak s a fő RR módositásibol egyet sem fogadtak el.
